Közzétették a KGB izraeli ügynökhálózatáról szóló archívumot
MTI
A volt szovjet titkosszolgálat, a KGB a Szovjetunió összeomlásáig hatalmas erõfeszítésekkel építette ki és próbálta fenntartani izraeli ügynökhálózatát – derült ki a szervezet 1992-ben nyugatra dezertált tisztjének, Vaszilij Mitrohinnak Izraelben elõször feldolgozott és nyilvánosságra hozott archívumából.

A Jediót Ahronót címû izraeli újság internetes hírportálja, a ynet már szerdán közölte, hogy magas rangú izraeliek – parlamenti képviselõk, sõt egy vezérkari tábornok is – szerepelnek a KGB ügynöklistáján. A lap pénteki, hétvégi mellékletében megkezdte a részletes beszámoló közzétételét, és több hétvégi számban folytatja majd.

Az újság küldöttsége Ronen Bergman biztonsági szakértõ vezetésével fél évvel ezelõtt az angliai Cambridge-be utazott, ahol a brit hatóságok az úgynevezett Mitrohin-archívumot õrzik, amelynek tartalmába a kutatók 2014 nyara óta betekinthetnek.

Az angol biztonsági szervek által engedélyezett iratokat az izraeli újságírók lemásolták, és az utóbbi hónapokban oroszról héberre fordították, majd összevetették más rendelkezésre álló forrásokkal, valamint megkérdezték tartalmukról a még élõ és beszélni kész szemtanúkat. Mitrohin, a KGB archívumának egyik vezetõ dolgozója a Szovjetunió összeomlása után, 1991-ben sétált be az általa kimásolt, illetve kijegyzetelt dokumentumokkal a moszkvai brit nagykövetségre, és egy évvel késõbb már Nagy-Britanniában élt. Dezertálása után volt szovjet ügynökök hada leplezõdött le Angliában, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban, becslések szerint világszerte mintegy ezer titkos ügynök kilétére derült fény.

Az archívumból kiderül, hogy a szovjet titkosszolgálat kiemelt jelentõséget tulajdonított az izraeli ügynökök beszervezésének. Már az ötvenes években sikerült beépülniük a kormányzat legmagasabb szintjeire: jelentett nekik többek közt Jakov Liftin, aki a kneszet képviselõje volt 1949 és 1965 között. Szintén szerepelt a listájukon az Izraelben máig igen ismert Mose Szné, aki a mai hadsereg elõdjének, a Haganának az országos parancsnoka volt, majd népszerû közszereplõ lett.

A Szarajevóban született Jakov Vardi az izraeli nemzeti vízellátás egyik legfontosabb megteremtõje – akirõl egy hidat is elneveztek a Jordán folyón – szintén a KGB ügynöke volt. És volt is mirõl jelentenie, mert részt vett például az 1967-es közel-keleti háborút követõ nemzetközi tûzszüneti tárgyalásokon is.

A KGB felhasználta más szocialista országok beépített embereit is, például harminchat olyan zsidótól is információkat gyûjtött, akik 1947 és 1950 között Bulgáriából vándoroltak Palesztinába illetve Izraelbe. Egyikük Hájim Weizmann, Izrael elsõ államelnökének titkárságán talált munkát – és onnan jelentett.

Egy másik bolgár-szovjet ügynök, Slomo Smali, az izraeli kommunista párt ötvenes évekbeli központi bizottságának egyik tagja, fõtitkárának barátja volt, és mellesleg egészen 1975-ig dolgozott a KGB-nek is. Egy lengyel ügynök, Lucian Levi beépült az izraeli belbiztonsági szervezetbe, a Sin Bétbe, de õ hét évig tudta csak informálni a szovjeteket, mert 1957-ben lebukott.
A szocialista országok Románia kivételével 1967-ben, a hatnapos háború után megszüntették diplomáciai kapcsolataikat Izraellel, ami súlyos csapást okozott a KGB-nek, mert ügynökei jelentõs részével megszakadt a kapcsolata.

A kérdés annyira fontos volt Jurij Andropovnak, a KGB akkori vezetõjének, hogy 1970-ben a Mitrohin-archívum szerint utasítást adott a legjobban felkészített, úgynevezett TN ügynökök bevetésére. A különleges akciócsoportnak egyszerre öt emberét irányították át Izraelbe, hogy újraépítsék a kapcsolatokat az „alvó” helyi ügynökökkel.

Egy véletlen miatt azonban 1973-ban a vezetõjük lebukott, tizennégy évre ítélték, de egy év múlva egy fogolycsere keretében visszakerült Moszkvába. A Sin Bétnél azt tervezték, hogy nyomon követik, és általa leleplezik az izraeli ügynököket, azonban váratlanul azonnali letartóztatására kaptak parancsot, amit minden bizonnyal a cikkben csak fedõnevén említett KGB-ügynök, Malinka intézett a háttérbõl, aki a Sin Bét igen magas rangú vezetõjeként dolgozott Moszkvának. Õt soha nem ítélték el, és néhány éve elhunyt.

A KGB külföldiek beszervezésére is kihasználta Izraelt. Tel-Avivban lett ügynök többek közt Rosario Castellanos mexikói nagykövet, Carlos Diemer chilei nagykövet vagy Adrian Olejnyikov orosz kispap, a jelenlegi szentpétervári püspök.

Az archívum szerint az 1971 és 1973 között Izraelbe vándorolt százezer szovjet zsidó közül is sokakat beszerveztek. A Sin Bét szakértõi három csoportra osztották az ekkor érkezett ügynököket: egy részük azonnal jelentkezett a Sin Bétnél, egy részükkel a KGB nem lépett kapcsolatba késõbb, egy részük pedig jelenteni kezdett. Közülük sokan lebuktak, de sokak szerepére máig nem derült fény.
A lebukott bevándorlók között volt olyan mérnök, aki a Merkava tank kifejlesztésén dolgozott, volt, aki a Lavi repülõgép kialakításában talált kettõs munkát, de közéjük tartozik például az izraeli asztalitenisz-válogatott vezetõje, Alexander Radelis is.

A leleplezett ügynököket a Sin Bét általában megpróbálta rávenni, hogy kettõs ügynökké váljanak, és hamis információkkal tévesszék meg a szovjeteket. Két ilyen ügynök segítségével sikerült lebuktatni 1981-ben a KGB egyik legfontosabb emberét, Markusz Klinberget, aki az izraeli biológiai kutatóintézet titkos kutatásairól szállította a híreket Moszkvának, amiért késõbb húsz év börtönbüntetésre ítélték.
A Mitrohin-aktákból az is kiderült, hogy õ különösen fontos lehetett, mert a KGB egyik akkori vezetõje, Vlagyimir Putyin megpróbálta fogolycserével értékes lebukott izraeliekre váltani, de Putyinnak ez az erõfeszítése nem járt sikerrel.http://magyaridok.hu/kulfold/kozzetet...t-1136365/

A Kis Zingert is beszervezhette valaki, mert most az orosz tudomáyos akadémia tagja lett. A globalizációhoz õ ért a legjobban.
https://eadaily.com/ru/news/2016/10/2...emikom-ran