A véletlenek esete az összeesküvés-gyakorlattal. Itt pedig demokrácia van a qva isteni, bárkibõl bármi lehet, sõt oda, meg vissza is. A színjáték címe: bekaphatja az összes isten az összes retkes zsidó ivarszervét tövig. Vajon a gazdag családok fenn tudják tartani a vagyonukat, hatalmukat hosszú idõn, akár évszázadokon keresztül is? Olasz tudósok megvizsgálták a középkor egyik leggazdagabb városának, Firenzének a családjait, ahol a 15. század óta vezetik az adófizetési statisztikákat, és meglepõ következtetésekre jutottak.

Firenze (németül Florenz, franciául Florence) városa, amelyrõl a forint is a nevét kapta, a 15. században az akkori pénzügyi és kereskedelmi világ gazdag központja volt. Gazdag családok marakodtak a hatalomért és halmoztak fel hatalmas vagyonokat. Most az olasz nemzeti bank tudósai megvizsgálták, hogy mi maradt a régi gazdagságból, vajon ugyanazok kezében van-e – írja az N24.de német híroldal. (Angol nyelvû cikk itt.)

Az eredmény meglepõnek tûnik: a város leggazdagabb családjai ma is ugyanazok, mint 600 évvel ezelõtt, legalábbis ugyanabba a „klánba”, rokoni csoportba tartoznak. A város azért is jó választás volt, mert 1427-tõl kezdve megvannak az adatok arról, ki mennyi adót fizetett. A mai legnagyobb adózók vezetékneve pedig nagyjából megegyezik azokéval, akik a 15. században is a legnagyobb adózók voltak.

Elpazarlódnak a tehetségek

Azért lepi meg ez a közgazdászokat is, mert korábbi vizsgálatok arra jutottak, hogy mintegy három generáció alatt az õsök által biztosított gazdasági elõnyök és hátrányok elenyésznek. A kutatók ezt cáfolják, és azt is feltételezik, hogy Firenze nem egyedi eset, más nyugati országokban, városokban is hasonló lehet a helyzet.

A dolog jelentõsége szerteágazó, ahol ugyanis a gazdasági elit konzerválja, átadja hatalmát saját utódainak, ott a gazdasági fejlõdés hanyatlik. A hátrányban levõ rétegek soraiban levõk ugyanis nem tudják kibontakoztatni tehetségüket, amely így elpazarolódik. A tanulmányban levõ táblázatból az is kiderül, hogy a mai legszegényebb adófizetõk õsei a 15. században is szegények voltak, tehát a szegénység is hajlamos generációkon keresztül tovább öröklõdni.

800 évig ugyanazok a nevek

De nem ez az elsõ vizsgálat, amely ilyen eredményre jut. Angliában megnézték az oxfordi és cambridge-i diákok névsorát 1170 és 2012 között, csak ez a két egyetem mûködött az országban egészen 1832-ig, de ma is a legnevesebbek. A diákok ott is 800 éven keresztül fõleg ugyanazon családokból kerültek ki.

Korábban merevebb volt a társadalmak szerkezete, de még az utolsó 100 év sem változtatott ezen lényegesen, pedig már általános tankötelezettség van és a tehetséges diákok ösztöndíjakat is kaphatnak. Lehet, hogy újabb 600 év kell majd az igazi változáshoz? - teszik fel a kérdést az olasz kutatók.

Nácitlanítás után szabadon

De Németországban is folyt olyan kutatás, ahol megvizsgálták az 1945 elõtti korszak és az 1945 utáni korszak gazdasági elitjének összetételét. Itt a részvénytársaságok vezetõ tisztségviselõinek útját követték nyomon. Arra jutottak, hogy bár 1945, a háború vége hatalmas változásokat hozott a gazdasági vezetõk között, nagyon sok korábbi vezetõ távozott, az úgynevezett nácitlanítás után a legtöbbjük visszatért a vezetõ pozíciókba. Csak mintegy negyedük nem tért vissza soha többé. Az ötvenes-hatvanas évek német gazdasági csodájának levezénylõi közül nagyon sokan már 1945 elõtt is vezetõ pozícióban voltak.

Egy másik német kutatás a német tõzsdei vállalatok 600 vezetõjének származását vizsgálta. Több mint a felük a gazdasági elitbõl származott, 29 százalékuk a középosztályból és csak 14 százalék az úgynevezett munkásosztályból. Ám a kutatók már ezt is fejlõdésnek értékelik.
Link