Hallójárat

Önként adták a titkosszolgálatok kezébe saját adataikat a svájciak múlt vasárnap. Az alpesi nép azt szavazta meg, hogy a Szövetségi Hírszerzõ Szolgálat (ND telefonokat hallgathat le, lakásokba telepíthet megfigyelõberendezéseket, számítógépes adatokat szerezhet meg, köztereken pedig drónokat vethet be, ha úgy adódik.

A titkosszolgálatok eddig csak szabadon hozzáférhetõ információkat használhattak fel belsõ veszély felderítésére, de most a terror- és kibertámadások megelõzése érdekében a svájciak bizalmat szavaztak nekik. A Svájcban átlagosnak számító 43 százalékos részvételi aránnyal a szavazók 65,5 százaléka mondott igent az új törvényre, ami jóval meghaladja a népszavazást megelõzõ közvélemény-kutatásokban kimutatott 53-58 százalékos támogatottságot. „Az új törvény modern eszközöket ad Svájcnak ahhoz, hogy válaszoljon a fenyegetésekre. Például ahhoz, hogy harcoljon a terrorizmus ellen, és fellépjen a kémkedés, az infrastruktúra elleni támadás, illetve a kémiai és biológiai fegyverek kereskedelme ellen” – mondta Guy Parmelin svájci védelmi miniszter.

A törvényt tavaly fogadta el a parlament, de eddig nem léphetett hatályba, mivel ellenzõi, a civil szervezetek és baloldali pártok népszavazást követeltek a kérdésben, és összegyûjtötték a megfelelõ számú aláírást. Mint kiemelték, elsõsorban a polgárok szabadságát féltik, illetve arra hivatkoztak, hogy az ország semlegességét sértheti a szorosabb együttmûködés más államok szolgálataival. „A közelmúltban Európában történt terrortámadások miatt nehezen tudtuk meggyõzni az állampolgárokat arról, hogy a szélesebb körû megfigyelés nem feltétlenül jelent szélesebb körû biztonságot” – mondta Tamara Funiciello, a svájci Fiatal Szocialisták vezetõje.

Az ellenzõk attól félnek, hogy a hatóságok proaktív módon nagy mennyiségû adatot gyûjtenek majd, ami egy „Nagy Testvér-szerû” állami megfigyelési rendszert hoz létre, akárcsak a hidegháború alatt. Svájcban ugyanis 1989-ben hatalmas botrányt okozott, amikor kiderült, hogy a titkosszolgálatok több mint 900 ezer fájlt tároltak svájci és kelet-európai állampolgárokról, szervezetekrõl, cégekrõl és politikai szervezetekrõl is.

A most megszavazott törvény egyébként nem ad teljesen szabad kezet a svájci titkosszolgálatoknak: a megfigyelést és a lehallgatást csak a bíróság, a védelmi minisztérium vagy a kormány engedélyezheti, és csak havonta legfeljebb egyszer lehet elrendelni a legveszélyesebbnek ítélt gyanúsítottak körében. A törvény várhatóan 2017 szeptemberében lép hatályba, és 2019-ig kell a védelmi minisztériumnak létrehoznia a megfelelõ eszközöket és felvenni a humán erõforrást. Mint közölték, a kormány nagyságrendileg tíz olyan ügyre számít évente, amely kivizsgálása során szükség lesz ennek az eszköznek az alkalmazására.

matterhorn

Forrás: MTI

Az intézkedéssel Svájc felzárkózhat más államokhoz, amelyeknek erõsebb jogi eszköztár áll rendelkezésükre a szélsõségek és bûnözés elleni küzdelemben, írja a svájci sajtó. A kérdés persze nem ilyen egyszerû: évtizedek óta dilemmát jelent világszerte a kérdés, hogy az állampolgárok milyen mértékben mondjanak le szabadságjogaikról a biztonságuk érdekében. Mint az elmúlt évek példái megmutatták, a terrorveszély mindig a biztonság irányába billenti a mérleget. A kétezres évek elsõ ilyen esete az amerikai, sokat vitatott hazafias törvény 215. cikkelye volt, amelyet a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követõen fogadott el az USA kongresszusa.

