Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Posta Imre: Jelen helyzetünkben antiszemitának lenni hazafias kötelessége minden honvédõnek! 2009. január 31.

GondolatokHátha esetleg valakinek összecseng a mai "szemita" helyzettel és "kormányzati" kommunikációval...esetleg, talán, ha, mégis, csak a "véletlen" kedvéért... Nem tudom, ki mint van vele, de a tavasz be fog köszönteni! Van egy ilyen elõítéletem, de nyugodtan cáfoljon meg, aki tud jobbat. Éjjel olvasgattunk a párommal és folyamatosan zörögve estek le a tantuszok. Semmit nem tudunk a történelmünkrõl. Átvertek, átvernek permanensen. Ami nagyon megnyerõ és megható is volt, ez egy apró zönge, még villanyoltás elõtt. Verám azt mondja nekem, a szemembe nézve, hogy igazából az a megdöbbentõ, hogy már jó ideje én is azt mondom, amit most olvasgatunk csak. Ne kérdezzétek honnan tudom, hogy mi az Igazság rólunk, magyarokról, s honnan veszem a bátorságot ahhoz, hogy ezt szinte semmi háttértudással, de ki merem mondani! Érzem a zsigereimben és kész. Minden, amit most tanulok és tapasztalok, az csak megerõsíti bennem azt, amit már mélyen, belül régtõl fogva érzek. Ennyi a titka, íme a nyitja. Elhatároztam, hogy beszélek a fiam történelmet tanító nénijével arról, hogy ha lehet, okítsa már a gyerekeket az igazából is megtörtént eseményekre, ne arra a maszlagra, amit most oktatnia kell. Tudom, hogy ez rebellió, de ha kell, akkor a dirihez is bemegyek ebben az ügyben, sõt, feljelentem az oktatási tárcát a históriánk rosszhiszemû torzításért, s vele együtt a MTA-t! A pereknek úgy sincs jelentõsége már. Elmossa õket majd a háború! Na nem azért mondom ezt, mert borúsan látom a jövõnket, hanem az optimizmusom miatt. Minél elõbb jön az a vérzivatar, annál hamarabb leszünk képesek újra belekezdeni. Már aki túléli. (Bocsánat, itt kicsit megszakadt most a telegráf szalag, mert volt egy terápiás ülésem, de újra itt vagyok.) Igen, egyre többen látják azt, hogy a helyzetbõl a történelmi tapasztalatok és az ember ostobaságát is egybe vegyítve csak fegyveres harcok árán lehet valamilyen eséllyel kikeveredni. Ezek nem egyszerû, hanem tényszerû gondolatok, melyeknek azért is nagy a súlyuk, mert magam is tudom, hogy nem jó a Sátánt a tûzfalra vetíteni, mert megjelenik Izrael látképe. Nincs mitõl félni emberek! Ha jön az a háború (k), akkor nem azért lesz itt, mert én azt állítom, hanem azért mert a Sátán népe a vérünkre és az otthonainkra, de mindenek elõtt a földünkre áhítozik. És nem „megjelennek”, hanem már itt vannak. Miközben báránybõreik alól már kilóg a patájuk, a helyzet is egyre ziláltabbá válik. Magyarország gazdaságilag összeomlott, ám a látszat még tartja magát. Még mindig mûködik a hipnózis. A transzban lévõ emberekre jellemzõ, hogy a szuggesztió hatására olyasmit érzékeljenek ami nincs ott, és olyasmirõl ne vegyenek tudomást