Tisztelt Tagtársak!

Soha nem tettem semmit Vona Gábor tiltása ellenére, és alelnökjelöltségemmel sem fogok, hiszen elmondta az Országos Választmány ülésén is: nem zavarja indulásom, pusztán a kongresszusi vétójának tiszteletben tartását várja el mindenkitõl. Jelölésemmel egy olyan üzenet is küldhetõ: nemcsak új szavazókat kell megnyerni, hanem a régieket is meg kell õrizni.
Soha ennyi buzdítást még nem kaptam tagjainktól és szavazóinktól, ezúton is köszönöm, és igyekszem nekik kapaszkodót nyújtani a Jobbikban. Lehet egyik alelnök helyett jobb egy másik, de ennyi áldozatot biztosan nem ér egy ilyen eljárás, ez hiba volt, amibõl tanulni kell a jövõre nézve is, hogy pártunk gyengítése helyett tényleg gyõzzön a Jobbik! Ez csak együtt sikerülhet, s nem a mozgalmunk ilyen megosztása által, mely demotiválja tagságunkat és az amúgy sem elég aktív szavazóinkat. És ne részegítsen meg senkit a „gyõzelem illata”: az elveinkhez kell ragaszkodjunk, nem a miniszteri bársonyszékekhez!
A vétó a kritikusok eltávolításáról szól
Sokkal többrõl van szó, mint személyi kérdésekrõl, pláne nem „sértõdések” motiválnak, ez egy olcsó és valótlan magyarázat volt, ezért cáfolatként ezen a belsõ fórumon mutatnom kell néhány példát. Az elnökségben a jövõben sajnos nem lehet lefolytatni ezeket a konstruktív vitákat, de a problémákat nem lehet a szõnyeg alá seperni. Alelnökjelölti szándéknyilatkozatában és kongresszusi beszédében persze mindenki radikális, a múltjából is ki tud emelni mindenki markáns elemeket, de most a jövõ a kérdés, illetve az elnökségi döntések eddig is kissé mást tükröztek, mint a jól hangzó, patetikus kampányszövegek. Belsõ körben ha kisebbségben is maradtam, de eddig vitába szállhattam: miért nem számoltathatjuk el Simicskát??? Miért akar Vona Gábor kormányfõként még újabb holokauszt-emlékmûveket avatni??? Miért szerveztek ki egy százmilliós székházat magántulajdonba jobbikos pénzbõl??? Ezeket a fájó példákat titkosítani is lehet, de én inkább kissé kifejtem lentebb legalább ebben a belsõ körben, s bár közérdekû adatokról van szó, kérem, ne teregessük ki! Ha nem leszek alelnök (mivel túl sokat kérdezek), akkor is folytatom a munkát, sõt egy évi tiszteletdíjamról lemondok, hogy abból létrejöhessen mozgalmunk egy hiánypótló intézménye, amit az elnökségben hiába próbáltam elérni.
Ne váljunk olyanokká, mint az eddigi pártok!
„Elég lenne a két évvel ezelõtti alelnökjelölti beszédeket lejátszani, olyan hangzatos ígéretek voltak, s vannak ma is” – írta egy tagtársunk, s ezért idézem akkori beszédemet: „Gyõzzön a Jobbik! Ehhez a pártnak többféle arcra, az elnökségnek többféle személyiségre van szüksége. Én az egyik alelnökként garanciája kívánok lenni annak, hogy a Jobbik nem tér le az Alapító nyilatkozatunkban rögzített útról, nem megy bele elvtelen kompromisszumokba. Kormányra kell kerülnünk, de nem minden áron” - így fogalmaztam a legutóbbi alelnökválasztáson, ezzel a programbeszédemmel, ezzel a mandátummal választottak meg az elnökségbe, lelkiismeretem szerint ezt kellett képviseljem. S ez az, amivel szemben kívülrõl is meg akarják mondani bal- és jobbliberális körök, milyenné váljon a Jobbik: egy színtelen, szagtalan, karakterét vesztõ párttá, mely nem hoz radikális változást. Ne engedjük ezt! Nem helyes érvek helyett erõbõl, vétóval lezárni a konstruktív vitákat; a tisztességes verseny helyetti, csoportos kitiltásunk megosztja a Jobbikot, távolabb visz minket a választási gyõzelemtõl, és még távolabb a Radikális változás címû programunktól. Ahhoz, hogy a Fidesz szavazóit el tudjuk hódítani, elõször ki kell mondja nekik valaki: „Meztelen a király!” Ez az én nem túl hálás feladatom, a tabudöntés, amit rendszerint más nem tesz meg közülünk, pl. olyan ügyekben, mint Szegedi Chanád esete vagy Simicska Lajos korrupciós ügyei (mert pl. „akkor nem mehetnék többé a HírTV-be&#8221.
