Régi dakota mondás szerint nem érdemes a xart, fosra cserélni..., de ha demokratikus qvaiasten így akarja, hát szégyellje csak a pofáját õ! „Mert e pillanatban semmi sem elõbbre való, mint Orbánt kirobbantani a székébõl.”

És még egyszer!

De mondok valamit, ami olvasóimat vélhetõleg még inkább felháborítja. Orbán ellenében még Vona Gáborra is lehet szavazni. Mert e pillanatban semmi sem elõbbre való, mint Orbánt kirobbantani a székébõl. (A robbantást metaforikusan értettem. A terroristákat már akkor sem szerettem, amikor a magyar titkosszolgálat szinte leplezetlenül támogatta õket.)

Ezzel zárja gondolatait az Élet és Irodalom legfrissebb számában Kõszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság megalapítója.

A Vég kezdete címû írását az MSZMP ’85-ös kongresszusával kezdi, mondván, akkor indult a vágta a pártállam végnapjai felé. Ezt persze csak utólag lehetett látni. A Kádár-korszakban a demokratikus ellenzéket képviselõ, majd az SZDSZ-ben politizáló Kõszeg több párhuzamra is utal, míg a népszavazás kapcsán eljut odáig, hogy bár korábban ennek alig adott esélyt, a Fidesz uralma hamarosan véget érhet.
Orbán látványos vereséget szenvedett

Õ is számolt. A Fidesz és a Jobbik együtt 2014-ben körülbelül annyi szavazatot kapott, amennyi a nemek száma volt most vasárnap, de most ebben a számban bõven voltak MSZP-szavazók,

meg olyanok is, akik 2014-ben nem szavaztak, de most a félelem a migránsoktól elhajtotta õket a szavazófülkébe.

2018‑ban a Fidesznek lehet kétharmados többsége, de a csodált vezér legyõzhetetlenségének mítosza szertefoszlott, a választók többsége fütyült a riogatásra,

ez azt jelenti, hogy a társadalom többsége nem tekinti Orbánt irányt mutató vezérnek.

A hitelét vesztett vezér pedig leváltandó.

Kõszeg nem zárja, hogy Orbán mellett csak az marad majd, aki az õ imádatán kívül semmi másra nem alkalmas. Szerinte tapintható, hogy az embereknek elegük van a kormányból.

De persze kormányt váltani csak akkor lehet, ha van olyan párt, amely képes megnyerni a választást. De sehol egy Lenin, hogy elkiáltaná: Jeszty takaja partyija. Mert nincs. De lehetne.

Szerinte ehhez nem kellene semmiféle besorolás (jobbközép, konzervatív liberális, mérsékelt szabadelvû), csak tenni helyi szinten, megvalósítani ötleteket, összehozni a politizálásban csalódottakat (mint Tölgyessy Péter), a mellékszerepbe szorítottakat (Juhász Péter), meg a most felemelkedõket (Kovács Gergely, Kétfarkú Kutya Párt), nem is beszélve azokról, akik civilként bizonyították kiváló politikai képességeiket. Kõszeg hoz nemzetközi példát (Beppe Grillo) végül a Jobbik elnökét – ld. fent – ajánlja figyelembe.
Link