Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Merkel-fantom

GondolatokKedves Imre, szerinted miért ilyen furcsa képekkel ábrázolja Merkelt a fõáramú média? Több személyisége van, mint pl Lady Gagának? Link Link
Ezekrõl beszélt: Link




Hozzászólások

8 #1 miskolcilaci
- 2016-07-28 10:39
185.27.237.118/content/photo/photo/gif109/1.gif

kepfeltoltes.hu/160728/mm2_www.kepfeltoltes.hu_.png
123 #2 fsavanyu
- 2016-07-28 14:24
Elme betegek a világ élén,meddig türjük?Ilyenek vannak le diplomáztatva!
329 #3 gutai zub
- 2016-07-28 19:40
"Meg kell erõsíteni a rendõrséget............"

Azaz a maradék egyéni szabadságot is fel kell számolni, ellenörzés, lehallgatások, nagyobb és nagyobb államhatalom

"aki feladja az alapvetõ szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemelse szabadságot se biztonságot"
Franklin
30 #4 osmagyar
- 2016-07-28 20:33
Merkel európai szintû fegyverhez jutási szigorítást is megemlített. Azok a gonosz terroristák ezután már nem tudják megvenni a boltban a gépkarabélyt, de nem jutnak majd késhez sem, sõt a kamion vezetéstõl is el lesznek tiltva. Vicc ez az egész s_ezt-ni!
198 #5 faeb
- 2016-07-29 12:56
A Merkel beszédét kommentálók egyikét idézem:

"Így nem lesz semmi a beilleszkedésbõl… A politikusoknak gõzük nincs errõl.

Az iszlám nem integrálható, s ugyanúgy a hívõi sem! Tegyük fel a kérdést, hogy mik a különbségek a muszlim és nyugati emberek között? „Ha a munkám során muszlim kliensekkel volt dolgom, 4 fontos pszichológiai különbséget találtam. Ezen különbségek megértése olyan helyzetbe hoz bennünket, ahol az integrációs problémák pszichológiai aspektusait jobban megérthetjük, amivel a nyugat konfrontálódik, ha muszlim bevándorlókról van szó.”

1. Az elsõ különbség a düh. A nyugati kultúrákban a düh/harag a gyengeség jele és a düh kimutatása egy út a szociális státus elveszítésére. A muszlim kultúrában viszont, ahol „a hatalomnak igaza van” elv érvényes, a dühöt, mint erõt fogadják el. Sõt, néhány muszlim közösség egy un. „A düh napját” szervez, ahol a hívõk másokat ordibálással, levegõbe lövéssel és ide-oda ugrálással megpróbálnak meggyõzni. Amíg efféle magatartást nyugaton „átkarolásnak” ill. pszichopatalógikus magatartásnak tekintünk, addig a muszlim kultúrák a mi agresszivitáshiányunkat gyengeségként könyvelnek el, amit ki lehet – és kell – használni. Hogy az efféle kizsákmányolásra irányuló felszólítást elkerüljük, elengedhetõ az igazság kimondása, követelések megfogalmazása, konzekvencia – és egy hatalmas bot mutogatása.

2. A második különbség a tisztelet és önbizalom. A nyugati társadalmakban általában tisztelet és önbizalom jeleként fogadják el azt, ha a kritikát egy vállvonással (ha nem értünk egyet) vagy egy „azt hiszem, igaza van – köszönöm, hogy segített az anyag jobb megértésében” kijelentéssel fogadjuk. A muszlim kultúrában tiszteletreméltó, ha a kritikát agresszióval védik és bátorságot mutatva a testi konfrontációt sem kerüli el – függetlenül attól, hogy a kritika megalapozott vagy sem. Az iszlám nem tud védekezni, az iszlám csak támadni tud! Ezért hallunk egy iszlám hívõt nagyon ritkán a vallását logikusan és észérvekkel megvédeni, de legtöbbször fenyegetéssel/megfélemlítéssel és erõszakkal: teljesen függetlenül attól, hogy kinek van igaza, a lényeg az, ki az erõsebb. A muszlim kultúrák szemszögébõl a nyugati kultúra tiszteletérzete szégyenletes. Tehát fennköltnek és félõseknek látszunk, ami egy alapjában véve imperialista, agresszív vallásnak egy támadásra hívás.