Mivel a belengetett vétók miatt „ég a ház”, és már a szavazóink is aggódnak („Mondja meg Vona Gábornak: egy szavazót elveszített!” - hány ilyen van...), a széles nyilvánosságot is tájékoztatnunk kell, hogy nyugodjanak meg, s ne forduljanak el a Jobbiktól. Ebben nekem különösen nagy szerepem lehet, komoly felelõsségem van, ennek tudatában cáfolom a pártszakadást vizionáló híreket, kérdéseket. Elmondtam tévében is, hogy Vona Gábor szent meggyõzõdését követi, tiszta lelkiismerettel, a gyõzelembe vetett hittel. De látni kell: komolyabb garanciákat szeretnének a választók, hogy ne váljunk ugyanolyan elvtelenekké, mint az eddigi pártok kormányra kerülés után.
Egyetlen „közönségdíjas” tagja sem lehet az elnökségnek?
A pártnak van elnöke, vagy az elnöknek van pártja? – tette fel a kérdést Vona Gábor is az Országos Választmány legutóbbi ülésén. A közösségi érdek az elsõ – ebben egyetértünk, csak hát a közösség nem azt tartja az érdekének, hogy az általa preferált jelöltek ne is indulhassanak a választáson, s így az általuk képviselt elvek ne jelenhessenek meg. Még egyetlen „közönségdíjas” tagja sem lehet az elnökségnek? Csak az, akit az „egyszemélyes zsûri” arra alkalmasnak talál? A vétóval elnök úr is elismerte, hogy a tagság többségi akaratával szemben foglal állást, mert nem elég az amúgy kétségkívül és méltán komoly tekintélye, hogy csak elmondja, kérje a tagságot, hogy kikre szavazzanak. De túlterjeszkedõ is ez a csoportos vétó, hiszen hiába elõírás, hogy a versenyt biztosítani kell (6 posztra legalább 8 jelölttel, hogy ne kényelmesedjenek el az alelnökök, akik bár ilyenkor fogadják, hogy mindenkinek válaszolnak, mindenkit visszahívnak, mindenhova elmennek, de a sok éves tapasztalatok sajnos mást mutatnak), valójában azonban nincs verseny: Vona Gábor 6 fõt jelölt ki, s minden esélyes „konkurenciát” vétóz. Nem csoda, hogy legutóbb már tényként kezelve nyilatkozott: „Három polgármester az elnökség tagja lesz.” S már két komoly alelnökjelöltrõl tudok, akik végül valószínûleg nem indulnak, mert „jelezték nekik”, hogy repülnek a jelenlegi pártállásukból, ha kitartanak elhatározásuk mellett (õk nem országgyûlési képviselõk, de szerintem esélyesebbek, mint a három honatya, akik elnöki támogatás nélkül a „tûrt” kategóriában indulhatnak).
Kompromisszumos lehetõségek
Elnök úr tavaly még cáfolta a háttérbe szorításomat szorgalmazó híreszteléseket -https://goo.gl/mzjuWd-, és most mégis… Sõt az elnökségi létszámbõvítésre vonatkozó, kompromisszumos javaslatot is elvetette; úgy tûnik, mégsem „új személyek bevonására van szükség”, hanem inkább a kritikusabbak eltávolítására. Nálam régebb óta senki sem alelnöke Vona Gábornak, akivel jó munkakapcsolatban dolgoztam, soha nem tettem semmit tiltása ellenére. Inkorrektnek tartom, hogy egyes vezetõink magánakcióimnak titulálják azokat, amiket rendre jeleztem elõre, vagy akár egyenesen elnökségi döntés alapján történt, mint pl. az EU-zászlóégetés, melyet ráadásul a Jobbik második embere, Szabó Gábor javasolt, és 4 elnökségi tag a színpadon részt is vett benne, mégis legutóbb az ATV-ben is az én nyakamba varrták a Jobbik szóvivõjével való stúdióbeszélgetés - https://goo.gl/Uvi2W6- során. Elvártam volna, hogy Vona Gábor elõre figyelmeztessen: ha ebben és ebben nem változom meg én is, akkor nem fogunk tudni tovább dolgozni együtt. Ugyanez az elõzetes figyelmeztetése, javító szándéka hiányzott Apáti István, Hegedûs Lorántné és Szávay István irányába is, ez így nem volt korrekt, csak konfliktust szült. Sebek gyógyítása helyett végtagok levágása nem bölcs és nem korrekt megoldás.
