[movie=youtube]https://www.youtube.com/watch?v=PNfry9XlnfU[/movie]

Enid !

Szerintem nagyon egyértelmû, és nem szorul magyarázatra a dolog. Nem látok benne mást, mint ami benne van. Te nem vagy én, te már egy más vagy, és mindenki aki nem én vagyok, egy más, másik ! Nem kell ezt úgy ragozni, ahogy ragozod, köze nincs hozzá ! Egyszerûen azt mondja, hogy az érzéseinket mások elõtt letagadhatjuk, de bennünk van, érezzük, foglalkoztat, tehát önmagunk elõl nem bújhatunk el. Már megbocsáss, de többedszer fordul elõ, hogy felkapcsolom a villanyt, és valaki megjegyzi, hogy ez egy hamis Nap ! Nem, ez egy izzó csak , ami világít, hogy lássak a lábam elé. Nem hinném, hogy a Gordiuszi csomót kéne vízionálni, egy rosszul bekötött cipõfûzõ láttán, de mindenki azt asszociál amit akar. Te még nem hallottál olyan egyszerû esetet, hogy valaki letagadja, hogy szerelmes ? Nagyon együgyû, egyszerû kis példa, nagy számban elõfordul pedig.

Értem a célzást kedves Bivaly. Ezért vagyok itt veletek már néhány perce..

Bivaly! Persze, igazad van.
Lehet, hogy kicsit tovabb lendultem, mert nem ertem hogyan kapcsolodik a #8 hsz-od a feltett kerdesemhez.

I_gazembernek szantam a valaszt, de semmi baj, mindenbol lehet valamit tanulni.

Enid!
Reagálva a Hold kérdésedre. Szerintem meg ugyanazt látjuk, csak más szemszögbõl. Attól, hogy térben és idõben nem egy helyrõl, meg nem egy idõben nézzük, amihez hozzájön még a látott kép, az egyén észlelése szempontjából, lehet különbség. Ilyen aspektusban viszont igazad van, hogy nem ugyanazt látjuk. Ez a Jézuskérdés is valami hasonló. Mindenkinek más és más meglátása van vele kapcsolatban. Én csak azért írtam, hogy nem tetszik a kérdésed, mert nekem is megfordult már régebben valami hasonló a fejemben. Közben meg rájöttem, hogy az ezzel kapcsolatos kritika, pláne ha provokatív, inkább ellenkezõ hatást válthat ki egy "istenfélõben". Ez a szó is egy csemege számomra. Féltem volna fogantatásomkor, vagy születésemkor, így viszont már késõ. Minek? Persze azért vannak dolgok, amitõl én is tartok, de ezek mind olyanok, aminek megélésében nem én leszek az elsõ, meg valószínûleg az utolsó sem. Itt az elmúlás kérdése a legutolsó. Hisz, itt van pl. az elfogadás kérdése. Van olyan ismerõsöm, aki a végtelenségig egy nagy gazember. Mégis jópofa, alig kell tennie, adnia magából, hogy elfogadják. Én meg már tudom magamról, hogy ha az idõk végezetéig is erõlködnék, akkor sem lenne elfogadásban részem. Elõbb fognák rám, hogy okoskodó vagyok. Amikor ezt síkidióták (bivalytól kölcsönözve a szót -tetszik, köszönet érte) teszik, akkor felszalad a pumpám. Viszont, ha olyan jelenti ki, akire felnézek (mondjuk én magam -hahaha), akkor belátom. Imre ajánlott itt egy videót: Villás Béla. Én nem vagyok olyan okos, hogy el tudnám mondani Jézus életét, születésétõl a haláláig. Nem is voltam ott, hogy errõl közvetlen ismeretem lenne. Ami errõl van az indirekt módon, mások által leírt. Akár torz is lehet a kép. Már csak azért is, mert mindenki szûri magának, a látott, hallott információt. Hát még az, aki ezt leírja, vagy tovább adja. Azért ezt a Villás Bélát lehet, hogy megnézem, hátha tanulok tõle, hogy hogyan tudnám eladni magamat, bár hátra lévõ kis idõmre kár volna ilyen irányba (kalmárszellem) változnom. Elfogult vagyok vele szemben, mint ahogy elfogult lettem egy másik ismerõsömmel szemben is, mikor egy alkalommal olyan kijelentést tett, hogy "az Isten azt mondja". Mikor, hol, kérdeztem rá? Hát a Bibliában, volt a válasz. Ja, ha csak úgy nem!? Mondani, írni bármit lehet. Íme: A mai háztartási gépek meglehetõsen bonyolult szerkezetek, pláne, ha mikrovezérlõvel vannak ellátva. Ez a bonyolultság viszont sehol sincs az élõlények felépítéséhez képest, pláne, ha csak, mint anyaghalmazra gondolunk. Amikor megveszel egy háztartási gépet, kapsz hozzá használati utasítást. Nem tíz parancsolatot. Megteremtetett az ember, és nem kapott hozzá használati utasítást sem, nem hogy tíz parancsolatot. De kapott gondolkodó elmét, amivel fel tudja fedezni a világot, alkothat magának használati utasítást is, hogy öröme legyen az életben, a legkevesebb kárt okozza környezetének, embertársainak. Helyette boldogtalanul éli az életét. Csak az a kérdés, hogy abban az utolsó pillanatban, ha még tiszta lesz az elméje, megelégedés lesz-e benne, vagy a hiábavalóság érzése. Én az utóbbira törekszem, több- kevesebb sikerrel. Jól esik, amikor valaki látva a dolgaimat, tevékenységeimet, megkérdezi tõlem, hogy te mindenhez értesz? Nem. Vannak dolgok, amihez én sem értek, de ha az élet rákényszerít, magamévá teszem, a nekem szükséges mértékben. Egyébként meg egyszer élünk. Pazarlás lenne, csak egy dolgot kipróbálni és mindig azt csinálni. Fel kel fedezni a világot, ahhoz meg jó sokrétûnek lenni.
Itt van az írás. Nem tartom magamat se írónak, se költõnek. Sõt, nehezemre is esik számomra. Birkózunk egymással, de már nem akarok felülkerekedni. Közben, hogy csûröm, csavarom a szót, pihentetõül egy ide kapcsolódó elkövetésemet teszem:

Tudok-e írni?


Tudok-e írni,
Szavakat rímekbe szedni?
Honnan jõ a gondolat,
Mi írásra készteti tollamat?

Mit akar mondani,
Mikor rímet akar faragni?
Dallamos mondatot,
Szép gondolatot?

S mi haszna az írásnak,
A papírra vetett gondolat szárnyalásnak?
Ha értelem, elme,
Úgy is kritikával illetne.

S miért kell, hogy írjak,
Sorokat, versszakokat?
Hisz mikor tanítottak,
Arra képtelennek tartottak.

Na mára ennyit, mert volt már egyszer, hogy valaki szóvá tette, hogy rövid az élet, és ezért ne legyen hosszú egy hozzászólás. Igaza van! Ahogy nekem is, mikor azt reagálnám rá, hogy rövid az élet, mindenki írjon annyit, amannyit lehet.

Ide a végére, meg a magam költõi, és provokatív kérdését (nem én fogalmaztam meg- mástól vettem kölcsön) teszem: Vajon a vallás(ok) a természetes erkölcs elfogadására, vagy a természet ellenes dogok elfogadására tanítanak?. Hozzá, pedig egy kis instrukció: Tartok jószágokat. Imádkozhatnék én a végtelenségig, ha apaállatot nem tartok, vagy inszeminátort nem hívok, nem lesz szaporulat. A mesterséges megtermékenyítés a ma modern világában meg embertõl való. A Teremtõt, (vagy a természet rendjét, és nem egy megszemélyesített istent, lásd: jehova) ha elfogadom (megtehetem), a saját törvényeit nem fogja áthágni. Vagy még is?
Én meg csak okoskodni próbáltam megint. Ja, volt rá idõm, mert hatékonyan dolgozok. Munkám értékének 100%-a az enyém. Ha munkahelyen dolgoznék, akkor csak kb. 1/3-ára lennék jogosult (adók, járulékok, munkáltatói járulék, plusz ÁFA leszámítása után), tiszta rabszolgaság, mert a rabszolgának is vissza kell juttatni valamennyit (1/3-ot?), hogy holnap is munkára fogható legyen. Túlságosan azért nem vagyok rá büszke, hogy nem fizetek adót, de tábla szalonnával, vagy sonkával mégsem állíthatok be a hivatalba azt leróni, mert elhajtanának. Ha meg ganét vinnék oda, még megbüntetnének, pedig az a legértékesebb anyag a világon, igaz, se szagolni, se bánni nem jó vele.
Remélem nem írtam rosszat, senkit meg nem sértettem, mert a konfliktust nem szeretem, kerülni igyekszem, mint a bûnt.

Meg-megosztom Veletek egy-egy versszerûségemet, remélem szeretettel fogadjátok, de ha zavaró, akkor visszafogom magam -bár nincs belõle már sok, újat meg minek írjak, ha e kevés sem kell senkinek.

Maradok tisztelettel egy PI klub olvasó: Márki László

Keverik a szezont a fazonnal .

I-gazember, a tervem az, amit te mûvelsz.

Tudod Imre, én is megpróbáltam a rideg tartást itt Pesten, de a disznó disznók, nem akartak kimászni soha a fürdõkádból. A tehenek alatt meg leszakadt az erkély. Kénytelen maradok iparos.

