Jól mondja a zsidó! Hogy ez eddig nekem nem jutott az eszembe! Ja, de, csak zsidó-cigány állammaffiának becéztem, ami természetesen magyar...lesz, csak elõtte még nem az. Az Orbán-kormány a rendszere alapjává tette a korrupciót, miközben azzal csábítja a népet: a külföld a hibás a sikertelenségünkért, soha sem mi magunk - mondta Tölgyessy Péter a Transparency International rendezvényén péntek délután.

Nem csalódtak, akik kifejezetten Tölgyessy Péter miatt mentek el az A38 hajóra a Transparency International (TI) rendezvényére. A politikai elemzõ, neves értelmiségi – szokásához híven – szellemes, nagyívû társadalmi elemzésben rajzolta fel a korrupció magyarországi történetét – I. Ferenc József magyar királytól Orbán Viktor miniszterelnökig.

Végkövetkeztetése az volt, hogy hosszú történelmi elõzmények után Orbán Viktor államosította a korrupciót Magyarországon.
Martin József, a TI magyarországi igazgatója, Tölgyessy Péter, Marschall Miklós, a TI nemzetközi igazgatója. Forrás: 24.hu / Neményi Márton
A kormány is ünnepel

Martin József bevezetõjében elmondta: ma van a korrupció elleni küzdelem világnapja, és ma tíz éves a Transparency International Magyarország. A kormány is sajátosan ünnepel: egyrészt elhagyta a Nyílt Kormányzati Együttmûködés nevû, az átláthatóságért küzdõ nemzetközi szervezetet, másrészt tovább lazította a közbeszerzési szabályokat. Ez is jele annak, hogy Magyarországon a közhatalom nem szereti és sokszor nem is tûri a kritikát. Hozzátette: az elmúlt évtized eseményei az sugallják, hogy a kormányok Magyarországon nem fékezik, hanem termelik a korrupciót. Ugyanakkor a második és a harmadik Orbán-kormány korrupció elleni teljesítményét kifejezetten harmatgyengének ítéli a civil szervezet. Nem véletlen, hogy a rendszerszintû visszaélések és a végrehajtó hatalmat ellenõrizni hivatott állami intézményrendszer szétzilálása – ahogy fogalmazott: a bennfenntes államkapitalizmus – miatt hazánk versenyképessége minden eddiginél nagyobbat zuhant.
Korrupció, történelem, közigazgatás

Tölgyessy Péter azzal kezdte elõadását, hogy a magyar nép legalább 200 éve vágyik a nyugatos, polgári berendezkedésre. A kiszámítható közigazgatásra, a világos szabályokra, az egyéni boldogulás esélyére. Bár néha felcsillan a remény, egy idõ után, valahogy mindig félremegy a jó élethez való felzárkózásunk.

Most is ez zajlik, Magyarország 2010 óta hihetetlen gyorsan távolodik Európától, mondta.

Szerinte Magyarország Ferenc Jóska (1830-1916) idején volt legközelebb a Nyugathoz. Uralkodását jól mûködõ, hatékony közigazgatás jellemezte. A klasszikus korrupció ekkor még idegen volt az állam mûködésében. Az is elõfordult, hogy egy miniszterelnök – Lukács László – belebukott az illegális pártfinanszírozás gyanújába (1912-ben – a szerzõ).

Az elsõ világháború (1914-1918) után viszont valami félrement. Trianon traumáját mély igazságtalanságként élték át az emberek. A társadalom bûnösöket keresett, de mindig másban találta meg. Innentõl divat lett felosztani önmagunkat “jókra” és “rosszakra”. Elkezdõdött az a folyamat, hogy a sikertelenségünkért mindig a külföld a hibás, soha sem magunk.

A társadalmi igazságtalanságot pedig úgy lehet helyreállítani, hogy elvesszük a “rosszak” vagyonát és odaadjuk a “jóknak”, bárkit is jelöljenek ezek a kategóriák.

A közigazgatás azonban még tartotta magát. A Horthy-rendszerben nem volt szokás, hogy politikusok a tisztségük útján szerezzenek hatalmas vagyonokat.
Szovjetek

Tölgyessy szerint a Szovjetunióval egyszerûen pechünk volt. Beleestünk a szovjet zónába, és ez sajnos évtizedekre visszavetette az országot. A bolsevik közigazgatás nyíltan lemondott a szakszerûségrõl, helyette a pártos közigazgatást vezette be.

Innentõl kezdve a politika konkrét eredményeket várt el a hivatalnokoktól. Aki levágta a disznóját, menjen börtönbe. Aki üzemi balesetet okozott, az szabotõr, a nép ellensége, így akár ki is lehet végezni.

Az ország viszont védekezni kezdett, a maga módján. Megkerülte a szabályokat, “ügyeskedni” kezdett, mert ez volt az egyetlen út a túlélésre.

