Kezdetnek nem rossz orosz, de miért álltak le? Vagy most befejezik és összekapják a többi tetvet is, amit szanaszét hagytak, mint a szemetet? A magyar zsidók tízezreinek életét megmentõ svéd diplomatát, Raoul Wallenberget Ivan Szerov volt KGB-fõnök frissen napvilágra került emlékiratai szerint a Szovjetunióban annak idején felsõbb utasításra kivégezték – közölte a Háárec címû izraeli újság honlapja vasárnap, hozzátéve: ezzel magas rangú volt szovjet illetékes elsõ alkalommal ismerte be a diplomata megölését.

A második világháború vége óta rejtély, hogy mi lett a sorsa az 1912-ben született svéd üzletembernek, Raoul Wallenbergnek, akit 1944 nyarán a svéd külügyminisztérium Budapestre küldött, hogy segítsen a magyar zsidóknak.

Az akkor harmincnégy éves svéd embermentõ diplomáciai védettséget ígérõ menleveleket osztogatott, ún. „védett” házakat hozott létre Budapesten, amelyek lakóinak svéd állampolgárságot és a háború utánra névlegesen befogadást ígértek Svédországba. Wallenberg a zsidó gyerekek ezreit is otthonokban védte, sõt olykor személyesen – többször élete kockáztatásával – mentett ki embereket Auschwitzba induló transzportokból vagy halálmenetekbõl.

Eltûnése óta foglalkoztatja a világot a rejtély, hogy vajon hová tûnt el, miután 1945 január tizenharmadikán Pesten egy orosz õrnagy elvitte magával. Ettõl kezdve sorsáról mindeddig csak találgatások voltak.

A Háárec szerint a „Feljegyzések egy bõröndbõl: a KGB elsõ fõnökének – halála után 25 évvel megtalált – titkos naplója” címû, júniusban megjelent új orosz könyv megoldást kínál Raoul Wallenberg eltûnésének rejtélyére.

A KGB szovjet titkosszolgálat 1954 és 1958 közötti fõnökének, Ivan Szerovnak kéziratban lévõ emlékiratai évtizedekig egykori nyaralójának, dácsájának egy titkos falában rejtõztek, ahonnan négy évvel ezelõtt kerültek elõ egy átépítés során.

Ivan Szerov naplójában azt állítja, hogy a svéd diplomatát felsõ parancsra kivégezték.

Ivan Szerov könyvében ezt írja: „semmi kétségem, hogy Wallenberget 1947-ben kivégezték”. Emellett azt is megjegyzi: Viktor Abakumov, a szovjet titkosrendõrség egykori fõnöke azt állította, hogy egyenesen Sztálinnak, valamint Molotovnak, a második világháború idején regnáló szovjet külügyminiszternek a parancsára végeztek vele. Szerov szerint ezt állította kihallgatásán az 1954-ben kivégzett Abakumov.

Szerov frissen nyilvánosságra került naplójában azt is rögzítette, hogy betekinthetett Wallenberg személyes dossziéjába – melynek létezését a szovjet hatóságok évtizedekig tagadták – és abban egy olyan iratot látott két hivatalnok kézjegyével ellátva, amely szerint Wallenberg holttestét elhamvasztották.

Emlékirataiban mindössze hat oldalt szentelt a Wallenberg-ügynek, miután Sztálin utódja, Nyikita Hruscsov megkérte, hogy vizsgálja ki az elrabolt svéd diplomatával történteket. Szerov azt is megírta, hogy nem sikerült részleteket megtudnia Wallenberg halálának körülményeirõl, és nem talált bizonyítékot arra, hogy kém lett volna.

Korábban a szovjet hatóságok azt állították, hogy Wallenberg 1947-ben a börtönben meghalt, de ezúttal egy egykori illetékes egyértelmûen azt állítja, hogy nem természetes halállal halt meg, hanem megölték, noha a kivégzésérõl határozó parancs egykori okát továbbra sem jelöli meg.

1957-ben a Szovjetunió akkori felelõsei azt állították, hogy Wallenberg szívrohamban életét vesztette, majd 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után egy svéd-orosz vizsgálóbizottságot alakítottak halála körülményeinek feltárására.

Ennek a bizottságnak a 2000-ben nyilvánosságra hozott jelentése azonban végül nem derített fényt a történtekre, viszont azt állította, hogy a rejtéllyel kapcsolatos korabeli iratokat meghamisították vagy megsemmisítették.

A vészkorszakban végrehajtott hõstetteiért 1966-ban a jeruzsálemi Jad Vasem Holokauszt Emlékintézet a Világ Igaza kitüntetést adományozta Wallenbergnek, akinek hollétérõl akkoriban semmit sem lehetett tudni.

A napló napvilágra kerülése is regénybe illõ: Vera Szerova, Ivan Szerov egyetlen unokája megörökölte nagyapja dácsáját, és négy évvel ezelõtt elkezdte felújítani az épület garázsát. A kõmûvesek egy fal lebontásakor bukkantak a kéziratra, néhány elrejtett, papírokkal teli bõröndre.

Egy orosz könyvkiadó hatszázharminckét oldalas könyvben jelentette meg a volt KGB-fõnök emlékiratait, és egy kis hadtörténeti múzeumban kiállítás is nyílt az anyagból.

Szerov késõbb a KGB élérõl a katonai hírszerzés vezetéséhez került, majd karrierje megtört, amikor egyik beosztottjáról kiderült, hogy nyugati kém volt. 1990-ben, nyolcvannégy évesen hunyt el szívinfarktusban.Link