Úgy tûnik, decemberben már el kell induljon a felkészítés, pedig ez csak a 2017-es program lesz. Illetve mindenki úgy csinál, mintha háború lenne. De ez most nem úgy néz ki, hogy NATO-hadoszlopok állnak szemben a Varsói Szerzõdés tankhadosztályaival, és nem is lövik amerikai drónok Seremetyevót. Az egész a sajtóban, az interneten zajlik. A két oldalon az Egyesült Államok és Oroszország áll. Egészen pontosan fogalmazva ez az a két oldal, amit ismerünk.

A háborút egyébként Magyarországról is egészen jól látni. Két szint van:

Az internetes propaganda vagy kamuhírek terjesztése,
és a konkrét támadások, oldalak feltörések, szivárogtatások.

Nézzük meg, hogy ezek a szintek pontosan mirõl szólnak, és hogy valójában mennyire van bennük szerepe Oroszországnak vagy az Egyesült Államoknak.

A legalsó fok a magyar sajtóból is folyamatosan árad. A hídfõ.ru-tól kezdve az összes .info domainen futó bolond oldalig, amik gátlástalanul tolják Oroszország szekerét. Majdnem száz ilyen oldal van, a Political Capital készített belõlük egy kutatást. Ezek az oldalak abban érdekeltek, hogy a magyar közvéleményt a nyugattal szemben Oroszország felé fordítsák, és hogy ha kicsit távolabb nézünk Magyarországtól, hogy politikailag instabillá tegyék az Európai Uniót.

Az eddig elért legkomolyabb magyar hatás az volt, amikor a fent említett Hídfõ.ru – valószínûleg a GRU, az orosz katonai hírszerzés alapján – olyan képeket hozott le, amelyeken Magyarország állítólag Ukrajnának szállít tankokat a háborúban. Az orosz külügy gyanúsan gyorsan reagált egy névtelen kis oldal vádjaira, pedig magyar kormány azonnal cáfolta õket. Ennek ellenére már itt nehezebbé vált, hogy Magyarország esetleg segítsen Ukrajnának a konfliktusban.
Run DNC

Az online hadviselés felsõbb foka az ennél komolyabb internetes harc. Oldalak, e-mail-fiókok feltörése, szivárogtatás, túlterheléses támadások – több ilyen eset is volt mostanában, amikkel nyugatról mind Oroszországot vádolták meg.

De tényleg minden ilyenért Oroszország a felelõs? Nem biztos. Az online harc alsó szintjét, a propagandaháborút egyértelmûen és keményen tolja Oroszország. Arra viszont semmilyen bizonyíték nincs, hogy az ennél durvább támadások mögött is Oroszország állna. Mondok példákat is.

A Demokrata Nemzeti Koncenvió (DNC) elleni hackertámadás mögött gyakorlatilag mindenki szerint Oroszország állt. Az Egyesült Államok a gyakorlatban hivatalosan is megvádolta Oroszországot a támadással. Sõt, nemrég az FBI le is tartóztatott Prágában egy fiatal hackert, akinek a Szabad Európa Rádió szerint köze lehet a DNC elleni támadáshoz. (A Szabad Európa Rádióról még beszélünk késõbb.)

Az elmélettel és a váddal az a baj, hogy nem igazán támasztja alá ismert bizonyíték. Ettõl még persze simán lehet az is, hogy igaz. A feltételezés az volt, hogy Oroszországnak azért érte meg a DNC e-mailjeinek feltörése, mert így kiderült, hogy a Demokrata Párt a választások elõtt aktívan támogatta Hillary Clintont Bernie Sandersszel szemben. Ezzel pedig le lehetett választani a Sanders-párti progresszív baloldalt Clintonról, amitõl csökkentek az esélyei a választás megnyerésére. Kicsit túl komplikált tervnek tûnik ahhoz, hogy mûködjön. (Végül nem is ezért nem sikerült megfognia a progresszív baloldalt, bár szerepe azért volt benne ennek is.)

A DNC elleni támadásnál került elõ igazán az az elmélet, amely szerint Oroszország folyamatos támadás alatt tartja a Nyugatot. És ez az elmélet azóta folyamatosan elõkerül, nem nagyon volt olyan nagy politikai változás a Brexit óta, amelyben valaki ne sejtette volna Oroszország kezét. Nagyon kevés bizonyítékkal.