ami ott van. Ez még poszthipnotikus állapotban is mûködik. Tehát, ha felébresztettek „álmodból”, még nem vagy teljesen birtokában teljes, józan ítélõképességednek, és hajlamos vagy irracionális cselekedetekre, fõleg ha erre utasítást is kaptál! Miért is írok most errõl a témáról? Ma reggel eszembe jutott, hogy itt van ez az antiszemitizmus dajkamese, ami halálos fegyverként is elsülhet, és erre sajnos van már precedens. De akkor mit is jelent a szemitizmus, mint fogalom? Zsidó-barátságot, ajnározást, szeretetet, istenítést? Miért nem beszélünk antikrisztianizmusról, antimohamedianizmusról, de közelítsük meg másképpen is a kérdést. Az arabok is szemita törzsek, de ha nem kedveli õket valaki, nem mondhatja magát antiszemitának. Tényleg, van arra szó, ha valamely más népcsoporttal szemben fejezi ki az ember a nemtetszését? A magyarban én nem ismerek ilyen kifejezést, de ez azért lehet, mert tudatlan vagyok, vagy pedig a magyar nyelv nem befogadó a gyûlölet ilyen szintû megjelenítésére. Miért van az, hogy csak ez a nép vívta ki az egész világban ezt a jeles státuszt, hogy magukra tekintve elítélõ kifejezést használó személyeket antiszemitának titulálhat? Magyarországon dívik a magyargyûlölet. Cigányok részérõl, zsidók szájából egyaránt jelentõs szómennyiség és tett irányul ebbe az irányba. Ezek tények. Ha Magyarországon antiszemitának lenni bûn, viszont szemitának lenni erény, az az én olvasatomban a következõket jelenti. Tudjuk, hogy a zsidók gyarmatosítanak bennünket és elég nyílt genocidumot hajtanak végre a nemzetünkön. Háborús terület vagyunk. Ha nyílt konfliktus törne ki, akkor egyértelmûvé válna az, mit még sokan nem akarnak megérteni. Hadi állapotban azok, akik az ellenséget segítik szóban, tettben és gondolatban, hazaárulóknak minõsülnek! A mai teória holnapi kénszerû ténnyé változna. Gyurcsány és csapata háborús bûnsegédlettel, hazaárulással történõ vádolhatósága megkerülhetetlen kérdés lenne. Aki ma szemita, az már most felkészülhet a hazaárulás vádjával való szembenézésre. A zsidó nem baráti nép, hanem erõszakos behatoló, agresszor, aki az õsi magyar föld létét, nemzetünket, hazánkat veszélyezteti. Azok a zsidók, akikkel eddig együtt békében és humánus viszonyban éltünk Magyarországon, ne kövessék el azt a hibát, hogy segítik az ellenséget! Már mondtam máskor is, de most újra megerõsítem: antiszemitának lenni nem lehetõsége, hanem kötelessége a magyarnak, ha hazafinak tartja magát, ha nem. A szemitizmus pedig ebben a hadiállapotban az ellenség támogatását jelenti! Félreértés ne történjen, itt nem arról van szó, hogy a zsidó jó ember-e, vagy nem, hanem egy erõszakos területszerzõ agresszióhoz való kényszerû hadászati hozzáállást értek ezalatt. Aki az ellenséggel barátkozik, az áruló és haditörvényszék elõtt kell felelnie tetteiért! (postaimre.com)
Forrás: Link

