Mert, antiszemitának lenni hazafias kötelesség, mondja Merkel asszonysegg is! Izraelnek számolnia kell azzal, hogy a nemzetközi diplomáciai porondon olyan országok is cserbenhagyják, amelyek támogatására eddig a zsidó állam számíthatott. A Der Spiegel arról számolt be, hogy Németország feladta az Izrael melletti eddigi feltétlen kiállás politikáját, Franciaország pedig az UNESCO-ban megszavazott egy olyan történelemhamisító határozatot, amely szerint a zsidóknak nincs történelmi közük Jeruzsálemhez, Hebronhoz és Betlehemhez. A Hetek cikke.

Az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének végrehajtó bizottsága a „Megszállt Palesztina” címû határozatában úgy döntött, hogy a jeruzsálemi Templom-hegy (amelyet csak arab nevén említ: Haram al-Sarif), valamint Hebron és Betlehem szent helyei „Palesztina szerves részét képezik”, és Izrael ezeken a helyeken „megszálló hatalomként” van jelen.

a siratófalA Siratófal

Az UNESCO-határozat még a Nyugati falra (más néven: Siratófal) is csak idézõjelek között hivatkozik, kivéve, amikor az arab elnevezést (al-Burak) használja. A határozati javaslatot nyolc muszlim ország – Jordánia, Algéria, Egyiptom, Libanon, Marokkó, Omán, Katar és Szudán – terjesztette be, de a döntést több európai ország (Franciaország, Spanyolország, Szlovénia és Svédország), valamint az Izraellel az utóbbi idõben jó kapcsolatokat ápoló India, Kína, Oroszország és Vietnam is támogatta.

A Jerusalem Post kommentárja szerint a szavazás eredménye kijózanítóan kell hogy hasson az izraeli kormányra. Benjamin Netanjahu ugyanis rendszeresen – legutóbb például az Egyesült Államokban az AIPAC lobbiszervezet kongresszusán – azzal érvelt, hogy a világ nemzetei sorban állnak az izraeli technológiáért, és szeretnék elsajátítani a terrorizmussal szemben hatékonyan alkalmazható biztonsági módszereket. A miniszterelnök különösen hangsúlyozza, hogy a világ két legnépesebb államával, Indiával és Kínával milyen elmélyült kapcsolatokat sikerült kialakítani.

Nos, az UNESCO-szavazás eredménye nem tükrözi ezt az optimizmust, legalábbis azt nem támasztja alá, hogy az erõsödõ gazdasági kapcsolatok egyben diplomáciai támogatást is jelentenek.

Az ENSZ-intézmény végrehajtó bizottságának 56 tagjából harminchárman szavaztak a határozat mellett, és csupán hatan ellene, 17 ország pedig tartózkodott.

Az Izrael ellen szavazó országok közül India és Kína mellett különösen Franciaország döntése keltett megütközést, miután a határozat méltán tekinthetõ az utóbbi idõk legdurvább történelemhamisításának.

A jeruzsálemi Szentélyrõl számos régészeti bizonyíték áll rendelkezésre, csakúgy, mint Hebronból a pátriárkák sírjáról. (Ábrahám és Sára, Izsák és Rebeka, Jákob és Lea nyugvóhelye található itt, míg az egyetlen hiányzó izraeli „õsanyát”, Ráchelt Betlehemben temették el, amit az UNESCO most szintén elperelt Izraeltõl.) Ennek ellenére a határozat Izraelt vádolja azzal, hogy „bizánci és iszlám régészeti emlékeket úgynevezett zsidó rituális fürdõhelyként vagy imahelyként” hamisít meg. Elítéli az „illegális” izraeli régészeti ásatásokat, és felszólítja a „megszálló hatalmat”, hogy „vesse magát alá az UNESCO vonatkozó döntéseinek”.

netanjahuNetanjahu

A döntéssel nemcsak a zsidóságot érte sérelem, hanem a kereszténységet is. Jézus szülõhelyét, Betlehemet az UNESCO annak ellenére ítélte oda a palesztinoknak, hogy a városban az oslói szerzõdés megkötése – vagyis a palesztin uralom kezdete – óta eltelt 22 évben a keresztények aránya a terror és megfélemlítés következtében 80 százalékról 20 százalékra csökkent.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök visszautasította az UNESCO „abszurd döntését”, mondván: az ENSZ-szervezet

„egyszerûen semmisnek tekinti a judaizmus évezredes történelmi kötõdését a Templom-hegyhez, ahol a két templom állt, és amely felé fordulva a zsidók évezredeken át imádkoztak a világ minden tájáról. Az ENSZ újraírja az emberi történelem alapvetõ fejezetét, és ismét bebizonyította, hogy nincs olyan mély pont, amit ne tudna alulmúlni”.

Az UNESCO fõtitkára, Irina Bokova – akit Bulgária februárban hivatalosan is jelölt az ENSZ-fõtitkári posztra – a kritikákra válaszul kijelentette: a világszervezet célja a Közel-Keleten a „bizalom megújítása” és a „párbeszéd, tolerancia és béke elõmozdítása”. (Azt, hogy történelemhamisítással és anticionista szankciókkal miként lehet ezt megvalósítani, arra nem tért ki.) A palesz­tinok legutóbb tavaly szeptemberben nyújtottak be határozati javaslatot az UNESCO-nál a Siratófal kisajátítására, ám ezt végül visszavonták.

Az UNESCO-szavazás mellett nagy vihart kavart Izrael­ben a Der Spiegel címû német hetilap értesülése is, amely szerint jelentõsen romlottak az utóbbi idõben a német–izraeli diplomáciai kapcsolatok. A lap értesülése szerint „Angela Merkel kancellárt különösen aggasztja az izraeli kormány telepespolitikája, a jövendõ palesztin állam területén, Ciszjordániában folyó izraeli terjeszkedés, amely ellehetetleníti az izraeli–palesztin viszály két népnek két államot ígérõ békés politikai megoldását.”

telepesekTelepesek

Mint írják, Merkel és külügyminisztere, Frank-Walter Steinmeier attól tart, hogy minden más megoldás a palesztinokat másodrendû állampolgárrá degradáló „apartheid államhoz”vezetne. Emiatt „magas rangú német tisztviselõk már nem kívánnak feltétel nélkül mindenben együttmûködni Izraellel, ahogy azt a múltban tették. Berlinben úgy vélik, hogy az izraeli döntéshozók ellehetetlenítik a kétállami megoldást, aggodalmuk szerint Benjamin Netanjahu miniszterelnök kihasználja és eszközként alkalmazza barátságát Németország­gal” – állítja a német hetilap.

A Der Spiegel szerint januárban már meg is kezdõdött a változás, amikor Netanjahu német diplomáciai segítséget kért egy európai uniós határozat szövegének mérséklésére, de a német külügyminiszter nem tett semmit ebben az ügyben.

Az izraeli kormány ugyanakkor hivatalosan nem számol a német kapcsolatok romlásával, és úgy vélik, hogy Merkel elleni német belpolitikai táma­dás húzódhat meg a cikk mögött.

Hetek
Link