3. A harmadik különbség a felelõsségérzet és itt különösen fontos az „ellenõrzési meggyõzõdés” fogalom megértése. A nyugati kultúra egy „belsõ ellenõrzési meggyõzõdés” felé hajlik, ami azt jelenti, hogy mi azt gondoljuk, hogy az életünket elsõsorban belsõ faktorok határozzák meg, mint pl. a saját döntéseink, nézetünk és a érzéseink feldolgozásának módja. Ezért van számolatlan terapeutánk, trénerünk stb. és könyvek és újságok tömkelege, amik segítenek nekünk jobbnak lenni és magunknak/magunkon segíteni. A muszlim kultúrát, különösen az iszlámot erõsen a külsõ „ellenõrzési meggyõzés” jellemzi. Minden „insalláh” szerint történik; az élet szinte minden részét az iszlám törvénye, a brutális saría, szabályozza, akiktõl – már akik eszerint élnek – oly sok emberi jogot ellop; férfi autoritások – apák, bátyok, nagybátyák, papok, stb.- csinálják a szabályokat és hatalmas hatalmuk van különösen a nõk fölött. Nagyon kevés tere van a személyes döntésnek és szabadságnak, ami nyilvánvalóan a külsõ „ellenõrzési meggyõzõdés” érzését kelti; az életüket külsõ faktorok határozzák meg és a kutatás valamint a belsõ „ellenõrzési meggyõzõdés” gyakorlásának szabadsága nagyon behatárolt. Pontosan ez a világhírû és – nyugati szemszögbõl értékelve – kínos és gyerekes áldozati mentalitás, ami sok muszlim vallási közösséget és bevándorlót jellemez. Ha ez az áldozati mentalitás a mi nyugati együttérzésünkkel/sajnálatunkkal és a kérdéseinkkel mint pl. „Mit szeretne Ön tenni?” találkozik, abban a pillanatban az integráció kudarcra van ítélve! Csak most kezdik egyes nyugati hivatalok megtanulni, hogy a muszlim bevándorlókat kötelességekkel, elvárásokkal és a nem betartásuk következményeivel kell szembesíteni. Azon emberek, akik a külsõ „ellenõrzési meggyõzõdés” szerint élnek, nagyon kevés saját meggyõzõdésük van és ezért szükségük van egy nagyon világos kommunikációra, amely világos határokat és következményeket is felvázol, ha a szabályokat nem tartják be. De ha ezt csak most kezdjük felfogni, akkor már késõ lehet ezeket az inetgrálni képtelen emberek millióit attól visszafogni, hogy bennünket megsemmisítsenek.

4. A negyedik különbség a egymás elfogadása és a nyitottság. Nyugaton a &#8222;nyitottság és tolerancia&#8221; egy jó ember de-facto meghatározása. 100 évvel ezelõtt a &#8222;jó emberek&#8221; vasárnaponként templomba mentek, most pedig <<Refugees Welcome>> táblákkal a pályaudvarokon állnak. Az iszlám szerinti jó ember szigorúan a saría betartására figyel, ami ugye nem toleráns és nyitott &#8211; sõt erõszakos &#8211; kívülállókkal szemben. Nem kell ahhoz atomkutatónak lenni, hogy elõre jelezzük, hogyan fog e két ennyire különbözõ kultúra találkozása végzõdni: Mint kultúraozmózis, az intoleráns kultúra megeszi a &#8222;nyitott&#8221; kultúrát: a kulturális kölcsönhatás egy egyirányú utcát képez. Na, ez az, ami az országainkat ezekben az években iszlamista párhuzamos társadalmak &#8211; mint kis túlnépesedett Gáza-övezetek &#8211; formájában felzabálja. A radikális iszlám kiterjeszkedik: szegénység, alacsony képzés és a külsõ szociális segélyektõl való függés; ellenséges és erõszakos viselkedés az õket körülvevõ nem-muszlim környezettel szemben: az agresszió állandó forrása, ami egy folyamatos visszaszorítást igényel, nehogy a környezetre rázúduljon&#8230;. Sennels N."

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.60 másodperc
3,447,219 egyedi látogató