Tisztázzuk a fogalmat, addig egy tapodtat se! A korszellemnek töketlenül megfelelnek, jók transznak, buzinak, alkesznak, fitnesz-görénynek...bármire, csak Embernek nem! Pont, ahogy a nõk is! Le köll gyalulni a teljes liberálbuzi zsidó-elbaxott, istenqrta bandát, kemikéália-mentesíteni, fogamzásgátlástalanítani...oszt felvenni a muszlim fapofát! Mi lehet az oka, hogy egyre kevesebb férfi akar jogosítványt szerezni vagy elköltözni otthonról, és miért pornót néznek ahelyett, hogy egy igazi nõvel töltenék az idejüket? Philip Zimbardo és Nikita Coulumbe a Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak? címû, immár magyarul is elérhetõ könyvükben keresik a választ. A Hetek cikke.


A technológia okozta új típusú függõségek (mint az online játékok és a cyberszex) több ponton is eltérnek az eddig ismert addikcióktól, s az egyik ilyen különbség az, hogy

a fogyasztóknak fogalmuk sincs arról, hogy szokásaik milyen hosszú távú hatást fejtenek ki.

A témával behatóbban foglalkozóknak azonban már vannak információik arról, hova vezethet ez a fajta életstílus.

Fiúk az online fogságában

Az online világba emigráltak számára a face to face kapcsolatokban gyakran kommunikációs blokkok keletkeznek, mivel a virtuális világban használt kapcsolattartási mechanizmusok nem adaptálhatók az offline világba, a valóságban ugyanis nem lehet továbbkattintani, ha valami nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk.

fotó: marketingcloud.comFotó: marketingcloud.com

„A videojátékok változatossága után az egész világ unalmassá válik számukra. Nincsenek igazi kapcsolataik, egy más ember által alkotott fantáziavilágban élnek. A szexfilmek után nem tudják élvezni a valóságos együttléteket, a valódi nõket.

Teljesen egocentrikussá válnak, hiszen saját vágyaik kielégítésének élnek. Nem tudnak nyitni mások felé, nem tudnak csapatban dolgozni. Idegen számukra a gondolat, hogy nem csak az õ igényeik léteznek”

– nyilatkozta a jelenségrõl Zimbardo.

A sztár-szociálpszichológus szerint az internetpornón és játékokon szocializálódott fickókat nem igazán érdekli a hosszú távú, romantikus kapcsolat, a házasság, az apaság és az sem, hogy saját családjuknak vezetõi legyenek.

Csupán az élteti õket, hogy a valódi élet elõl stimulált alternatív világokba meneküljenek, amelyekben nincs helye az igazi, hús-vér lányoknak, illetve a lányok-fiúk közötti közvetlen társas interakciónak.

Zimbardo egy új terminust is az elsõk között használ – elsõsorban olyan mai férfira, akinek nincs szüksége egy másik fizikai személyre, hogy kielégítse szexuális vágyait –, ez a szexuális szingularitás. A szociálpszichológus attól is tart, hogy az internetes pornófilmek és a randi-appok elterjedésével a romantikus kapcsolattól, a szerelemtõl egyre többen elidegenülhetnek, elmagányosodhatnak. Felmerül a kérdés, mi vezetett ehhez az állapothoz, Zimbardo pedig megkísérli sorra venni az okokat.

Távollevõ apák

Az Irányvesztett családok, távollévõ apák címû fejezetben kifejti, hogy az apátlanság és a modern beavatási rítusok hiánya negatívan hat a fiúk érzelmi és szociális fejlõdésére, és beláthatatlan következményekkel járhat:

„Az apa vagy bármilyen pozitív férfimodell nélkül felnövõ srácok (az amerikai fiúk kétharmada!) megszenvedik ezt a veszteséget, és elkezdenek másfelé kutatni felvállalható férfiidentitás után. Akadnak köztük, akik egy bandában vagy terroristacsoportban találják meg a keresett identitást, mások a drogokban, az alkoholban, a videojátékokban vagy éppen a nõk tárgyiasításában.”

