Nyugi, ez 14 éves cikk. Talán ma még aktuálisabb. Az utóbbi évtizedben a világ egyetlen országában sem növekedett a zsidó lakosság aránya olyan mértékben, mint Németországban. A szakértõk megosztottak abban a tekintetben, hogy a szélsõjobboldal erõsödése, illetve az antiszemitizmus bizonyos formáinak nyíltabb jelentkezése veszélyezteti-e a zsidó kisebbség biztonságát.

Paul Spiegel, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke szerint az említett jelenségek aggodalomra adnak okot, úgy látja, hogy a németek nem érzik otthonosan magukat zsidókkal egy közösségben.

Nem érzi fenyegetõnek az antiszemitizmus tapasztalható megnyilvánulásait Micha Brumlick, a holokauszt történetével és hatásával foglalkozó kutatási és dokumentációs központ, a frankfurti Fritz Bauer Alapítvány igazgatója.

A szakértõ kifejtette,k hogy a felmérések arról tanúskodnak, hogy a lakosság 15-20 százaléka táplál valamiféle zsidóellenes érzületet, de ez semmiképpen sem kapcsolható össze az ország nemzeti szocialista múltjával. Brumlick szerint ma nem lehet drámainak nevezni az antiszemitizmus mértékét Németországban, ahol az idegenellenes hangulat tetõfokát képezõ, a menedékkérõk ellen intézett 1991-es támadásoknak sem volt ilyen vonatkozása.

A Fritz Bauer Alapítvány igazgatója szerint Németországban a legitim módon mûködõ demokratikus rendszert nem veszélyezteti egyetlen olyan szélsõséges párt sem, amelynek sok követõje lenne. Szerinte ugyanez a helyzet az egész Európai Unióban is, az egyetlen kivétel talán Olaszország, ahol, mint fogalmazott, kormányra került egy valóban neofasiszta párt, és Ausztria, de - teszi hozzá - az ottani jobboldali populizmus sem fenyegeti a demokratikus politikai rendszer legitimitását.

Németországban a második világháborút követõen kevesen hitték volna, hogy a zsidó közösség valaha is újra megtelepszik és gyökeret ereszt az országban. A háború, a holokauszt a félmilliós lélekszámú német zsidó lakosságot 15 ezer fõsre apasztotta. 1945 és 1948 között idõlegesen 200 ezer fõ volt a nyugati szövetségesek által ellenõrzött területeken az otthonukat, családjukat vesztett zsidók száma, de az évtized végére már csak azok és családjaik maradtak német földön, akik túl idõsek vagy betegek voltak a távozáshoz.

Az 1950-es évek elejétõl a németországi zsidó közösség kelet-európai menekültekkel egészült ki: a Magyarországról, Romániából és Csehszlovákiából érkezettek a kommunizmus erõszaka elõl is menekültek a vasfüggöny mögül. De betelepültek zsidók nem európai országokból, például Iránból, sõt Izraelbõl is. A 30 ezer fõsre duzzadt németországi zsidóság száma a rákövetkezõ négy évtizedben csaknem változatlan maradt.

A németországi zsidókról írott tanulmányában Susan Stern író és újságíró, a frankfurti Goethe-egyetem oktatója megállapítja, hogy az 1970-es évek végéig a németek lényegében nem fogtak hozzá a náci múlt feldolgozásához. Bár addigra már mindenki tudott a koncentrációs táborokról és fajgyûlölõ szörnyûségekrõl, általános vélekedés volt, hogy a népirtásra vonatkozó adatok túlzóak.

A hallgatást Stern szerint 1978-79-ben a holokausztról szóló amerikai tévéfilmsorozat törte meg. A náci múlttal nyíltan szembesülõ németek nagy része vezeklésképpen filoszemitává vált, a zsidókat különleges elbánásban részesítették, a politikai korrektség tekintetében kesztyûs kézzel bántak velük. A média minden lehetséges módon reflektorfénybe állította a zsidó múltat és jelent.

Ez a mea culpa korszak a jiddis kultúra reneszánszát hozta, bár sokan ezt is olyan megkülönböztetésnek tekintik, amely a maga módján veszélyes.

A németországi zsidók háború utáni történelmének legfontosabb állomásaként a Kohl-kormány az 1980-as évtized végén elfogadta a német zsidó közösség vezetésének azt a kérését, hogy korlátozás nélkül engedjék be az akkori Szovjetunióból bevándorolni szándékozó zsidókat. Még ki sem dolgozták a bevándorlási egyezmény részleteit, amikor a kommunista tömb összeomlása után a volt szovjet térséget szabadon elhagyhatták a zsidók.

Az évtized végére megháromszorozódott a németországi zsidó népesség létszáma, évente mintegy tízezer "orosz zsidó" döntött úgy, hogy Németországba költözik, ahol a zsidóknak - egyedül nekik - joguk van a kettõs állampolgársághoz.

A németországi zsidóság döntõ hányadát ma a volt szovjet országokból származó, nem vallásos, viszonylag fiatal és jól képzett bevándorlók alkotják.

A német zsidók jövõjére vonatkozó borúlátó elõrejelzéseket, például Spiegel intelmeit Stern sem tartja megalapozottnak. Spiegelt különösen aggasztja a külföldiek helyzetérõl zajló politikai vita, amelyben egyre gyakrabban hangzik el az a követelés, hogy a Németországban megtelepedni kívánóknak alkalmazkodniuk kell a német életformához.

Stern megítélése szerint azonban a történelem - legalábbis a belátható jövõben - nem ismételheti meg önmagát. Úgy tartja, ma Németországban a zsidók biztonságban érezhetik magukat, míg például a "sötétebb bõrû" idegenekkel szemben sokkal láthatóbban jelentkeznek a szélsõjobboldal ellenérzései.

Hofer László, Frankfurt
Link