Jó, nagyon jó próbálkozás. A Pál utcai fiúk, Kincskeresõ kisködmön és az Egri csillagok is az, de legelébb a biblia és természetesen a sok zsidó hittezsvír összemelegedéses és jézuskás apostolos történet is. Tróbálkoznak az amatõrök, de legalább téma lesz az idióta "picológus" katt-egória, abba meg már rég beleférek. A meglepõ kijelentést Csókás András irodalompszichológus teszi Fekete István híres ifjúsági regényével kapcsolatban egy, a múlt heti Élet és Irodalomban megjelent tanulmányában.


„A Tüskevár beavatási mû, méghozzá – nem félek kimondani – homoszexuális beavatási mû. Már a regény címe is tükrözi ezt a tematikát. A tüske fallikus szimbólum, a vár pedig egy védett, ugyanakkor bevehetõ, beveendõ helyet jelöl. A vár akár lehetne a nõi vagina is, de mivel ez egy fiúkról-férfiakról szóló mû, ezért egyértelmûen az ánuszról van itt szó. A mûvet egyébként teljesen átszövik a tüskéhez hasonlító egyéb fallikus jelképek is, az olyan tárgyak formájában, amelyek sebeket okozhatnak, veszélyesek, ugyanakkor férfiassá is tesznek.Ilyen például a bicska, amely szinte központi szereplõje a regénynek és Tutajos férfivá válásának. Fontos jelkép a szivar, amelynek keserû füstjébõl és levébõl a fõhõs már a regény elején kénytelen rengeteget lenyelni, ezért nikotinmérgezést is kap: itt a beavatási regények dramaturgiájának megfelelõen a fõhõs elsõ, és minden esetben sikertelenül végzõdõ próbatétele jelenik meg. Fontos szimbólum a pipa, amit Matula bácsi folyamatosan szív és szopogat. Ezt a férfiasságot próbára tevõ, a beavatáshoz szükséges minõséget tükrözi a tüskevár környezete, növényvilága is, a rengeteg tüskés, szúrós növény, vagy a fiatal fiúk gyenge bõrét felsértõ sáserdõ. Azt már nem is kell mondjam, hogy a Matula bácsi keresztneve, a Gergely nyelvészeti kutatások szerint a «geci» szavunkból származik.

Fontos figyelnünk arra, hogy a Matulától való találkozástól minden nõi szereplõ óvja a fõszereplõ Ladó Gyulát. Félti ettõl édesanyja, Nancsi néni a szakácsnõ és félti Piri néni is, Tutajos apjának a testvére. De a férfi szereplõk, így például István bácsi egyértelmûen segíti azt a folyamatot, hogy a tizenhárom éves fiú a vén buzeráns Matula kezére jusson. A fõszereplõ kamasz fiú pedig a legmegfelelõbb lelki diszpozícióval rendelkezik ahhoz, hogy egy idõs férfi õt «férfivá tegye». Hiszen már számtantanárát, Kengyelt is betegesen, szinte Stockholm-szindrómába hajlóan szereti és tiszteli!

A perverz és bûnös beavatás a regény felezõpontján, az elsõ vihar-jelenetben éri el csúcspontját. Az alábbiakban szó szerint idézem a regényt, kiemelések tõlem:

«…úgy érezte, hogy az a fojtott végtelen erõ az õ mellkasát is szétveti, egy rettenetes, recsegõ, az egész eget széthasító lobbanásban feloldódott minden. Tutajosunk félig vakon, de erõsen igyekezett a kunyhóba, mert az istennyila mintha végigrepesztette volna az égi óceán fenekét: locsogva dõlt a földre az esõ. (…)Vetkõzzék le, és álljon ide a tûz mellé, meglátja, milyen jót tesz… Tutajosunk duzzogva vetkõzött, de a jó meleg megbékítette. (…) Matula a tûzre nézett elgondolkodva. – Hanem – és hármat szívott a pipán, mintha ezalatt még egyszer meggondolná, amit mond –, hanem azt meg kell hagyni, Gyula, tüzet már tud rakni… Tutajosunk kissé elpirult a dicsérettõl, s foszlott bõrözete alatt végigbizsergett valami simogatás, ami nagyon hasonlított ahhoz az érzéshez, amikor Kengyel azt mondta: “Látod, Ladó, ezt nevezem én feleletnek! Csak azt szeretném tudni, máskor hol az eszed.” – … – mert – folytatta Matula – tüzet rakni nem tud mindenki. A tûzrakást nem lehet csak úgy összehányni, de egymásra rakni sem, hogy ne legyen lélegzete. A tüzet meg kell építeni, mint a házat… szóval így, ahogy ez van! A gatyáját miért nem veti le? Gyula enyhén megrándult, aztán idegenkedve végignézett ösztövér mivoltán. – Megszárad így is… – Okosabb, ha leveti… Ezek után Tutajos nem tehetett mást, mint szemérmeskedve ugyan, de kibújt a nevezetes ruhadarabból, és a lehetõ legkisebb méretûre összehúzván magát, ott állt, mint Ádám, aki azonban valószínûleg daliásabb lehetett. A túlzott szeméremérzet azonban lassan lefoszlott róla. Amint végignézett magán, alig ismert saját testére, melyet a nap, a sásvágások, karcolások és terjedelmes kék foltok térképeztek összevissza. A bõr, amit hozott, alaposan meg volt szabdalva, és tejfehérsége eltûnt, mint márciusban a hó, amikor kibújnak alóla barna szántások. – Kezd színe lenni – bólintott az öreg, és szemében olyan természetes mérlegelés volt, mintha egy csikót nézett volna a vásáron, egy fát az erdõn vagy egy csónakot a vízen. És Gyula, aki még Piri mama elõtt sem vetkõzött le soha, most ezt természetesnek érezte, és mélyet lélegzett, mint aki átugrott egy árkon vagy kiérkezett valami ködös alagútból. A tûz sütött, és a lángoknak már fénye volt, amikor felvette a megszáradt ruhákat. Úgy érezte: a puhára száradt ruhákkal valami élõ meleg veszi körül, valami biztonságos erõ, valami bátor nyíltság, valami más, mint ami eddig volt. – Gergely bácsi – kezdte akadozva –, senki elõtt nem szoktam levetkõzni. Matula mereven nézte a tüzet, s hosszú ideig nem válaszolt. Ez a gyerek, ez az idegen, kapkodó, puha lélek, most szólította így elõször, és nem is tudta, Matula is. csak érezte, hogy a fiú valóban levetkõzött. – Jobban szeretem, ha azt mondja, hogy Gergõ… – mondta Matula kis idõ múlva – mert errefelé úgy mondják.»

Ezek a sorokat nem én írtam, hanem maga Fekete István, és azt hiszem, igazolják a mûrõl alkotott felfogásomat, teóriámat. A mûben ezután érkezik meg Gyula barátja, Bütyök, a regény innentõl szinte részeg bacchanáliává, orgiává válik. Az csak mesteri írói félrevezetés, hogy Bütyök a mû utolsó részében szerelmes lesz egy lányba, Katalinba, amíg barátja, Tutajos beteg. Menekülne tehát õ a bûnös életbõl, de aztán újra gyõz felette is Matula bácsi csábereje!

Az itt leírt felismerések vezettek arra, hogy megvizsgáljak olyan gyermekeket, akik olvasták a Tüskevárat. Egy szexuális viszonyulást mérõ kérdõívet vettem fel száz olyan tíz és tizenöt év közötti fiúval, akik egy éven belül olvasták a mûvet. Az eredmény engem is megdöbbentett. A száz befogadóból hatvankilencnél egyértelmûen mérhetõ volt a homoszexuális irányultság! Míg a szintén száz fõt számláló, a mûvet nem ismerõ kontrollcsoportban csak kilenc fiúnál volt ez kimutatható!

Ennek ellenére Fekete Istvánt jó, sõt nagy írónak tartom. Sátáni gonoszságú volt azonban az az ember, aki pont ezt a mûvét vette fel a kötelezõ olvasmányok listájára!” – fejezi be tanulmányát Csókás.

Forrás: Homoszexuálissá tesz a Tüskevár olvasása
Link