Ellenvéleményt persze sokszor megfogalmaztam neki négyszemközt vagy elnökségi körben, és olyan kritikákat, melyeket mások pl. nem mertek, mert tartottak tõle. Sokszor maradtam kisebbségben elnökségi szavazások során, de ezeket is mindig tiszteletben tartottam. Épp ez volt eddig az erõsségünk: volt egy sokszínû, a tagságot lefedõ elnökségünk belül konstruktív vitákkal, kifelé azonban mindnyájan a többségi véleményt képviselve, vállt vállnak vetve, összezárva. Ezzel most a Fidesz útjára lépünk, ahol Orbán nem tûr meg ellenvéleményt, s ezért repült Ángyán József vagy Illés Zoltán.
Hova vezet a vétó?
Elfogadjuk, hogy lehetnek jobb jelöltek négyünknél, de ezt döntse el a kongresszus, mert legitim elnökség kell, mely a teljes tagságot képviseli! Fülöp Erik, Janiczak Dávid és Toroczkai László is kiváló polgármesterünk, személyesen is jóban vagyok mindhármukkal, Laci ráadásul a legrégebbi bajtársaim közé tartozik. De meg kell adni a tagságnak, hogy mindent mérlegelve szabadon választhasson. (Amúgy sem jó üzenet az, hogy nem számít a szavuk, csak szórólapozást-standolást várunk tõlük.) Ráadásul polgármestereinknek sem érdekük, hogy igazi verseny nélkül, Vona Gábornak köszönhetõen váljanak alelnökké, hiszen akkor hogyan tudnának szükség esetén olykor komoly kritikusai lenni a pártelnöknek, ha ennyire lekötelezettek neki? Attól nem lesz jobb, ha a problémákat szõnyeg alá söpörjük, ha az ellenérvekkel és veszélyekkel nem nézünk szembe, ha a tagság döntõ részének véleményét nem közvetíti Vona Gábor felé, nem képviseli senki, mert csak a saját, leglojálisabb embereivel veszi körbe magát. Egy ilyen, kritikusokat eltávolító vétó után ráadásul még azok sem igazán fognak merni eltérõ szempontokat megfogalmazni, akik eddig valamennyire éltek ezzel; rossz folyamatokat indít ez a szankció. De tagságunk most a jelölésünkkel üzenhet elnökünknek is, aki figyelembe kell vegye politikánk és szervezeti struktúránk alakítása során a jövõben, hogy az alapszervezeti jelölések mit mutatnak.
Olcsó vád az is, hogy sértettség vezérel minket, vétózandókat, hiszen ha így volna, akkor nem Vona Gábort támogatnánk elnöknek. De õ a Jobbik és a nemzet legjobb választása most, s próbálok meggyõzni errõl mindenkit, aki azon dolgozik, hogy Vona Gábort leváltsa a párt. Az is olcsó és igaztalan vád, hogy karrierista volnék, hiszen ha így volna, akkor épphogy inkább „beállnék a sorba” én is. De közéleti pályafutásom során már háromszor is önként lemondtam fontos tisztségekrõl -https://goo.gl/h8qw4m-, sõt 2006-ban nem vállaltam Vona Gábor alelnökjelölti felkérését sem.
A legbotrányosabb ügyek, amik miatt eddig tiltakozhattam belsõ körben
Bár a média ez irányú kérdéseit hárítottam, de igenis vannak köztünk komoly viták, melyeket a jövõben nem tûrne meg Vona Gábor az elnökségben, így tágabb körbe számûzi a megkerülhetetlen kibeszélésüket. Csúnya csúsztatás volt pusztán személyi kérdésnek, „sértõdésnek” beállítani a vétó ellenzését, õszintébb lett volna pl. azt mondani: elvi viták vezettek az elnökségbõl való kitiltáshoz. Egy ilyen indokolás esetén nem kényszerültem volna ezen a belsõ fórumon sem a cáfolatra, néhány fájó példa segítségével.
Ilyen nézeteltérés volt, amikor leszúrást kaptam ezért a kormányfõhöz intézett azonnali kérdésemért: „A korrupció ötven árnyalata – Miért hordhatták szét a közpénzt Simicska-talicskával és Nyerges-vontatóval, és miért nincs következménye a Fidesszel való szakításuk után sem?” Nem szabad Simicska elszámoltatását szorgalmaznom, hogy ne haragítsuk magunkra… Szerintem viszont a korrupciót párthovatartozásra való tekintet nélkül üldöznünk kell, nem egyezhetünk ki semmilyen bûnözõi körökkel, vagy ennyi erõvel Andy Vajnát se támadjuk, mert nem hívnak majd be minket a TV2-be… Nem állítom, hogy Simicska kell legyen a legfõbb célpontunk, de épp a korrupció 50 (!) árnyalatába nem férne bele? Hogy tudunk így hitelesek maradni?
