Bár úgy tûnik, hogy fogva vannak, de azért az ismetélés soha se árthat, vagy hét..., vagy nyóc...Sorost, mint a mossad ügynökét jellemzi és a máltai kereszteseket meg a "legmagasabb állami" beavató brancsnak. KÖTELEZÕ OLVASMÁNY! MOSZKVA, RUSSZKIJ VESZTNYIK, 2000 (RÉSZLETEK)
BEVEZETÉS

Annak érdekében, hogy eligazodhassunk a modern szabadkõmûvességben, elõször

is fontos megérteni, hogy ezen bûnös társulás mai tevékenységi formái jelentõsen eltérnek a

róla alkotott hagyományos elképzelésektõl. A mai szabadkõmûves ritkán ölti fel

köpönyegét. A szokásos szabadkõmûves rituálé napjainkban háttérbe szorul. A

„szabadkõmûves munka” nagy része már nem a hagyományos szabadkõmûves

páholyokban valósul meg, hanem különbözõ szabadkõmûves típusú zárt szervezetekben –

„Rotary”, „Pen”, „Magisztérium” klubokban, Sas vagy Nagy Konstantin „humanitárius”

társaságokban, stb.. A szabadkõmûves rituálé, mely századokon át a politikai intrikák

álcázásaként szolgált, a XX. század második felében nagymértékben vesztett

jelentõségébõl. Azon feltételek közepette, amikor a nyugati világ összes országában olyan

emberek kerültek hatalomba, akik már nem szégyenlik beismerni tagságukat

szabadkõmûves szervezetekben, a szabadkõmûves rituálék szükségessége megszûnt. A

szabadkõmûvesség titkos politikai szakszervezetté alakul át, egyfajta internacionálévá,

mely soraiban egyesíti a becstelen politikusokat, pénzügyi szélhámosokat, minden rendû-

rangú jöttmentet, akik mindenek fölé helyezik a hasznot és az emberek feletti korlátlan

hatalmat. Ennek a titkos internacionálénak élén zsidó vezetõk állnak. Ugyanúgy, mint az

SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) a Szovjetunióban, a szabadkõmûvesség Nyugaton

a politikai hatalom gerince. Az összes fontosabb politikai döntést a zártkörû szervezetek

csendjében készítenek elõ és fogadnak el. A „demokratikus választásokon” a köznek

megengedik, hogy a szabadkõmûves összeesküvõk által kínált néhány jelölt közül

válasszanak. Éppen ezeknek a jelölteknek biztosítják az információs támogatást a televíziók

és az újságok, melyeket gyakorlatilag ugyanezek az összeesküvõk ellenõriznek. A nép

ebben a politikai rendszerben egyszerû statiszta a politikai intrikusok kezében. Éppen ezt a

politikai berendezkedést honosították meg hazánkban a 80-as évek végétõl.

A második, amit fontos kiemelni a modern szabadkõmûves tevékenység

megértéséhez, az az, hogy a zsidó-szabadkõmûves struktúrák ma nem monolitok (egységes

egészek), hanem több klánból állnak, melyek harcolnak egymással a hatalomért és a

pénzért. Még az úgynevezett világkormányban – a Külkapcsolatok Tanácsában (CFR), a

Trilaterális Bizottságban (Háromoldalú Bizottságban) és a Bildenberg Klubban – szünet

nélküli harc folyik a zsidó-szabadkõmûves klánok, a különbözõ rituálék rendjei és a

regionális központok között. Ezt a harcot világosan illusztrálják a jelenlegi történések

Oroszországban, ahol elkeseredett összecsapásokban estek egymásnak a Máltai Rend és az

amerikai szabadkõmûvesség (Jelcin, Berezovszkij, Abramovics), a „Bnai-Brit” és zsidó

szabadkõmûvesség (Guszinszkij, Fridman, Hodorovszkij, Javlinszkij), Franciaország Grand

Orient-je és az európai szabadkõmûvesség (Luzskov, Primakov, Jakovlev). A zsidó-

szabadkõmûvesség hatalmának mindhárom ága szerencsétlenséget és pusztulást hoznak

népünknek, mindegyikük Oroszország felosztására és népének genocídiumára irányul. ….

A BEFOLYÁSOLÁS ÜGYNÖKEI

A világméretû szabadkõmûves összeesküvés elsõ lépése a szabadkõmûves hálózat

újrateremtésében a Szovjetunió területén az a mûvelet vált, mely során országunkban olyan

személyeket kutattak fel, akik a befolyásolás ügynökeivé válhattak. A titkosszolgálatok

nyelvén a „befolyásolás ügynöke” – egyik állam polgára, aki egy másik állam érdekében

cselekszik, felhasználva magas szolgálati beosztását a hatalom legfelsõ lépcsõin - az ország

2

vezetésében, politikai pártban, parlamentben, a tömegtájékoztatási eszközökben, valamint a

tudományban, mûvészetben, kultúrában. Jelen munkában csak azokkal a személyekkel

foglalkozunk, akik az USA érdekében tevékenykedtek és a CIA képezte ki õket. …

Minden jel szerint a cinkostársak felkészítésének elsõ próbálkozása az amerikai

speciális szolgálatok kísérlete volt a szovjet ösztöndíjasok csoportjából beszervezni olyan

személyeket, akik az ötvenes évtized végén és a hatvanas évtized elején a Columbia

Egyetemen tartózkodtak, akik között ott voltak a jövõbeni „peresztrojka építésvezetõi”, így

A. Jakovlev és O Kalugin. …

A 60-as és 70-es években a Központi Bizottság legfelsõ vezetõinek körében létrejön

egy befolyásolás ügynökei csoport, melybe többek között F.M. Burlackij (1964-ig), G.H.

Sahnazarov, G.I. Geraszimov, G.A. Arbatov, A.E. Bovin tartoztak. …

A 60-as évek végétõl az USA ügynökei hatásának fontos részévé váltak A.D.

Szaharov és E.G. Bonner. … A volt fizikus tudós - szakítva a tudománnyal - és felesége,

fékevesztett zsidó kommunisták lánya, vezetõ helyet foglaltak el a szovjet-zsidó közéleti

személyiségek és az oroszellenes irányzatú ellenzékiek között, az Oroszország történelmi

értékeivel való szembenállás sajátos szimbólumaivá válva.

A befolyásolás ügynökei aktivitásának kiélezõdése országunkban a világméretû

összeesküvés terveivel függ össze, amelyeket a szabadkõmûves koordináló központok – a

Bilderberg Klub és a Háromoldalú Bizottság – keretében dolgoztak ki. ….

