Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Szerintük nincs magyar, csak magyar-zsidó-cigány kultúra

BelföldNa, mennyit izétetek, hogy itt már mindenki zsidó? Mé, nem az? Ráadásul büdös patkány is, ahogy azt már sokszor megfogalmaztam-tátok. „Stultitia est morbus animi” – tartja a római közmondás. A butaság a lélek betegsége. Ennek talán legbiztosabb ismérve, ha valaki összekever össze nem tartozandó dolgokat. Ez pedig ma oly sokakra jellemzõ.

A Nol.hu a minap interjút közölt Hegedüs D. Gézával, „Két évszázad zsidó költészete címû elõadóestje alkalmából”. Lássunk belõle néhány gyöngyszemet!

„A XIX. század Magyarországán otthonra talált zsidókat a XX. század Magyarországán elárulták, és e folyamat lenyomatát a zsidó költészet megõrizte.”

Elõször is, kik voltak ezek a zsidók? Igen, kétségtelenül olyan zsidók, akik a dualizmus alatt lelkileg és szellemileg is otthonra találtak hazánkban, de éppen ezért õk nem is tekintették önmagukat többé zsidóknak. Ilyen volt például egy Marczali Henrik, Angyal Dávid, vagy éppen a jeles katolikus történetíró-püspök Fraknói Vilmos. De ezek kivételek voltak a hazai zsidó többséghez képest – és ez tény, nem vélemény.

Kijelentette továbbá Hegedüs D., hogy „ezerszínû költészet született a magyar zsidó irodalomban”. Egy példát említett, Makai Emilét. „Amióta megismertem, nem is értem, miért nincs benne a kulturális köztudatban.” Mármint hogy a magyarban. Segítek a válaszadásban:

„Makai Emil, Bródy Miksa és Kiss József körének tagjai idegen lelkiségnek idegen érzésmódjával, szemléletével, etikai és esztétikai radikalizmusával ismertették meg irodalmunkat; az erotikus hatáskeresés mellett közös vonás mûködésükben a nyíltan fitogtatott kozmopolitizmus, nemzeti hagyományaink cinikus megvetése, ironikus vagy szatirikus gúnyolása.”

(Bánhegyi Jób OSB: A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1930. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda Rt. 211. old. Szent István Könyvek 78-79.)

Makainak tehát csak annyiban van köze a magyar irodalomhoz, hogy magyarul ír és nem héberül vagy németül. Azonkívül semmi, de semmi nem köti ide, Magyarországhoz. Ám lépjünk tovább!

„Hogyan is írta Kornis Mihály? A Vígszínház színpadán született meg a „diadalmas pesti magyar nyelv”.”

A pesti nyelv, ahogyan eredendõen Bárczi Géza nyelvész nevezte, minden, csak nem – magyar. Szláv-héber-német keveréknyelv. Mindenesetre ezt azért annak, aki ennyire büszke zsidóságára, álmából felkeltve illene tudnia. Azonban ez még nem minden.

„Vallom, hogy a magyar kultúrát három aranypánt tartja egybe és teszi egyetemessé: a magyar, a zsidó és a cigány kultúra. Mind a három a sajátunk. Számomra ezért feldolgozhatatlan tragédia az, amit a magyar zsidóság ellen Magyarországon elkövettek: hogyan lehetett az édesgyermekbõl elpusztított testvér? Ugyanúgy elviselhetetlen cigány testvéreink kitaszítottsága is.”

Az ember tényleg nem tudja, sírjon vagy nevessen ekkora ostobaság olvastán. Végül egy utolsó bekezdés tõle, az október 2-i népszavazásra való reakcióul:

„A kirekesztés és az antihumánus gondolkodás nem fér össze azzal a szellemiséggel, amit hazulról hozok, és amit a szellemi otthonomban, a Vígszínházban tanultam. Adyval vallom, hogy minden ember fenség, ez az alapvetés. Tehát senkit nem különböztetünk meg negatívan. Senkit nem pecsételünk meg. Senkit nem taszítunk ki. Éppen ellenkezõleg. A hitünk, az emberségünk azt parancsolja, hogy a kitaszítottak mellett kell állni, és az üldözötteket be kell fogadni.”

