El sem hiszem! Így csinálnak qvákat és striciket a "közhivatalokban". Eddig sem volt kérdés. Az "ügy" némi túlzással hajaz az "enyémre". Állítólag õk járnak be hozzám is a házikóba és hallgatnak és figyelnek mekk! El a répámtól! Sicc! Magáncélra hallgatták le és figyelték meg õt és párját az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) jogosítványait és infrastruktúráját felhasználva – állítja Kabafalvi Hajnalka. Az AH-tól tavaly októberben elbocsátott tiszthelyettes közigazgatási pert indított volt munkaadója, az Alkotmányvédelmi Hivatal, és annak felügyelõ szerve, az Országgyûlés Nemzetbiztonsági Bizottsága ellen, az elbocsátását megalapozó nemzetbiztonsági ellenõrzés jogszerûségét vitatva. A kirúgott titkosszolga azt állítja, egyik elöljárója szexuálisan zaklatta, ám amikor ezt szóvá akarta tenni szolgálati panasz formájában, arról lebeszélték, és a történteket el akarták tussolni. Végül pedig felmentették az állásából. A második tárgyalási napot augusztus 17-re tûzték ki, és bár a felperes oda a sajtót is meghívta, a per zárt ajtók mögött zajlik.


Húsz évre titkosították azt a jelentést, amely tartalmazza azokat a kockázati tényezõket, amik miatt nem dolgozhatott tovább az Alkotmányvédelmi Hivatalban – állítja a felperes, aki sajtótájékoztatót hirdetett meg a második tárgyalási nap elõtt, és erre az Átlátszót is meghívta.

A fiatal nõ 2006-ban került az AH-hoz, akkor még Nemzetbiztonsági Hivatalhoz.

„Érettségi után ez volt az elsõ munkahelyem, tiszthelyettesként titkárnõi feladatokat végeztem. 2014. január 1-jén másik szakterületre kerültem és innen indult el a kálváriám, mivel az egyik osztályvezetõ szemet vetett rám.”

Kabafalvi Hajnalka közlése szerint bár évek óta ismerték egymást, a férfi korábban semmi jelét nem adta a közeledésének. Miután közvetlen munkatársak lettek, Kabafalvi Hajnalka egyre több jelbõl érezte, hogy kollégája akar tõle valamit.

„2014 februárjában az osztályvezetõ személyes jó barátjával, a fõosztályvezetõvel mûveleti akcióra kért fel. Igaz, hogy ekkor operatív háttértámogatóként dolgoztam, de magához az akcióhoz szükséges képesítéssel nem rendelkeztem. A munka során az egyik kolleganõmmel az említett vezetõk barátnõiként kellett megjelennünk.”

Számára utólag vált nyilvánvalóvá, hogy a mondvacsinált akcióval a hozzá való privát közeledést akarták elõsegíteni.

„Az akciót követõen, a szolgálati gépjármûhöz visszafelé vezetõ utat kézen fogva, illetve egymásba karolva kellett megtennünk, holott ez odafelé nem volt szükséges. Az autóhoz érve, mielõtt beszállhattam volna, minden elõjel nélkül puszit adott az arcomra. Ahhoz, hogy szakmaiatlanul, etikátlanul közeledjen felém, az õ elöljárói parancsára létrejött kézfogásra hivatkozott, miszerint azt jelnek értékelte.”

A felperes szerint az osztályvezetõ ezt követõen már nem kertelt tovább, és kijelentette, hogy bár van élettársa, Hajnalkának pedig võlegénye, szexuális viszonyba szeretne bonyolódni vele.

„Természetesen nem tiltott a munkatársaknak, hogy egymással szerelmi kapcsolatot alakítsanak ki, ellenben, ha azt titokban, tartósan a meglévõ párkapcsolat mellett teszik, abban az esetben a viszony jelenthet nemzetbiztonsági kockázatot. Ugyanis, ha felvállalják, hogy nyitott kapcsolatban élnek és az élettársnak tudomása van a viszonyról, akkor nem zsarolható. Ellenkezõ esetben viszont igen, ami a hivatalra nézve biztonsági kockázatnak minõsül.”

Az alacsonyabb rangú nõ nemleges válasza nem tántorította el az osztályvezetõt, továbbá az sem, hogy võlegénye is jelezte a férfi felé nemtetszését, illetve Kabafalvi más elöljáróit is megkérte, hogy ne kelljen a zaklatójával közös munkában részt vennie. Ezt a kérést azonban elutasították. Sõt – mint állítja –, miután igazgatói szintre jutott a problémája, a meglévõ munkája mellé még két osztály titkársági feladatainak az ellátásával is megbízták.

„Véleményem szerint a vezetõim büntetésbõl bízták rám a három munkakört, ami amellett, hogy fizikálisan leterhelt, lelkileg is nagyon megviselt, ugyanis az egyik osztály vezetõje az az ember volt, akitõl a kérésemre el kellett volna távolítaniuk. Három férfi vezetõ vett körül, akik szerint a probléma forrását nekem kell megoldanom és abban egyik sem kívánt mellém állni, hogy az osztályvezetõt távol tartsák tõlem.”

Miután nagy nehezen másik helyre helyezték, váratlanul elõléptetési lehetõséget kínáltak neki, amelynek részeként részt kellett vennie a pszichológiai szûrés keretében egy poligráfos vizsgálaton. Saját elmondása szerint ekkor még fél évig még érvényes lett volna a korábban elvégzett, mindent rendben találó pszichológiai vizsgálata.

