Ez volt a "terv" és az "újságíró" ha nem úgy kezdi, hogy a "zsidó szabadkõmûves összeesküvés", akkor vagy nem tud semmit, vagy benne van õ is. Félelem és képmutatás Európában
Július végén elõször jelenik meg magyarul egy könyv, ami sok szempontból megelõlegezte a jövõt. Oriana Fallaci olasz újság-író 2003-ban adta ki Az értelem ereje címû mûvét, amelyben könyörtelenül szembesíti a valósággal az áldemokratikus európai intézményeket, az ENSZ-t és annak különbözõ szervezeteit, amelyeket a szabadság eltipróinak nevez. Éles szavakkal bírálja azt a képmutatást is, amely orwelli módon egyenlõkre és még egyenlõbbekre osztja a kisebbségeket és magát a többséget is. Részletek a könyvbõl, elõször a Hetekben.

Fallaci több mint egy évtizeddel elõre látta a menekültválságba szorult Európát, ahol vannak, akiknek jár a szólásszabadság, vannak, akiknek nem. Vannak, akiknek kijár a tisztelet, akiknek tekintettel vannak történelmi-kulturális érzékenységükre, és vannak, akiknek nem. Látta, hogy olyan kor jön, amelyben megkérdõjelezik az európai alapértékeket, az alkotmányosságot, és mindezt anélkül, hogy bármiféle valós vita indulhatna a multikulturalizmusról, az integrációról. De Fallaci talán leglesújtóbb véleménye – amint arról már korábbi, szintén nagy vihart kavart könyvében, A harag és a büszkeségben is írt – az, hogy ennek oka nemcsak a képmutatás, hanem a félelem is.

Hat megdöbbentõ idézet a könyvbõl Európa jövõjérõl, amelyek 2003-ban disztópiának számítottak, de 2016-ra dermesztõ valósággá váltak.

Európa elfoglalásáról:

Nincs ínyemre, hogy azt kell mondanom, Trója ég, hogy Európa immár az iszlám egyik felségterülete, sõt gyarmata, és hogy Olaszország ennek a felségterületnek a helyõrsége, ennek a gyarmatnak az erõdítménye. Azzal, hogy ezt mondom, mintegy beismerem, hogy a Kasszandrák valóban a falnak beszélnek, hogy a fájdalomkiáltásaik ellenére a vakok vakok, a süketek süketek maradnak, az eszméletre ébredõk ismét álomba merülnek. De az igazság akkor is ez. A Gibraltári-szorostól a Soroy fjordokig, Dover sziklapartjaitól Lampedusa homokos tengerpartjáig, Volgográd sztyeppéitõl a Loire-völgyéig és Toszkána dombjaiig lángol a tûzvész. Minden egyes városunkban létezik már egy másik város. Egy törvényen kívüli város, mint amit a palesztinok hoztak létre Bejrútban, a hetvenes években, Államot építve az Államban, kormányzatot a kormányzaton belül. Egy muzulmán várost, egy Korán által kormányzott várost. Az iszlám terjeszkedés elsõ állomásaként. Ezt a terjeszkedést soha senkinek nem sikerült még felülmúlnia. Senkinek. Még Nagy Kürosz perzsáinak sem. Nagy Sándor makedónjainak sem. Julius Caesar rómaijainak sem. Napóleon franciáinak sem. Mert ez az egyetlen mûvészet, amelyben Allah fiai mindig is jeleskedtek, a megszállás, meghódítás, leigázás mûvészete. A leginkább áhított prédájuk mindig is Európa volt, a keresztény világ.

A bevándorlással történõ hódításról:

Vegyük észre: Európa jelenlegi elözönlése nem más, mint ennek a terjeszkedésnek egy másik arca. Ugyanaz a birodalmi látásmód, ugyanaz a gyarmatosítás. Csakhogy álnokabb. Alattomosabb. Mert most nem mai Kara Musztafák és Lala Musztafák és Ali pasák és Nagy Szulejmánok és janicsárok jellemzik. Vagyis nem csak Bin Ladenek, Szaddam Huszeinek, Arafatok, al-Zarkavik, Jaszin sejkek és terroristák, akik felhõkarcolókkal vagy autóbuszokkal együtt repítenek minket a levegõbe. Leginkább és elsõsorban bevándorlók, akik betelepszenek a házainkba. Anélkül, hogy bármi tiszteletet mutatnának a törvényeinkkel szemben, ránk kényszerítik a saját törvényeiket. A szokásaikat, az Istenüket. Mit gondolsz, hányan élnek közülük az európai kontinensen, azaz azon a részen, amely az Atlanti-óceán partvidékétõl az Urál hegyvonulatáig húzódik? Körülbelül ötvenhárom millióan ... mindenhol szemlátomást gyarapodnak. És nemcsak azért, mert az invázió rendületlenül zajlik, hanem azért is, mert a muzulmánok alkotják a világ legtermékenyebb etnikai és vallási csoportját. Amihez hozzátartozik a poligámia pártolása, valamint az a tény, hogy a nõkben a Korán mindenekelõtt az anyaméhet látja.

Az (akkor még csak tervezett) iraki háború következményeirõl:

Bush úr, Blair úr valóban azt hiszik, hogy Bagdadban úgy fogadják majd a seregeiket, ahogy mi fogadtuk õket hatvan évvel ezelõtt az európai városokban, csókokkal és ölelésekkel, virágokkal és tapssal?!? És ha így is történne (Bagdadban minden megtörténhet), mi történik azután? Az irakiak, akiknek több mint kétharmada „száz százalékban” Szaddam Huszeinre adta a legutóbbi „választásokon” a szavazatát, síiták, tehát egy Iraki Iszlám Köztársaság létrehozásáról álmodoznak, az iráni minta pontos másáról. És kérdem önöket: mi van akkor, ha ahelyett, hogy Irak felfedezné a szabadság eszményét, ahelyett, hogy megértené a demokrácia eszményét, egy második Afganisztán lesz belõle, vagy egy második Vietnám? Vagy még ennél is rosszabb: ha ahelyett, hogy hagynák, hogy meggyökerezzen köztük a Pax America, azaz egy béke, amely jól-rosszul, de a szabadság és a demokrácia eszméjén alapul, ez a feltételezett második Vietnám tovább terjed, és az egész Közel-Keletet a levegõbe repíti? Törökországtól Indiáig megállíthatatlan láncreakciót indít be…
Link