Amit te tudsz azt használod, helyed és infrastruktúrád van hozzá, megtanultad és alkalmazod ezt a tudást. Jól érzed magad ha nem akarnak megfojtani azzal ami nem a te dolgod.
A kert, a szõlõ... na meg az asszony.
Aztán a gyerek... aki természetbõl követel és te természetbõl megadod neki amit tudsz...
Ameddig gyerek és ezt a kánaánt ismeri amit te megteremtettél neki rendben is a dolog.
De egyszer eljön a nap, akár szeretnéd akár nem amikor kitárul a világ és vándorbottal a kezében, hamubasült pogácsával a tarsolyában elindul gyermeked megismerni a nagyvilágot...
Ha akarod, ha nem.
Szemedben könnyekkel figyeled ahogy eltávolodik a szülõi háztól és eltünik a távolban.
......................................
A fiú tudta, hogy szülei addig fognak ott állni ameddig látják õt ahogy eltünik a szürke út maga mögött felvert porában, de nem mert hátranézni, mert félt, hogy visszarohan és elveszti minden erejét. Félt de kíváncsi is volt mi van elõtte. Mindent amit ismert, szeretett, maga mögött hagyott. De nem bírt maradni. A napok egymásutánja, a megszokás, a túlontúl ismert közeli erdõ, a rét, apja és anyja gondterhes, de szeretõ arca, kutyája ugdándozása és a három macska hízelgése amikor megjöttek a tehenekkel, behajtották azokat az istállóba, megfejték azokat majd lepucoltak, lemostak mindent, ... az esték néha tavasszal nyáron meleg és holdfényes máskor esõs, szürke, vagy havas és hideg egymásutánjai már évek óta csapdába zárta napjait. Létezik egy másik világ, egy nagyobb, egy viharosabb, félelmetesebb, ragyogóbb, egy világ ahol zene szól, ahol emberek tömegei szeretnek szenvednek, harcolnak, sírnak és nevetnek... egy világ amelyik fényben fürdik és csillog, a világ amelyik befogad, kényeztet, vagy istenek közé emel ha megérdemled... egy világ ami maga az élet.
A fiú visszagondol a szüleire, a szeretõ otthonra ami lassan már a múltba süllyed miközben megérzi maga elõtt a nagyváros elsõ szívdobbanásait, meglátja annak felhõben visszaverõdõdõ elsõ esti fénysugarait.
.............................
A "hamubasült pogácsa" régesrég elfogyott.
Párizs, Moszkva, Budapest, Peking, New York, Miláno, Isztambul, L.A. London, Seattle, Zürich, Bern, München, Bécs, Amszterdam, Prága, Bukarest, ... soroljam tovább? Ugye van elég?
Mit szeretnél ma enni: Kinait, Oroszt, Franciát, Mongolt esetleg Magyar gulyást vagy Olasz makarónit? Japán avagy Indonéz a kedvenced? Vietnámi kifözde, Jugoszláv Scsevapcsicsa kell vagy disznótorosra vágysz? Vendéglõ a világ közepén... pont ott ahol te is élsz vagy két sarokkal odébb.
Házhoz kapod amit kívánsz. Milliók és köztük te, aki elment valamikor valahonnan és megérkezett valahova.
Az élet itt kezdõdik, és itt kell helyt állni.
A világ óriási...
Emberek és életek mindenhol.
Emlékek és jelenek mindenhol.
...élet ... életút ... az út végén a halál.
60 - 80 év.
A városok már évszázadok óta léteznek.
Müködnek.
Jól rosszul de emberek milliárdjai éltek 's haltak ott.
A falvak, tanyák, már évezredek óta ott vannak ahova Isten - vagy valami amire azt mondják - odairányította az ott élõket. A nap, a hold a csillagok az égen, és a föld mindennek a közepén évmilliók óta létezik... emberektõl, tõlünk függetlenül. Ja, hogy nem is a világmindenség közepe? Lehet. Nekünk embereknek viszont az. Létezésünk középpontja.
"Idõszámításunk" szerint (csacska emberiség - mihez képest?) ...
Talán fogalmazzuk úgy; "napjainkban". Nem igazán jó, de megteszi. Talán az lenne az igazi, hogy MOST.
...szóval most ott tartunk, azt látjuk, hogy nem minden felel meg a kivánságlistánk szerinti "de jó lenne ha..."-nak.
Nos ilyenkor kezdõdik a "szerintem..." találgatás is meg a "megmondom a tutit..." is.
Csak egy dologban vagyok biztos: A belátható (általam élhetõnek elképzelt) jövõt szeretném túlélni, ha módomban áll a gyerekeimmel együtt!
Miután a jövõ még nem jelen (bár éppen mától kezdõdik és másnaptól megint alakul) így figyelek és megpróbálom a megjelenõ jelen történéseit a magunk javára fordítani.