Hozzászólások

4 #1 Posta Imre
- 2016-10-01 17:07
Az álnemzeti Stoffán nyíltan a hódító zsidók mellett szónokolt
2009.02.04. 16:02

Balla József a Posta Imrét ügynöközõ Stoffán Györgyrõl (A képen a NDK-s kinézetû Stoffán látható!-MAGHAR oldal, szerk.)

Az országhódítók filoszemita segédcsapata, nemzeti álruhában - Megint beleköp Stoffán a nemzeti levesbe
És teszi ezt immár sokadik alkalommal. Legutóbb Nyílt levél Posta Imrének c. önfeltárulkozásában (2009. 2. 1.), melyért igen hálás lehetne a radikális nemzeti oldal.

Lehetne, mert megrökönyödve látom, hogy három nap múltával sem érkezik válasz Stoffán gyalázatos cikkére, mely máig fent van az azt „vitaindítás” céljából is lehozó HunHíren. ("Jelen helyzetünkben antiszemitának lenni hazafias kötelessége minden honvédõnek!” + Stoffán nyílt levele) Pedig fontos lenne, mert a „hangyaszorgalmú” Stoffán György kardinális nemzeti kérdésekben idõnként lejáratja magát, lovat adva ellenségeink alá!

Mint látja a cikket nem ismerõ olvasó, Posta Imre - horrible dictu -, ki merte jelenteni, hogy „Jelen helyzetünkben antiszemitának lenni hazafias kötelessége minden honvédõnek!” Válaszában teljes filoszemita fegyverzetben, a nála és felénk sokak körében szokásos judeo-keresztény álcahálóval lép porondra Stoffán György. „Ön a címben olyasmit állít, olyasmire hív fel, ami nem csak botrányos, de aljas is” – írja félresikerült keresztes vitézünk. Meg hogy: „A hazafiság, és a hon védelmének az alapja nem lehet az ilyen-olyan ellenesség. Ön általánosítva a zsidó lakosság ellen uszít, ami tûrhetetlen. Ön nem nevezte meg azokat, akik ellenségeink, hanem antiszemitizmusra szólít fel…” Komoly fogalomzavarok, melyek természetes folyományai a történelmi tények elhazudásának és az azzal járó erkölcsi devalválódásnak! Hát hogy a fenébe ne lenne „alapja”, lényegi követelménye a magyar hon védelmének a román-, szerb-, szlovák- vagy zsidóellenesség, amikor azok szinte össznemzeti egyetértésben eltulajdonítják földünket, fondorlattal kreált országaikba olvasztják testvéreinket, ill. lassan palesztin sorsra juttatnak bennünket a csonka hazában is! Képmutató módon tetteti Stoffán, hogy a magyarországi zsidóságnak csak egy kis szegmentuma az, „akik ellenségeink” (Régi, hazug klisé - a szerk.). Mert ugye, a zsidóság nagy tömegei annyira magyar identitásúak, annyira kiálltak és kiállnak fajtájuk élcsapatának kíméletlen országhódítása ellen! (És ugye, hány itteni zsidó ítélte el Izrael gázai mészárlását és egyéb rémtetteit? Hány zsidó határolódott el az emberellenes, keresztényellenes, a nem zsidókat kollektíven alsóbbrendûnek bélyegzõ Talmudtól? - a szerk.)

Megátalkodott pimaszság nemzeti gondolkodásúnak, magyarnak vallani önmagát annak, aki aljassággal vádolja a több mint százötven éves zsidó országhódítás záróakkordjainak hallatán fájdalmában, s tehetetlen dühében felkiáltó hazafit: „antiszemitának lenni hazafias kötelessége minden” igaz magyarnak! „Lehet, Posta Imre úr, hogy én nem vagyok jó magyar, nem vagyok jó honvédõ… de az Ön kedvéért nem leszek ab ovo antiszemita. Ugyanakkor szeretem a Hazámat, szeretem a benne lakókat.” Megmagyarázná talán Stoffán úr, aki annyi minden tud lenni egyszerre - hazaszeretõ, de semmi esetre sem antiszemita -, hogy vajon kinek, minek a mûve az a szakadék magyar és zsidó közt, amit Posta Imre „kijelentésével… szélesített csupán”?

Egyedül a zsidóság pénzben-hatalomban tobzódó körei miatt jutottunk idáig? Amelyek nemzedékek egymásutánjával örökítik át egyre leplezetlenebb gyarmati uralmukat, nyílt talmudista, liberális-kozmopolita, rablókapitalista, vagy éppen kommunista-szocionista formában. Nem ugyanezek a jellemvonások munkáltak - egyénre és helyzetre szabva, ha bûntudattal is ritkán -, a magyarság érdekével, sorsával való azonosulás helyett a zsidó százezrekben? Miért hallgattak, voltak csendes cinkosok, mint ma is, szinte végsõ romlásunk láttán, a zsidóság nagy tömegei, ha nem egy ölükbe hulló föld reményében, mindenkori privilegizáltakként? - Leszámítva a nemzeti radikalizmus rövidke epizódját. – Ha nem kárörömmel, de mindenképpen közönnyel szemlélve a magyar faj és kultúra vergõdését, az ország sorsának irányítását egyre inkább magához ragadó faj-, hit- vagy kultúrestvéreik talmudi gyökerû szorításában.