A szabadkõmûves jövõkutató szervezet, a „Római Klub”, ahova többek között E.M.

Primakov is tartozik, kidolgozza „A növekedés határai” címû jelentést (1972), mely széles

körben ismertté válik az egész világon. E jelentés adatai azt mutatták, hogy katasztrofális

gyorsasággal megy végbe az erõforrások csökkenése, és a nyugati országok fogyasztási

szintjük csökkenésének fenyegetése elé néznek.

A világméretû összeesküvés vezetõinek titkos tanácskozásain újra feléled a régi

szabadkõmûves tézis „az új világrend” megteremtésérõl, melyben a nyugati országok kis

csoportjának érdekében a teljes világhatalom a kezükben összpontosul, az erõforrások

felhasználását speciális programokkal ellenõrzik. Egy ilyen parazita rendszer

létrehozásának akadályát jelentette a Szovjetunió, amely ráadásul a világ erõforrásainak

jelentõs részével rendelkezett. ….

AZ ÖTÖDIK HADOSZLOP MEGSZERVEZÉSE

Milyen pénzekkel és milyen mértékben fizették meg a befolyásolás ügynökeit a

világméretû összeesküvés gazdái, nem tudjuk1, de közismert, hogy éppen a nyolcvanas

évtized közepén ezek az ügynökök erõteljesen aktivizálódtak. Így, G. Arbatov (az USA

Intézet igazgatója), aki szoros kapcsolatban állt a nyugati körökkel, kezdeményezésére és

Gorbacsov közvetlen támogatásával visszatér A.N. Jakovlev, azonnal kulcspozíciót

foglalva el az oroszellenes folyamatok vezénylésében. Bizonyos idõ elteltével éppen

körülötte csoportosul számos hírhedt személyiség, akik tragikus szerepet játszottak

országunk történelmében: V. Korotics, J. Afanaszjev, J. Jakovlev, G. Popov, J. Primakov,

G. Arbatov.

Ezen forradalmárok köre kezdetben nagyon szûk volt, de Gorbacsov erõteljes

támogatása magabiztossá tette õket.

A CIA erõteljesen bõvíti tevékenységeinek szféráját. A befolyásolás ügynökeinek

felkészítése kerül a középpontba. A Szovjetunióban mûködõ amerikai rezidentúra feladata

egyszerûsödik azzal, hogy az árulók kontingense (esõsorban a pártapparátusból, a

1 Egyébként jól ismertek azok a formák, melyek keretében megvalósult ez a fizetés. Mindenekelõtt külföldi

utazások fizetése óriási napidíjakkal, nagy honoráriumok könyvekért, cikkekért, hozzászólásokért,

elõadásokért, különbözõ ösztöndíjak juttatása, stb.

3

tudományból és a kultúrából), mellyel együtt kell dolgoznia, elnyerte a büntetlenség érzetét,

melyet magas támogatás sugalmazott számára. …

Az árulók megfizetésére különbözõ közvetítõ struktúrákon (Orosz Reformok

Társadalmi Bizottsága, a „Nemzeti Hozzájárulás a Demokráciához” amerikai egyesület,

Kribl Intézet, különbözõ alapítványok és bizottságok) keresztül dollár milliárdok érkeznek

az országunkba.

A Kribl Intézet például (vezetõje, saját szavai szerint úgy döntött, hogy „energiáit a

Szovjet Birodalom szétzúzásának szenteli”), képviseletek teljes hálózatát hozta létre a volt

Szovjetunió köztársaságaiban. E képviseletek segítségével 1989 novembere és 1992

márciusa között körülbelül 500 „oktatási konferenciát” szerveztek a Szovjetunió különbözõ

pontjain.2 …

A CIA másik gyermeke a „Nemzeti Hozzájárulás a Demokráciához” egyesület

(vezetõje A. Vajnstejn) – számos szervezet tevékenységét finanszírozta a Szovjetunióban:

1984. év – Szaharov Intézet Moszkvában, az emberi jogok és a világ problémái

központ megszervezése lehetõségének tanulmányozása.

1986. év - Szaharov Intézet, „szabadegyetem megalakítása olyan egyetemisták

részére, akik elvetik a szovjet felsõoktatási rendszert.

1990. év – az USA Kongresszusának Alapítványa, a Szovjetunió Legfelsõ tanácsa

Régióközi Képviselõi Csoportjának kezdeményezõ finanszírozása.3

Teljes bizonyossággal ismert, hogy a SZU KGB jelentéseibõl M. Gorbacsov tudott a

befolyásolás ügynökeinek kiképzésének célját szolgáló speciális intézményekrõl, ismerte a

végzettek névsorát. Ugyanakkor semmit nem tett annak érdekében, hogy beszüntesse az

árulók tevékenységét.

A KGB vezetõitõl a gonosztevõk kiterjedt hálózatáról információkat tartalmazó

dossziét megkapva, Gorbacsov megtiltja a KGB-nek, hogy bármilyen intézkedést

foganatosítsanak a bûnözõi támadási kísérletek keresztezésére. Sõt, teljes erejével leplezi és

menti A.N. Jakovlevet, a befolyásolás ügynökeinek szovjeunióbeli „keresztapját”, annak

ellenére, hogy felderítõk forrásaiból származó rá vonatkozó információk jellege, nem hagy

kétséget tevékenységének valós titkos indítékai felõl.

Íme, mit közöl errõl a KGB volt elnöke, Krjucskov: „1990-ben az Állambiztonsági

Hivatal a felderítés és az elhárítás vonalán több különbözõ (megbízhatóként értékelt)

forrásból különösen óvatosságra intõ információt kapott A.N. Jakovlevvel kapcsolatban. A

feljelentés lényege abban foglalható össze, hogy a nyugati speciális szolgálatok értékelése

szerint Jakovlev a Nyugat számára kedvezõ pozíciót foglal el, megbízhatóan szemben áll a

„konzervatív” erõkkel a Szovjetunióban, és hogy rá biztosan lehet számítani bármilyen

helyzetben. …”

A SZOVJET URALKODÓRÉTEG ÁTALAKULÁSA

… A legfontosabb dolog nem abban rejlik, hogy miként vásárolták meg õket,

megijesztették vagy becsapták, hanem abban a mechanizmusban, mely lehetõvé tette ezt az

