Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Európa apokalipszise: Oriana Fallaci utolsó mûvét János apostol ihlette

BelföldAjvé, megent egy zsidó-seggnyalóka, aki nem akarván tudomást venni a zsidó szabadkõmûves cionista összeesküvésrõl (valszeg benne volt) izraelt éltette és most indokolja, hogy miért lényeges a zsidó helytállás a Közel keleten, noha a zsidók destabilizálták mindig is a régiót és a földgolyóbist! Olyan jó osto-bábnak lenni nem? Hírös leszöl, meg ünnepelt "író". Csak igazat nem kell mondanod. Oriana Fallaci 2005-ben az „utolsó szó jogán”, néhány hónappal a halála elõtt még egyszer, drámai erõvel megszólalt egy könyv terjedelmû öninterjú formájában, amely a Harag-trilógia elõzõ köteteinek (A harag és a büszkeség; Az értelem ereje) betetõzése. Fallaci az öninterjú utószavának az Apokalipszis címet adta. Az írónõ nyitott szemmel és hideg fejjel látja a jövõt: látomásában nem a túlvilágról, hanem az Európára váró megpróbáltatásokról szól. Fallacinak a nyilvánosság számára készült utolsó sorai most elõször olvashatók magyarul. A Hetek részleteket közölt a mûbõl, Földvári Katalin mûfordításában.
Európa apokalipszise: Oriana Fallaci utolsó mûvét János apostol ihlette
Oriana Fallaci

A Nyugat és az Iszlám összeütközése nem más, mint az a harc, amirõl János evangélista beszél. Én a magam kis Apokalipszisében megmaradok két lábbal ebben a földi valóságban. Semmi találós kérdés, semmi rejtvény, semmi hátsó szándék. Csak nagyon egyértelmû tények. Nyilvánvaló események. Egy olyan világ félreérthetetlenül kirajzolódó képe, amelyben megvalósulni látszik egy kétezer éves prófécia. Tudom, hogy a Fenevad cinkosai nem örülnek majd ennek. Tudom, hogy az én kis Apokalipszisem meg fogja sokszorozni a már megszokott fenyegetések számát. De ez nem ijeszt meg, nem veszi el tõle a kedvem. Már megvívtam azt a háborút, amit fontos volt megvívni. Ezt már nem lehet kitörölni, még akkor sem, ha minden egyes könyvemet elégetik az 1938-as Berlin egyik terén. És bármilyen árat kell is fizetni érte, én folytatni fogom a harcot.

***

A kollaboránsok bélyege, a másik fenevadé, amelyik akár jó-, akár rosszhiszemûen segíti a Fenevadat. Ez Európa, amit Eurábiának hívok, ez a Nyugat, amelyet morális rákbetegség emészt, az Iszlám játékszabályai szerint játszik. Rezignált, leigázott, beijedt. Az Apokalipszisre történõ utalás csupán intellektuális játéknak tûnik, igaz? Irodalmi leleményességnek, írói fantáziának, mesebeszédnek. Csakhogy ez a tragikus valóság, amelyben benne élünk, kétezer évvel János evangélista után. Ahhoz, hogy ezt megértsük, elég, ha belelapozunk az újságokba és belenézünk a tévébe, vagy meghallgatjuk azokat a képtelenségeket, amiket az európai politikusok mondanak.

Gondoljon csak arra, amiket a Francia Köztársaság elnöke, vagyis Chirac mondott Philippe de Villiers-nek:

"Drága barátom, Európa gyökerei legalább annyira muzulmánok, mint keresztények!"

(„Mon cher ami, les racines de l’Europe sont autant musulmanes que chrétiennes!”) Felesleges azon tanakodni, vajon ivott-e. Nem ivott, éppen elõtte sikerült meggyõznie a szövetségeseit, hogy az Európai Alkotmányban ne említsék meg a zsidó-keresztény gyökereket. Vagy gondoljunk csak arra, amit a francia szocialista, Laurent Fabius mondott 2003 májusában azon a kongresszuson, amelyet a pártja rendezett Dijonban: „Ha majd a polgármesteri hivatalainkat díszítõ Marianne egy olyan francia fiatalasszony vonásait viseli, aki bevándorolt hozzánk és itt állampolgárságot kapott, akkor nagy lépést tettünk elõre a Köztársaság eszméinek megvalósításában.” Egyébként nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy a Fenevadnak már sikerült megnyernie a másik fenevad segítségét. 2003 júniusában Jean Raspail, az az író, aki az Il campo dei santi, a Szentek Tábora címû könyvében már 1973-ban bejelentette a civilizációnk pusztulását, írt egy cikket a Le Figaróban János evangélista stílusában. Olvassa el! Beszél arról a lüktetõ tamtamról, ami Franciaországban is a befogadás, a multikulturalizmus, az emberi jogok ütemét veri, persze csupán az egyik oldalra érvényesen. Rámutat azokra az önkényeskedõ törvényekre, amiket ma antirasszista törvényeknek hívnak. Beszámol az ország öncsonkításáról, amit az iskolákon és a bíróságokon, a pártokon és a szakszervezeteken, az újságokon és a tévécsatornákon keresztül véghezvisz, kiszolgáltatja magát a bevándorlóknak, és így fejezi be a cikkét:

„Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy Franciaország sorsa megpecsételõdött. Azért vagyok meggyõzõdve, mert – ahogy François Mitterand mondta – már otthon érzik magukat az én otthonomban. És a helyzet immár visszafordíthatatlan.

2050-re az eredeti franciák a lakosságnak mindössze a felét fogják kitenni. És már mind öregek lesznek. A másik fele magrebi, afrikai, ázsiai lesz, a harmadik világnak nevezett kifogyhatatlan utánpótlásból fog származni. És egész Európa, az egész, menetel a saját halála felé…”

Mindenekelõtt az iszlám terrorizmus fokozódása. A lefejezett, elvágott torkú, tarkón lõtt, felnégyelt halottak szûnni nem akaró sora… Az emberek, különösen Olaszországban, úgy hozzászoktak ehhez, mintha már tényleg meg lennének jelölve a homlokukon és a jobb kezükön. Ó, eleinte azért kivált még némi reakciót az emberekbõl! Amikor vacsoraidõben, a tévéhíradóban egy újabb túszejtésrõl hallanak, ami tízbõl kilenc esetben egy iszonyatos halálnem elõjátéka, vannak azért még olyanok, akik a kezükbe temetik az arcukat vagy elkáromkodják magukat. És akad talán olyan is, aki még emlékszik arra, hogy mások elrablása a Fenevad õsi szenvedélyei közé tartozik. Olyan szenvedély, ami visszanyúlik egészen azokig az idõkig, amikor a törökök elárasztották a Földközi-tenger partjait, és túl azon, hogy dúltak, gyilkoltak, romboltak, el is raboltak, hogy eladhassanak a rabszolgapiacokon Tuniszban vagy Algírban vagy Isztambulban.


Ehhez jön még az emberek lefejezésének szenvedélye, amit Mohamed megtett, és megteszik a követõi is immár ezerháromszáz éve. És amikor a tévéhíradó hírül adja, hogy az iszonyatos halál bekövetkezett, hogy a túszt lefejezték vagy elvágták a torkát vagy tarkón lõtték, „Ah, micsoda aljasság! Micsoda gyalázat!” mondogatják. De aztán feledésbe merül. Hozzászoknak, ahogy én is hozzászoktam ahhoz, hogy Saigonban bármikor belefuthatok egy merényletbe, és a harcok látványához Dak Tóban vagy Tri Quangban vagy Da Nangban. Rettenetes élmény volt számomra végigkövetni az elsõ összecsapást Vietnamban. Ott álltam az esõben, láttam, ahogy azok a tengerészgyalogosok, amint találat éri õket, eldõlnek, mint egy darab fa, hogy ott maradnak vérrel borítva a földön, és azt nyöszörgik „mama, mama!”, és ott találtam magam az egyikük mellett, aki felnyílt hassal, a kezei közt a beleivel haldoklik, és gyötrõdtem és éreztem, hogy felkavarodik a gyomrom. És hogy egyszer csak elhányom magam. Második alkalommal már nem. Már sokkal kevésbé gyötrõdtem, és nem hánytam. Harmadszorra már minden különösebb megrendülés nélkül viseltem az egészet. Hozzászoktam. Ami a merényleteket illeti, amiket a vietkongok Saigon éttermeiben vittek véghez, na igen...

Eleinte vonakodva mentem étterembe. Minden egyes alkalommal azt kérdeztem magamtól, vajon ez lesz számomra az utolsó étkezés, és evés közben attól féltem, hogy a levegõbe röpítenek, vagy megpillantok egy vietkongot bombával a kezében. Aztán már nem. Annyira hozzászoktam, hogy egy nap azt mondtam saját magamnak: talán kõvé váltál, elaludtál? És felébredtem. Bizonyos esetekben vétek hozzászokni valamihez. És mazochizmus is.

A hozzászokás kiábrándulást hoz létre, a kiábrándulás fásultságot, a fásultság pedig közönyt. És azon túl, hogy ellehetetleníti az erkölcsi értékítéletet, a közöny megfojtja az önvédelmi ösztönt is.