Minek, ha nem egy magyart zsidótól elválasztó szakadéknak a jele volt az I. világháború idején, hogy a pesti egyetemek zsidó hallgatóinak aránya jó néhány karon magasabb volt 70%-nál? Sokban hozzájárultak Trianonhoz azzal, hogy „a felmentettség kellemes állapotában a pacifizmus jelszavait, az antimilitarizmust dobták be a közbeszédbe.” Végül is a zsidó sajtó félévszázados, nemzetellenes, liberális, baloldali bomlasztásnak köszönhetõ, hogy egy „vörös gróf” hatalomra kerülhetett történelmünk válságos pillanatában. Hogy hadügyminisztere, Landler Jenõ kiadhatta a jelszót: „Soha többé katonát nem akarok látni!” Hogy elcsapva a frontról megtérõ, a történelmi Magyarország határait még védeni képes hadsereget, szabad prédájává válhattunk a zsidó Kun Béla talmudi gyûlölettõl hajtott bandájának, majd románnak, szerbnek, csehnek, szlováknak…

Bizony Stoffán úr, ezt tették védencei a magyar honvédséggel. A szerelvényrõl leszálló leköpdösött magyar honvédekkel, akinek ugyan lett volna oka rá a késõbbiekben, mégis valóban „a Máriás zászló alatt nem magyar állampolgárok, lakosok házait dúlták fel”. De „a betolakodók ellen” sem „indultak, hogy megvédjék e házakat és a benne lakókat.” Ennyit az Ön értelmezésében vett „hazáért való önfeláldozásról”!

Persze Kun Béla zsidó terroristái, akik alig több mint fél évszázaddal a galíciai, askenázi tömegek befogadása után egy 133 napos rémuralmat vezetnek be a gazdanép körében, nos ezek a zsidók ugye nem reprezentatívak? Mindenesetre a társadalmi szakadékot, az antiszemitizmust sikerült elmélyítenie a csaknem 100%-osan zsidó terror tényének és az árnak, amit nekik köszönhetünk a trianoni országvesztésben! Mint Marschalkó Lajos írta: „Csak nagyon kevesen voltak, akik a zsidóság soraiból tiltakoztak, vagy fellázadtak volna az ellen, amit hittestvéreik cselekedtek a magyarsággal.” Még a baloldali érzelmû Sulyok Dezsõ is számon kérte a zsidóságon, hogy „még mindig nem vonta meg félreérthetetlenül a vonalat önmaga és azok között, akik 1919-ért felelõsek. Nem hangzott el egyértelmû elmarasztaló ítélet, mely kifejezésre juttatta volna, hogy az 1919 évi magyarországi bolsevista kísérlet bûntény volt, s aki abban részt vállalt, bûntettes…” Tehát hol volt a zsidó tömegek magyarságtudata? Csaknem száz év telt el az óta és a Weissbõl Pappá lett egykori osztálytárs, aki máig is büszke a ’19-es zsidó „veterán” apára, felháborodva kárált rám néhány éve, mert nem miniszterelnök úrnak tituláltam az ország hétpróbás zsiványát!

A II. világháborút megelõzõ évek Magyarországa kirívó zsidó gazdagságáról is tudunk. „A budapesti házak 51 százalékát, a nemzeti jövedelem 30 és a nemzeti vagyon 25 százalékát egy hat százalékos zsidó kisebbség birtokolta.” (Marschalkó Lajos) De ez a bõség, ill. relatív jólét - trianoni kifosztásunk közepette, a világválságot követõen - nem szorítkozik a zsidóság felsõ rétegére. Mert még mondaná Stoffán György a korabeli antiszemitizmust elítélendõ, hogy a „kis zsidónak” azért rosszul ment, az is nélkülözött! Nos, Douglas Reednek, a London Times 1939-ben Magyarországra látogató kiváló publicistájának feltûnt a: „Megdöbbentõ és kétségbeejtõ ellentét… a jól keresõ egyénekbõl álló, erõsen elsáncolt zsidó közösség jóléte és a Budapest határában lakó munkásság, vagy a vidéken élõ parasztság nyomora között”. Valójában „az átlagjövedelem a zsidók esetében 2506, míg a nem zsidók esetében mindössze 427 pengõ” – írta John F. Montgomery, az USA budapesti nagykövete 1937-ben.