árulást. Ez a mechanizmus magába a Kommunista Párt irányításába volt beépítve, mely a

kezdetektõl a szabadkõmûves rend szerint mûködött, mint a mindent átfogó ellenõrzés és

hatásgyakorlás titkos hatalmi struktúrája. A Szovjetunió Kommunista Pártjának irányítási

rendszere nem ideológiai szervezetként létezett, hanem mint a hatalom puszta eszköze,

mely abszolút független volt a néptõl, és ezen túl szemben állt vele. Ez a függetlenség a

néptõl tett lehetõvé bármilyen fordulatot a politikában, az ezt megvalósító cselekvõ

személyeket pedig megszabadította bármilyen felelõsségtõl. A 70-es években a Szovjetunió

2 Szovetszkaja Rosszija, 1993. január 16.

3 Szovetszkaja Rosszija, 1993. május 25.

4

Kommunista Pártjának vezetõ káderei általában a társadalom szellemileg marginális

rétegeibõl, mintegy az emberek ülepítõ medencéjébõl alakultak ki, olyanokból, akik nem

képesek a normális emberi fogalmak szerint élni és saját érdekeik érvényesítése céljából

készek bármilyen hitványságra, árulásra, hitszegésre. Az úgynevezett peresztrojka

idõszakában a Szovjetunió Kommunista Pártjának irányítási rendszere nem semmisült meg,

hanem átalakult csaknem ugyanolyan összetételében két egymást kölcsönösen kiegészítõ és

egymást átfedõ – a szabadkõmûves nemzetközi és a maffiózó-vállalkozói - titkos hatalmi

struktúrába. Ma az országban éppen ezek a struktúrák ellenõrzik csaknem teljesen a

hatalmat.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának leendõ vezetõinek elsõ kapcsolatai a

szabadkõmûvességgel természetesen nem a peresztrojka idõszakában teremtõdnek meg,

hanem a hatvanas-hetvenes években. Gorbacsovnál a kapcsolatfelvétel a

szabadkõmûvességgel, valószínûleg Olaszországi nyaralása során jött létre, ahol abban az

idõben célratörõen és nagyon kezdeményezõen tevékenykedtek a CIA ellenõrzése alatt álló

szabadkõmûves páholyok, melyek célként a kommunizmus feltartóztatását tûzték ki célul

(többek között az ismert „Propaganda-2 páholy, melyet L. Dzselli CIA ügynök vezetett).

A.N. Jakovlev kapcsolatai a szabadkõmûvességgel arra az idõszakra esnek, amikor az

USA-ban és Kanadában tartózkodott. Ezek kétséget kizáróan nem korlátozódtak a

szabadkõmûves P. Trudoval való találkozásokra.

Az elsõ publikált híradások arról, hogy M. Gorbacsov a szabadkõmûvesekhez

tartozik, 1988. február 1-én jelennek meg a kis példányszámú német „Mer Liht” („Több

fényt”) címû folyóiratban. Hasonló híreket publikál a „Novoje russzkoje szlovo” címû new-

yorki újság (1989. december 4-én), ahol még az USA elnökének, Bush-nak és

Gorbacsovnak a fényképei is szerepelnek, kezeikkel tipikus szabadkõmûves jeleket

mutatva.

Azonban a legmeggyõzõbb bizonyítékává annak, hogy Gorbacsov a

szabadkõmûvességhez tartozik, a szabadkõmûves világkormány vezetõ képviselõivel ápolt

szoros kapcsolatai válnak, és csatlakozása az egyik fõ mondialisztikus struktúrába – a

Háromoldalú Bizottságba. Gorbacsov és a Háromoldalú Bizottság között közvetítõként az

ismert pénzügyi spekuláns, szabadkõmûves és az izraeli speciális szolgálat, a „Mosszad”

ügynöke, Gy. Soros jelent meg4, aki 1987-ben megszervezte az úgynevezett Soros

Alapítvány-Szovjetúniót (Fond-Szorosz- Szovetszkij Szojuz), amibõl késõbb kinõtt a

szovjet-amerikai „Kulturális Kezdeményezés” (Kulturnaja Iniciativa) alapítvány, mely

nyíltan oroszellenes jellegû volt.

A Soros Alapítvány tisztségviselõi és aktivistái közé taroztak olyan közismert

oroszgyûlölõk (oroszfóbiások), mint J. Afanaszjev, továbbá a „Znamja” címû folyóirat

fõszerkesztõje, G. Baklanov, az orosz falvak lerombolásának ideológusa. T. Zaszlavszkaja,

a botrányosan ismert ügyvéd, A. Makarov, az Alkotmánybíróság bírója, E. Ametisztov.

Soros eszközeibõl fizették azon politikusok oroszellenes tevékenységét, ami

tragikus szerepet játszott a Szovjetunió sorsában, többek között J. Afanaszjevet. 1990-ben õ

finanszírozta a szovjet gazdaság lerombolására irányuló „500 nap” program kidolgozói

csoportjának utazását az USA-ba G. Javlinszkij vezetésével, és késõbb a Gajdar „csapatét”

is (amikor még nem voltak a kormányban).

Soros révén finanszírozták a sajtótermékek és televízió oroszellenes tevékenységét,

zajlott a „független televízió” specialistáinak felkészítése.

1989-ben a „Znamja” címû folyóiratban (6. szám) Soros gyakorlatilag felszólít az

orosz nemzeti mozgalom elleni harcra, a legnagyobb veszélyt látva benne a világ

összeesküvõire nézve. …

4 A „Mosszaddal” fenntartott kapcsolatai miatt Gy. Sorost kiutasították Magyarországról, Romániából és

Csehszlovákiából.

5

Gorbacsov belépése a Háromoldalú Bizottság tagjai közé 1989. januárjára esik. A

szovjet peresztrojka fõ építõmestereinek, valamint a „Világmindenség Építõmesterének” és

az „új világrend” „üdvére” tevékenykedõ „fivéreiknek” találkozója Moszkvában jött létre.

A Háromoldalú Bizottságot elnöke, David Rockefeller (õ a Külkapcsolatok tanácsának

vezetõje is), J. Bertuan, V. Jiskar d’Estain és J. Nakaszone. A világméretû összesküvés

hitére térítendõk között Gorbacsovon kívül jelen voltak A. Jakovlev, E. Sevarnadze, G.

