Akkor most nem lesz háború? Na ne már! Vlagyimir Putyin kiütötte Barack Obamát a közel-keleti pozíciójából – legalábbis errõl tanúskodnak az elmúlt hetek eseményei a térségben. Washington semmilyen komoly választ nem tudott adni az oroszok szíriai szerepvállalására, ahogy korábban az egyre kaotikusabban alakuló polgár­háborúra sem. Moszkva növekvõ befolyását jelzi az is, hogy megelégelve az amerikai tétlenséget, az Egyesült Államok regionális szövetségesei egymásnak adják a kilincset az orosz elnöknél. A Hetek cikke.


Az oroszok szeptember 30-a óta folytatnak légicsapásokat Szíriában, és azóta jelentõsen átalakultak az erõviszonyok a Közel-Keleten. Moszkva egyértelmûen kezdeményezõ szerephez jutott katonai és diplomáciai téren is, visszaszorítva az amerikai befolyást a térségben. Orosz hatásként értékelhetõ az a fordulat is, hogy több arab államnak már nem a szíriai elnök hatalmának azonnali megdöntése a legfontosabb célkitûzése – amire hatalmas összegeket és fegyverszállítmányokat fordítottak éveken át –, hanem elképzelhetõnek tartanak egy átmeneti idõszakot Bassár el-Aszaddal. Erre egyébként nyugati országok is nyitottságot mutatnak.

Egymásnak adják a kilincset

Putyin tekintélyének megerõsödésére ékes bizonyíték az is, hogy az Egyesült Államok regionális szövetségesei sorra hátat fordítanak Obamának, és az orosz elnöknél kopogtatnak.

Október 11-én a szaúdi védelmi miniszter látogatott az oroszországi Szocsiba, hogy Szíriáról tárgyaljon. Rijád leszögezte, hogy továbbra sem mondott le Aszad távozásáról, de elemzõk úgy vélik, a szaúdiak engedményekre is hajlandóak lennének a szíriai elnököt illetõen, ha cserébe az orosz haderõ intenzívebb támadásokat folytatna az Iszlám Állam ellen, amely komoly fenyegetést jelent a királyságra. A szaúdi védelmi miniszter látogatásával egy idõben az Egyesült Arab Emirátusok egyik vezetõ katonai képviselõje is Vlagyimir Putyinnál járt. Mohammed Bin Zayed al-Nahyan koronaherceg és az orosz elnök a közel-keleti biztonságról és a szíriai helyzetrõl egyeztetett.

Leplezetlen lelkesedéssel fogadta a szíriai orosz beavatkozást Bagdad is, ami kínos lehet az Egyesült Államok számára, fõleg annak fényében, hogy komoly katonai és pénzügyi támogatást nyújtott az iraki hadseregnek. A közel-keleti ország síita többségû kormánya hírszerzési megállapodást is kötött Moszkvával, sõt, arra is felkérte a Kremlt, hogy légicsapásaikat terjesszék ki Irakra is. Oroszország kegyeit keresi Egyiptom is – ez jól látható abból, hogy Abdel Fattah al-Sziszi négyszer látogatott már Moszkvába azóta, hogy a 2013-as puccsot követõen hatalomra került, idén februárban pedig Putyint fogadták Kairóban. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök még a szíriai hadmûvelet elindulása elõtt vezérkari fõnökével és a katonai hírszerzés vezetõjével látogatott el Moszkvába. Izraeli tisztviselõk szerint a tárgyalások célja annak biztosítása volt, hogy nem fog sor kerülni semmilyen véletlen összetûzésre a két ország hadereje között. A zsidó állam emellett azt akarta megakadályozni, hogy a Hezbollah libanoni terrorszervezet milicistáinak kezébe olyan fejlett fegyverek jussanak, amelyekkel támadásokat tudnak intézni Izrael ellen.

netanjahu és putyinNetanjahu és Putyin

Moszkva és Teherán kapcsolata nem számít újdonságnak – ahogy az sem meglepõ, hogy a szíriai hadmûvelet elõkészítését közösen végezték. Júliusban az iráni al-Kudsz elitalakulat vezetõje, Kasszem Szulejmáni ezért utazott Moszkvába. A perzsa állam feltételezések szerint mintegy 2000 harcost mozgósított a Forradalmi Gárdából és a Hezbollahból, hogy a Kreml akcióival együtt hozzásegítsék Aszad erõit Aleppo visszafoglalásához.