Voltak-e esélyei a zsidóság asszimilációjának, a magyarságtól õket elválasztó szakadék betemetésének? „Az asszimilációs babonának, amely egy lelkileg, társadalmilag és politikailag asszimilálhatatlan népcsoport gyors beolvasztását tételezte fel”, teljes lehetetlenségérõl és veszélyességérõl olvassuk Makkai Jánost:
"A középosztálybeli zsidó – írta - soha sem fog a magyar proletárság, vagy a paraszti osztály egyedeivel házasságra lépni: az asszimiláció szempontjából nem 400 000 zsidó áll tehát szemben a nyolc és félmillió magyarral, hanem legfeljebb a 300 000 fõnyi nagyvárosi zsidóság az ugyanakkora, vagy alig kétszer akkora magyar középosztállyal és polgári társadalommal. Az asszimilációnak, a beházasodásnak a siettetése és magyarosítása azt eredményezné tehát, hogy a magyar középosztály és polgári társadalom elzsidósodnék." (Makkai János: A háború utáni Magyarország. 1937. 34. oldal)
A zsidóság gazdasági hatalma volt a „szakadék” mélyítésének legfõbb eszköze. A magyar üzleti konkurencia versenyképtelenségét garantáló zsidó pénzügyi hatalomról írja a ’30-as évek elején Magyarországon járó svéd utazó, Valdemar Langlet. „Az ország csaknem összes gazdagsága hatalmas trezorjaiba – a zsidóéba – vándorol és csak magas kamatok fejében adja kölcsön. Elméletileg létezik egy fix banki kamatláb; a nagy bankok, megintcsak papíron, 6-8 százalékra adnak kölcsön. De valójában erre a kamatra nem kölcsönöznek pénzt. Csak a két számjegyû kamatot fizetõk kapnak kölcsönt… Ez a rákos daganata a magyar gazdasági életnek.” (On Horseback Through Hungary, 1935)

Ha ’45 elõtt a zsidó üzleti verseny módszerei és faji gõgjük zárta ki még az esélyét is egy tényleges asszimilációnak, a háború után - Kun Béla talmudi módszereivel folytatva - véres módon vették elejét a zsidóság magyar középosztályba, polgári társadalomba való beolvadásának. A magyar identitású polgári társadalmat egyszerûen likvidálták, vagy megfélemlítették, deklasszálták, idegenbe ûzték. Nem véletlen, hogy míg a magyar nemzettudatot sikerült csaknem talajszintre kalapálni – lásd a Magyar Gárda vagy akár a Jobbik sivár (de végre növekvõ - a szerk.) támogatottságát dacára a cionista és cigány terrornak! – a zsidó azonosságtudat, ha rejtenék is: tombol. Vegyük a Szombat magazin 2000. márciusi számában megjelent felmérést a magyarországi zsidók identitástudatáról, kötõdésérõl, értékrendszerérõl.(www.zsido.hu, 2005. jan.2.) - A válaszokban a legmagasabb és legalacsonyabb pontszámmal, a maximális 5-bõl.

Az idõközben felgyorsult zsidó betelepedés és országhódítás légkörében a fenti válaszokat valószínûleg mind felfele kellene kerekíteni! Tekintve, hogy a néhány héttel ezelõtti gázai mészárlásnak csak támogatását láttuk a magyarországi zsidóság szervezeteinél, mily hõfokú is, Stoffán úr, „az Izraelhez való közelség érzése” körükben?

És mégis éppen most aljasozza le Posta Imrét, a Köztársasági Õrezred egykori pszichológusát, akit szókimondása, a magyar rendõrség, az államvédelmi szervek in-kalos, moszados összefonódású viperafészkeibe való belátása miatt eltávolítottak állásából? Kisszerû, hogy a bátor kiállás merszét csak a „beépítettség” hitvány védelmében tudja elképzelni. „Vajon mások beszélhetnének-e még, élnének-e még, ha az Önéhez hasonló nyilatkozatokat tettek volna?” – kérdi Posta Imréhez címzett levelében.
De nem elõször rontja hírnevét, kompromittálja önmagát Stoffán György! „Nemzetvédõ” bohóckodás és a valóság c. írásában (Nemzeti Hírháló, 2007. 8. 9.) a Jobbik által útjára indított magyar Gárdát pocskondiázza. Elõtte felháborodással írta, hogy X község templomának fedelét, a csaknem vadonatúj rézlemez borítást az éj leple alatt elhordta a cigányhorda. Mint javasoltam neki akkortájt, ha mocskolódó levelek helyett esetleg a „nemzetvédõ bohócokkal” venné fel a kapcsolatot, talán megmaradna a rézborítás Isten házának fedelén! – De máig jobban bízhat egy-egy rózsafüzéres zsolozsmában…