Arbatov, J. Primakov, V. Medvegyev és néhányan más személy. A titkos tárgyalások

eredményeként a közös tevékenységre vonatkozó megállapodást dolgoztak ki, aminek

lényege akkor még kevesek számára volt világos. Azonban minden érthetõvé vált

ugyanazon év végén, amikor a harcostársaik ugyanazon állományával.- mint akikkel a

Háromoldalú Bizotság delegációjával - M. Gorbacsov találkozott Málta szigetén Bush

elnökkel. „Több szakértõ hajlik arra, hogy Málta olyan fatális megállapodások - Gorbacsov

és Bush - között színhelyévé vált, melyek rövidesen a Szovjetunióban katasztrófához és

Kelet-Európa országaiban kataklizmákhoz vezettek.5 Fontos megállapodások megkötése

éppen Máltán, mely a Máltai Lovagok fõvárosa, melynek lovagjai a Háromoldalú Bizottság

és a Bilderberg Csoport tagjai, mintegy jelképezte a világméretû összesküvés és a haza

elárulásába beleegyezõ SZKP vezetõk viszonyának új szakaszát. …

Különösen jellemzõ, hogy az elsõ hivatalos szabadkõmûves struktúra, mely a

Szovjetunióban megszületett, a Bnai-Brit nemzetközi zsidó szabadkõmûves páholy volt.

Megnyitásának engedélyezését személyesen Gorbacsovtól kapták, H. Kissinger rendje

egyik vezetõjének közbenjárására. 1989. májusában a „L’Arche” zsidó havilap Párizsban

közölte, hogy Moszkvában 1988. december 23. és 29. között vendégeskedett a Bnai-Brit

francia részlegének delegációja 21 fõvel, Mark Aron elnök vezetésével. E rend elsõ

páholyát a látogatás idején szervezték meg és májusra 63 tagja volt. Ugyanezen idõpontra

még két páholyt hoztak létre Vilniusban és Rigában, következményként Péterváron,

Kijevben, Ogyesszában, Nyizsnij-Novgorodban, Novoszibirszkben.6

Mindenfajta korlátozás nélkül bõvül az úgynevezett Soros Alapítvány hálózata,

mely munkatársainak jelentõs része a szabadkõmûves funkcionáriusok és a nyugati

speciális szolgálatok ügynökeinek keveréke. … A Soros Alapítvány tevékenységét az

emberek világnézetének megváltozatására irányozza szabadkõmûves szellemben, az

amerikai életforma terjesztése, élõsködés országunk gazdasági nehézségein, többek között

Oroszország intellektuális potenciáljának átszivattyúzására külföldre. … A Soros

Alapítvány az orosz tudomány megsegítése ürügyén titkos információkat gyûjt a

tudósoktól, 500 dollárt ad minden egyes tudományos magánszemélynek. Soros eszközeibõl

tartanak fenn teljesen vagy részben számos oroszellenes újságot és folyóiratot. …

A Soros Alapítvány tevékenységének új szakaszát jelentette a „Nyitott Társadalom”

Soros Intézet létrehozása 1995-ben.

1990. áprilisában Franciaország Nagy Kelet rendjének feje, J.R. Ragas egy

sajtókonferencián beismeri, hogy Oroszországban már létezek személyek, akik a vezetése

alatt álló rendhez taroznak. …

Nem csak Ragas, hanem szabadkõmûves páholyok más vezetõi is õszintén

elmondták (már Jelcin rezsimjének létrehozása után), hogy miként valósult meg a káderek

felkészítése a bevezetésére a volt szocialista országokban, és mindenekelõtt

Oroszországban. „Könnyû volt felismerni, hogy a szabadkõmûvesek … nem egy évig

foglalkoztak a szocialista országok állampolgárainak titkos beszervezésével, akik hosszas

külföldi kiküldetésben tartózkodtak Nyugat-Európában, mindenekelõtt Párizsban. És

természetesen visszatérve haza, nem ültek összetett kézzel, bizonyára teljesítették a saját

beszervezett testvéreik megbízását és támogatókat toboroztak.” …

5 Szovetszkaja Rosszija, 1992. május 9.

6 Za rubezsom. 1993. 38. Szám, 10. Old.

6

Az 1989. évtõl Oroszországban a szabadkõmûvesek széleskörû, sõt bizonyos

értelemben nyílt kampányt folytatnak a bomlasztó szabadkõmûvesek ideák propagálására

és új tagok toborzására. Úgynevezett „externalizációt” hajtanak végre, melynek keretében a

szabadkõmûvesek elõadásokat, beszámolókat tartanak nagy termekben, a rádióban és a

televízióban.

1991. márciusában a CIA eszközeibõl finanszírozott „Szabad” rádió felhívja a

Szovjetunió lakosait arra, hogy létesítsenek kapcsolatot a szabadkõmûves páholyokba

történõ belépéshez. Az adás vezetõje, F. Szalkazanova közölte a címet, melyen a szovjet

polgárok beiratkozhatnak a szabadkõmûves páholyba Párizsban. … Annak érdekében,

hogy vonzóvá tegyék ezt a páholyt, a szabadkõmûves hamisítók „Alekszandr Szergejevics

Puskinnak” nevezték el (bár kinek igen, kinek nem, de nekik pontosan ismeretes, hogy a

nagy orosz költõ nem volt szabadkõmûves). Az adásban fellépõ „testvérek” ebbõl a

páholyból felhívtak a társadalom erkölcsi és lelki tökéletesítésére, példának tartva az USA-

t, melynek alapjául „a kezdetektõl szabadkõmûves elveket fektettek le.” …

… Párhuzamosan mûködik Franciaország Nagy Nemzeti Páholya. 1991 áprilisában

Oroszország két polgárát avatták be, akik az „Északi Csillag” orosz páholy szervezõi lettek.

Az 1991. évi augusztusi fordulat (puccs) kezdete elõtt egy nappal Párizsból

Moszkvába érkezett egy bizonyos zsidó, aki Ogyesszából emigrált 1922-ben (neve titokban

maradt) . Vele Moszkvába ennek a páholynak még 8 tagja érkezett.

…. Az 1991. augusztusi-decemberi oroszellenes állami fordulat eredményeként a

világméretû összeesküvés céljait elérték. …

Saját gyõzelmében meggyõzõdve Jelcin már nem titkolta közvetlen kapcsolatát

olyan típusú romboló oroszellenes szervezetekkel, mint „Nemzeti Hozzájárulás a

Demokráciához”. …

A világméretû összeesküvés olyan címmel tünteti ki Jelcint, melyet a

szabadkõmûves világkormány csaknem valamennyi tagja visel – a Máltai lovagrend

lovagja-nagymestere. Ezt 1991. november 16-án kapja meg. Már nem feszélyezve magát a

lovag-nagymester öltözetében pózol a tudósítók elõtt.