Szóvá tettem Vona Gábornak azt a hvg.hu-nak adott nyilatkozatát is, miszerint „miniszterelnökként, ha kell, átadna holokauszt-emlékmûvet.” Ezt bátorkodtam írni neki: „Szerintem nem jó ilyet mondanod, ezzel szinte beállsz a holokausztiparba, miért nem elég annyi, hogy kormányon nem fogsz lebontatni holoemlékmûveket? Van már elég, miért kéne ilyet avatni? Vagy mondhatod, hogy ha kormányfõként részt kell vegyél egy ilyen megemlékezésen, akkor részt veszel. De azért Jobbik-kormány alatt n+1-edik holoemlékmûvet avatni...” Ez esetben is a kritika az elfogadhatatlan? Rajtam kívül ezt vajon hányan merték még megírni neki? És fõként hányan merik majd a jövõben szóvá tenni az efféléket?
Egy irányba kell húzni a szekerünket, de az irányt egy alulról építkezõ mozgalomban a tagság többsége kell kijelölje, hiszen nem egyszemélyes kft.-rõl van szó. Illetve van ilyen is: az elnök bizalmasának egyszemélyes kft.-je, az amúgy kitûnõ Iránytû Intézet, mely egy százmilliós székházat vett meg jobbikos pénzbõl, illetve részben hitelbõl, melyet gyakorlatilag szintén jobbikos pénzbõl törlesztettünk volna, de miután az elnökségben néhányan felháborodásunknak adtunk hangot a közösségi vagyon magántulajdonba szervezése miatt (és hogy errõl még csak tájékoztatást sem kaptunk, utólag sem, csak véletlenül tudtuk meg), a szerzõdést felmondták, belátva, hogy ez védhetetlen. Volt haszna a kritikámnak, miszerint százmillió forintnyi pártvagyon nem kerülhet egy személy tulajdonába! Láthattuk már, hogy zsarolt meg minket (és kényszerített kivásárlásra) Szegedi Chanád is távozása után a Barikád hetilap cégének tulajdonosaként, nem helyes ez a tulajdonosi modell. De még nem zárult le az ügy, hiszen a hozzánk közel álló médiumoknak is székhelyül szolgáló irodákat jelenleg csak béreljük, hiába javasoltam, hogy az eredeti ingatlant ugyanolyan feltételekkel vásárolja meg a médiaalapítványunk, azt már nem támogatta az elnökség többsége (csak 4 tagja), pedig akkor közösségi tulajdonba kerülhetett volna, de az nem jó, csak az egyszemélyes kft.… Mi lesz a vége, ha nem vagyunk ott az elnökségben? Mert lényegében azok kényszerülnek távozni, akik kritikusabbak voltak ilyen kényes kérdésekben (no jó, Volner János még maradhat az elnökségben). És nem „más feladatot kaptunk”, mert semmi új munkakörrõl nincs szó egyikünk esetében sem, pusztán a vezetõségi döntésekbõl való kirekesztésünkrõl.
Elleneztem azt a rögtönzött elnökségi döntést is, hogy az ún. Valódi Nemzeti Konzultáció nevû Fidesz-koppintásra 200 millió forintot (!) költsünk, miközben pl. 0 forint választási tartalékunk van, és sajnos a 100 millióért kínált Parlament TV-t sem vettük meg korábban, pedig egy ilyen hírtévé nélkül nemigen lehet kormányra kerülni. E pénz töredékébõl létrehozható volna egy sok új szavazót elérõ bulvárportál is a neten, mely szintén hiányzik „portfóliónkból”. Hosszasan sorolhatnám még azokat az ügyeket, melyekben konstruktív vitát folytattam (s amelynek a jövõben nem lesz helye az elnökségben), de talán ennyi is elég annak bizonyítására: nem pusztán személyi kérdés, hogy ki legyen az elnökségben.
Felajánlom egy évi jövedelmemet