A Posta Imréhez írt sorok szellemét és meghátrálását, amikor legnagyobb szükség lenne a bátor kiállásra, sejteti „holokausztnapi” írása (Az Élet menete és a „vascipõk”! Nemzeti Hírhaló 2008. 4. 17.) „Nem kétséges, volt egy idõszak, amikor azért haltak meg emberek, mert zsidónak születtek! Békés és magukat magyarnak valló emberek, családok kerültek a megkülönböztetés aljas egérfogójába..,, szálltak föl a marhavagonokba, hogy megtegyék a hosszú utat a halálig, hogy dolgoztassák õket ingyen, hogy kivonják õket a társadalomból, elszakítva õket szeretteiktõl” – írta. Íme a bûntudatkomplexus, ami mint penész vagy kórt hozó legyek lepik be a tudatlanok rablelkeit. Mert tudhatná Stoffán György, hogy azok a „meghaltak”, messze nem haltak meg vagy csak nem annyian és azok is zömmel más okok miatt, mint mondják! Tudhatná, hogy messze nem voltak olyan békések és semmit nem jelent, hogy magyarnak vallották magukat a felszínen, míg szinte két nemzedék múltával a befogadottak szolgává tették a gazdanép magyart saját hazájában. Tudhatná, amit a zsidóság nagy gondolkodója, dr. Fejér Lajos ki merte mondani a korszakban a talmud tanította valláserkölcsrõl, mellyel a zsidóság „az emberi összetartozás érzését a legsajátabb módon formailag és eredményében saját fajára korlátozta. Ezzel minden társadalmat, melyben élt, maga ellen provokált”!

Intellektusnak, léleknek, s erkölcsnek vannak szakítópróbái. A mai nyugati, de fõleg magyar világban a legnagyobbak egyike a zsidóság szerepének kendõzetlen megnevezése és az ennek megfelelõ cselevés. Stoffán György alulmaradt e megmérettetésben!

Balla József

2009. 2. 4.

Posta Imre sorai Stoffán gyalázkodásáról:
Nincsenek következmények nélküli dolgok, bár ebben még sokan kételkednek. Én nem. Olyan hullámok indultak el, amelyek nem csak a hajótestet, hanem a part szikláit is alaposan próbára teszik. Egy Stoffán György nevû illetõ, akit én nem ismertem eddig, s talán eztán sem lesz módom közelebbi kapcsolatba lépni vele, nyílt levélben fogalmazta meg aggályait hovatartozásom, szellemi és lelki integritásom, hitelességem kérdésében. Bevallom, a nekem is megküldött levelet nem olvastam el, csak az elejébe s a végébe ért bele tekintetem. Olyan érdekes ez, annyira nem éreztem magaménak és semmi jelentõséget nem tulajdonítottam neki, hogy kár magam is meglepõdtem ezen. Az egyik olvasóm hívta fel erre az írásra a figyelmemet, s ma reggel azt írta, hogy Stoffán úr leszedte a saját levelét is a blogjáról. Persze itt elhangzottak jelzõk is az illetõvel kapcsolatosan, de ennek ilyenkor ez is a rendje. Csak jelzem! Ki és mit gondol a hitelemrõl, a szemernyinél talán kissé jobban érdekel, de ez is elmúlik hamarosan. Tudom, ki vagyok és mit kell tennem. Ettõl eltéríteni nem tudnak és nem is érdemes…

http://www.postaimre.com/naplo/nalunk-csak-a-nyul-viheti-a-puskat

Forrás:

http://kuruc.info/r/7/34649/


És most meg ezt kaptam. Változnak az "idõk", vagy nem?

„Alattomos zsidók, képmutató keresztények”…


„Óh, Allah, add meg a gyõzelmet, a becsületet és a hatalmat a mi testvéreinknek, a dzsihádistáknak Jemenben, Szíriában, Irakban, és a világon mindenütt, hogy diadalt arathassanak az alattomos zsidókon, és a rosszindulatú, megbízhatatlan, képmutató keresztényeken!” – buzdított 2016. szeptember 4-én, 800.000 pogány elõtt a Fõimám, Abdul Rahman Al-Sudais Mekkában.

A liberális, és feltehetõen értelmi fogyatékos uniós vezetõktõl, és az Európát nem kedvelõ és nem is értõ pápától azonban azt halljuk, hogy szegény szerencsétlen menekülteket be kell fogadni, hogy nem vallási háborúról van szó, hanem a háborús övezetekbõl idemenekültekrõl (akik vissza-visszamennek nyaralni oda, ahonnan elüldözték õket…).

