Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A magyarok nem tudják feladni

BelföldHóbagoly ezt meg te honnan tudod? Találkoztál tán egy magyarral? A múltnak nem mulasztásai vannak, hanem mocskos zsidó-bûnözõi vagytok, akiket ki kell küszöb-ölni! Ilyen eccerû ez faxkalap. Be vagytok xarva, érezni a büzlötök, de most nem lesz "megbocsájtás" meg "felmentés" egyetlen tetvedék zsidó-ügynök "keresztény" pap által sem! Majd ha midnyájan lógtok! Akkor igen, de csakis akkor! Hosszú idõnek kell eltelnie, amíg helyrehozzuk a múlt mulasztásait a történelemszemléletünk terén is. Sok minden egy kierõszakolt önleértékelési hangulat jegyében történt és a közbeszédben teret nyert a nemzetet megalázó színben feltüntetõ hangütés. Az, hogy ebbõl máig nem tudtunk kilábalni, azért is fájdalmas, mert 1945 után még érthetõ volt a kishitûség. Olyan hazug kommunista áltörténészekkel végeztették ki a tudományosságot, mint például Andics Erzsébet, a valódi szakembereket pedig elüldözték, hallgatásra ítélték, eltüntették. Ennek a máig ható pusztításnak, a könyvtárak bezúzásának tulajdonítható, hogy a jó szándékú polgárok néha azért nem tudnak elég hatékonyan érvelni a magyar nemzetet befeketítõ propagandisztikus beállítások ellen, mert az eredeti hiteles forrásokat Rákosiék javarészt megsemmisítették.

A magyar társadalom, amelyet a valóságos információktól, tudástól megfosztottak, ezáltal könnyebben félrevezethetõ. Sokan tehát hitelt adnak azoknak a nyugati és hazai baloldali rágalmaknak, amelyek úgy tüntetik fel, mintha a magyar nép utálná az úgymond idegeneket, s elutasítaná azokat, akik hozzánk menekülnek. Holott éppen az ellenkezõje igaz, és jó volna, ha ezek a tények a hazai közpublicisztikában is megjelenhetnének, sõt elfogadott állásponttá válhatnának. XX. századi történelmünknek ugyanis visszatérõ motívuma, hogy befogadtuk, oltalmaztuk azokat, akik segítséget, védelmet kértek tõlünk.

A lengyel menekültek 1939 õszi befogadása országuknak a nácik és a szovjetek általi lerohanása után nemcsak az állami hivatalokat, a magánszférát is megmozgatta. Bátor dolog volt, hogy Hitlerrel is dacoltunk, amikor nem engedtük a csapatszállításokat. Olyan katonai erõt is megmentettünk, amely Nyugatra távozva hõsies részt vállalt a szövetségesek késõbbi gyõzelmébõl. A kilencvenes évek elején, amikor a délszláv háborúban elszabadultak az indulatok, a magyar állam és a lakosság ismét mindent megtett, hogy menedéket nyújtson a hozzánk áramló tömegeknek.

Hangsúlyozni kell: nemcsak a magyaroknak, hanem a horvátoknak, a bosnyákoknak, a szerbeknek és mindenkinek, akit elüldöztek a volt Jugoszlávia területérõl. Sokan közülük azóta is itt élnek. Úgy vélem, ha a nemzetközi sajtó nem csak azzal foglalkozna, milyen sületlenségeket beszél egy ötszázezres lélekszámú városállam, Luxemburg külügyminisztere, hanem a múlt tényeit számon tartaná, ezek a cselekedetek sem maradnának rejtve a nyugati közvélemény elõtt.

11_boros_szem2_mo

Forrás: Mirkó István

De ha már a külföldi kritikai szellem szóba került, nem árt arra is emlékeztetni az emberi jogi szempontok buzgó szorgalmazóit, hogy 1938-ban, az Anschluss után miként zárta le Svájc a határait az Ausztriából menekülõ, fõként zsidó származású emberek elõl. És ne feledjük azt az óceánjárót sem, amely Hamburg kikötõjébõl indulva hiába kért bebocsátást a szabadság hazájától, az Egyesült Államoktól, fedélzetén a nácik elõl menedéket keresõ német zsidókkal. Ne feledjük, mert nem engedték partra szállni õket. Emlékezzünk, mi lett a sorsuk a szerencsétleneknek, akik hasztalan kopogtattak a ma a jogállamiságra oly kényes országok ajtaján! Tegyük hozzá: az Anschluss után a menedéket keresõk elõl az akkor még önálló államként létezõ Csehszlovákia szintén lezárta a határait. Mialatt a magyar határ végig nyitva állt. Nálunk keresett oltalmat többek között Szlovákiából az üldöztetés elõl a zsidónak nyilvánítottak egy része 1942-tõl és 1944-ben is, mert az itteni – a német megszállás után kötelezõen felállított – gettókban is nagyobb biztonságban érezték magukat.