1992. augusztusában Jelcin aláírja a 827. Számú Rendeletet a „A kapcsolatok

újrafelvételérõl a Máltai lovagrenddel”…

Mivel a szabadkõmûvesség meghonosítása Nyugatról jött, így természetesen az elsõ

klub Oroszországban a „Rotary International”. „Fehér” szabadkõmûvesekké az elsõ hívásra

ebben a klubban Moszkva és Pétervár adminisztrációs vezetõi válnak: Luzskov, Szobcsak,

a bankár Guszinszkij, híres demokratikus funkcionáriusok, mint M. Bocsarov, A. Anajev, J.

Nagibin, E. Szagalajev és még számos nagy és kis demokrata, akiknek többsége megjárta a

Kribl Intézet „iskoláját” és az ehhez hasonló oroszellenes intézményeket. …

A világméretû összeesküvés egyik legfontosabb szervezetének – a Bilderberg

Klubnak - mintájára 1992-ben létrehozzák orosz analógiáját – a „Magisztérium” Klubot,

kezdetben körülbelül 60 lelki testvért egyesítve. Eben a szabadkõmûves földalatti

mozgalomban kulcsfigurává a már említett Gy. Soros vált, aki e klub titkos bulletinjének

elsõ számában elhelyezte a „Nagy pénzek csinálják a történelmet” címû cikket. … A

„Magisztérium” Klub jelentõs szerepérõl tanúskodik, hogy tagja R. Rajh, az USA

elnökének, Bill Clintonnak gazdasági tanácsadója, aki a Háromoldalú Bizottságot képviseli

a klubban. A klub kulcsfigurái a volt Szovjetunió szabadkõmûves patriarchái, A. Jakovlev

és E. Sevarnadze. A „Magisztériumban” képviseltetik magukat olyan ismert oroszgyûlölõk,

mint J. Jevtusenko, E. Nyeizvesztnij, A. Szobcsak, V.V. Ivanov, I. Brodszkij, Sz.. Satalin és

mások.7

7 Molodaja Gvardija, 1993. 10. Szám, 81-86. Old.

7

A „Magisztériumhoz” hasonlóan, a szabadkõmûves célok megvalósítására számos

alapítványt és klubot hoztak létre, egy fokkal alacsonyabb szinten, de ezek szintén fontos

szerepet játszanak a sötét politikai struktúrákban. Ilyen szervezetnek a legjellegzetesebb

példája az „Együttmûködés” (Vzaimogyejsztvije), mely vállalkozókat, banki és tõzsdei

intézmények vezetõit, magas beosztású állami hivatalnokokat egyesít, akik egységes

egésszé forrtak össze azon óhajjal, hogy Oroszország politikáját „a nagy pénzek csinálják a

történelmet elv” szerint alakítsák. Ennek a klubnak az élén az oroszellenes mozgalom egyik

vezetõ személyisége, J.T. Gajdar, valamint számos hozzá hasonló hírhedt személyiség -

A.B. Csubajsz, K.N. Borovoj, L.I. Abalkin, J.G. Jaszin, A.P. Pocsinik, J.F. Szaburov, O.P.

Lacisz, stb. áll. A klub tagjainak sorába tartozik B.G. Fedorov, Sz.N. Kraszavcsenko, N.P.

Smeljev, Sz.Sz. Satalin. …

Oroszországban létrehozták a Nyugaton széles körben elterjedt, az irodalmi életet

ellenõrzõ szabadkõmûves struktúrákat –a „pen-klub” szervezeteket. Az „Orosz Pen-

Központ”, azonnal az oroszellenes erõk gyûjtõhelyévé vált és egyesítve soraiban a

szenvedélyes kozmopolita irodalmárokat és szenvedélyes anti-patriótákat. Nagyon

jellemzõ, hogy éppen a „Pen-Központ” tagjai képezték a magját annak a szégyenteljesen

bûnös-uszító, B. Jelcinnek szóló feljelentõ-levélnek, mely azt követelte, hogy brutálisan

számoljanak le a „Tanácsok Házának” (Dom Szovetov, Fehér Ház) védõivel 1993. október

elején.8 A szélsõséges hangnemben összeállított levél felszólította Jelcint arra, hogy

azonnal számoljanak le az összes másként gondolkodóval, tiltsák be az összes orosz pártot,

zárják be az összes orosz sajtóorgánumot, a hadbíróságok modellje szerint a rezsim elleni

fellépés összes résztvevõjével szemben gyors bíráskodást valósítsanak meg. Még nem

tisztították meg Moszkva utcáit 1500 orosz ember holttestétõl, de az uszító-aláírók a „Pen-

Központból” - köztük B. Ahmadulina, G. Baklanov, T. Bek, D. Granyin, J. Davidov, D.

Danyin, Al. Ivanov, Sz. Kalegyin, D. Lihacsov, B. Okudzsava, V. Oszkockij, A.

Prisztavkin, L. Razgon, R. Rozsgyesztvenszkij - újra az erõ alkalmazására szólítanak fel,

kijelentve: „Nos, nincs-e itt az ideje demonstrálni a mi fiatal, de már – mint arról örömteljes

csodálkozással meggyõzõdtünk – eléggé megerõsödött demokráciánknak (1500 ember

megölése után, a szerzõ megjegyzése)?” Ez nem a szabadkõmûves kozmopolita világnézet

tipikus reakciója, mely állandóan páni félelmet érez az orosz nép ösztönétõl?

A Fehér Ház lövetésének leghatározottabb támogatói az orosz nép ellenállásának

leverésére a szabadkõmûves struktúrák olyan vezetõi voltak, mint Gajdar, Csernomirgyin,

Luzskov és Javlinszkij. Az elsõ három személyesen irányította a megtorló mûveleteket az

orosz emberek ellen, „Semmiféle tárgyalások” – üvöltötte a mikrofonba a világméretû

összeesküvés egyik szervezõje – Le kell számolni ezzel a bandával!” … A Máltai

lovagrend Nagymestere, B. Berezovszkij hatalmas összeget adott azon zsoldosok

kifizetésére, akik a részt vettek a felkelés leverésében. A „Bnai-Brit” rend és a „Rotary„

Klub tagja , V. Guszinszkij nem csak pénzt adott a megtorló mûveletekre, de a „Bejtar”

zsidó banda-alakulatok csapatait is pénzelte.