A fõimám szavait és az uniós árulók véleményét összevetve teljes a káosz, és nyugodtan mondhatjuk, hogy Európának hamarosan vége lesz. Az európai ember amúgy is lusta, mint a dög, nem fogja fel a veszélyt, bízik az õt eláruló államban, és mindössze néhány trágár kifejezéssel harcol a fotelban az interneten a megszállók ellen, illetve ír egy-egy mondatot, a muszlimok által elkövetett erõszakról, gyilkosságról szóló hír alá.

A magyar megoldás még valamilyen kapaszkodót jelenthet a magyar nemzet és a visegrádi négyek számára, ám ezt is rengetegen támadják külsõ és belsõ ellenségeink. Az ember legszívesebben azt mondaná, hogy megérdemlik ezek a hazaáruló károgók a muszlimokat, azt, hogy végigtizedeljék Európát, és a mi kiváló aberrálisainkat is ezek a vadállatokhoz hasonlítható egyedek. Hiszen ennyi értetlenség és aljas vádaskodás, ennyi ostoba ellenérv még nem hangzott el egy olyan helyzetben, ahol tényleg élet-halál kérdésérõl beszélünk. A nem létezõ demokrácia alapján minden elmebeteg pártot alapít, hazát árul jó pénzért és hangoztatja a saját botorságait, miközben fogalma sincs arról, hogy mekkora veszély leselkedik a nemzetre, Európára és mindenre, amit hosszú évszázadok alatt értékként tiszteltünk és tartottunk számon. A magyarországi ellenzék mindösszesen két dolgot tart szem elõtt: – saját anyagi elõnyét és a hataloméhségét. Azt, hogy hatalomra kerülve mennyit tudna lopni, sõt hivatalosan keresni.

Magyarországon kétféle magyarellenes erõ mûködik kétféle érv és indok alapján. Az egyik az anyagi hasznot lesõk ócska gyülekezete, a másik a liberális magyar gyûlölõk és a zsidóság egy rétege. Említhetnénk a két tábort együtt, de vannak olyan különbségek, amelyek miatt nem lehet egy kalap alá venni a magyar érdekeket, a magyarságot zsigerbõl gyûlölõket és a hatalomvágytól égõ, pénzért saját anyjukat is eladni képes liberális ellenzéket. A halovány harmadik nemzetellenes társaság a Vona féle Jobbik, amely mindhárom magyarellenes verziót magában hordja. A legaljasabb politizálás az, amit a mai Jobbik véghezvisz, mert nemzeti színekbe bugyolálva árulja el a nemzeti ügyet és veti oda – a kétkedés magvainak elszórásával – a muszlimok elé áldozatnak a magyarságot. S mindezt teszi a hatalomért és a pénzért, miközben tudjuk, hogy Vona a muszlimokat tartja – nyilvánosan bevallottan – utolsó reménységének. Mint egykor Szálasi a németeket…. Ebben (is) ismétlõdni látjuk a történelmet.

A képlet pedig teljesen világos, félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan. Mégis a HÍR TV-tõl az ATV-ig, minden televíziós csatorna igyekszik olyan „vendégeket” meghívni, akik a népszavazási kedvet elveszik, akik kétségek közé taszítják a nézõt, akik Orbán-gyûlöletüket habzó szájjal fejtik ki a kamerák elõtt. Pedig ezek mind, egytõl egyig hazaárulók… aljas és undorító férgek, akik nemzetünket és hazánkat megsemmisíteni akaró ellenségink malmára hajtják a vizet. Elég volna csak a fõimám szavait elolvasni, és normális ember attól kezdve nem Orbán Viktor iránti gyûlöletét ordítozná ki a kamerák elõtt, hanem arra szólítaná fel az ország lakosságát, hogy menjen el szavazni. Azonban az emberi aljasság, a hatalomvágy, a pénzéhség a liberális, szocialista és jobbikos politikusokban sokkal nagyobb, mint a felelõsségérzet.

