A nagy KGST-s szkyta összeborulás elkezdõdött! Szórják a zigét már a ratsirádiókban is a "segítsünk a szegényeken", meg a tíviben is látok riportot és a székely ábrahám dániel sokadik gyerek köszöni a zadományokat! Hánytok? Még nem? Majd fogtok! Ha konferenciát szerveznek a magyar-szlovák történelmi megbékélésrõl, az már önmagában jó dolog. Hogy ezen csak a szlovák elõadók beszélnek arról, legyünk nyitottak egymáson túl a világ többi részére is, az pedig szintén önmagában érdekes.

Csak akkor van esély két nép között történelmi megbékélésre, ha mindkettõ saját bûneivel is szembenéz, amiket a másikkal szemben követett el – mondta Frantisek Miklosko, a szlovák parlament volt elnöke az ELTE-n. Surján László KDNP-s EP-képviselõ szervezett konferenciát a szlovák-magyar viszony javításáért dolgozó Charta XXI egyesület színeiben. Ha mindenki úgy gondolkodna, mint az elõadók nagy része, valószínûleg tényleg semmi gond nem lenne, de a közép-európai valóság nyilván más.

Ezért volt felüdülés Mikloskót is hallgatni, amikor arról beszélt, önreflexió, bizalom és megbocsájtás nélkül nincs esély a megbékélésre.

– Kezdjük az elsõvel. Alig, hogy megalakult a csehszlovák állam, ahol együtt éltünk a csehekkel, majd 1939-ben létrejött az önálló Szlovákia, azzal kezdtük, hogy cseh testvéreinket a cseh határhoz deportáltuk. Majd deportáltuk a zsidókat, majd 1946 után a magyarokat. Majd miután elmúlt a kommunizmus, azt gondolhattuk, hogy ezek a reflexek már nem léteznek, de jött a migrációs válság, és ismét azt látjuk, hogy a menekültekkel szemben vagyunk ugyanilyen elutasítóak – mondta. – Ma már senki nem kényszerít minket semmire kívülrõl, mégsem tudunk nyitottan fordulni mások felé.

Miklosko szerint négy lépés szükséges a megbékéléshez: a szlovákoknak meg kellene szabadulniuk a magyarokkal kapcsolatos komplexusaiktól, tudatosítani mindenkiben, hogy „az öntudat alapja a mûveltség és a kultúra”, elismerni, hogy a magyar kisebbség gazdagítja Szlovákiát, végül programokat kezdeményezni, hogy a két nép tagjai jobban megismerhessék egymást. (Például a magyart választható idegen nyelvvé tenni szlovák iskolákban.)

– Több száz éven át éltünk egymással békében, de most kölcsönös vétkek idegenítenek el minket egymástól – zárta elõadását.

Magyar részrõl Németh Zsolt reflektált. A parlament külügyi bizottságának elnöke szerint a magyar-szlovák viszonnyal kapcsolatban ma két megközelítés él: az egyik szerint ezek „soha nem voltak még ilyen jók”, a másik szerint viszont ez csupán látszat, és elfedi, hogy a szlovákiai magyar kisebbség helyzete semmit sem javult.

– Mindkét megközelítésben van igazság és tévedés is – mondta a Fidesz képviselõje, aki szerint a szlovák-magyar kapcsolatok minden olyan téren nagyon jók, amelyek nem érintik a kisebbségi ügyeket. Vagyis van egy sor közös gazdasági, politikai érdek, amelyekben jó az együttmûködés, például a migrációs kvóták elutasításában, aminek Orbán Viktor és Robert Fico a leghangosabb képviselõi az EU-ban.

Németh szerint ezt a jó viszonyt még az sem veszélyeztette, hogy a szlovák uniós elnökség idején „a liberális radikalizmus részérõl nagy nyomás volt Szlovákián, hogy határolódjon el Magyarországtól”, de ez nem történt meg. (Jó lett volna, ha Németh Zsolt definiálja, mit ért ezen.) Németh szerint viszont az sem igaz, hogy a két kormányfõ közötti jó viszony nem javított semmit a szlovákiai magyarok helyzetén.