Régi vágyam, hogy hozzuk létre az Alapítvány a Cigánybûnözés Áldozataiért nevû segélyszervezetet, s magam már fizetek is évek óta havi tízezer forintnyi „életjáradékot” egy ártatlan áldozat özvegyének. Az állam csak az ún. cigánygyilkosságok áldozatainak fizetett, még az olaszliszkai lincselés miatt sem, ezért mi vállalhatnánk ebben szerepet, s ez a szociális-szolidáris megközelítés abszolút néppártos is volna szerintem, hiszen nem a halálbüntetés volna a mondandónk ezúttal, hanem az áldozatok családjának segítése szempontjából közelítenénk meg a témát. Mégis az elnökség több éve csak görgeti maga elõtt ezt a napirendi pontot, miközben már azért kapok leszúrást a pártban, mert az Országgyûlésben használni merem olykor a cigánybûnözés szót a Legfelsõbb Bíróság minket igazoló ítéletére hivatkozva. Ide jutottunk a polkorrekt elvárásoknak megfelelve, hogy már párton belül is errõl kell vitatkozni? Hogy az alapítvány végre létrejöhessen (akár csak holdudvarunkban, jogilag nem hozzánk kötve), a teljes 2017. évi tiszteletdíjamat e célra fordítom, s magam megcsinálom, ha már az elnökségben nem tudom. Az idei évben igyekszem megbirkózni a bíróságokkal a bejegyzés érdekében, illetve most nyáron amúgy sem kapok tiszteletdíjat az önkéntes tartalékos honvédségi alapkiképzésre és esetleges határvédelemre való bevonulásom (így mandátumom egy-két hónapos, nyári felfüggesztése) miatt, amit szintén fontosnak tartok, mert így tudjuk hitelesen szorgalmazni az önkéntes honvédségi alapkiképzés és a tartalékos rendszer kibõvítését, ha - magam is vállalva a haza védelmét - jó példával járunk elõl (ahogy a politikusi álláshalmozás és a mentelmi jog terén is, önkorlátozással élve).
Van még mit javítani az Elnökség mûködésén
Ha nem leszek az elnökség tagja, akkor a jövõben csak az Országos Választmány ülésén tudok majd tiltakozni pl. az ellen, hogy a pártvezetés tovább nyitja az ollót a kis- és nagytelepülések közt a Jobbik támogatottsága tekintetében, hiszen míg az 1400 háztartásnál kisebb falvakat havonta teljesen beszóratjuk Hazai Pályával a Posta által központi pártfinanszírozással (nagyon helyesen), addig a 400 legnagyobb településen egy darabot sem szóratunk, ami így teljesen igazságtalan is, ráadásul választást nyerni az 1400 háztartásnál nagyobb települések nélkül lehetetlen.
Az elnökség számos hatáskörét át kéne ruházza pl. a regionális igazgatókra vagy a választókerületekre. Világosabb feladat- és hatáskörökre van szükség, egyértelmû felelõsökkel. Egymást segítõ közösség kell legyen a Jobbik, melynek munkatársait, szakértõit nagyobb arányban kellene tagjai sorából kiemelje. Az érdekképviseleti tevékenység hangsúlyosabban kell megjelenjen a Jobbikban, az emberek mindennapjait érintõ ügyekben kell szorgalmasabban segítsük a választókat, nem öncélú, tudományoskodó filozofálgatásra van szükség. A sorozatos karaktergyilkossággal élõ Fideszt vissza kell támadni, az információk megszerzésére sem szabad sajnálni erõforrásainkat, hogy „be tudjunk tárazni”. Nem félhetünk (s nem tántoríthat el valaki személyes szimpátiája) olyan tabuként kezelt témáktól sem, mint pl. a bevándorlás vallási vetülete: az iszlám térhódítása.
Az Elnökség felelõssége óriási: józanság és rutin kell
Az Országos Elnökség több területen elmaradásban is van, melynek ledolgozása nagy munkabírású alelnököket követel meg. Felelõsségünk óriási: józanságra és rutinra van szükség. Csapatmunkára, kirekesztés helyett összefogásra, hiszen ahogy gróf Széchenyi István is fogalmazott: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” Ez a közösségi, mozgalmi jelleg kell vezéreljen minket a jövõben is.
A párt elsõként megalakult, XI. kerületi szervezetének alapítójaként a kezdetektõl a mai napig dolgozom a Jobbik „talpasaként”, és fogok ezután is. Kreativitásomat, nagy munkabírásomat, a szükséges konfliktusokat vállaló kritikusságomat szeretném a jövõben is a pártvezetés keretein belül nemzetünk szolgálatába állítani.