Szóval senkit nem diszkriminálunk. Akkor jó, várom, hogy Hegedüs D. mikor ad elõ verseket Sértõ Kálmántól, Wass Alberttõl vagy mikor olvas fel elbeszéléseket Nyirõ Józseftõl, Szabó Dezsõtõl vagy Tormay Cécile-tõl?

Addig is, amíg ez megtörténik, az egész interjúról mindjárt Bangha Béla jezsuita egyik írása jutott eszembe – amelyben nem mellesleg a Hegedüs G. által annyira favorizált Makai Emillel is foglalkozik. Ide is másolom:

„Ide vetõdött a kezünkbe egy meglehetõsen ismeretlen folyóiratnak, a „Literatúrá”-nak egy száma; egy nem tehetségtelen katolikus ember szerkeszti, aki azonban, ki tudni, mi okból, a szabadkõmívesek közé keveredett. Na, meg is látszik a folyóiratán. Burkolt zsidóimádat az egész füzet s természetesen a „tehetség” folytonos hangoztatása és egyben lefoglalása a szélsõ-balpártiság és liberalizmus számára.

Egyik cikkét átfutottam: „Liberális irodalom” a címe s Ignotus Pál van alája jegyezve. Valószínûleg ama nevezetes szabadkõmûves gondolatkuszálónak s a héber-magyar zsargon mûvelõjének, Veigelsberg Hugónak nemzetségébõl. Így: Ignotus Pál. Az ember azt kérdezné: ha már valakinek nem jó a Veigelsberg név s meg akarja magyarosítani, miért magyarosítja éppen latinra? És ha már a szerényen hangzó Ignotust (ismeretlent) választja, miért oly büszke erre az ismeretlenségre a fia (vagy nem tudom kije), hogy Pállal megtoldva most már mind rendes nevet használja? Éppolyan mulatságos eset ez, mint az volna, ha boldogult Rákosi Viktornak valamelyik rokona elkezdené magát nagy büszkén Sipulusz Andrásnak írogatni. No de ez az õ terézvárosi ízlésük dolga s elvére, ha Supka Gézának minden jó, ami kóser, miért ne örülhetne az ilyen „tehetséges” elírásoknak is?

Az ifjú izraelita tehát a „liberális irodalomról” ír: „Fájdalommal állapítja meg, hogy „a mai magyar irodalom nem a liberalizmus irodalma”. Pedig hogy hát az volt az, a háború elõtti boldog idõkben. Hogy mit ért liberalizmuson az irodalomban, ilyképp magyarázza: „A vallás
– minden vallás – megszabja, hogy az ember milyen akarjon lenni; a liberalizmus csak azt szabja meg, hogy senkinek sincs joga megszabni, milyen akarjon a másik ember lenni”. Behízelgõnek látszó, de tartalmilag teljesen hamis és valótlan szóvirág. Mert bizony nem ez a liberalizmus. A liberalizmus éppoly szigorúan, sõt még szigorúbban, mint bármely más irány, megszabja, milyennek szabad lenni az embernek, hogy érvényesüljön s milyennek nem. A liberalizmus éppoly rideg és merev dogmatizmussal dolgozik, mint akár a katolicizmus, akár a szocializmus, és éppoly buzgalommal gyakorolja még a kiközösítést és a cenzúrát is, mint ezek. Csak persze a maga érdekében. Aki nem liberális, az az õ szemében nem érdemli meg a nap fényét, azt el kell hallgattatni, agyontaposni, lesajnálni, lenézni. Példa rá mindjárt ez a cikk és ez az egész füzet. A katolikus írókon itt csak azt dicséri meg, ha egyszer-egyszer valamiben a baloldal felé hajlanak. Ha Bubics püspöknek például zsidó titkára volt. Vagy példa rá Ignotus elvtárs vakmerõ megállapítása: „Ami érték másfélszázad óta a magyar irodalomban volt: túlnyomó részben összeforrott a liberalizmussal.” S ennek bizonyságául felemlíti a „Petõfi-Arany nemzedéket” (talán bizony Vörösmarty is liberális volt?), Jókait, akinél „bár nagyon kezdetlegesen, megkezdte bevonulását a magyar polgár az irodalomba” (a „magyar polgáron” itt már, a következõket is ide értve, csak a magyar zsidót lehet érteni), még Mikszáth, Herczeg és Rákosi Viktor is kapnak rövid említést; de aztán az igazi írók csodálatos egynemûségben: „A Hét írói: Kiss József, Makai, Heltai, Kóbor Tamás, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Ignotus; majd Molnár Ferenc, Bíró Lajos, Lengyel Menyhért, Nagy Endre s még késõbb Szomory (persze y-nal!), Szép Ernõ, Karinthy, helyenként Kosztolányi és mások lassanként a pesti polgárt (!) is szóhoz juttatták.” Késõbb még Osvát Ernõ, Hatvani Lajos, Schöpflin Aladár és Fenyõ Miksa. Ezek hát annak a „magyar” irodalomnak legkimagaslóbb képviselõi, amely a magyar liberalizmussal az utóbbi másfél évszázad folyamán túlnyomórészt összeforrott! Szóval itt mindenki zsidó, aki ért valamit, vagy ha nem zsidó, mint Ambrus, Schöpflin vagy Kosztolányi, akkor is csak úgy kerülhet bele a díszes társaságba, ha a zsidóság irodalmi hegemóniájához alkalmazkodott és mukkanás nélkül vette tudomásul az új földesurakat.