A kettõs mérce is alkalmazandó ennél a hazaáruló söpredéknél. Mert képzeljük csak el, ha bármelyik ellenzéki szarjankó gyerekét verte volna el a cigánybanda a belvárosban, vagy teszem azt az ATV mûsorvezetõjét verte volna meg valaki az áruház parkolójában, mekkora botrány kerekedett volna belõle… Hány amerikai és nyugati lap írta volna meg, hogy Orbán fasiszta diktatúrájában verik az ellenzéket… Ma, amikor Bayer Zsolt fiát verte és rugdosta meg a cigánycsürhe, s G. Fodor Gábort érte támadás Óbudán, a liberális, szoci sajtó a kezét dörzsölgetve, összekacsintva hallgat. Mert a liberális sajtó munkatársaiban sem erkölcsi érzék, sem emberség nincs. Szar trógerek azok, akik nem háborognak lapjuk hasábjain e két merénylet miatt. Ma már sajnálom, hogy magam is megfeddtem egy cikkben G. Fodor Gábort, amikor az egyik ellenzéki politikus feleségének meglehetõsen érdekes múltjáról írt… Megkövetem! Nem kellett volna. G. Fodornak akkor is igaza volt. Hiszen azt az erkölcsi mélységet mutatta meg, amelyben 96 éve tobzódik ez a hazaáruló ócska söpredék. E két eset utáni liberális-szocialista sajtócsend is ezt mutatja… ezt igazolja.

Nem könnyû tehát a hazát megvédeni ma, amikor a belsõ ellenállás, hazaárulás és lélektelen aljasság a legmélyebb szintre csúszott. Soha ennyi szemét nem élt Magyarországon, mint ma, soha ilyen aljas gazemberek nem lehettek a politikai palettán, mint napjainkban, mert akkor még kötél járt a hazaárulásért. Ma ezerszer nagyobb a bûn, hiszen 500 éve nem volt ekkora veszélyben az ország… S a kötelezõ kvótát sem vonta vissza a Sátán három, uniós helytartója.

Azonban két dologban töretlenül hiszek: – Az egyik, hogy végül e sok aljas áruló alul marad, és a népszavazás gyõz. A másik, hogy eljön az idõ, amikor nem kell a pc miatt két lovat egy fenékkel megülnünk (mindenkinek megfelelnünk), és végre bíróság elé állíthatjuk a mai hazaárulókat és a 2006-os vérengzés elrendelõit végrehajtóit és azokat a bírákat, akik akkor a politika utasítására ismét a Rákosi rendszert idézve, aljas módon a szemüket vesztett, meglõtt, megkínzott emberek ellen ítéltek. Mert a nemzet végre fel akar egyenesedni és ez sikerül is neki…

A magyarokat gyûlölõ zsidók és liberálisok is be kell, hogy lássák: a keresztény, harcolni képes magyarság nélkül õk sem élik túl a muszlim megszállást – ahogy a fõimám ezt felvázolta Mekkában. Tehát nem kellene hõzöngeni, hazudozni, hanem az együttmûködést kéne keresni, mert mûsképpen mind meghalunk. És még csak vagonok sem kellenek hozzá… helyben fejeznek majd le – hallgatva a fõimámra.

A fõimám cáfolhatatlan beszédének fent idézett részletét nyomtassuk ki a plakátokra… Harsogjuk a rádiókban és a TV-kben, posztoljuk a neten… Mert õ és hívei komolyan gondolják, amit mondott… Európának pedig komolyan kellene vennie… a Vatikántól Brüsszelig…

Ahogyan mi komolyan vesszük. És gyõzünk! Mert gyõznünk kell a lélektelen és aljas, hazaáruló ellenzék minden erõfeszítésével szemben… Csak ne feledkezzünk el imádkozni:

„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.”


Stoffán György
4 #2 Posta Imre
- 2016-10-01 18:20
[movie=youtube]https://www.youtube.com/watch?v=IwJuZEM28cc[/movie]
116 #3 livia
- 2016-10-01 18:51
Psota Imre? Hát a hamisítás az tudjuk, hogy mindennapos.
254 #4 mujko
- 2016-10-02 19:13
Fõleg ha ilyet láttok
Balassa Bálint verse a Vitézrõl
http://www.nemzet...u/?id=4.36
Ugyan ez zsidó módra átírva
http://www.lackfi...sztolanyi/

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.42 másodperc
3,542,837 egyedi látogató