A Jobbik egyik legaktívabb képviselõjeként ellenzékbõl is tudtam sikereket elérni, pl. jórészt folyamatos nyomásomra tiltották meg a politikusi álláshalmozást 2014-tõl, és sorozatos követeléseimre vonták meg legalább a kommunista kitüntetések után folyósított nyugdíjpótlékokat, illetve végre állami támogatást kaphat a várpalotai Trianon Múzeum és a kiskunmajsai ’56-os Múzeum, valamint családpolitikai ügyekben is vannak eredményeim. A frakcióvezetésben azonban nem vettem részt soha, így nagyobb erõvel tudok szervezeti életünkre és az utcai politizálásunkra összpontosítani. Képviselõként sem hagytam fel ugyanis a mozgalmi élettel; rendszeresen fogadóórát tartok (ezt megkövetelném képviselõtársaimtól is, hogy aktívabban foglalkozzunk az emberek érdekképviseletével), járok alapszervezetem taggyûléseire, bajtársaink temetésére, Hazai Pályát szórok, standolok. Egy vagyok közületek! Emberközeliség, alázat – ezt az arculatunkat meg kell tartsuk, nem tûnhetünk olyanoknak, akik a hatalomért bármire képesek.
Ahogy az Országos Elnökség javaslatomra eddig is tartott kihelyezett elnökségi üléseket, úgy szeretnék ezért lobbizni a jövõben is, hogy rendszeresen, szerte a vidéken demonstrálja a pártvezetés: a Jobbiknak fontos az adott település. Értelmiségi, szakértõi holdudvarunk bõvítését is folytatni szeretném személyes találkozókkal, ahogy eddigi komoly sikeremnek tartom az általam javasolt Pongrátz Gergely-érdemkereszt létrehozásán keresztül néhány népszerû civil felmutatását a Jobbik kötelékében, akiket sikerrel javasoltam az elnökségben e kitüntetésre, mely körre alapozva a Tapolcai Dispután keresztül már jelentõsen kiszélesedett értelmiségi holdudvarunk.
Jelölésemmel megkondítható a vészharang
A közös sikerért a politikusbûnözés elleni harc zászlósaként küzdöttem – a párton belül is: pl. az álláshalmozás tiltását javasoltamra foglaltuk Alapszabályba 2009-ben, hogy a jobbikos honatyák ne tölthessenek be önkormányzati tisztségeket is (így jó példával járva elõl a politikai babérokat learattuk, és elértük, hogy 2014-tõl törvény tiltja a „Supermanek” gátlástalanságát). Az efféle önkorlátozások miatt – mint amilyen még pl. a mentelmi joggal kapcsolatos gyakorlatunk – akadnak haragosaim a párton belül is, akik rendszerint olcsó vádakkal illetnek (akár névtelenül nyilatkozva balliberális médiumoknak is), de akkor se akarok langyos középutassággal mindenkinek megfelelni. Az nem én vagyok. S a Jobbik sem játszhat el olyan szerepet, ami nem önmaga: hitelesen nem lehet más képviselni, mint amit Alapító nyilatkozatunkban lefektettünk (s melyhez hûen a Jobbik, mint abban is fogalmaztunk, „a nemzet egészét kívánja képviselni&#8221. Egyebekre ott van már a Fidesz.
Mindenkinek a levelére szoktam válaszolni, és bárki számára elérhetõ vagyok telefonon is (ha épp nem tudom felvenni, mindig mindenkit visszahívok képviselõvé válásom óta is; 15 éve egyetlen mobilszámom van, mely mindenki számára nyilvános, a www.novakelod.hu oldalon is közzé van téve. Személyes találkozókra is nyitott vagyok, valamint szívesen megyek pl. vidéki taggyûlésekre, választmányi ülésekre is. Nem csak a tisztújítás elõtt, hanem mindig tisztelettel elfogadtam és a jövõben is elfogadok minden meghívást. Rám számíthattok!
Végül álljon itt zárásul egy fõvárosi alapszervezet állásfoglalásának bölcs mondata, hitvallása: „Amennyiben a néppártiság a „polkorrektnek” mondott óvatoskodó nyárspolgáriságot jelenti, akkor már nem „Attila unokái” leszünk, hanem könnyen belesüppedve az általános politikai posványba, díszellenzékként és sajnos a magyar politika sokadik szemfényvesztõiként a nemzetközi pénzhatalom álradikális és néha lenácizott, de ugyanolyan kiszolgálóivá válhatunk, mint az eddigi összes pártunk és kormányunk a rendszerváltás óta.” Jelölésemmel tehát megkondítható a vészharang a következõ pártvezetés számára. Míg a társadalom radikalizálódik, a Jobbik útját keresi, de aki sokat markol, keveset fog: mi nem lehetünk egyszerre a „lovasíjászok” és „Saul fiai” képviselõi is.
Szebb jövõt!
Tisztelettel:

Novák Elõd
alelnök(jelölt)
06-30-358-27-23, novak.elod@jobbik.hu
http://novakelod.hu
http://facebook.com/novakelod

Bí­ró­ság mondta ki: A Job­bik frak­ció­ve­ze­tõje sok­mil­liós áfa­csaló!
A Job­bik új par­la­menti frak­ció­ve­ze­tõ­jé­rõl, Vol­ner Já­nos­ról jog­erõs bí­ró­sági íté­let mondja ki, áfa­csaló. Sok­mil­liós áfát csalt el, aztán a cé­geit gyor­san el­tün­tette.


Volner János mondhatni helybe ment egy nagy pofonért. Miután cégtemetõben elsüllyesztette a vállalkozását, és eltüntetett 21 milliónyi közpénzt, még be is perelte az ezt nyilvánosságra hozó orgánumot.
Trükkös Volner

Csakhogy a bíróság az ATV-nek adott igazat. Úgyhogy már jogerõs ítélet is van arról, hogy a Jobbik frakcióvezetõje áfacsaló! A per során az is kiderült, mikor és hogyan trükközött Volner.

"A bíróság ugyanis megkereste az adóhatóságot, és kikérte a Volner cégére, a Gavron Kft-re vonatkozó adatokat. A NAV dokumentációjából egyértelmûvé vált, Volnerék csaló módon, teljesen jogosulatlanul vontak le általános forgalmi adót. "

Volner János Jobbik-alelnök és újabban parlamenti frakcióvezetõ korábban több olyan céget alapított és vezetett, melyek eladásukat követõen felszámolásra, törlésre kerültek. Nagyon értett az ilyesmihez, olykor pár százezer forintért passzolta tovább a céget, amitõl meg akart szabadulni...
21 milla, huss...

A bíróságnak megküldött adóhatósági vizsgálati jegyzõkönyvbõl kiderül, hogy Volner cége, a Gavron Kft. öt esetben vont le általános forgalmi adót jogosulatlanul, összesen 10 millió 906 ezer forintot.