Mulatságos a legújabb kor liberális irodalmának ismertetése. Itt már a liberalizmusnak érthetõbb fogalom-meghatározása is kibúvik: liberális az, aki a pesti polgár tipikus életnézetét vallja, s liberális irodalom az, amely „konokul kitart a haladó polgári ideál mellett”. Új, zseniális körülírása ez a lényegnek: a filoszemitizmusnak és szabadkõmívességnek. Megtudjuk aztán, hogy mindössze hárman vannak ma vérbeli írók, akik e mellett a tiszta írói ideál mellett kitartanak: Szász Zoltán, Zsolt Béla és Márai Sándor – „hogy csak a legbeérkezettebbeket említsem” – teszi hozzá Supka Géza öntudatos izraelitája. Ez aztán igazán nem rossz. Szász Zoltán hebehurgya írásaira legalább emlékszünk, még Zsolt Béláról is mintha hallottunk volna már (nem tudom, a Magyar Hírlap avagy az Egyenlõség táján, de Márai Sándor? Hitemre, ezt a nevet még csak nem is hallottam. S íme, meg kell tudnom, hogy ezek ma csak a már „legbeérkezettebb” írók. Mert persze igazi írók a haladó-polgári ideál szerelmese elõtt csak azok, akik az Egyenlõség inkvizíciós törvényszéke elõtt is kegyelmet nyertek. De ezek aztán mind csupa „ragyogó szépíró nemzedék”.