Lehet, hogy egy parasztnak több esze van, mint egy iparosnak? Tanyán, falun lehet ipar(os)kodni. (Mondjuk, citerakészítés közben nem kell attól félni, hogy kivered az ablakot a deszkával, és a szomszéd sem zavar meg, hogy ne hangoskodj.) Takarékoskodni is tudsz. (A keletkezõ faforgácsot nem kukába teszed, hogy megautóztassák, akár 50 km-t. Több dologra használható, a természetnek meg pazarlás nélkül is visszaadható.) Ráadásul, mikor az emeletre nem megy fel a víz, a kád se lesz tele "májjal". A legfontosabb meg az, hogy a parasztember mindig felnézhet, és nem kell lenéznie senkit, legfeljebb szánakozik máson. Sajnos a modern ember ma már nem tudja, hogy a megélhetést a föld adja. A darab húst a boltban leemeli a polcról, és kész. Semmi szertartás. Magtanultam magamnak levágni a felnevelt jószágot. Leölöm, és közben, míg elmegy, megköszönöm neki, hogy életével életet ad. Borzasztó és kegyetlen az élet. A legkevesebb, amit tehetek, hogy harmóniában, vagy legalább is arra törekedve legyek a természettel. Nyugalomra törekszek, kivonom magamat a rabszolgaságból, de önmagam rabszolgaságát magamnak megtartom.

Itt vidéken lassan az átlag falusi is átveszi a városi ember életvitelét. Kertek bevetetlenül, jószág alig. Egykor volt tehenészet ma már sehol. A tejet meg távoli vidékrõl (akár másik ország) hozzák, közben meg a fû tovább nõ, mert az a dolga. Kinevetem azt, aki ezen felvetésemre azt mondja, azért mert olcsóbb. Igen, ha mindent pénzben fejezünk ki, mert azt lehet manipulálni, kamatot szedni (kibocsátott pénzként ez soha sincs a rendszerben jelen, valakinek veszteség). Közben meg egy tehéntartás itt is, máshol is hasonló. Tartás technológiába és hatékonyságba, ha van is különbség, kérdés, hogy megéri-e, hosszabb távon? Az emberi hülyeség meg csak fokozódik. A városi ember az emeleten nosztalgiázik, van aki a fürdõkádjában disznóbelet mos (és ez nem poén, mint a 18-as hozzászólás). Éljük a hülyeség korát. Hétszentség, hogy az utánuk következõ generáció, ha felébred nem lesz ránk büszke. Na csak így tovább! Hátha sikerül felrúgni a természet rendjét (kötve hiszem). Addig meg megpróbálom elviselni az életet, és annyira mégsem elkeseredni, hogy hagyjam magam keresztre feszíteni, hogy a témánál legyünk. Költõi kérdés, hogy a hírnév ér-e annyit, hogy az utókor azon rágódjon, hogy ki fia borja volt? Tökéletesen lényegtelen, mint ahogy az is, hogy milyen vallású ember követte el a Cion bölcseinek jegyzõkönyveit. Lényeg, hogy a kb. 100 éve leírtak beteljesülni látszanak. Majd még megspékelik egy-két nyalánksággal (ültetnek beléd chipet). Lesz itt tiszta igazság, de én már akkor nem akarok itt lenni. Ha mélyebben belegondolok, hogy akkor, úgy kétezer éve volt egy ember, aki annyira borzalmasnak találta az életet, hogy élni sem akart (Enid! Jézus miért nem varázsolta le magát a keresztrõl?), akkor mit tenne most. Nem volt olyan nyilvántartás, mint ma, amikor már lassan azt is látják, ha a dolgodat végzed. Azt mondják, hogy a bûneink miatt halt meg a kereszten. A magam bûne miatt, senkinek én a jogot át nem adtam, fel nem ruháztam, hogy miattam ilyen áldozatot tegyen. Ezt a kiváltságot én fenntartom magamnak! A prospektushoz meg gratulálok! Ettõl szebb és jobb már csak az lenne, ha azt hirdetné, hogy:
Senki emberfiának nincs joga kihasználni a másikat, de bárki hagyhatja magát kihasználni!
(Ez nem tízparancsolat, csak egy használati utasítás, és az sem baj, ha valaki nem ért vele egyet.)
Majd ha a bibliai tízparancsolat azzal fog kezdõdni, hogy: Ne hazudj! ... addig meg elnézést kérek, ha megint okostóbiás voltam.

Tisztelettel: egy gazember

Imre! Mûvelni? Az a kert, a szõlõ, na meg az asszony. Mindenbõl éppen annyi, ami elég.
A többi elfoglaltság.