Sajnos amit a "vissza a falusi élethez" javaslók mondanak az számomra és másik - hozzám hasonló százmillók számára hely hiányában már nem müködik
i-gazember - gondolj a jövõdre. Neked az számít. Gondolj arra, ha a magyar nagyvárosi emberek kirajzanak a városokból és helyet kérnek ott, melletted... az a sok százezer család aki életében nem tanulta ki a föld kezelését, állatok nevelését...
Mi lesz veled emberke? Mi marad a számodra?
Csak Budapest... és ott vannak még a világvárosok... és a föld ellenük.
Szerinted mi a megoldás? Persze vannak jó emberek. A cigányok között is a négerek között is a muszlimok és zsidók között is, mi több közöttünk magyarok, európaiak között is és persza az amerikai földmüvesek is kemény, bátor emberekkel vannak ellátva...
összesen 8 milliárd? Talán egyszer majd mindegyik "falumbeli" lesz.
Szomszédolunk, koccintunk borral, pálinkával, wiszkivel vagy vodkával, és közös nyelven énekeljük el kedvenc dalunkat elalvás elõtt.
A városok meg ott pusztulnak el mementóként a messzi távolban...
Aztán egy napon egy anya sírva süti ki fiának a hamubasült pogácsát, és az vándorbotot fogva kezébe elindul egy olyan helyet keresni a földön ahol valami mást is megtalál mint az emberek napi kínkeserves túlélését a maguk portáján...
Néhány év múlva egy legenda fog elterjedni a közösségben; - a tékozló fiú megtalált egy gyönyörü várost ahol mindenki boldog és az élet olyan mint az Isteneké... A neve "Nagyváros" - bár az is lehet, hogy egy mára ismeretlen, õsi nyelven valami "kanán" vagy "kánaán" néven létezett.
Aztán egyre több ifjú indul el a helyrõl és soha nem térnek vissza...
Valahol az egykor föld bolygónak nevezett bolygón két emberekbõl álló sereg - akik nem értik még egymás nyelvét sem - harcba kezd.
Talpuk alatt a vérrel áztatott föld éhesen szívja be a túléléshez nélkülözhetetlen folyadékot.
....
Ha valaki iparos, az még jobb, ha nem rosszabb, de minõségben más. Én született paraszt vagyok, de némi huzalmam van az iparhoz is. Iparkodom tanulni, ha van kitõl.
A múltkor, mikor bekérették a pelenkás vényeket az oep-hez, a zügyintézõ kajánul kérdi, hogy mi az mán, egész Tököl húgyos, hogy ennyi pelenka fogy? Igen, nagyon sok idõs visz nagyon sok pelenkát, sõt már nem csak idõsek!
Gerry! Igazad van. A te szemszögedbõl úgy jó vagy rossz a világ, ahogy Te látod. Nekem meg máshogy. Legyintek egyet. Haza jön a gyerek és feladja a leckét. Számoljam ki neki 100 az lg 2-ön, és hasonlók, mert nem tudja, nem érti. Megoldom, és másnap ötössel jön haza. Az meg nem most volt, amikor azt tanultam. Felkészültem már, hogy elmegy (-meg én is, csak más minõségben). Vagy talál magának szépet, jót vagy nem. Azt adom neki, amit én is kaptam a nagy útra. Semmit és mindent. (a semmit az anyagiakra értem, a mindent meg minden másra -és ez nem panasz, mert csak én tudom, hogy ezzel milyen jól jártam). Annak idején elmentem én is, láttam sok mindent. Visszajöttem és a magam fõztjét eszem, a magam életét élem.
Amit gyerekkoromban láttam (nagyszülõk), nekem az az etalon. Rántott galambot enni, kazlat rakni, vagy befûteni a kemencébe, bevetni a tepsiket, és a jól végzett munkára megelégedéssel nézni. Én azért vagyok, élek, hogy örömöm legyen. Nekem a felsoroltak adják azt. A város, ahol felnõttem, mára idegen lett. A kemencében, amikor lobog a láng, és már látod rajta, hogy kellõ képen meleg, nekem az a csillogás. És oly kevés kell hozzá, szárizig, venyige, nem pedig villany tûzhely. Villamos áramot fûtésre használni? Nagyon pazarló ám, ha az elõállítástól a szállításon át a felhasználásig nézzük, még akkor is, ha a villamos áram 100%-ban hõvé alakul -húszonpár %.
Dolgoztam vendéglátásban is, köszönöm, nem akarok olyanokat enni, meg hozatni, amit felsorolsz. Tudom, hogy egy rossz példát látva, még nem szabad általánosítani. De nekem már nincs hitem.
Csak kínomban írok
Csak kínomban írok,
Higgyem, van létjogosultságom.
