Az "elkövetõ" vagy kicsi volt, vagy nagy, vagy nõ, esetleg férfi vagy más, vagy fekete, vagy fehér, vagy magyar, esetleg újmagyar, vagy legújabbmagyar..., vagy az egész csak mese.... Szerb állampolgárságú, magyarul kitûnõen beszélõ, korábban „rendõrség közelinek” számító férfi robbanthatott a Teréz körúton


Közel egy hónapja nem tudni, ki robbantott a Teréz körúton. A merénylõ kézre kerítésére a Nemzeti Nyomozó Irodában százfõs nyomozócsoport alakult, ám a bûnügyi szakemberek - az eddig nyilvánosságra került információk szerint - sötétben tapogatóznak, érdemleges információt nem sikerült begyûjteniük. A Privatkopo.hu bûnügyi portállal kapcsolatba lépett egy férfi, aki korábban évekig fegyver- és robbanóanyag-csempészettel foglalkozott. Az egykori bûnözõ azt állítja: találkozott a robbantóval, a férfit a rendõrség egyik fedett nyomozója mutatta be neki - 14 évvel ezelõtt.


- Ha tudnám, hogy nincs ikertestvére, és nem létezne olyan, hogy két, egymással semmilyen rokoni kapcsolatban nem álló ember a megtévesztésig képes hasonlítani egymásra, azt mondanám, 100 százalékig biztos vagyok abban, hogy korábban találkoztam a késõbbi Teréz körúti robbantóval, de mert az említett tényezõk nem zárhatók ki teljesen, 95 százalékos biztonsággal állítom: sok évvel ezelõtt volt „szerencsém” a feltételezett elkövetõhöz - magyarázta a névtelenséget kérõ férfi, aki az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején fegyver- és robbanóanyag csempészként tevékenykedett, és mint ilyen, szerb és albán bûnözõkkel is kapcsolatba került.

Elmondása szerint azért, hogy „nyugodtan” tudjon dolgozni, információkkal segítette a rendõrség munkáját. - Tettem bizonyos „szívességeket” bizonyos nyomozóknak, cserébe nem háborgattak, hagyták, hogy pénzt keressek - tette hozzá. - A BRFK két nyomozójával, H.-val és Sz.-szel álltam kapcsolatban, õk az úgynevezett szerb-albán vonalon dolgoztak, rendszeresen találkoztunk, ha lehetõségem volt rá, teljesítettem a kéréseiket.

A férfi emlékei szerint egy alkalommal H. azt közölte vele, hogy „a rendõrség érdeke azt kívánja, hogy magasabb szintre helyezzék a kapcsolatukat”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a budapesti zsaru bemutatott neki egy fedett nyomozót, akivel a továbbiakban együtt kellett mûködnie. - A következõ találkozónkra magával hozta a fedett nyomozót, aki „Tamás” néven mutatkozott be, arra nem vennék mérget, hogy valóban ez volt a keresztneve - emlékezett vissza a bûnügyi portál forrása. - Bár konkrétan nem hangzott el, a beszélgetésbõl számomra úgy tûnt, hogy a fedett nyomozó az ORFK kötelékébe tartozhatott. Arra azonban tisztán emlékszem, hogy erre a randevúra közvetlenül a móri ERSTE bankfiókban elkövetett vérengzés idõpontjában (2002. május 9.) került sor, vagy néhány nappal elõtte, vagy néhány nappal utána.

A fedett nyomozóval három alkalommal találkozott a férfi. A harmadik megbeszélésre a rendõr nem egyedül érkezett. - A második találkozónk alkalmával jelezte, hogy bemutat nekem egy embert, az volt a kérése, „hozzam össze” az egyik fegyvercsempész kapcsolatommal - elevenítette fel a férfi.