De mondjanak még egy államfõt, aki többször is konfrontálódni mert az akkor teljhatalmú úrnak számító Führerrel! Horthy Miklós viszont nyíltan, látványosan szembeszegült – sokszor ordítozó dührohamot váltva ki az ilyesmihez nem szokott Hitlerbõl. Nem véletlen, hogy a náci hadvezetés végül Magyarország erõszakos katonai megszállása mellett döntött. Az akkori magyar lakosság lett volna nácibarát és nem az osztrák nép, amely mámoros boldogsággal ünnepelte a német csapatok bevonulását 1938-ban?

Nálunk hatalmas sikert aratott Zilahy Lajos Fatornyok címû színmûvének bemutatója 1943-ban, amely egyértelmû náciellenes kiállás volt. Melyik országban volt olyan szellemi ellenállás, mint amit az akkor még polgári konzervatív Magyar Nemzet meghirdetett? Sajnálatosan elõfordul, hogy az iménti történeti tények még a konzervatív értelmiségieknek a figyelmét is elkerülik. Vannak, akik nincsenek az ismeretek birtokában az utóbbi évtizedek gyalázatos történelemoktatásának, hamisításainak következményeként. Vagy pusztán azért nem kelnek védelmére történelmünknek, hogy elkerüljék a baloldal bosszúját, zaklatásait.

Mondják néha a kritikusabbak: a Nyugat hátrált Hitler elõtt, s Neville Chamberlain brit miniszterelnök is azt hitte, azzal lehet leszerelni a nácikat, ha engedményeket tesznek nekik. Pedig nemhogy hátráltak elõttük, de együtt is mûködtek velük sokan. Miért nem említik sosem Léon Degrelle-t, aki kitüntetett SS-parancsnokként harcolt belga–vallon egységével, a Hitler bunkerét is védõ francia Charles le Magne-t vagy a skandináv Viking hadosztályt? Hogy a nemzetárulás szinonimájává vált norvég náci kollaboráns Vidkun Quislingrõl ne is essék szó.

Ehelyett sokat hangsúlyozzák a híres francia ellenállást, amiben nem túl sok a igazság. Azt írta Arthur Koestler 1945 után, hogy a franciák nem tudnak elszámolni az 1940 és 1944 közötti évekkel. Ne hagyjuk ki a svédeket sem. Nekik is vonzó volt az úgynevezett északi faj felsõbbrendûségérõl szóló náci mítosz. A svéd ipar az egyik legfõbb táplálója volt a német hadigazdaságnak és átengedték a Wehrmacht hadosztályait a keleti frontra. Ezzel szemben a kormányzó 1944 július elején kihasználta az elsõ kínálkozó alkalmat a Führer parancsának kijátszására, a deportálás leállítására azt követõen, hogy a június 6-i normandiai partraszállás után nyilvánvalóvá vált: a nácik nagy erõket vonnak ki hazánkból a nyugati front megerõsítése érdekében. Egy hónapnak kellett eltelnie ugyanis, amíg kiderült, hogy sikeres a szövetségesek áttörése.

Mirkó István

Mindezzel nem a Nyugatot szeretném kipellengérezni, csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy a legalább egyenlõ minõsítés, mérce nekünk is kijárna. Az eltorzított történelemtanítás kizárólag pusztít. Ennek részeként el lehet hitetni, hogy Bárdossy László miniszterelnök a kassai szovjet támadás után, 1941. június végén hadat üzent a Szovjetuniónak, holott pusztán a hadiállapot beálltát konstatálhatta a vezetés. És be lehet adni, hogy a Volksbund engedélyezése hiba volt – amikor az lett volna az alternatíva, hogy ha nem fogadjuk el az 1938-as elsõ bécsi döntéssel a Felvidék visszatértét, az a kormány azonnali nép általi megbuktatását eredményezte volna. Az egész nemzet attól tartott, hogy a szlovákok és románok hû német szövetségesként egyszerre támadtak a szovjetre, s elveszíthetjük a visszakapott területeket, ha nem lépünk be a háborúba.