Azt, ami arra indít, hogy megvédjük magunkat, hogy küzdjünk. Kíváncsi lennék, hogy az olaszok vajon hogyan fognak reagálni, amikor a Fenevad a saját házaikban csap le rájuk. Amikor megtámadja õket, miközben együtt vannak családjukkal, vagy éppen dolgoznak egy felhõkarcolóban, vagy vonaton utaznak, vagy misén ülnek. Mert elõbb vagy utóbb nálunk is meg fog történni, ami megtörtént New Yorkban, Madridban, a világ számos más pontján, ami folyamatosan történik Izraelben és Irakban, ahol még templomokban is gyilkolják az embereket. És nem biztos, hogy a szíveslátásról szóló prédikációkkal, azzal, hogy bárkit befogadnak, aki Lampedusánál partot ér, hogy politikai menedékjogot és szavazati jogot adnak nekik, a pacifizmusról és multikulturalizmusról való hablatyolással, hogy „ellenállónak” nevezi a hóhérokat, az olaszok úrrá tudnak majd lenni a helyzeten.

(Oriana Fallaci: Az utolsó interjú – Az Apokalipszis, Mûvelt Nép Könyvkiadó, 2016)
Link

Hozzászólások

329 #1 gutai zub
- 2016-12-18 13:12
Mon cher ami oriana,

Nem tudom mirõl is írhatott oriana, hogy Berlin fõterén égették el irományait 1938 ban?

Azt viszont tudom, hogy az 1920 as években 150 amerikai városban betiltották Shakespeare Velencei Kalmár címû darabját.
(Henry Ford)
Azért itt többet vesztett a világ

A 10 ik században, Francia országban, a judeo keresztény egyház egy nagyon fontos lépésre szánta el magát.
Egész egyszerûen kiírtotta a katárokat. A katárok voltak a gnosztikusok (tudók) utolsó nagy csoportja, akik az eredeti, tudott, látott, kereszténységet tanították, békében és szeretetben.
Aztán jött a judeo kereszténység, máglyák égtek mindenhol, tömeggyílkosságok, lefejezések, kínzások, minden borzalom felnagyítva, amivel a muzlimokat ma vádolják.

Egy érdekes hasonlóság Magyarországon is, éppen ebben az idõben:
10 ik század, kereszténység? Milyen kereszténység?
Sokan jó hiszemûen mutogatják ma is a honfoglalás elõtti magyarok keresztjeit, mondván: hiszen ezek már keresztények voltak.

Nem gondolva arra, hogy az elsõ, igazi, legvéresebb keresztes háború pont ellenük zajlott le.
A muzulmánok ellen soha.....................
118 #2 keepfargo
- 2016-12-18 14:35
Meghato igy utolag is olvasni, mennyire egyutterzett ez a Fallas-ocsi vagy mi, latva a yenkik fizetett zsoldosat meglepetesszeruen osszeesni afeletti banataban, hogy a hazajat vedo aljas vietkong ra mert loni.

Oriana biztosan nem jart a Haboru Muzeumban Saigonban (en igen), mert ott lathatta volna feketen-feheren, ki miket muvelt. Nem, inkabb azt valasztotta, hogy az ettermi civilek elleni bombamerenyletekrol irjon. Valaszthatta volna azt is hogy megnezi, kozelrol, hogyan is fest, amikor a napalmot begyujtja a robbanas: a dzsungel langrakap, emeletes langokkal eg, palmakunyhostul, anyastol, gyerekestol, magatehetetlen oregestol... a csontra raeg az emberi hus, felismerhetetlen, temethetetlen, elhamvadt roncsok maradnak. Akik az etteremben leltek halalukat, ember modjara el lehettek temetve.
Csak persze a vietcong nem volt ember, hanem egy kis "sarga", szadista szornyeteg....kedves Oriana..es a hozzad hasonlo, "partatlan", "objektiv" tudositok!.
33 #3 vizilo
- 2016-12-19 08:21
Nemsokára Oroszországba fogunk menekülni mert Jewropát tönkre teszik Khon-ék......
2 #4 gerry
- 2016-12-19 09:11
Keepfargo - azért Oriana Fallaci nem volt rosz riporternõ... Az egyik legismertebb könyve a "Ha meghal a nap"...
Öregkorára nem tudom mivé vált, de fiatalon brilliáns agya volt.
118 #5 keepfargo
- 2016-12-19 13:17
Tudom, Gerry, azert nem is bantottam ennel jobban - de ez most meglepoen alacsony volt tole. Lehet, hogy ahogy oregszunk, ugy hulyulunk el? Pedig azt is hihetnenk, a tapasztalattal megjon a tudas, a bolcseseg....hat mindenkinek biztos nem.
48 #6 ro-zsola
- 2016-12-19 15:52
Viziló barátom ! Ne ess a hamis prófécia bûnébe. Nem kell nekünk mennünk sehová sem. Oroszország jön ide

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.84 másodperc
2,968,018 egyedi látogató