– Mi indít könyvírásra egy pszichológust, volt kiképzõtisztet?

– A Köztársasági Õrezrednél eltöltött hét esztendõ alatt rá kellett jönnöm, hogy súlyos erkölcsi és ezzel összefüggõ szakmai válság van a testületnél. A munkám eredetileg abból állott, hogy az Õrezred tagjainak lelki göcsörtjeit egyengessem, oldjam, alkalmasságukat vizsgáljam. Ám egy idõ után világossá vált, hogy a lelki problémáik túlnyomó része az elképesztõ szakmai állapotok és parancsnoki bánásmód irányába mutat. Ezt nem hagyhattam szó nélkül, ezért két évvel ezelõtt levelet írtam az Õrezred akkori parancsnokának, Szabó Ferenc tábornoknak mindarról, amit a kollégáktól hallottam, és amit magam is tapasztaltam. Ám a tábornok úr válaszra sem méltatott, ezért a miniszterelnökhöz fordultam. Ezután egy koncepciós fegyelmi eljárást követõen kirúgtak. Mivel elképesztõ jelenségekrõl van szó, melyek az egész magyar közigazgatást jellemzik, arra jutottam, hogy megírom a tapasztalataimat, mert a szó elszáll, az írás megmarad.

– Így született meg a mû, melynek talányos szójáték a címe: Rend-õr-köz-igazság. Mit jelent ez?

– Asszociatív címet akartam, hiszen nem csak a Köztársasági Õrezredrõl vagy a rendõrségrõl van szó, hanem a rendrõl, illetve annak hiányáról, valamint a közrõl és a közigazgatásról, melynek különbözõ szintjein bizony gazságok történnek. A leírtak általánosan érvényesek a mai közállapotokra. A minisztériumok, a polgármesteri hivatalok, az ügyészségek, a bíróságok egyformán tele vannak alkalmatlan, sógor-koma alapon összeverbuvált személyekkel.

– Az Õrezred a honvédség vagy a rendõrség kötelékébe tartozik?

– Ez a kérdés is mutatja, hogy baj van. Szerintem maga a testület vezetése sem tudna egyértelmû választ adni. Feladatkörei sokszor katonai jellegûek, de vannak bizonyos rendõrségi jogosítványai is, melyek azonban elégtelenek ahhoz, hogy maradéktalanul betölthesse hivatását. Egyszerû hétköznapi példa: ha a testület egy tagja mondjuk ártalmatlanná tesz, leteper valakit, mert úgy ítéli meg, hogy az általa védett személy veszélynek van kitéve, akkor abból jogilag probléma lehet, könnyen túlkapással vádolhatják a kollégát, mivel nincs lehetõsége egy intézkedés végigvitelére. Hivatalosan az Õrezred a rendõrség alá tartozik, de gyakorlatban bizonytalan a jogállása. Véleményem szerint az volna a legjobb, ha a Miniszterelnöki Hivatal lenne a felügyeleti szerv, de ez is sok aggályt vet föl.

– Például politikai szempontú visszaélésekre adhat lehetõséget ez a helyzet, tekintve, hogy az Õrezred tagjai adott esetben nemcsak kormánypárti, hanem vezetõ ellenzéki politikusokat is védenek.

– Sajnos, mára a testület annyira átpolitizálódott, hogy ha én ellenzéki politikus lennék, nem mernék beülni olyan autóba, amit a kormány által felügyelt Õrezred kínál fel, mert félnék, hogy betechnikázták. De van egyéb baj is. Megesett például, hogy az Õrezred titkosított eljárással páncélozott autókat szerzett be. Amikor megérkeztek a jármûvek, kiderült, hogy elõzõ szériás darabok, s nincsenek fölszerelve, a szükséges technikával ellátva. Ezért naponta kétszázezer forint kötbért kellene fizetni az érintett cégnek, ám nem fizetnek, mivel az autók nem közlekednek, hanem bent állnak a garázsban. Mindezt a Miniszterelnöki Hivatalban koordinálják, ott tehát valaki nem követeli a kötbért. Olyan is megesett, hogy a rendelt fekete páncélautók helyett szürkéket hoztak, potom 100 millió körüli áron. Most az Õrezred festeti át a saját költségén. Az egyik ráadásul mindjárt defektet is kapott, vagyis ránk sóztak jó drágán olyan jármûveket, melyek jelen állapotukban valószínûleg alkalmatlanok erre a feladatra. És mindennek nincs következménye.