Volt is egy titkos német terv 1944-ben, amely szerint szlovák és román csapatok szállták volna meg hazánkat. Ezt aztán a magyar ellenállási hagyományoktól félve ejtették, ám az ország megszállásáról nem mondtak le. Edmund Vee­senmayer teljhatalmú hitleri helytartóként a hírhedt Adolf Eichmannal itt irányította a holokauszt tömeggyilkosságainak végrehajtását. A történelmünket érintõ negatív legendák sora mindenesetre hosszan folytatható.

Hogy mi az oka a minket, illetve a közép-európai népeket érõ diszkriminációnak? Miért van ez kapcsolatban a múlttal? Mert keletinek tartják, s lenézik mindazt, ami nem nyugaton történik s ennek a gyökerei régi idõkre nyúlnak vissza. Feltehetõen 1943-ban Teheránban átadta Roosevelt Sztálinnak a Stettin–Trieszt-vonaltól keletre esõ területeket. Nem értik azokat az országokat, amelyek a szovjet uralom alatt érzékennyé lettek a diktatúrákra és védelmi reflexként a nemzeti jelleg erõsítésével válaszoltak. Nyugaton eközben megteremtettek egy hazug, önigazoló történelmi paradigmát, legendát, amelyben minket kivéve szinte mindenki gyõztes hatalom lehetett a második világháborúban, még a kollaboráns franciák is. Fölépítettek egy hamis, elgyávult, nihilista és cinikus világot, amelynek még a védelmérõl sem õk gondoskodtak, hanem az Egyesült Államok.

A Nyugat alkonya egyértelmûvé vált. Az európai omlástudat, dekadencia ezalatt kitermelt egy olyan réteget, amely nagyképûen demokratának és liberálisnak állítja be magát. Megszületett az az embertípus, amely – akárcsak tejtestvére, a kommunizmus – megveti a nemzeti kötõdést, a család eszményét, a hagyományos, zsidó–keresztény világnézetet, a tisztességet, a munka becsületét. Létrejött tehát a mai agresszív, intoleráns európai baloldali mentalitás, amely a normalitás helyett az extravaganciának, a devianciának ad több jogot és üldöz mindenkit, aki a konzervatív polgári értékrendet vallja. Ezért szomorúan logikus, hogy a menekültügynek hívott illegális bevándorlást támogatják, mivel segít lerombolni azt a világot, amelyet veszélyesnek tartanak saját dominanciájukra nézve. Szerencsére egy új szellemiség is megjelent a sehová sem tartozó gyûlölködõ attitûd, életszemlélet ellenében. Ennek a megnyilvánulása az amerikai elnökválasztás, ám jelei már tapasztalhatóak az ébredezõ Európában is.

Mi lehet mindebben az euroatlanti újjáéledésben a szerepünk? Milyenek a kilátásaink? A gazdaság állapota egyre jobb, az elindított folyamatok beérnek, az emberek pedig érzékelik, hogy a mostani konzervatív kabinettel szemben nincs komolyan vehetõ, kormányképes, felelõs ellenzék. Mindez alapot teremt arra, hogy a nemzet felemelkedjen, szép eredményeket érjen el. Egyúttal meg kell teremteni a méltányosság, a tisztesség újjászületõ kultuszát. Kiemelt feladat hárul mindebben a hangsúlyt a nevelésre helyezõ oktatásra, hiszen a nemzet sorsa az új generációkon múlik. A magyarságnak van egy olyan sajátossága, hogy nem tudja feladni. Ennek köszönhetjük, hogy történelmünk során a legnagyobb megpróbáltatásokat is túléltük. Itt az ideje, hogy az évtizedek óta kívülrõl ránk erõltetett önvádnak véget vessünk és az ország jövõjére koncentráljunk.

Boross Péter
A szerzõ volt miniszterelnök
Link

Hozzászólások

4 #1 Posta Imre
- 2016-12-25 20:11
Na, itt van nesztek, "magyarok", akik "nem adják fel", pedig fel kék....

Ennél hanukább még sosem volt a szenteste

Kedves és tanulságos képek az MTI fotósától a 2016-os mutáns ünneprõl.