Ez az intézkedés lehetõvé tette a titkosszolgálat számára a tömeges megfigyeléseket, mind a telefonbeszélgetések, mind az üzleti tevékenység terén. Az Edward Snowden amerikai rendszergazda kiszivárogtatása által okozott botrány 2013-ban azonban rávilágított arra, hogy ez a jog kétélû penge, hiszen a titkosszolgálatok könnyen visszaélhetnek vele, ha nemcsak állampolgáraikat, hanem akár külföldi politikai vezetõket is lehallgatnak.

A kérdés azóta fejtörést okoz minden állami vezetõnek: míg a lakosság a magánszféra jogait félti, a titkosszolgálatok a terrorelhárításra hivatkozva több eszközt követelnek. Pedig az állami hivataloknak már az informatikai cégek és szolgáltatások ellenállása is gondot okoz, amelyek sokszor megtagadják az együttmûködést. Az idei év elején például komoly jogi vita alakult ki, amikor az Apple informatikai óriáscég nem volt hajlandó feltörni a San Bernardinó-i terroristák egyikének okostelefonját. Hasonló problémát jelent a hatóságok számára, hogy a hang- és adatkommunikációra alkalmas szolgáltatások, mint a Viber, a WhatsApp vagy a Skype, a felhasználók védelme érdekében titkosítási kulcsokkal dolgoznak, amelyet nem adnak ki a hatóságok számára.

Oroszországban mindenesetre a terrorveszély miatt idén nyáron bõvítették az állami szervezetek jogköreit, és kötelezték az üzenetküldõ szolgáltatásokat a titkosítási kulcsaik átadására. De problémát jelent az új szabályozás a helyi telekommunikációs szolgáltatók számára is, amelyeket arra kötelez, hogy három évig tárolják a telefonhívásokkal kapcsolatos metaadatokat, és fél évig magukat a telefonhívásokat, illetve az üzenetek tartalmát is. Ez a kötelezettség azonban olyan többletköltségekkel járhat a szolgáltatók számára, ami el is lehetetlenítheti mûködésüket.

És mi a helyzet Európában? Az Európai Unió Bírósága (E két évvel ezelõtt érvénytelenítette az adatok megõrzésérõl szóló irányelvet, amelynek célja többek között a tagállami rendelkezések harmonizálása volt. Az EB úgy döntött, „széles körû és különösen súlyos beavatkozást jelent a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való alapvetõ jogba anélkül, hogy e beavatkozás a szigorúan szükséges mértékre korlátozódna”. A tagállami kormányok ennek ellenére saját rendelkezéseik alapján bármikor túlléphetik ezt az alapvetõ jogot.

Theresa May brit miniszterelnök még belügyminiszterként, tavaly novemberben nyújtotta be azt a javaslatot, amely a hírszerzõ szervek hatáskörének bõvítésére vonatkozott. A britek nagy része azonban ellenzi ezt, arra hivatkozva, hogy az Investigatory Powers Bill (megfigyelési hatáskörök törvénye) súlyosan sérti a magánszférát. Amennyiben mégis elfogadják, ez hozzáférést biztosít a titkosszolgálatoknak és rendfenntartóknak több millió kommunikációs esemény adataihoz, például hogy mikor és kinek küldtek egy üzenetet, melynek tartalmát ugyanakkor nem láthatnák. A brit belügyminisztérium hangsúlyozta: a törvény összhangban van az emberi jogok európai egyezményével.

De nem csak a briteknél szélesedhet ki a titkosszolgálatok hatásköre: Franciaországban a tavaly novemberi terrortámadások óta rendkívüli állapot van érvényben, amelynek idõtartama alatt a francia fegyveres erõk és biztonsági szolgálatok különleges jogokat kapnak. A titkosszolgálatok persze nehezen ellenõrizhetõek, idén többek között a brit és német hírszerzésrõl is jelentek meg olyan hírek, melyek szerint súlyosan túllépték jogkörüket. A terrorfenyegetettség ennek ellenére világszerte – többek között hazánkban is – olyan intézkedéscsomagokat hívott életre, amelyek szabadabb kezet adnak az állami szerveknek az információszerzés terén. A kérdés csak az, hogy ez mennyiben segíti a terrorcselekmények felderítését. Hogy az iszlamista szervezetek nem fejlesztették-e ki saját titkosítási technológiáikat, és nem járnak-e így is mindig néhány lépéssel a hatóságok elõtt.http://magyaridok.hu/lugas/hallojarat...t-1044280/