– Miért nincs?

– Mindenkinek a fantáziájára bízom a választ.

– Könyvében részletesen ír arról is, hogy õrzõ-védõ magáncégek szinte összenõttek az állami szervekkel.

– És milliárdos nagyságrendben csorog hozzájuk a közpénz, sokszor értékelhetõ teljesítmény nélkül. Rendõrök mesélték például, hogy kimentek egy helyszínre rendezvényt biztosítani, melyen egy védett személy is részt vett. Meglepve látták, hogy egy biztonsági cég alkalmazottja is ott téblábol. Megkérdezték tõle, mit keres ott. Azt felelte, biztosítják a rendezvényt. Mármint a cég képviseletében õ egymaga. És ezért az adott vállalkozás milliós nagyságrendû pénzt zsebelhetett be. Így folynak el a milliárdok, valós teljesítmény nélkül. Árad ki a pénz a magáncégekhez. Beszélhetnénk ennek kapcsán a titkos pártfinanszírozásról, a visszaosztások rendszerérõl, de ez egy másik interjú tárgya lehetne. A témánk szempontjából az a legnagyobb baj, hogy ezek a magáncégek állambiztonsági fokozatú információkhoz is hozzáférhetnek. Nyilván nem kell ecsetelnem, ez milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelent, különösen, ha külföldi kötõdésû cégekrõl van szó.

– Az In-Kal Securityre gondol?

– A jelenlegi kurzusnak épp ez a cég a kiemelt kedvence, de korábban más hasonló vállalkozások is tûzközelben voltak. Tény azonban, hogy az In-Kal Security a zsidó állam minisztériumait és a világ nagy gyémánttõzsdéit védõ izraeli In-Kal hazai leányvállalataként jött létre, vagyis egy idegen ország állami szerveinek védelmét ellátó cég itteni lerakatáról van szó. Igaz, hivatalosan már magyar cégnek számít, de a kapcsolatrendszer, az információáramlás nyilvánvalóan tovább élhet.

– Nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot egy idegen országgal ilyen kapcsolatban álló cég bevonása a hazai közméltóságok védelmébe?

– Dehogynem! Épp emiatt jutott el hozzám az ügy. A Köztársasági Õrezred tagjai ugyanis rendre ilyen anomáliákkal kerestek meg, de már folyosói közbeszéd tárgyát is képezték ezek a témák. Az összbenyomás alapján az In-Kal Security elképesztõ mértékben belefolyik a szakmai ügyekbe. Bent ülnek a delegációs autókban, védett információkhoz férhetnek hozzá és így tovább. Számos honvédségi objektumot ugyancsak az In-Kal véd. Egyes kiemelt rendezvényeken szinte rendõri feladatokat látnak el, anélkül hogy sokak szerint erre bármilyen törvényi felhatalmazásuk lenne. Elõfordult, hogy egy rendõr õrnagyot egy in-kalos feltartóztatott, nem engedte át a kordonon, mondván, erre kapott parancsot.

– Kitõl?

– Fogalmunk sincs. Mindenesetre, amikor a kolléga panaszkodott, még õt tolták le, hogy mit kötekedik már megint az In-Kallal. Ami az Õrezredet illeti, a feltárt ügyekben Szabó tábornoknak kellett volna intézkedni, de mint mondtam, válaszra sem méltatott. Nemcsak pszichológusként, hanem egykori katonatisztként is ezt nagyon veszélyes helyzetnek látom, ezért tájékoztattam errõl a miniszterelnököt is. Végül azonban engem távolítottak el a cégtõl fegyelmi eljárással.

– Milyen címen?