Mindjárt ez után a cikk után „Magyar mecénások 1931-ben” címmel új értekezés következik, élén Hatvani Lajos báró nagy arcképével. Milyen ügyesen tudják ezek a „haladó polgári” elemek a maguk eszméit úton-útfélen propagálni és szuggerálni: mecénásról van szó, hát hamar ide a nemzetgyalázásért elítélt Deutsch-fiú képét! Mert hiszen ma már csak a Deutschok mecénások. Ahogy a cikk naiv õszinteséggel el is árulja tendenciáját: „Az Eszterházyak, Széchényiek, Brunswickok helyébe ma a polgár (!) lépett.” Hiszen mindjárt tudjuk, kit kell itt is polgáron érteni. A cikkben a következõ „polgárok” szerepelnek: Kornfeld Móric báró, aztán a változatosság és patina okából „Eszterházy Pál herceg és Anna nõvére”, aztán „az egész báró Weisz család”, aztán Herczog Móric s ide sorakoznak Festetich György hercegen (?) kívül a Széchényi grófok „is”. Ezek a jó grófok már csak az elõkelõ kíséret szerepét töltik be, ami különben érthetõ, hiszen a magyar vagyon ma már nem a grófoknál van. A magyar mecénások névsora ugyanebben a tónusban halad tovább: egy falka zsidó, akik közé egy-két gróf kerül bele spéknek: Hadik János gróf, Zichy István gróf, Hatvani Károly gróf, tószegi Tószeghy Emil (a grófoknál nem tette ki az elõneveket!), Korányi Frigyes báró, Chorin Ferenc, Imrédy Béla, Milos György, Perényi István, Ullmann György báró, Kálmán Henrik, Wertheimer Adolf. Itt aztán megdicséri Raffayt is (az egyetlen „püspököt”, aki tudományt és mûvészetet pártol!), Rust Józsefet, Kovács Gézánét, Egry Aurélt és Gschwindt Ernõt, hogy aztán Conrad Ottóban s Fleissig Sándorban a bankok mecénási direktorait tömjénezze meg. Elõbbinek hallatlan érdemez ez: „Mindenki tudja, hogy õ adta ki Osvát összes írásait.” No lám, mi nem tudtuk; ezentúl sem fogjuk tudni, mert mi nem tartjuk fontos dolognak, hogy valaki Osvát Ernõ írásait kiadja-e vagy nem.

Majd ismét igen elfogadható mecénási nevek következnek: Hatvani Lajos és Krausz Simon. Utóbbiról már egész megható kis történetet is tud elmesélni a Literatura. Valami Lõbl János után Halmos Izidor úrnak dicsérete következik, majd Vágó Józsefé, a Pester Lloyd szerkesztõjéé, akinek az a mecénási tulajdonsága, hogy „állást szerez a fiatal magyar íróknak” (valamennyinek?) és Stern Samué, aki „írók és mûvészek özvegyeinek szerez tejcsarnokot” (valamennyinek?), Tarján Vilmosé és Fischer Gézáé és Széll Jenõé, akirõl már azt hinnõk, hogy az igazi Széllek közül való, amikor kiderül, hogy szintén bank-vezérigazgató… A mecénások névsora a Lánczy Leóra való kegyeletes emlékezéssel végzõdik. A szemle tökéletes, az elv következetesen keresztül van benne vezetve.

Mi csak gratulálhatunk Supka Gézának, a tehetségesek szerelmesének! Ezek az õ munkatársai valóban egy szálig igen tehetséges emberek.”

(Bangha Béla SJ (I. I. (Incze István) álnéven): Liberális irodalom. Magyar Kultúra, 1931. évf. II. félév. 368-369. old.)

Hát ennyit Hegedüs D.-rõl és arról a liberális holdudvarról, amely szerint tehát nincs magyar, csak magyar-zsidó-cigány kultúra. Ezek után az idézett római közmondás tökéletesen ráillik képviselõire.
Link

Hozzászólások

154 #1 kakas
- 2016-09-08 09:34
66.media.tumblr.com/361524619173545bb0565b2ccec4a0e8/tumblr_na791iQgtq1s7r6lko1_250.gif66.media.tumblr.com/45ac6122acaa1f395e8eceefac2783db/tumblr_mj1rz9HlCO1s7r6lko1_250.gif67.media.tumblr.com/a7e4e775be835d4fafd306a08f62fbb2/tumblr_mj1rxqHGRy1s7r6lko1_250.gif kulturha
238 #2 bivaly
- 2016-09-08 11:47
Nekem úgy rémlik, mint ha Hegedûs D. lett volna valamikor a Vígszínház párttitkára ! Igen nagy komcsi volt a lelkem mindentõl függetlenül. Bizonyára ma is az, csak mára nem szükséges annyira hangoztatni. Egyébként meg egy bóvli senki ! Aki szeretne két színész óriást egy színpadon látni, csak úgy, annak ajánlanám a Tartuffe-et Molier-tõl, Bubik István és Kállai Ferenc fõszereplésével ! Bubik ott akkorát alakít, mint egy isten ! Ki is csinálták, nem tudták betörni, és tele dühvel, meg alkohollal neki ment a falnak. A Hegedûs D.Gézák meg mint hízott disznók, dagonyáznak a dicsfényben ! Miközben csak másod osztályú senkik !
329 #3 gutai zub
- 2016-09-08 12:22
Magyar Kultúra?