Az adóbírsággal és a késedelmi kamatokkal együtt az adóhatóság összesen már 21,4 millió forintot keres a Gavron Kft-n.
A pofátlan Volner

Volner János nemcsak a Jobbik alelnöke, hanem a párt elsõ számú gazdasági szakértõje is. Egy gazdasági konferencián a Corvinus egyetemen még szónokolt is az áfacsalók ellen. Ez találta mondani:

""A Jobbik vizsgálatot folytat fantomcégekkel kapcsolatban. Akikrõl bebizonyosodik, hogy céget fantomizáltak, azoknak közvetlen hozzátartozóira is komolyabb hatósági figyelmet kellene összpontosítani.""

Bizonyára emlékezetkiesésben szenvedett, áfacsaló kft-jüket ugyanis kedves feleségével együtt alapították és üzemeltették...http://ripost.hu/cikk-birosag-mondta-...=hirkereso

Kiakadtak az Echo Tv nézõi: ezért került le Szaniszló a képernyõrõl

Bár itt, a Válasz.hu-n már február elején hírt adtunk róla, hogy Szaniszló Ferenc díszvendégeknek kijáró helyrõl hallgatta Vona Gábor budaörsi, „évadnyitó” beszédét – és szemmel láthatóan kedvére való volt, amit hallott –, az Echo Tv nézõi közül többeket mégis meglepett, hogy Széles Gábor Szaniszló jobbikos „elhajlása” miatt távolította el a csatornáról a tévést.

Széles nézõi kérdésre válaszolva árulta el, hogy az Echo Tv szerette volna, ha Szaniszló „visszatér a régi »panorámás« vonalhoz, de Õ csak a részben kormányellenes »prédikációit« hajlandó lett volna folytatni”. A kormánykritikára vonatkozó kérdésre a vállalkozó annyit árult még el a csatorna mûsorpolitikájáról: „Kormányt lehet kritizálni csak nem hátsó szándékoktól vezérelve.” A távozás körülményeirõl elmondta még: többször figyelmeztették Szaniszlót, hogy „túltolja a biciklit”, de Széles nem tolerálta tovább a „hátsó szándékoktól vezérelt kormánykritikákat, melynek csak egy lényege lehet, a kormány gyengítése” – így a mûsorvezetõ (közös megegyezéssel) távozott.

„Gondolom már van helye a jobbikos internetes tv-nél” – búcsúzott tõle Széles. Errõl egyelõre nincs információ, de az biztos, hogy a szombati Trianon-elméknapon lányával, Vona Gábor magyar–orosz kapcsolatokért felelõs titkárával közösen koszorúzott a csáktornyai Zrínyi-emlékmûnél:http://valasz.hu/itthon/kiakadtak-az-...rol-118928

Ha jól értem, a szerkesztõt a kormány elleni " gyûlöletbeszéde " miatt távolították el a csatornától.

A "leszámolt" most jön elõ a farbával:
http://propeller.hu/itthon/3222646-mo...-jobbikban

Csaba: Érdekes, hogy ennyire nem ismerik vonát a jóbik vezetõ politikusai... Nem is értem, hogy bízhatna bárki benne, ha akikkel napi szinten a parlamentben ül se tudják mi van, csak tippelnek, hogy most protokolláris választ adott, vagy szimlán csak hazudott. Olyan embert hogy lehet követni, akit nem ismernek??? Ennyire nem lehet birka a szavazótáboruk..

Szerintem ez mögött is a szokásos logika áll.

A Vona féle új irányzat egy "véletlen" fidesz botrány esetére be van pozíciooonálva váltópártnak. A jelenlegi politika parketten pedig a Novák féle "nemcukik" az "extrém" tom vicces jobboldal, persze most még nem gondolkodik más pártban stb. (mert igazából nem is õ gondolkodik) de jólesz tarcsiba.

Akik pedig megint megcumizták és csak kapkodják a fejüket a sok jobbikos "hívõ" mert a jobbik az új fidesz de lesz nekik opcijóóó az új jobboldal (Novákék) ami valójában a régi. Mert ugye, milyen hiteles a katonáskodás meg hogy a cuki Vona kitette a pártból és akkor õ aztán most már biztos nagyon kemény lesz és megint elmegy néhány év úgy, hogy valójában semmi sem változott csak kavarog a fing a biliben. De lehet, hogy csak túl élénk a fantáziám.