Kína teperhet, hogy most azt a látszatot keltse, hogy... és a filmekben már tisztelik az "öregeket" és megyen a "kulturális forradalom" megent, csak most a korrupció "ellen" a "nemzeti értékekért"...szóval a szokásos süket duma. Példakép lesz, meglássátok. Az összes zsidaj, már oda meneítette a lopott vagyonkáját. Ötven évvel ezelõtt kezdõdött Kínában a tíz évig tartó Nagy Proletár Kulturális Forradalom, ami káoszba taszította az országot.

Említést sem tettek a hétfõn megjelent fõ állami sajtótermékek arról, hogy 50 éve kezdõdött a kulturális forradalom az országban – írja a BBC.

Az évfordulóról az MTI is beszámolt, melyben emlékeztetnek: a politikai tömegkampányt a népköztársaság alapítója, Mao Ce-tung kezdeményezte, aminek következtében Kína káoszba süllyedt, 36 millió embert közvetlenül politikailag üldöztek, megbízható becslések szerint 1,5-1,8 millió ember lelte halálát.
„Romboljátok szét a Négy Régit!”

A kínai kulturális forradalom a kommunista párt politikai bizottságának kibõvített ülésével kezdõdött 1966. május 16-án, amelyen létrehozták az úgynevezett Kulturális Forradalmi Csoportot, felszólítottak az „ellenforradalmárok” és „a tõke képviselõi” elleni harcra – emlékeztet az MTI. Mozgósították a maoizmuson nevelkedett ifjúságot, hogy megtisztítsák a társadalmat a „burzsoá és reakciós elemektõl”. A nagy programot egyébként éhínség elõzte meg, ami a Nagy Ugrás (1958–59) elnevezésû voluntarista gazdasági-társadalmi kísérlet következménye volt, melynek eredményeként 20-45 millió ember vesztette életét. Mao hatalma így meggyengült.

A politikus az ideológiai boszorkányüldözéssel megpróbált megszabadulni ellenfeleitõl, például Liu Sao-csi államelnöktõl, akit 1967-ben letartóztattak majd megöltek. Liu Sao-csi letartóztatásának évében a vörösgárdisták átvették a hatalmat az államapparátus egyes részei felett, megbénították az ország irányítását, így a hadsereg kénytelen volt közbeavatkozni.

A fiatalok, a vörösgárdisták különösen a kezdeti években üldözték keményen a „nagy kormányos”, azaz Mao Ce-tung ellenfeleit. Gyerekek jelentették fel szüleiket, barátok sározták be egymást, értelmiségieket kínoztak, gyilkoltak meg. Sokan lettek öngyilkosok. A vörösgárdisták házakba törtek be, szétromboltak mindent, ami a „kultúrával” függött össze. Jelszavuk ez volt: „Romboljátok szét a Négy Régit – a régi gondolkodásmódot, a régi kultúrát, a régi szokásokat és a régi erkölcsöt”. A legtöbb áldozatot az 1968-tól 1971-ig terjedõ évek szedték.

Amikor a fiatalokra már nem volt szüksége, Mao a hadsereget használta eszközül, mintegy 15 millió fiatalt pedig vidékre küldtek átnevelés céljából.
A mai napig nem dolgozták fel

Ezután a kulturális forradalom fojtogató légköre némiképp enyhült. 1971-ben a mérsékeltnek számító Csou En-laj vette át a kül- és a gazdaságpolitika irányítását, Teng Hsziao-pinget, a párt kegyvesztett fõtitkárát pedig rehabilitálták. Mao Ce-tung 1976. szeptember 9-én halt meg.

A kulturális forradalomért késõbb a fõ felelõsséget a Mao negyedik felesége, az egykori színésznõ Csiang Csing körül csoportosuló ultrabalosok, a Négyek Bandája nyakába varrták. Kínában általánosságban „tíz év katasztrófáról” beszélnek, de alaposan mind a mai napig nem dolgozták fel az eseményeket. A tettesek és áldozatok gyakran ma is egymás mellett élnek.
Link