„A fõigazgató a törvény szerint bármikor elrendelhette volna legálisan a poligráfos vizsgálatomat, de semmilyen jogszabály nem ad lehetõséget az ismeretlen szándékú, ilyen jellegû orvosi vizsgálaton való részvételnek megtévesztéssel történõ alkalmazására.”

Ezután következett a nemzetbiztonsági ellenõrzés, amelyet Kabafalvi Hajnalka szerinte az AH már 2014-ben is elrendelhetett volna soron kívül, ehelyett megvárta megvárta a nõ soros nemzetbiztonsági ellenõrzését.

“Egy hónappal késõbb a fõigazgató magához rendelt. Arról tájékoztatott, hogy a vizsgálat nemzetbiztonsági kockázatot tárt fel, és erre hivatkozva azonnali hatállyal megszüntette a jogviszonyomat. Amikor tájékoztatni szerettem volna a csupán két hete hivatalában lévõ Kiss Zoltánt, hogy milyen elõzmények vezettek a szerintem jogszerûtlen és megalapozatlan szakvélemény elkészültéhez, azt felelte, hogy megkapta a megfelelõ tájékoztatást. Nyilván azoktól a felsõ vezetõktõl, akik az ügyemben személyesen érintettek voltak.”

Kabafalvi Hajnalka a döntéssel szemben szolgálati panasszal élt az AH fõigazgatójánál, a belügyminiszternél, valamint az Országgyûlés Nemzetbiztonsági Bizottságánál. Beadványait – számára kedvezõtlenül – úgy bírálták el, hogy õt magát soha nem hallgatták meg.

Az egykori tiszthelyettes szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal rendszeresen etikátlan és jogellenes magatartást tanúsít, amit iratokkal, valamint hangfelvételekkel és azok leirataival tud bizonyítani.

Miután kikosarazta a zaklatóját és megpróbált ügyet csinálni a történtekbõl, állítása szerint mintegy két éven át operatív módon megfigyelték õt és a võlegényét. Errõl értesítette a belsõ elhárítást, vagyis a Nemzeti Védelmi Szolgálatot (NVSZ) is, de elmondása szerint azon túlmenõen, hogy egy tiszt meghallgatta, ott sem történt semmi.

Kabafalvi Hajnalka tavaly december végén nyújtott be bírósági keresetet, hogy a jogsértõnek tartott nemzetbiztonsági ellenõrzést megtámadja a közigazgatási bíróság elõtt.

„A perben az Országgyûlés Nemzetbiztonsági bizottságát, valamint az AH-t jelöltem meg alperesnek, azonban a bíróság márciusban felszólított, hogy az utóbbit vonjam ki a perbõl, különben elutasítják a keresetemet. Ezzel nem értettem egyet, mert munkajogi vitám a hivatallal van, azonban a szabott határidõ miatt nem tudtam mást tenni, mint hogy teljesítettem a bírósági felhívást.”

Ezután – érdekes módon – a napokban megkapott bírósági idézés mellékleteként megküldött iratokból az derült ki a nõ és ügyvédje számára, hogy az AH maga kérte a beavatkozását a perbe, hogy így segítse a parlamenti bizottságot. Annak jogi képviselõje pedig azzal érvelt ellenkeresetében, hogy az Országgyûlés nem jogi személy, ezért a bizottságai nem rendelkeznek perbeli jogképességgel.

Kabafalvi az ügyében eljáró bírót sem tartja elfogulatlannak, mert az korábban már az AH-nak kedvezõ ítéletet hozott egy általa kezdeményezett kérelemmel kapcsolatban. Akkor azt szerette volna elérni, hogy megismerhesse, a Hivatal mely életkörülményeit találta nemzetbiztonsági kockázattal érintettnek, miért kellett megválnia az állásától, de a bíró ezt nem engedélyezte.

Kabafalvi Hajnalka furcsának tartja azt is, hogy az általa meg nem ismerhetõ és húsz évre titkosított szakvélemény keletkezésének jogszerûségét vizsgáló zárt tárgyalást a bíróság augusztus 17-ére, vagyis szokatlan módon az ítélkezési szüneten belülre tûzte ki.

A zárt tárgyaláson Kabafalvi elmondása szerint a bíró hozzájárult, hogy a következõ alkalommal betekinthessen a jogviszonya megszüntetésekor kihirdetett, húsz évre titkosított jegyzõkönyvbe, ezt követõen pedig tanúk meghallgatását fogják indítványozni.

Kabafalvi Hajnalka tud az övéhez hasonló másik esetrõl is, amibõl ügy lett. Csakhogy ott a megkörnyékezett hölgy párja magasrangú kapcsolatokkal rendelkezett, míg az õ esetében a zaklató és a baráti köre volt jobb helyzetben, állítja.



munkaugyek



És hogy az õt ért állítólagos szexuális zaklatásról miért hallgatott több mint két éven át?

„Kizárólag jogi úton, csendesen szerettük volna intézni az egészet és nem szerettem volna egy „Zsanett-ügy” fõszereplõje lenni. Nem akartam kiteregetni a magánéletemet. Azonban a hivatal – szerintem jogsértõ – lépései nem adtak más választási lehetõséget. Ha az õ szabályaik szerint játszom, akkor nem tudom bebizonyítani az igazamat. Ehhez szükségem van a nyilvánosság segítségére is.”

Szerettük volna megtudni, hogy a volt munkavállaló által indított bírósági perrõl, felmentésérõl, a poligráfos vizsgálatról és a vélelmezett lehallgatásról, illetve megfigyelésrõl mi az Alkotmányvédelmi Hivatal véleménye, ezért megkeresést küldtünk az AH felügyeletét ellátó Belügyminisztériumhoz. Amennyiben megérkezik a válasz, közreadjuk.

Csikász Brigitta
Link