Élhetetlen az életem,
Megfáradt már a lényem.
Már nem hajt
A birtoklás vágya,
Most már elég,
Annak a kicsinek tudása.
És az oly óriási,
Természetfeletti vagy Isteni?
A tudat, a gondolat,
A sok-sok tapasztalat.
S mind egyet mondanak,
Hogy már nincs hitem,
Mert tudom, hogy van
Istenem!
Nem vagyunk egyformák. Mást és mást tapasztalunk meg az életben. Egyébként egyet értek Veled. Távol áll tõlem bárkinek is megmondani a tutit. Azt mindenki magának kell, hogy megtalálja. Még azt is belátom, hogy bohockodás az egész, amit teszek. A ma modern világában kézi kaszával csapkodni a füvet, hogy is mondjam, bolondság. Mint ahogy bolondság lenne az erdõbe kimenni baltával, kézi fûrésszel fát vágni, motoros fûrész helyett. Csak hogy elõbbi esetben nem tudsz akkora kárt tenni, és talán jobban megbecsülöd a természetet, az éltetõdet, míg utóbbi esetben szempillantás alatt tarra vágod az erdõt, jóvátehetetlen kárt okozva. Olyan dolgok vannak az emberek kezébe adva, amihez még nem nõt fel. Gépek, kütyük, meg vegyszerek stb. Az iskolában meg nem tanítás zajlik, csak elmondják az anyagot, a következõ alkalommal számon kérik, és az eredménytõl függetlenül mennek tovább. Semmire sincs idõ. Még ... csak a csillogás-villogás, a külcsíny, és hogy mi a belbecs? Kit érdekel! (De ne legyen igazam!)
Itt a vége, mert megint hosszú lesz ez a hozzászólás, aztán a végén meg ki leszek tiltva. Vagy rám fogják, hogy nem tisztán, hanem keverve (szódával) ittam a kevertet (Egri Bikavér).
Gerry! Érem én, amit mondasz (írsz), csak hát láttam ép elég sorsot, (és hiába rohantunk vele hangoskodva), hogy el tudjam fogadni az elkerülhetetlent. De, tudod milyen az ember? Mindig próbálkozik, és semmi sem tetszi neki, egyébként nem tartanánk itt.
Más kérdés, hogy ésszel megyünk-e elõre, vagy beverjük a fejünket? De én azzal kárt nem okozok, ha közelebb áll hozzám a régmúlt emberének az élete, aki megtehette, hogy kemencében sütött. Maximum ingerlem vele embertársaimat, ha eldicsekszek vele, hogy malacsültet szándékozok sütni benne, vagy már meg is tettem. Másnak meg más a jó. Legfeljebb virtuálisan megosztja velem, és örülök is neki.
A 19# hozzászólás elsõ két, három mondata erõsen sértõ. Mondjuk utána sem finomkodó. Megszokhattam volna már. Te vagy a sokadik aki úgy gondolja, mindenki hülye, aki nem úgy csinálja mint te is. És ezt le is írod. Na, öregem ide figyelj ! Ha nem lenne "iparos", meg város, Te a saját kezeddel legfeljebb az orrodat túrnád, nem a földet. Ne legyetek Ti parasztok annyira oda, hogy aki városban él, az rohadjon meg, mert Ti termelitek meg neki a zabálnivalót ! Nem tettem idézõjelbe. A nyomorult ásódat, meg a citerádat faragó kést, és vésõt is, hozzá a kalapácsot is, az a büdös, idióta városi iparos köcsög készíti, mint én is vagyok. Meg a citerádra a húrokat is, a szöget amit a fába beleversz, a motoros fûrészedet, és hozzá a benzint is az a városi élhetetlen tahó iparos készíti Neked, hogy legyen mivel a tanyádon ellátni magad, hogy ne kelljen adót fizetned senkinek ! Mindenki aki nem a Te, Ti utatokon jár, balfácán, tehetetlen, nem életre való, és nem is ért semmit a természet és ember kapcsolatából. Az utat amin jársz, az autó amin viszed a terményedet, meg saját magadat, azt az iparos barmok, -mint én is - készítik. Nem kell az iparos , tényleg ? Olvasd el mit írtál, rendkívül rosszul értelmezett felsöbbrendûségedben !
Nem vagyok dühös, csak azért írtam úgy, ahogy írtam, hogy vagy vedd fel a szemüvegedet, vagy kapcsold fel a villanyt. Az a summázás kedves i_gazember, meglehetõsen szûk látókörre vall, még ha szélesnek hirdeted, akkor is. Másként kissé, ahogy a Gerry is írta, egyszer csak a "város" úgy gondolná, hogy holnaptól tanyára költözik, neked olyan szûkké válna az élettered, hogy levegõt sem kapnál. És ha megszûnne a város iparosai által elõállított cikkek halmaza, mennél a teknõvájó cigányhoz mosógépért ? A petróleumlámpát is iparos készíti, meg a nyamvadt gumicsizmádat is !