A zsidó-keresztény összeölelkezés szimbólumát szállította Kallos Bea, az MTI fotósa, aki egy olyan családot fotózott, amely egyszerre ünnepelte a hanukát és a karácsonyt. A solymári – ha jól látjuk, öttagú – háztartás meg sem próbálta eldönteni, melyik a fontosabb; ez egyébként már csak azért is nehéz lett volna, mert idén egy napra esett a szenteste és a nyolcnapos hanuka kezdete. Úgyhogy bevetettek mindent. Sokáig taglalhatnánk a jelenség kulturális-teológiai mélységeit, de hagyjuk, a gyerekek arca elmond úgyis mindent.http://24.hu/belf...szenteste/
238 #2 bivaly
- 2016-12-26 08:44
Aszongya a vége felé, hogy "... ébredezõ Európában." ! Boross, azt a rákóczi téri, tudod, akinek két engedélye volt, meg a nevére vagy írva !
Hol ébredezik Európa meg Amerika !? A túlvilágon, te fehér hajú sötét állat ! És te, meg a haverjaid juttatátok oda .
4 #3 Posta Imre
- 2016-12-26 08:52
A titkosszolgálatok önlegitimációját becsomagolhatják "nemzeti" és "morális" fogalmakba. Az FKgP illetékese, Csúcs László például úgy érvelt az "ügynöktörvény" harmadik módosítása elõtt, a 2000. esztendõben: "Nem lehet összemosni a besúgást a nemzetbiztonság érdekében kifejtette tevékenységgel."[18] Az önlegitimáció megjelenhet a professzionalizmus ideológiájaként, paternalizmussal párosulva. Boross Péter úgy ájtatoskodik, hogy "amikor volt alkalmam betekinteni az iratokba, láthattam milyen jeles személyiségek kerültek rettenetes kényszerhelyzetbe, s több mai fiatal sem tudja, mit csináltak szüleik. Nekem e személyes családi tragédiák elkerülése is fontos ..."[19] Vagyim Kirpicsenko, aki a szovjet külföldi hírszerzés fõnökhelyetteseként, 44 évi KGB szolgálat után szerelt le, s 1997-ben az Orosz Föderáció Külsõ Hírszerzõ Szolgálatának fõtanácsadójaként nyilatkozta: "titokban tartjuk azoknak az ügynököknek a nevét, akiknek a leleplezése nemcsak nekik jelentene kellemetlenséget, hanem rokonaiknak is."[20] Brigo Aszparuhov a bolgár Nemzeti Hírszerzõ Szolgálat volt vezetõje egy gyámügyi elõadó érveit használja: "ha a dossziékat valóban felnyítják, a társadalom nagyon sok konfliktusra számíthat. Még az is lehet, hogy öngyilkosságokra is sor kerül. Lehet, hogy fiúk tagadják meg apáikat, ha szégyellnivalónak tartják, hogy együttmûködtek a hírszerzéssel, az elhárítással, vagy a hírhedt VI. Fõcsoportfõnökséggel." Aszparuhov legalább nem tagadja, hogy pártállam idején beszervezett, de a jogállamban is mûködõ ügynökhálózatot védelmezi: "kaptam szemrehányást a bolgár hírszerzés olyan munkatársaitól, akik még most is a határon kívül dolgoznak. Ezek az emberek minden este azzal a gondolattal hajtják álomra a fejüket, hogy másnap reggel a sajtóban olvashatják a nevüket. Mindig megpróbálom õket megnyugtatni, azzal érvelve, hogy a józan paraszti ész felülkerekedik majd és békén hagyják a hírszerzési dossziékat."[21]



Végül válaszként negyedik kérdésünkre, azaz, hogy az önlegitimáló ideológia a titkosszolgálatok napi politikai használatához szükséges érvkészlet-e - a tudatos hazugság bizonyítékaként álljon itt annak a politikusnak a vallomása, aki elõkészítette az 1994. óta toldozott-foldozott magyar ügynöktörvényt. Boross Péter belügyminiszterként hagyta ki a törvénytervezetbõl (a III/I, hírszerzés, a III/II., kémelhárítás mellõl) a katonai elhárítást a III/IV-es ügyosztályt és a III/V-ös müszaki-technikai osztályt, majd miniszterelnökként õ vezényelte a kizárólag a belsõ elhárítást, a III/III-ast, beáldozó parlamenti szavazást. Öt évvel ezután egyszeriben csak megvilágosodása támadt a III/IV-esrõl: "a Magyar Néphadsereg szégyenére nagyon sok fiatalról töltöttek ki ugynevezett megfigyelõ kartont. Ez annyit jelentett, hogy húsz kiskatona közül legfeljebb egyet választottak ki, aki hajlandó volt együttmûködni, és õt késõbb átadták a III/III-as ügyosztálynak."[22]

Igaz, Boross, legjobb magyar tanítványa, Orbán Viktor miniszterelnök fogadott prókátoraként beszélt.



1996 és 2000
http://www.rev.hu...gynok.html
154 #4 kakas
- 2016-12-26 09:57
68.media.tumblr.com/df89bebcff9f670aec61c1c37d9459b0/tumblr_ohs2brwQ4g1te61b7o1_500.gif

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.66 másodperc
2,952,298 egyedi látogató