Ez már rég nem vicc, hanem szomorú és kill-elég -itt hetetlen tény. Kersztény-zsidó ugyanaz a jahve-elfajzott gyilkos terv. Ilyen még nem volt: a magyar katolikus egyház bíborosa hosszú beszélgetést, helyenként vitát folytatott hazánk legismertebb ortodox rabbijával.

Azt ismerik, hogy a rabbi zsidózó viccet mesél a katolikus papnak? Ha nem, akkor nyilván nem voltak ott tegnap este Budapesten a jezsuita Sajgó Szabolcs vezette Párbeszéd Házában, ahol Köves Slomó és Erdõ Péter beszélgetett egy jóízût, és az eseményt élõben közvetítõ Bonum TV-n sem követték figyelemmel a Süveges Gergõ moderálásában elhangzottakat.

Annak jelentõségét, hogy a katolikus bíboros egy asztalhoz ült az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetõ rabbijával, nem kell hangsúlyozni. Már az a tény, hogy az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség rendezvénye létrejöhetett, nagy dolog; az pedig külön öröm, az Ó- és Újszövetség képviselõje végig rendkívül intelligens, érdekfeszítõ, egyúttal közvetlen beszélgetést folytatott. Alább a vitát sem nélkülözõ diskurzus néhány fontos megállapítása.

Köves Slomó:

– Mindenféle párbeszéd valamiféle szimmetriát feltételez, ám ez jelen esetben nem feltétlenül áll fenn. A két felekezet közti méretbeli különbségek mellett fontos emlékezni az olykor véres történelmi idõszakokra. És miközben a keresztény teológia sûrûn reflektál a zsidóságra, ez fordítva nem annyira igaz; amikor pedig ez az utóbbi kétezer évben megtörtént, az izraelita szerzõk nem mindig legkedvezõbb képet festették a krisztushívõkrõl.

Erdõ Péter:

– A zsidóság és a kereszténység nem két külön vallás, hanem másfél, hiszen utóbbi az elõbbibõl nõtt ki. Ilyenformán nem vallási, hanem felekezeti különbség van köztük. Ez olyannyira igaz, hogy az elsõ keresztények nem csupán származásukban voltak zsidók, de minden megtérõ esetében felmerült a kérdés, nem kellene-e neki is betartania a mózesi parancsok összességét. Az elkülönülés, szétválás csak a III-IV. századtól következett be.

Köves Slomó:

– A XII. századi tudós rabbi, Maimonidész, miközben kritikával illette a kereszténységet, azt is megfogalmazta: nélküle a zsidóság sem jutott volna el a világ minden tájára.

Erdõ Péter:

– Zsidóság nélkül ma nem beszélhetnénk kereszténységrõl.

Köves Slomó:

– A kereszténység sokáig azt hirdette, hogy létének feltétele a zsidóság megszûnése, és majd a jézusi hit felváltja az Ószövetséget. Ezzel szemben az a tény, hogy zsidók a mai napig ragaszkodnak a hitükhöz, az õ szempontjukból bizonyos értelemben megkérdõjelezi a kereszténység létjogosultságát, az Újszövetség érvényét.

Erdõ Péter:

– A katolikus egyház az utóbbi évtizedekben szemléletváltást hajtott végre, és a korábbinál jobban hangsúlyozza a kereszténység ószövetségi elõképét, Isten és a zsidó nép szövetségét. Ennek egyik jeleként Nagypénteken az egyház nem azért könyörög, hogy a zsidóság hagyjon fel a hitével, hanem hogy „õrizze meg a szövetségi hûséget”.

Köves Slomó:

– A menekültek görbe tükröt tartanak elénk. Ebben megláthatjuk, hogy a tény, miszerint az emberiségnek talán még sohasem volt ilyen jó dolga, mennyire elkényelmesített bennünket. A sok ezer kilométert végig gyalogló migránsokkal ellentétben az európaiakban hiányzik a motiváció.

Erdõ Péter:

– A migráció arra is rávilágít, mennyire aránytalan a javak elosztása a világban. A morálteológiának kész válaszai vannak arra, hogy ki iránt és mekkora felelõsséggel tartozunk. Miközben a keresztényi szeretet jegyében minden rászoruló, legyen ismerõs vagy idegen, sõt akár ellenség, megérdemli az életbevágó segítséget, mindenki elsõsorban a családjáért, aztán a legszûkebb, majd a tágabb környezetéért felel, és ez, valamint a rendelkezésre álló eszközök meghatározhatják a segítés mértékét.

Köves Slomó:

– Az embert a szegénység és a gazdagság egyaránt – utóbbi esetben nyilván kellemesebb – próbatétel elé állítja. A Nyugat most az utóbbi kihívással küzd, a befogadás kérdése viszont csak felületi probléma, és kevesebb szó esik a kiváltó okok kezelésérõl. Hasonlóképpen: nem az a legfõbb kérdés, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a holokauszt idején miért nem fogadta be a menekülõ zsidók tömegeit, hanem hogy miért nem bombázták az Auschwitzba vezetõ vasútvonalakat.

És így tovább, és így tovább. Aki még részletesebb beszámolót olvasna, kattintson a Magyar Kurír honlapjára. A zsidózó vicc pedig, ha esetleg valaki nem ismerné:

„Józsi bácsi, a maguk falujában van antiszemitizmus?

– Nincs, de igény volna rá...”
Link