Sokadik vagy a sorban, aki ennyire szereti önmagát. Egy társadalom mára, hogy mûködni tudjon, meglehetõsen rétegezõdött, és felejtsd el, hogy Te önfenntartó vagy ! Akkor lennél az, ha az életed minden darabját magad készítenéd ! Te pont annyira vagy része az egésznek mint akiket éppen lenézel. Te ott akár falun, akár tanyán, az "iparos" nélkül két hónap alatt tönkre mennél.
Igazából reméltem, hogy ez a beszûkült tudat már elkopott, nem, íme virágzik, van, él. Egyszerûen nem fogom fel, hogy emberek, képtelenek felfogni, hogy nem az "én", hanem a "mi" ami cselekvõ képes. A társadalmi hasznosság, és mûködés nem hierarhia, hanem folyamatos mellérendeltségi viszonyok láncolata. A társadalom mûködéséhez szükséges szükségek kielégítése. Azt a rohadt pénzt is az ipar csinálja, hogy fizetni tudjál bárhol, és Neked is fizethessenek. Az ipar készítette azt a nyomorult laptopot is, amin Te ide írtad a gondolataidat !
Tényleg nincs szükség iparosra, ilyen felvilágosultság mellett. Éljenek a földmûvesek, meg az álattenyésztõk, mindenki más meg dögöljön meg ! Mert megérdemli !
A kurva életbe, én a barom iparos adom a traktort, meg az ekét a parasztnak, hozzá az üzemanyagot is, a vetõmag szintén nem az övé, és közben leírja, hogy menjek a büdös csá...ba, mert hogy a város a hülyék, és léhák tenyészhelye ! Nem vagyok képes felfogni és megemészteni ezt a szûk látókört.
Gerry, pedig próbáltam fölzárkózni az elõttem szóló magasröptû, és mindenkinél mindent jobban tudó, mindenkit a földbe döngölõ, és lesajnáló színvonalához!
Szerintem 'közel' sikerült is!
(b@szhatja az ekét, meg a gumicsizmát, azt egye, ne a paraszt "kenyerét" )
etele - valójában mindenkinek igaza vasn.... de tolerálni senki nem akar. A vélemény egy dolog, de az is igaz, hogy a "városi" emberek már tÚl sokszor kaptak a pofájukra azért, mert "élösködôk"...
A sok igazság mellé jó lenne, ha az emberek a másik helyzetével is tisztában lennének.
Egy falusi gazda - nem igazán képes beleszokni egy városban született és ott élõ ember életvitelébe de ez fordítva is igaz.
Az is igaz, hogy évszázadok "sértödése" üt vissza néhány falusi ember hozzáállásából (többnyire jogosan)... mert napjainkig létezik egy - önmagát felsõbbrendünek valló - városi (önjelölt) "értelmiség" aki csípõböl tüzel a "bunkó parasztra".
Nekem talán az volt a szerencsém, hogy hat nagybátyámból négy falusi (Somogymegyei) volt és nyaranta mindegyik úgy fogadott, hogy " - Megjött a Marika pesti nagyfia az Öcsi... Az zavart néha, hogy állandóan körbeölelgettek és nem tudtam mit kezdeni ezzel a nagy szeretettel... akkor még nem ért(h)ettem, hogy mit jelent a család - ahogy a fiam és lânyom is csak akkor fogja átérezni amikor már ök is szülõk lesznek.
De azért jól esett, hogy így fogadtak. Amikor elmentem - egyik-másik ángyi ( vagy mamus) szemében még könnyek is csillogtak...
Bivaly is azért dühöng állandóan, mert nem érti, hogy mit nem ért meg abból amit leírt a "másik oldal"...
...nos? Szerinted?
"...az elõttem szóló magasröptû, és mindenkinél mindent jobban tudó, mindenkit a földbe döngölõ, és lesajnáló..." - rágd át magad mégegyszer azon amit írt és gondold át, hogy amit leírtál az nem csak dühös reagálásod volt-e?
Segítek: - magasröptü? / mindent jobban tudó? / földbe döngölõ? / - lesajnáló? - ez volt a tartalom és a lényeg?
- 2016. November 23. 14:58:27
- 2016. November 23. 16:13:32
- 2016. November 23. 19:51:49
- 2016. November 23. 21:57:16
- 2016. November 24. 07:41:16
- 2016. November 24. 07:49:46
- 2016. November 24. 08:05:58
- 2016. November 24. 10:09:53
- 2016. November 24. 10:51:13
- 2016. November 24. 12:02:08