Minden ami magyar vakvágányra került az 1867 es "kiegyezés" után.
A kretén Deák Ferenc és pártja akkor egyezkedett a habsburgokkal, amikor a hülye is láthatta világ szerte, hogy ennek a tehetségtelen bandának még a háttér hatalomnak is elege volt.

A "habsburg" pártiaknak még lehetõsége volt, hogy a magyar kultúrát, történelmet, hagyományokat, sõt magát a csodálatos magyar nyelvet tönkretegyék.
Megindult a borzalmas özön Tarnopolon keresztül, néhány generáció, és kõ kõvön nem maradt a békebeli? Magyarországból.
Ebbõl aztán természetesen és könyörtelenül jött Trianon és a patkányok honfoglalása, uralma, és ebbõl következõen mondhatják büszkén a pofánkba itt a csonka hazában is: magyar zsidó cigány kultúra vagytok ...................
254 #4 mujko
- 2016-09-08 12:30
A szombatisták honlapján meg jelent A zsidó a héber macskakaparást a rováshoz merte mérni ?
3 #5 Enid
- 2016-09-08 12:35
Mujko!

Ezt evekkel ezelott emlitette mar itt valaki. Ha jol emlekszem akkortalyt, amikor megjelentek a helynevek rovassal is az utszeleken.

Folyamatosan dezsovauu erzesem van :o
254 #6 mujko
- 2016-09-08 12:43
Hozom friss dolog kedves enid még hozzá Imre hozzá szólása után .http://www.szomba...sodik-apja
A hozzászólások alatt most és friss .
3 #7 Enid
- 2016-09-08 12:57
Tanulsag: kiszamithatoak.
"Eredeti" ilyen jellemzovel ugye nem letezik.
99 #8 MORMOTA1968
- 2016-09-09 04:40
"Ötven esztendõ elég volt ahhoz, hogy az egymilliónyi zsidóság, a húszmilliós Magyar nemzet nemzeti vagyonának körülbelül 70%-át, szellemi élete irányításának 90%-át kisajátítsa". Kiss Sándor, tanár, író és a zsidók által elítélt. A börtönévek után állítólag öngyilkos lett, bár én inkább gyilkosságot sejtek a dolog mögött, mert kísértetiesen hasonlít ez az eset Luzsénszky Alfonz rejtélyes halálához. Az igazi hazafiak vagy öngyilkosak lettek, vagy annak állították be, vagy halálra ítélték börtönbe zárásuk után a komcsik és elõdeik még a 19-ik században. A fentiekhez nincs mit nagyon hozzá fûzni, csak ma már 100%-os a magyar vagyon átjátszása zsidó kézbe és a szellemi élet irányításáról is elmondható ugyan ez. Magyarország megszûnt létezni.
99 #9 MORMOTA1968
- 2016-09-09 04:43
"Édes élet, Éjjel nappal Judapest, X faktor, Való Világ, Big Brothers, Heti hetes, Sas kabaré és stb és stb...A vetélkedõk tele vannak izraelita pofákkal, annyira szembetûnõek, hogy nem is nagyon kell a zsidó jellegzetességeket keresni rajtuk.
8 #10 miskolcilaci
- 2016-09-09 05:25
185.27.237.118/content/photo/photo/gif113/3.gif
120 #11 Vakeger
- 2016-09-09 09:45
Deák Ferenc a haza bölcse, nemzet prókátora. Ez már Arany "köpés". s_hihi
254 #12 mujko
- 2016-09-09 18:05

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 1.04 másodperc
2,958,715 egyedi látogató