Stratégiai türelem

A fejleményeket és az átrendezõdést az Egyesült Államok tétlenül szemléli, amibõl szövetségesei azt a következtetést vonják le, hogy Barack Obama fokozatosan veszíti el jelentõségét és befolyását a Közel-Keleten. Az elnök régóta ellenezte Amerika komolyabb szerepvállalását a szíriai konfliktusban, az orosz lépést pedig stratégiai baklövésnek tartja. A Fehér Ház arra számít, hogy Oroszország el fog vérezni Szíriában, és úgy gondolja, ezt ki kell várni. Arra is hivatkozik: el akarják kerülni, hogy olyan anarchikus állapotok alakuljanak ki Szíriában, mint Irakban Szaddám Huszein megbuktatása után. Úgyhogy csak annyit akarnak tenni, mint eddig: folytatják a légicsapásokat az Iszlám Állam ellen Szíria keleti és északi részén. A védelmi minisztérium pedig rendszeresen egyeztet orosz kollégáival, hogy megelõzzék a véletlen incidenseket a két ország között.

barack obamaBarack Obama

Elemzõk azonban úgy vélik, hogy a „stratégiai türelemnek” nevezett Obama- taktika komoly hátulütõkkel járhat, mivel már most látható, hogy Putyint hozza helyzetbe a térségben. És egyáltalán nem biztos, hogy a közel-keleti országban Moszkva vereséget fog szenvedni, mint annak idején Afganisztánban. George W. Bush második elnöki ciklusának egykori nemzetbiztonsági tanácsadója szerint az oroszok célja, hogy Aszad hatalmát megerõsítsék Szíria nyugati részén, ezzel biztosítva, hogy a Kreml is része legyen a válság megoldására irányuló nemzetközi folyamatnak. Stephen Hadley úgy véli,

az oroszok jó úton haladnak, hogy elérjék, amit akarnak. Nyugati szakértõk amiatt is aggódnak, hogy az orosz–iráni közös hadmûvelet célpontjainak többsége nem az Iszlám Állam kezén lévõ területeken van. A támadások más lázadó csoportok ellen irányulnak, így félõ, hogy a helyzetet kihasználva a dzsihádista szervezet növelni tudja uralmát a térségben.

Következetes következetlenség

Obama szíriai politikáját már a kezdetektõl fogva ellentmondások és kudarcok sorozata kíséri. 2012 februárjában egy ENSZ-határozat keretében demokratikus átmenet lépéseit dolgozták ki, amit aztán a Kreml megvétózott. Késõbb az akkori külügyminiszter, Hillary Clinton és a katonai vezetés a szíriai lázadók felfegyverzésének ötletével állt elõ. A javaslatot Obama elutasította, de aztán jóváhagyott egy CIA-programot, amely nem igazán lett eredményes. Emlékezetes, hogy az elnök többször is figyelmeztette Aszadot, hogy a vegyi fegyverek bevetése jelenti a „vörös vonalat”, amelyet nem léphet át következmények nélkül. 2013 augusztusában Damaszkusz egyik külvárosában 1400 ember halt meg, amikor szaringázt vetettek be. Obama büntetésbõl légicsapásokat rendelt el, de az utolsó pillanatban azzal visszakozott, hogy a lépéshez a Kongresszus jóváhagyása szükséges. Közben Moszkva meggyõzte Aszadot, hogy adja fel vegyifegyver-arzenálját, így végül az amerikai vezetés semmit sem tett. A Fehér Ház nemrég saját álláspontjától is elhatárolódott: szeptemberben beismerte, hogy kudarcot vallott a Pentagon azon törekvése, hogy egy mérsékelt ellenzéki erõt építsen fel Szíriában. A sikertelenség kapcsán viszont másokra mutogatnak: a sajtófõnök szerint elsõsorban nem az elnököt terheli a felelõsség, hanem azokat, akik ezt a lépést követelték.

putyin és obamaPutyin és Obama

Ugyanakkor az is borítékolható, hogy Moszkvának sem lesz könnyû dolga Szíriában. A két legerõsebb dzsihádista csoport, az Iszlám Állam és az al-Nuszra Front szent háborút hirdetett az oroszok ellen. Némelyek a szovjetek afganisztáni beavatkozására emlékeztetik a Kremlt. Az al-Kaidához köthetõ al-Nuszra Front vezetõje szerint „a szíriai háború el fogja felejtetni az oroszokkal azokat a borzalmakat, amelyekkel Afganisztánban szembesültek”. Maga Putyin is arról beszélt nemrég, hogy 5000-7000 közé tehetõ azoknak a száma, akik Oroszországból és a volt szovjet köztársaságokból csatlakoztak az Iszlám Államhoz.
Link