1993-ban még egy szabadkõmûves típusú szervezet alakul – a Sas Rend (Orgyen

Orla). Az alapszabály szerint „ a közös érdek alapján egyesíti” a „legjobb embereket”,

kialakítja az elit kapcsolatok rendszerét a politikai s gazdasági célok megvalósítása

érdekében. …

Amint e rend nagymestere (magisztere) kijelenti, a Sas Rendre „úgy lehet tekinteni

mint formalizált, elitista és speciálisan felépített üzleti kommunikációval (vagy

kapcsolatokkal) rendelkezõ pénzügyi intézményre. Ezen kapcsolatok felépítése objektíven

áru. Ilyen árunak az árát általában a létrehozott kapcsolatokon keresztül nyújtott a fizetett

szolgáltatások volumene határozza meg.”9 A Sas Rend kiadja az „Oroszország legjobb

8 Lásd: „Az írók határozott lépéseket követelnek a kormánytól”. Izvesztyija, 1993. május 10.

9 Sas Rend. M., 1993 (füzet a szervezet tagjai számára)...


A SZABADKÕMÛVESEK ÉS A CIA

… Kelet–Európa országaiban … a szabadkõmûves páholyok szervezete jelentette a CIA

ügynökhálózata létrehozásának elsõ szakaszát. … A késõbbi cseh elnök, V. Havel (33°),

például szabadkõmûves páholyok egész sorát szervezte meg elsõsorban újságírókból,

irodalmárokból, felsõoktatási intézmények tanáraiból, akik egy részét következményként

beszervezte az amerikai titkosszolgálat. … 1987-1988- ban a szabadkõmûvesek a CIA-ból

Párizsban létrehozzák az „Orosz Szabadkõmûvesek Baráti Közösségét” (Szodruzsesztvo

russzkih maszonov) soraiban egyesítve mintegy ötven olyan szabadkõmûvest, akik

elsõsorban a skót rítusú szabadkõmûvességhez tartoznak. A CIA szerve - a „Szabad” rádió

– elkezd felhívásokat közzétenni a Szovjetunió polgárainak a szabadkõmûves páholyokba

történõ belépésre. …

Éppen ez a páholy és a bázisán létrejött „A.Sz. Puskin” egyesülés lettek

kezdeményezõi egy sor más páholnak, így a már említett Novikovnak (Moszkvában). … A

skót rítusú szabadkõmûvesek kinyújtották csápjaikat vidéken is. … 1992-1996- ban néhány

skót rítusú szabadkõmûves páholy létrejött a hadseregben és a belügyi seregben (biztosan

tudunk kettõ létezésérõl). …

Bár CIA kapcsolataikkal elsõsorban a skót rítusú szabadkõmûvesek „csillogtak”,

melyek Franciaország Nagy Páholyának fedele alatt mûködtek, a CIA nem kisebb szerepet

juttatott a Francia Nagy Kelet páholyai fejlesztésének. Nem véletlen, hogy e rend

páholyának szervezõje Oroszországban „Amerika barátja”, A. Komb lett. …

A CIA volt munkatársa, P. szerint a szabadkõmûvességhez hasonló funkciót

töltenek be a „Rotary” klubok is. P. sok olyan példát ismer, amikor a „Rotary” klubokon

keresztül, melyek a világ 156 országában mûködnek és 1,2 millió embert egyesítenek, az

amerikai felderítés megkapta a számára szükséges információt. …

Az a körülmény, hogy Jelcin Rezsimje hivatalos kapcsolatokat létesített a Máltai

Renddel és ebbe személyesen Jelcin és környezetébõl számos személyiség is belépett, így

Sz. Filatov, B. Berezovszkij, V. Jumasev, V. Kosztyikov, P. Abramatovics és mások, nagy

számú ügynök elõtt nyitotta meg az ajtót. Péterváron megjelenik a máltai-katolikus- részleg.

Ezt V. Fekliszt, a „Máltai Lovagrend Világparlamentjének megbízottja” alapította.

A katolikus Máltai Rend mellett Péterváron mûködik egy „pravoszláv Máltai

Rend”, melyet Makariosz érsek alapított. …

Oroszországban elkülönül az egyéb szabadkõmûves páholyoktól az iszlám

szabadkõmûvesség. Errõl kevés az ismeret. A legtöbb elszigetelt információ a „Fiatal

Törökország” páholyról áll rendelkezésre, melyeket a Törökországban még a XIX. század

végétõl, a XX. század elejétõl létezõ szabadkõmûves képzõdmények bázisán hoztak létre.

Ezek az egyesülések genetikailag a Francia Nagy Kelethez kapcsolódnak. Vannak

információk arra vonatkozóan, hogy a XX. század elején orosz szabadkõmûvesek

támogatták ezeket az egyesüléseket (A. Gucskov, M. Marguliesz és mások). A második

világháború után e szervezetek tevékenységét - minden valószínûség szerint nem az USA

és a NATO speciális szolgálatainak, mindenekelõtt a „Fiatal Törökország” részvétele nélkül

- a belsõ problémákról átirányítják a „Nagy Turán” ideáinak megvalósítására – a

szabadkõmûves alapokon álló globális misztikus Török állam megvalósítására, olyan

területek odavonzására Törökországhoz, amelyek Szovjet-Oroszországhoz tartoznak,

beleértve az észak-kaukázusi muzulmán területeket (Azerbajdzsánt, Csecsniát, Dagesztánt)

is. A Szovjetunió szétesése elõtt a „Fiatal Törökország” és a hozzá hasonló szervezetek

szabadkõmûveseinek fõ célja az volt, hogy „hidakat verjenek” e régiók nemzeti

értelmiségével „azzal a perspektívával, hogy a továbbiakban bevonják õket a

szabadkõmûves tevékenységbe”. Jelentõs pénzügyi erõforrások birtokában a „Fiatal

10

Törökország” jelentõs sikereket ért el a Nagy Turán ábrándos idea elõnyomulásában.

Többek között e szabadkõmûves szervezet növendékévé vált G. Dzsemál, aki késõbb

Oroszország Iszlám Bizottságának elnöke lett. A 90-es évek elején a páholy tagjai lettek a

csecsen banda-alakulatok vezetõi, D. Dudajev (majd késõbb Maszhadov), Tatarsztan és

Ingusétia elnökei, M. Smajnev és R. Ausev. Kapcsolatokat tart fenn ezzel a páhollyal (nem

tagja) Azerbajdzsán elnöke, G. Alijev.