Így is történt, „Tamás” egy férfi társaságában érkezett az Üllõi út- Ceglédi út sarkán lévõ Burger King étterembe. - A fickó - akkor! - 23-25 év körüli lehetett (tehát most 37-39 éves - a szerk.), rövid, barna hajú, kb. 170 cm. magas, normál testalkatú. Bemutatkozáskor nem mondott nevet. Ami rögtön feltûnt: a „kölyök” arcberendezése és hozzá a hideg tekintete - mondta. - Rendkívül nyugodtan viselkedett, rezzenéstelen arccal beszélgetett, semmilyen érzelmet nem mutatott. Igazi pókerarc volt. A beszélgetés során fény derült arra, hogy szerb állampolgár, de kitûnõen beszélt magyarul és jól ismerte Budapestet. Nagyon enyhe akcentust lehetett észrevenni a beszédében, talán nem is akcentus volt, hanem kicsit „ízesen” ejtette ki a szavakat. Márkás ruházatot viselt, a karján Rolex óra „virított”, látszott, hogy van pénze. Úgy vettem észre, hogy bizalmi kapcsolat volt a fedett nyomozó és a szerb között.

Kevéssel késõbb a férfi bemutatta a fedett nyomozó által megnevezett fegyvercsempésznek a szerb „kölyökképût”, és azzal a „lendülettel” a rendõr is és a „pártfogoltja” is eltûnt az életébõl.

- 7-8 évvel késõbb, 2009-2010-ben, véletlenül, egy budapesti bevásárlóközpontban futottam össze a szerb sráccal. Üdvözöltük egymást, váltottunk néhány mondatot, ha emlékeim nem csalnak, panaszkodott, hogy „átb.szták a rendõrök”, de konkrétum nem hangzott el a szájából - jegyezte meg a Privatkopo.hu forrása.

„Rögtön belém hasított az érzés: valahol találkoztam ezzel az emberrel”

- A rendõrség által nyilvánosságra hozott elsõ videofelvétel és fotó nagyon rossz minõségû volt, nem lehetett felismerni a robbantót - magyarázta az informátor. - Úgy emlékszem, október 8-án vagy 9-én, hétvégén néztem meg azokat a jobb minõségû felvételeket, amelyeket a Központi Nyomozó Fõügyészség tárt a nyilvánosság elé. Azonnal belém hasított az érzés: valahol találkoztam ezzel az emberrel. Néhány nap elteltével, az is „beugrott”, hol, milyen körülmények között.

A Privatkopo.hu azon kérdésére, miért nem az illetékes nyomozóhatóságot kereste meg az információval, a férfi így felelt.

- Korábban nagyon sokat segítettem a különbözõ bûnüldözõ szerveknek, de mindig átvágtak, becsaptak, nem voltak korrektek. Bármilyen apró „szívességet” kértem tõlük, rögtön megígérték a csillagokat is az égrõl - aztán persze soha nem történt semmi. „Megfeledkeztek” az ígéreteikrõl. Olyanra is volt példa - nem is egyszer -, hogy „kiment” az általam szolgáltatott információ a rendõrségrõl, és az „ellenoldalon” landolt - a nevemmel „megspékelve”, hogy tõlem származik. A nyomozókat a pillanatnyi érdekek mozgatják, olykor kifejezetten önös érdekek. Akadnak közöttük olyanok, akik a saját „pecsenyéjüket” sütögetik, a saját „bizniszüket” menedzselik. Ezek az emberek - amennyiben elõnyük származhat belõle - gondolkodás nélkül elárulnak. Nem bízom bennük. Nem tudom, mi áll a merénylet hátterében, nem tudom, milyen érdekek bukkanhatnak fel a cselekmény környezetében. Hosszú évek óta tisztességesen élek, családom van, nem szeretnék céltáblává válni. Soha nem ültem börtönben, és mivel ismerem a rendõrségi mechanizmust, pontosan tudom, hogy zsaruk elkezdenének a múltamban vájkálni, néhány nap múlva pedig a bulvárlapokban olvashatnék magamról… Amiket korábban elkövettem, büntetõjogi értelemben elévültek. „Levetettem” a múltamat.
Link