– Jelentõsen gyengült a magyar ellenségkép, a szlovák elit már nem használja a „magyar kártyát” egy-egy parlamenti választási kampányban – mondta. Ugyanakkor szerinte nem szabad elfeledni, hogy az államnyelv-törvény és a kisebbségi törvény is hátrányos helyzetbe hozta a magyarokat Szlovákiában, ráadásul „bizonyos liberális körök” (már megint nem részletezte, kire gondol) nem örülnek a közeledésnek. Azt ugyanakkor Németh Zsolt is elismerte, hogy a menekültválság, ami most ezt a nagy egymásra találást kiváltotta a két kormány között, csak ideiglenesen fennálló állapot.

– Zsigeri félelmek vannak a két népben a másikkal szemben, ezt a hírszolgáltatásnál is figyelembe kell venni – ezt már Gazsó L. Ferenc, a Magyar Távirati Iroda vezetõje mondta azon a beszélgetésen, aminek témája az volt, a szlovák és a magyar média mit tehet a közeledés érdekében. – Nagyon rosszul állunk, de azért ne temessük magunkat, mert van esély az elõrelépésre – fogalmazott.

Lovász Attila, a Szlovákiában mûködõ Pátria Rádió fõszerkesztõje arról beszélt, „nincs olyan, hogy kisebbségi média”, egy szlovákiai magyar rádiónak ugyanúgy a hallgatókért kell versenyeznie, így az egyetlen lehetõsége, hogy érdekes híreket közöl. Lovász szerint ma teljesen szabadon dolgozhatnak a magyar tévé- és rádióprogramok szervesztõi, a szlovák közmédia vezetõi sem szólnak bele a munkájukba, és valószínûleg a már említett „érdekességnek” is köszönhetõ, hogy például a szlovák tévé magyar nyelvû programjait 52 százalékban szlovák nézõk is követik. (Feliratozva adják az adásokat természetesen.)

A konferencia egyetlen valódi kritikát megfogalmazó elõadója Stefan Hrib volt. A „szlovák konzervatív média fenegyerekeként” is emlegetett fõszerkesztõ arról beszélt, hetilapjában, a .tý¾deò-ben természetes volt, hogy leírják: Trianon igazságtalan volt a magyarokkal szemben, a Benes-dekrétumok igazságtalanok és kegyetlenek voltak, és kiálltak Malina Hedvig mellett is.

– Mi nem azért csináljuk ezt, mert lenne egy „projektünk” a két ország közötti viszony javítására, hanem mert ez az igazság – fogalmazott.

Hrib szerint Orbán Viktornak soha nem volt igazán érdekében a jó szlovák-magyar viszony, kritikus helyzetekben mindig éppen ennek ellenére tett, miként Robert Fico is, elég csak Sólyom László feltartóztatására gondolni a párkányi hídon, vagy a kijelentésére, hogy Malina Hedvig csak kitalálta, hogy megverték.

– Hiszek a csodákban, hogy ez a két ember megváltozott, de szerintem inkább csak annyi történik, hogy Orbán Viktor és Robert Fico brutálisan kihasználja a félelmeket a menekültekkel szemben, szlovák részrõl biztosan ez zajlik – mondta. – Most mindketten arról beszélnek, hogy meg akarják védeni a keresztény Európát, de mi egy keresztény ország? Olyan, amelyik mindenkié? Ahol sajtószabadság van? Vagy olyan, amelyikben csak az számít, ami nekem jó, mert Orbán Viktor Magyarországán ezt látom – fogalmazott. Hrib szerint Fico ugyanezt teszi Szlovákiában, ahol „Európa védelme” címén valójában egyre nagyobb méretet ölt a korrupció, a vagyont a kormányfõ környezete egymás között osztja el.

A hangulat itt egy picit megfagyott, Gajdics Ottó, a Magyar Idõk fõszerkesztõje rögtön sietett is leszögezni, hogy „õ ezt teljesen másképp látja”, szerinte „óriási fenyegetés alatt állunk” a migrációs helyzet miatt, a két kormányfõ csak ez ellen akar tenni, de nem a menekültek az ellenségeink, hanem „azok, akik ezt az egészet szervezik”, hogy „végsõ támadást intézzenek a nemzetállamok ellen”, ezért pedig a legfontosabb feladatuk, hogy „megakadályozzák, hogy a gyermekeinket rezervátumban mutogassák, hogy ezek voltak egykor a magyarok”.
Link