Oroszországban a 90-es években a destabilizáció és rombolás leghatalmasabb

mechanizmusa a világméretû összeesküvés kezében a Soros Alapítvány volt, melynek élén

a „világkormány” egyik vezetõje, a „Külkapcsolatok Tanácsa és a Bilderberg Csoport tagja,

Gy. Soros áll.11 A „jótékonysági” tevékenység leple alatt, melyrõl már szóltam, ez a

befolyásos szabadkõmûves és mondialista, szerteágazó, romboló (felforgató) szervezetet

hozott létre, mely szorosan együttmûködött a CIA-val és a „Mosszaddal”, és e hírszerzõ

szolgálatok sok munkatársának legális fedelévé vált.12 A Soros Alapítvány összehangolja

tevékenységét Nyugat más felforgató szervezeteivel. A „világkormány” egyik

képviselõjének, a „Külkapcsolatok Tanácsa tagjának és a Háromoldalú Bizottság tagjának,

az USA miniszter-helyettesének, Sz. Talbotnak beismerése szerint „Soros politikája nem

azonos azzal, amelyet az amerikai kormány megvalósít, de azzal verseng. A volt

kommunista országokban törekszünk szinkronizálni erõfeszítéseinket Németországgal,

Franciaországgal, Nagy-Britanniával és Soros Györggyel.13

A SZABADKÕMÛVESEK PÉNZÜGYI-GAZDASÁGI CSALÁSAI

Gy. Soros volt csaknem az összes olyan pénzügyi-gazdasági csalás középpontja és

kezdeményezõje, mely Oroszországban a 90-es években megvalósult. Éppen õ,

együttmûködve S. Ajzenberggel („Bnai-Brit”), D. Rubensszel (angol páholy), M. Rics

(yorki rítusú páholy New-Yorkban) állt Csubajsz, Gajdar, Burbulisz és más újonnan

megjent orosz szabadkõmûves funkcionáriusok háta mögött az úgynevezett privatizáció

végrehajtásában, melynek eredményeként az orosz nép tulajdonának döntõ hányada átkerült

a nemzetközi pénzügyi szélhámosok kezébe. Az Állami Vagyoni Bizottság

(Goszkomimusesztvo) elnökének, V.P. Polevanovnak az adatai szerint „Oroszország 500

legnagyobb privatizált vállalatát, melyek reális értéke 200 milliárd dollárt tett ki, szinte

ingyen adták el (körülbelül 7,2 milliárd USA dollárért), és ezek külföldi vállalatok és

felfogadott (stróman) struktúrák kezébe kerültek.” …

AZ ÖSSZEESKÜVÉS ÚJ KEGYENCEI

A világméretû összesküvés különleges kitartással foglalkozik Oroszország jelenlegi

vezetõ rezsimjével, törekedve arra, hogy biztosíts magát „a hatalomváltás véletlenségeivel”

szemben és „biztosítsa a demokratikus reformok irányítóinak folyamatosságát”, vagyis a

Nyugat óhajának megfelelõ politikusokat. Azon politikusokat, akik megbuktak és teljesen

lejáratódtak Oroszországban, mint Gorbacsov, Jecin, Gajdar, Csernomirgyin, Csubajsz,

Nyemcov, Kirijenko, felváltják a világméretû összesküvés új csapatával. Közöttük a már

említett G. Javlinszkij mellett a 80-as évek végétõl különleges helyet foglal el L. Lebegy,

akinek arculatában a nemzetközi összeesküvés elitje Jelcin modifikált analógját látja.

11 Ross. R. Who’s who of the Elit Spicewood. 1995. 77. old.

12 Az FSZB jelentése az amerikai politológiai központok, egyetemek, nem-kormányzati alapítványok és

társadalmi szervezetek felhasználása az USA speciális szolgálatai által a felderítõ-felforgató tevékenységben

Oroszország területén (1995. január).

13 Gy. Soros alapítványainak tevékenységérõl Oroszországban”. Az Orosz Föderáció (RF) Állami Dumája

Biztonsági Hivatalának jelentése (1996).

11

…1995-ben, amerikai látogatásom idején az ország kormányához közel álló

körökbõl származó forrásokból információt kaptam, miszerint a befolyásos amerikai

politikusok körében olyan nézet, hogy Oroszország új elnökének nem Jecint, hanem

Lebegyet kell megválasztani. Sõt, megnevezték azt a pénzösszeget – körülbelül 1 milliárd

dollár - amelyet ez a politikus csoport kész „befektetni” Lebegybe.

…1996. októberében L. Lebegy meghívással New-Yorkba érkezett abból a célból,

hogy részt vegyen a világméretû összesküvés egyik legfõbb szervének, a Külkapcsolatok

Tanácsának ülésén. A tanácskozást megelõzte Lebegy találkozója „a Szovjetunió

szétverésének építõmestereivel”, az említett tanács vezetõivel – az USA volt elnökével,

Bush-al, az USA volt miniszterével, D. Beikerrel és B. Skoukroft tábornokkal. Ezek a híres

oroszgyûlölõk (ruszofobi) megismertették Lebegyet a napirenddel és bemutatták az elõttük

álló tanácskozás megbeszéléseinek fõ irányait.

November 18-án Lebegyet fogadták a Külkapcsolatok Tanácsában. A

megbeszélések körülbelül 5 órán keresztül tartottak. A jelenlevõknek Kissinger mutatta be

Lebegyet, a megbeszélésen aktívan vett részt D. Rockefeller, a korábbi nagykövet

Moszkvában, Z. Bzsezinszikij, valamit a hivatásos hírszerzõ, D. Metlok és D. Sajms. A

világméretû összesküvés vezetõi úgy értékelték Lebegy személyét, mint Oroszország elnöki

posztjára pályázót. A tanácsban Lebegy felszólalásában biztosította a „világkormányt arról,

hogy elengedhetetlennek tartja a reformok folytatását, melyeket Jelcin megkezdett, helyesli

a jelenlegi kormány nyugatközpontú külpolitikáját és „a NATO-val való együttmûködést

hisztéria nélkül”, síkra száll a „birodalmi és antiszemita hagyományok” végleges

megsemmisítéséért Oroszországban. Arra a kérdésre, hogy készen áll-e konkrétan harcolni

az antiszemitizmussal Oroszországban, a tábornok azt felelte: „markánsan szilárdan”. Az

Oroszország kaukázusi területére vonatkozó kérdésekre válaszolva a tábornok kijelentette,

hogy készen áll belegyezni Észak-Kaukázusról történõ leválásába és az egész Kaukázusi

régió átkerülésébe a Nyugat ellenõrzése alá.

A következõ nap Lebegy tábornok meglátogatta a Zsidó Világszervezet

tanácskozását, ahol mégegyszer biztosította a zsidó vezetõket arról, hogy készen áll

harcolni az „antiszemita és birodalmi hagyományokkal” Oroszországban és felkérte a

résztvevõket, hogy támogassák õt Oroszország elnöki tisztjére mint jelöltet. Az összes

ülésen és találkozón, mely Lebegy és az amerikai elit között létrejött, megvitatták

Oroszország jövõbeni elnökjelöltjének pénzügyi támogatását.