Zimbardo azokat a hollywoodi filmeket is felelõssé teszi, amelyekben a férfiakat szánalmas lúzerekként mutatják be, akik csupán az értelmetlen szórakozásnak és a tekervényes, ám soha meg nem valósított terveiknek élnek.

philip zimbardoPhilip Zimbardo

A nõi sztárok velük ellentétben vonzóak, összeszedettek, érettek, és sikerorientált napirendjük által vezérelve valósítják meg rendre összes tervüket.

A protestáns munkamorál vége

A nagy hatású és minden bizonnyal nem utolsó 2008-as gazdasági recesszió és

a gazdaság folyamatos technologizálása rengeteg férfit taszított bizonytalanságba. A 21. században világszerte drámaian visszaesett a fiatal munkavállalók aránya, ami munkanélküli férfiak millióit jelenti.

Az olyan férfiorientált iparágakban is, mint például az autóiparban, a kézügyesség és a technikai készség jelentõségét egyre inkább kiszorítja a technológiai fejlõdés. Sok helyen még a felsõfokú végzettség sem garantálja a munkahelyi alkalmazást. Ha mindez nem lenne elég, Zimbardo a protestáns munkaetika eltûnését is „siratja”: bemutat egy olyan régi-új férfitípust, amely úgy érzi, jogában áll távol maradni a pénzkeresés kényszerétõl:

„Ma sok férfi apuci és anyuci fedele alatt megbújva – vagy éppen a saját házasságában, illetve élettársi kapcsolatában – lel hosszú távú menedékre.

Meglepõen nagy számban találunk olyan férfiakat, akik szemlátomást nem szándékoznak pénzkeresõ állást találni, de még csak a napi házimunkából sem akaródzik kivenni a részüket. Hatból egy nem dolgozó, munkaképes korú férfi elismeri, hogy nem is kíván munkába állni, és közel a felük úgy vélte, hogy az elérhetõ munkák színvonala nem felel meg az elvárásainak, vagy nem fizetnek elég jól ahhoz, hogy segítségükkel javítson az életkörülményein.”

fotó: womanckcompany.comFotó: womanckcompany.com

Bukásra álló iskolák

Zimbardo az okok között említi az oktatás elnõiesedését és válságát, mivel képtelen a fiúk számára is motiváló eszközökkel, módszerekkel elõállni.

Ha rákényszerítjük a fiúkat arra, hogy azelõtt tanuljanak meg valamit, hogy az agyuk megérne rá, akkor ezzel akaratlanul is megutáltatjuk velük az adott feladatot, a korai negatív tapasztalatok pedig ellenállást válthatnak ki az iskola és a tanulás iránt.

Mindkét nem jobban teljesít, ha azonos nemû tanár tanítja, azonban ennek feltételei már régóta nem adottak még az Egyesült Államokban sem.

A szociálpszichológus nem kételkedik abban, hogy a mai oktatási rendszer napjai meg vannak számlálva. A szülõk azonban segíthetik fiúgyermeküket azzal, hogy a korrekt tanárokkal nem mennek szembe, és a maguk részérõl mindent megtesznek azért, hogy gyerekeik felkészülten érjék el a felnõttkor küszöbét.

„Igaz, hogy egy egész falu kell a gyerekeink felneveléséhez, de a dolog mégiscsak velünk kezdõdik. A változásnak a szülõkbõl kell erednie” – kanyarodik vissza többször is a szülõk felelõsségének hangsúlyozásához a szakember.

Mit tehetnek hát a férfiak? – kérdezhetjük, és ugyanezt a kérdést teszi fel Zimbardo is, majd így válaszolja meg: „Ha fiatal férfiként azt szeretnénk, hogy életünk sikeresebb és kielégítõbb legyen, akkor fel kell ismernünk, hogy a változás nem akkor következik be, amikor épp nyakig elmerülünk a videojátékban, vagy a partvonalról figyeljük a történéseket.

Nem: ki kell merészkednünk a világba, és bele kell vetnünk magunkat az események sodrásába.
Ha egyfolytában csak a telefon kijelzõjét meg a laptopot bûvöljük, akkor törvényszerûen el fogjuk szalasztani az elsuhanó lehetõségeket.

Egy szó mint száz: itt az ideje kikapcsolni digitális énünket és helyette bekapcsolni önmagunkat.”

Link