De hiába jött az 56-os forradalom és szabadságharc, a lázadáson túl továbbra is a korrupció, a szabálykerülés jelentette az egyetlen esélyt a megélhetésre. A Kádár-rendszer kiegyezett a társadalommal, és a társadalom elfogadta azt, mert nem volt más választása.
24.hu / Neményi Márton
A kiskapuk országa

Kádár János a rendszere lényegévé tette a korrupciót. A puha diktatúra kifejlett formájában azokat a vállalatvezetõket jutalmazta leginkább, akik sikeres “kijáróemberek” voltak a saját területükön. Miközben egyáltalán nem volt mérhetõ piaci teljesítmény, vagy az egyáltalán nem számított.

Nagyon fontos, hogy a kisembernek is megengedték a próbálkozást. A hetvenes-nyolcvanas évek a fusik, a gmk-k, a másodállások korszaka volt, így a korrupció az élhetõ részévé vált a gulyáskommunizmusnak. A kiskapuk rendszere tette élhetõvé tette az országot. Természetesen ez így gazdaságilag fenntarthatatlan volt, így szükségszerûen bukott a rendszer.
A rendszerváltás kudarca

A rendszerváltás azonban nem hozta el a Kánaánt. Az emberek óriási csalódásként élték meg, hogy a gazdasági kulcspozíciókban ugyanazok az emberek ülnek, mint a rendszerváltás elõtt. A társadalom egy része ezért ismét visszahúzódott és a kiskapukat kezdte keresni, mert azt látta, hogy csak így lehet boldogulnia.

Bár az Antall-kormány tudatosan törekedett az intakt közigazgatás felépítésére, és ennek próbálta is megteremteni az anyagi feltételeit, ez nagyon csekély eredménnyel járt. Az elsõ Orbán-kormány idején (1998-2002) a demokrácia egyre rosszabbul kezdett mûködni. Az ország újra felvette a két világháború közötti arcát, a társadalom ismét élesen kettészakadt a “jókra” és a “rosszakra”.

A korrupció ebben a harcban hõsi tetté vált, a gyõzelem eszközévé. Már csak az számított, hogy le kell gyõzni a másik oldalt.
Az elmúlt hat év

Tölgyessy idézett egy 2009-es felmérést, amely szerint a magyar társadalom óriásit csalódott a Nyugatban. Még az ukránoknál és az oroszoknál is nagyobb mértékben. Szerinte a 2010-ben hatalomra került Fidesz erre játszott rá, amikor új rendszerváltást hirdetett. Természetesen ezt nem mindig nyíltan tette, hiszen az EU részeként akkor sem, és most sem mehet szembe nyíltan az európai értékekkel, de ezzel nagyon betalált.

Orbán azt üzente a népnek, hogy nem mi vagyunk az okai a sikertelenségünknek, hanem a külföld, amely elnyom minket. És Magyarország akkor lesz sikeres, ha “mi” újraosztjuk a javakat.

Ezt az “újraosztást” látjuk azóta is, mondta Tölgyessy. Bár vannak olyan szektorok, amelyek nem lophatók a kormány által (külföldi autóipar, szolgáltatóközpontok), de amit lehet, azt “újraosztanak” (bankok, kereskedelem, energetika, turizmus). A hívek szerint végre elérkezett az igazság pillanata, a kritikusok szerint inkább a világvége. Ami ennél fontosabb, hogy a társadalomban tovább él a gyakorlat, hogy a szabálykerülés válik a normává.

Csak a lúzerek nem lopnak, csak a vesztesek nem kerülik meg a szabályokat. Ez ma az általános vélekedés a magyarok körében, mondta.

24.hu / Neményi Márton
Államosított korrupció

Tölgyessy szerint, amíg a Kádár-rendszernek és az Orbán-rendszernek is része a korrupciós gyakorlat, elõbbi nem tûrte a tõkefelhalmozást. Most viszont már 2-3 év alatt lehet hatalmas vagyonokat szerezni, illetve ugyanúgy elvehetik bárkinek a vagyonát. Bár neveket nem mondott, Mészáros Lõrincre, illetve Simicska Lajosra gondolt. Az mondta, hogy

Ami most zajlik, az államosított korrupció. Ebben már egybefolyik a közigazgatás és a hatalmi-politikai tényezõ. ‘Együttmûködnek’ – ahogy Orbán mondja.

Sajnos már a magyarok sem hisznek abban, hogy önerõbõl, tiszta viszonyok között lehet boldogulni. Hisznek viszont az állami rezsicsökkentésben.
Mi a kiút?

Tölgyessy szerint van kiút a korrupcióból. Ferenc Jóska idején mindenben jobbak voltunk, mint Finnország. A finnek azonban az oktatással, a tudásalapú társadalom létrehozásával, lényegében korrupciómentes övezetté tették az országukat.

Magyarországon is fenn kellene tartani a mítoszt, a vágyat, hogy a mi országunk is korrupciómentes lehet. Egy új, polgári vízióra volna szükség , fogalmazott.

Talán egyszer nekünk is megadatik, hogy úgy éljünk, mint a finnek, zárta elõadását.
Link