– Mindenfélét mondtak, rágalmazástól kezdve a szolgálati út megkerüléséig, de végül méltatlanság és rosszhiszemûség miatt távolítottak el. A szolgálati útról annyit, hogy én közalkalmazott voltam a cégnél, ezért, bár tartalékos honvéd százados vagyok, nekem ebben az esetben, ami közbejelentésnek minõsül, nem volt kötelezõ szolgálati utam. Ezzel együtt a testület vezetõjének írtam elõször, így még ez az állítás sem igaz. Ami pedig fél évvel késõbb történt, 2006 õszén, az bebizonyította, hogy igazam volt. Azon az õszön egyértelmûvé vált, hogy a rendõrség alkalmatlan a feladata szakszerû ellátására. Egyes rendõri vezetõk mutyizással vannak elfoglalva, a kiválogatás nem szakmai alapon történik, alkalmatlan a fegyverzet, az egyenruha és így tovább. A végrehajtó állomány folyamatosan azt látja, hogy a feje fölött visszásságok történnek. Elég egy hónap az állományban, hogy mindenki nagyjából tisztán lásson. Nem véletlen a pályát elhagyók özöne. S mindeközben, mintha ez normális dolog lenne, bizonyos alkalmakkor külföldi rendõrök bevetésérõl lehet hallani. Március 15-ére például háromszáz izraeli rendõr érkezett Magyarországra, múzeumlátogatás céljából. Ez konkrét adat, rendõri forrásokból tudom. Mint ahogy arra vonatkozóan is kaptam jelzéseket, hogy 2006. október 23-án is voltak itt.

– Miközben hallgatom, amit mond, folyamatosan az jár a fejemben, ki fogja üldözni a bûnt, és megvédeni a törvénytisztelõ polgárokat.

– Azért is írtam meg a könyvem, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben. Mert a mai állapotok teljes káoszhoz vezetnek. Hadd térjek vissza még egy pillanatra az izraeli rendõrök itteni baráti tevékenységére! Ha jól értelmezem, politikailag ez nem más, mint a magyar belügyekbe történõ beavatkozás egy idegen állam erõszakszerve részérõl. Erre semmilyen jogszabály nem ad lehetõséget. Feltehetjük a kérdést, vajon milyen kormány van Magyarországon, hogy minden valószínûség szerint egy idegen államtól kér segítséget. Hadd idézzem itt a büntetõ törvénykönyvet, amelynek 144. paragrafusa a hazaárulásról ezt írja: „Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bûntettet követ el, és öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. A büntetés tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a) súlyos hátrányt okozva, b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, c) háború idején, d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével követik el.”

– Mikor kezdõdött mindez?

– Csak arról tudok beszélni, hogy én mióta látom ezt. Nem új keletû jelenség. Tíz évet szolgáltam a honvédségnél, ott is volt alkalmam végignézni, miként rohasztják le, hordják szét mindazt, ami érték volt. Így válik lassan védtelenné Magyarország. S ha nagyon csattognak a villámok, legfeljebb a vezetõi körben helycserés támadással úgy tesznek, mintha valami változna. A Köztársasági Õrezredtõl például nyugdíjba ment a cég ügyeiben inkriminált Szabó tábornok, de Dobozi József jött a helyére. Õ tavaly kényszerült távozni a Rebisz élérõl, miután számos, a testület tagjai által elkövetett bûncselekmény bukott ki. Ha a Rebisznél nem tudott rendet tenni, ugyan miért lenne képes erre másutt? Fõleg, hogy ideje jó részét mostanában nyelvtanfolyamon tölti, mivel ez lett volna a beosztás betöltésének az elengedhetetlen feltétele, de persze mindig vannak kivételek.

– Május elsején érdekes jelenet játszódott le a Városligetben. Gyurcsány Ferencre ráfogtak egy vízipisztolyt, mire a testõrök rávetették magukat a merénylõre, ám közben a miniszterelnök szálegyedül beszélt tovább a színpadon. Mi a véleménye errõl?