A nyugati kormányok mindenesetre egyre durvábban tolják az arcunkba azt az információt, hogy Oroszország igenis támadja õket az interneten keresztül. Szerintük pont azért, mert

Oroszország érdeke az instabil, gyenge, szétforgácsolódott Nyugat.
Azért figyelnek, Merkel

Angela Merkel is beszélt arról, hogy a német kormány számára már napi rutin, hogy orosz hackerek támadásaival küzdenek, és a német szövetségi hírszerzés vezetõje pont most említette, hogy az amerikai választás akadályozása után
a németek jöhetnek, és az oroszok Merkelt próbálják majd megfúrni a választáson.

Eleve érdekes kérdés az, hogy ezek az “orosz hackerek” tényleg megpróbálták-e befolyásolni az amerikai választást, és ha igen, sikerült-e. A Clinton-párti baloldal ugyanis folyamatosan azzal vádolja Trumpot, hogy Oroszország támogatása is kellett a gyõzelemhez.

Igazából a sejtéseken kívül erre sincs semmilyen bizonyíték. Annyit lehet tudni, hogy a Wikileaks például végig Donald Trumppal szimpatizált, és innen már össze lehet õket kötni Vlagyimir Putyinnal is. Bár a Trump-Putyin kapcsolat is sokkal erõltetettebb, mint az elsõre tûnik, de errõl már írtunk. A közvélekedés szerint James Comes FBI-igazgató ennél sikeresebben befolyásolta a választást, amikor egy héttel elõtte újranyitotta a Hillary Clinton e-mailjeivel kapcsolatos nyomozást.

Az, hogy Oroszország mennyire támogatta Trumpot a választás alatt, inkább attól függ, hogy mennyire vagyunk csalódottak Clinton vesztesége után.
Fel, támadás!

Az amerikai sajtó viszont most váltott és támadásba lendült a vélt orosz beavatkozás miatt. Ebben az az érdekes, hogy már nem csak a nemlétezõ, vagy nem bizonyított hackertámadások miatt ütnének vissza, hanem az amúgy létezõ orosz propagandát is addig nagyítják, amíg az már nem lesz igaz.

A Washington Post nemrég írt egy olyan cikket, amelyben azt állítják, hogy független kutatók egy csoportja összerakott egy listát az oroszbarát, “áruló” újságokról és oldalakról. A listán az orosz, állami Russia Today mellett ott van a Wikileaks és egy rakás marginális oroszbarát oldal is. Eddig rendben van. De ott van mellette egy sor progresszív baloldali kiadvány is, amiket nagyon nehéz lenne azzal támadni, hogy elárulnák Amerikát. Több, a CIA korábbi visszaéléseit felderítõ újságíró is szerepel a listán.

Csakhogy a listát összerakó PropOrNotról alig lehet tudni valamit, a Post mégis anonimitást adott a kutatók csoportjának, miközben egy rakás ismert oldalt vádoltak meg árulással. A témával többen is foglalkoztak, és oda jutottak, hogy a PropOrNot nem teljesen tiszta. Egyrészt elkaptak egy olyan tweetet, amiben az ukrán fasiszták köszöntését használták. Azt a PropOrNot is bevallotta, hogy van köztük amerikai-ukrán állampolgár, de ezek szerint sokkal több Oroszországgal szembeni antipátia van bennük, mint azt az “objektív kutatók” jelzõ indokolna.

Másrészt kiderült, hogy a PropOrNot szorosan kapcsolódik a Broadcasting Board of Governors nevû, elég unalmas államhivatalhoz. Ez viszont a CIA egyik propagandaszerve, ami egyenesen Kerry külügyminiszternek jelent a mûködésérõl. Õk támogattak egy rakás internetbiztonsági és biztonságos kommunikációval foglalkozó oldalt. Például a biztonságos netezésre használható, irtó népszerû TOR-t, vagy éppen a korábban említett Szabad Európa Rádiót is.
Pro, pagagyi!

Az Egyesült Államoknak tehát ugyanúgy van propagandaszervezete, mint Oroszországnak. A különbség annyi, hogy amíg az amerikaiak profin, csöndben, külön projekteket támogatnak, addig az oroszok lentrõl, hazugságokkal és kamuhírekkel próbálnak destabilizálni.

És ezt a propagandarendszert most el is kezdték használni, arra, hogy az orosz kamuhírekkel valahogy felvegyék a versenyt. Ezzel csak egy baj lesz: addig nagyítják majd a létezõ orosz propagandát, hogy már senki nem fogja elhinni, hogy létezik. Mert az orosz propaganda igenis létezik, Magyarországon ugyanúgy, mint Amerikában.

De nem minden mögött áll Oroszország, ami mögé odalátjuk.
Link