… Azon információk szerint, melyeket a már említett volt CIA munkatárstól

kaptam, a 80-as évek második felében és a 90-es évek elején a felforgató szervezet több

százmillió dollárt különített el az orosz patrióta mozgalomban végrehajtandó speciális

mûveletekre, így ügynökök beszervezésére és saját embereik bejuttatására a patrióta

szervezetekbe, valamint mindenekelõtt a patrióta személyiségek környezetébe.

Informátorom szavai szerint, hazugsággal, lefizetéssel, zsarolással a CIA-nak sikerült

számos árulót beszervezni, akik meghatározó szerepet játszottak a patrióta szervezetekben,

valamint néhány hazafias beállítottságú folyóiratban és újságban …

… Mindennél érdekesebb a befejezése e történetnek: néhány év elteltével az

oroszellenes, pravoszlávellenes csoport legaktívabb tagjai váltak - sajnos - gyakori

vendégeivé olyan patrióta rádióadásoknak, mint a „Radonezs” és „Narodnoje Radio”, sõt

egyikük elhelyezkedett tanítani a Moszkvai Egyházi Akadémiára (Moszkovszkja

Duhovnaja akagyemija).

… Az ukrán RUH-ot, UNA-UNSZO- t majdnem háromnegyed részben a CIA

finanszírozza, és vezetõségük nagy része az amerikai kormány szolgálatában áll még a

„peresztrojka elõtti” idõktõl. … Z. Bzsezinszkij … Lvov díszpolgára. …

A CÉL – OROSZORSZÁG MEGSEMMISÍTÉSE

12

… 1992-ben nyilvánosságra hozták az „Amerikai elõrejelzések a geo-stratégiai

helyzet alakulásáról a XX. század végén és a XXI: század elején” címû kutatás

eredményeit, melyben kifejtették azokat az elképzeléseket, melyek Oroszország 6 független

államalakulatra történõ felosztását támogatták: Nyugat-Oroszországra, Urálra, Nyugat-

Szibériára, Kelet-Szibériára, Távol-Keletre és Északi Területre.

1997. októberében B. Bzsezinszkij három részre javasolta felosztani Oroszországot:

Európai Oroszországra, Szibériai Köztársaságra és Távolkeleti Köztársaságra. „A

decentralizált Oroszország – közölte Bzsezinszkij – reális és kívánatos lehetõség.”14

A Bilderberg Klub 1998. május 14-17- i ülésén a legnagyobb figyelmet Oroszország

felosztásának szentelték. E célok jegyében országunkat néhány ellenõrzési övezetre

javasolták felosztani. A megvitatott séma szerint a Központ és Szibéria az USA-hoz, Észak-

Nyugat Németországhoz, Dél és a Volgamente Törökországhoz, a Távol-Kelet Japánhoz

kell hogy kerüljön. Az USA minisztere, a Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának egyik

irányítója, M. Olbrait beszédében az orosz-amerikai Üzleti Együttmûködési Tanács (Szovet

gyelovogo szotrudnyicsesztva) (Chicago, 1998. október 2.) közölte, az USA nemzeti

érdekeibõl kiindulva legfontosabb feladatuk „a szovjet impérium szétesésének

következményeit irányítani”, és támogatni kell „Oroszországot mindaddig, amíg a szétesés

helyes irányába halad”.15 …

SZABADKÕMÛVESSÉG – BÛNÖZÕI KÖZÖSSÉG

Az Orosz Pravoszláv Egyház mindig elítélte a szabadkõmûvességet, igazságosan a

sátánizmus megjelenésének tartva. A pravoszláv hívõk milliói évente átokkal sújtják

mindazokat a személyeket, akik szabadkõmûves páholyok vagy az ezekkel kapcsolatban

álló szervezetek tagjai. 1932-ben az Orosz Pravoszláv Egyház Világtalálkozóján

(„zsinatán”, Vszezarubezsnij Szobor Russzkoj Pravoszlavnoj Cerkvi) határozatot fogadtak

el arról, hogy a szabadkõmûves páholyokban való részvétel „nem egyeztethetõ össze a

keresztény címet viselõvel – a Krisztusi Egyház tagjával, ezért ilyeneknek vagy el kell

határolódniuk a szabadkõmûvességtõl és a vele rokon tanoktól, vagy a további

megrögzöttség esetén el ki lesznek közösítve a Szent Egyházból”.

… A jelenlegi nyugati világrend védõbástyája az Amerikai Egyesült Államok,

melyet az egész világ szabadkõmûvesei „szabadkõmûves államként”, „nagy

szabadkõmûves szuperhatalomként” tartanak számon. Az USA elnöke és kormánya

szabadkõmûves páholyok magas rangú tagjai. Az USA jelenlegi elnöke, B. Clinton – az

egész világon úgy ismert, mint „erkölcsileg züllött, nem tiszta kezû”, a „Halálfej és csont”

elit szabadkõmûves páholy tagja. Elõdje, G. Bush – számos skót és yorki rítusú páholy

tagja. Az egyik legnagyobb tiszteletet élvezõ amerikai szabadkõmûves (33°) G. Truman

elnök kijelentette, hogy „saját állami tevékenységét a szabadkõmûvesség elveire” építi, és

óhajtja, hogy ezek az elvek „elterjedjenek az egész világon”.

... A fasiszta ideológiához hasonlóan a szabadkõmûves ideológiát törvényen kívül

kell helyezni …

Oroszországban a szabadkõmûves páholyokat háromszor tiltották be különleges

imperátori törvényerejû rendelettel - II. Katalin alatt, I. Pável és I. Alekszandr alatt. Az

utóbbi tilalom egészen 1917. február 28-ig életben volt.

Ugyanakkor a tilalom ellenére a szabadkõmûves páholyok titokban tovább

„mûködtek”. … A szabadkõmûves páholok új „felvirágzása” az úgynevezett peresztrojka

idején ment végbe. M.Sz. Gorbacsov speciális törvényerejû rendeleteivel, majd kis idõvel

14 Nyezaviszimaja gazeta, 1998. december 31.

15 Nyezaviszimaja gazeta, 1998. október 16.

13

késõbb B.N. Jelcinéivel is a szabadkõmûvességet újra törvényesítették (legalizálták). … A

… szabadkõmûvesség óriási veszélyt jelent az orosz társadalomra.