– Valóban különös jelenet volt. A védett személy gyakorlatilag védelem nélkül maradt, ami szakmailag megengedhetetlen, fõleg azért, mert épp Gyurcsány Ferencrõl volt szó, aki állítólag naponta több életveszélyes fenyegetést is kap. S a politikai helyzetbõl adódóan csak fölerõsödtek az indulatok, vagyis a védett személyre még inkább oda kell figyelni. Egyre több ember borul ki. Megjegyzem, nem lehet tudni, hogy a rendõrök közt nem lesz-e valaki, aki bekattan… Mindenesetre a városligeti eset bûzlik. A vízipisztolyost profi módon teperték le, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ám a pisztolyt úgy csavarták ki a kezébõl, hogy nem sok ujjlenyomat maradhatott rajta. Pedig jó lenne tudni, vannak-e rajta más ujjlenyomatok is, és ha igen, kié. Maga a szituáció is gyanús volt. Képzeljük el, ott áll egy magányos férfi feltûnõ piros pólóban, elsõ ránézésre fegyverrel a kezében, s vagy tíz másodpercig senki sem törõdik vele, beleértve a miniszterelnököt védeni hivatott embereket. A legfurcsább azonban az, hogy a kormányfõt nem takarták azonnal golyóálló lepellel, hanem gyakorlatilag egyedül hagyták, pedig elvileg nem tudhatták, nincs-e másik merénylõ. A színpad mögött is ott vannak az embereink, akiknek ilyenkor azonnal ugrani kell, hacsak nem kapnak más parancsot. Az tehát, hogy õk nem léptek, megítélésem szerint csak azzal magyarázható, hogy valakik tudták, nincs valódi veszély. Valószínû, hogy ezt belülrõl szervezték meg, talán éppen a miniszterelnök, saját maga ellen. Az esetet követõen az intézkedõ rendõr kollégákat titokban jutalomban részesítették. Pedig itt nincs mit titkolni, ugye? A helytállást büszkén kell propagálni, mert példamutatásból elég rosszul állunk.

– Vajon mire jó ez a komédia?

– Gyurcsány Ferenc helyzete politikailag és morálisan tarthatatlanná vált. Belsõ információk szerint júliusig kért haladékot saját pártjától, hogy addig elrendezze a dolgait, elõkészítse a kivonulást. Lehet persze, hogy elodázzák, miután kiszivárgott ez az információ. A miniszterelnök személyiségét ismerve világos, hogy nem akar politikai vesztesként távozni, így kell egy ürügy, amire hivatkozva legalább részleges méltósággal állhat fel. A nyilvánosság felé ezért azt kommunikálják, hogy a miniszterelnök veszélyben van. Nemrég megjelent egy hír, hogy az elmúlt másfél évben öt ilyen fenyegetõ eset volt. A következõ lépcsõben valószínûleg valós veszélynek teheti ki magát vagy valamely hozzátartozóját. Félek, hogy Dobrev Klára asszony azért kap mostanában annyi publicitást, hogy jó elõre kellõ szimpátiát keltsenek iránta. Ha így történik, Gyurcsány Ferenc nem bukott emberként, hanem felelõs, családjáért aggódó férjként és apaként vonulhat vissza. Ez azonban már politika. A lényeg, hogy az Õrezred semmiképp nem jöhet ki jól a dologból.

– Ön túl sokat tud. Nem fél?

– Amíg a téma napirenden van, a nyilvánosság bizonyos védelmet jelent számomra. Ezért sem lehet most már kiszállni, végig kell vívni ezt a harcot. Szerencsére egyre többen állnak a közügy mellé, pártatlanul is egyre többen látják, hogy ez így nem folytatható. Igyekszünk egymást erõsíteni a Tettrekész Magyar Rendõrség Szakszervezetével, melynek vezetõje, Szima Judit ma üldözõi célkeresztjében van, miután kitálalt a rendõrség belsõ züllöttségérõl. Érzem az ellenerõk hatását, mert a könyvem terjesztésének keresztbe tettek, a kiadók sem kapkodtak érte. Így magánkiadásban jelent meg, s a szûkös források miatt semmiféle hírverést nem kap. Félreértés ne essék, nem üzleti sikerre vágyom, hanem a bizonyítható valóságot szeretném a nyilvánosság elé tárni, mivel a kíméletlen diagnózis nélkül elképzelhetetlen a gyógyulás.

Ágoston Balázs

Posta Imre
1969-ben született.
1992-ben vegyivédelmi szakmérnökként diplomázott a Bolyai János Katonai Mûszaki Fõiskolán.
1998-ban pszichológus diplomát szerzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen.
2005-ben klinikai szakpszichológusi, egy évvel késõbb pedig munka- és szervezet-szakpszichológusi képesítést szerzett. Ezen kívül részt vett autogén tréning csoportvezetõi és szimbólumterapeutai szakképzésben.
Pályafutása során volt a Magyar Honvédség 93. Petõfi Sándor Vegyvédelmi Ezred századparancsnoka, a 93. Háry László Vegyes Repülõosztály pszichológusa, humán részlegvezetõje, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének pszichológusa, a Pest Megyei Munkaügyi Központ családtámogató munkatársa, a Grafológiai Intézet megbízott szakpszichológia-oktatója, a Köztársasági Õrezred pszichológusa, laboratóriumvezetõje.

Link