Na ne már! Éppen most mikor már olyan remekül ment a rohadt zsidó görény buzulás? Vagy, ha "összeomlik", akkor még nagyobb lesz a tetvedékek ajvékolás-orgijája? A volt svéd külügyminiszter szerint Trump beiktatási beszéde több ponton is felzaklatta az európaiakat - számol be a Washington Post. Sötét jövõt vázolt a Spiegelben Ann Applebaum történész. A Le Monde volt fõszerkesztõje azt elemzi, milyen is lesz a Trump által ígért új világ. Szelestey Lajos lapszemléje.

A volt svéd külügyminiszter szerint Trump beiktatási beszéde három területen is felzaklatta az európaiakat - írja a Washington Post. Az egyik, hogy Amerika mindenekelõtt, mert az öreg földrész ezt jól ismeri a saját történelmébõl, errefelé évszázadokon át rengeteg igazi vérontást okozott ez a felfogás. Épp ezért a politikai vezetésnek tanulnia kellene a múltból, ösztönöznie kellene a tömegeket, hogy lépjenek túl a nyers érzelmeken. A második a civilizált világ. Globális összefüggésben Trump egy szóval sem említette a szabadságot, noha a földkerekség számára alapvetõ, hogy az Egyesült Államok milyen szerepet vállal a szabadság elérésében, fennmaradásában. A harmadik a gazdasági protekcionizmus. Mintha a történelem éppen az ellenkezõjét bizonyítaná, mint amit az új elnök ez ügyben mondott, tehát hogy a bezárkózás éppen nem hoz fellendülést és ad erõt. Ráadásul jelen esetben az igen szoros európai-amerikai kapcsolatokat fenyegeti. A három téma együtt pedig különösen fenyegetõ. És Carl Bildt nagy bajnak tartja, hogy nem lehet tudni, a beiktatási beszéd a kampány vége volt-e, vagy netán a kormányzati munka kezdete.

Financial Times

A Koblenzben tartott hét végi csúcskonferencia után ’hazafias tavaszt’ ígérnek Európában a vezetõ jobboldali-populista pártok, mondván, hogy a Brexit és Trump hivatalba lépése kedvezõ politikai hullámról tanúskodik, csak éppen hiába nyilvánították ki az egységet, túl sok minden osztja meg õket. Mindenesetre abban bíznak, hogy az elitellenes, nacionalista széljárás õket is hatalomra segíti. Ám túl sok ellentét választja el egymástól mindenekelõtt a francia Nemzeti Frontot, illetve a német AfD-t. A találkozón nem volt szó közös politikáról, vagy szövetségrõl, viszont a részvevõk igyekeztek egy olyan, szélesebb nemzetközi mozgalom részeként beállítani magukat, amely maga mellett tudhatja a történelem támogatását. Saját sikerüket jósolták az idei választások elõtt. Csakhogy mind a kilenc párt túlságosan is a nemzeti ügyekre összpontosít, és nem sok jelét mutatja a szolidaritásnak.

Daily Telegraph

Óv a populizmus világméretû megerõsödésétõl a pápa. Az El Pais c. spanyol lapnak adott nyilatkozatban Ferenc arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy sokan kereshetik a megváltót, ám ez olyan diktátorokat hozhat felszínre, mint egykor Hitler volt. Az egyházfõ ugyanakkor korainak nevezte, hogy véleményt mondjon Trumpról, elõbb meg akarja várni, hogy mit csinál az újdonsült amerikai elnök. Azt viszont kiemelte, hogy a válságok félelmet keltenek, és ennek legékesebb példája az, ami 1933-ban, Németországban történt. A Führer nem lopta a hatalmat, a nép választotta meg, majd a diktátor megsemmisítette a saját népét, és ez a veszély napjainkban is fennáll. Éppen a történelmi tanulságok miatt alapvetõ a párbeszéd. Mint emlékezetes, a pápa a beiktatás napján arra szólította fel Trumpot, hogy az kövesse a szellemi és erkölcsi értékeket. Egyúttal igyekezett a politikus eszébe vésni, hogy Amerika jelentõsége mindig is azon múlt, mennyire állt ki a szegényekért, a kirekesztettekért, a bajbajutottakért.

Der Spiegel

Nem sok jót lát az elkövetkezõ idõkben a világ számára Ann Applebaum. A történész, aki egyben a Washington Post szemleírója, arra számít, hogy alapvetõen megváltozik a hideg háború után kialakult világrend, meggyengülnek a békét és a szabad kereskedelmet szavatoló intézmények, az EU és a NATO. Azon kívül elképzelhetõnek tartja, hogy Oroszország újabb területeket foglal el Kelet-Európában, továbbá kampányt indít a demokrácia meggyengítésére a földrészen. Félõ ugyanakkor, hogy fegyveres viszály robbanhat ki, mivel az Egyesült Államok várhatóan kereskedelmi háborút indít Kína ellen. Odahaza ugyanakkor Trump nekironthat több olyan intézménynek, amely ellenõrzõ funkciót lát el, így a sajtónak és a köztisztviselõi karnak.

Ami Európát illeti, a szakértõ tart attól, hogy a földrész, és elsõsorban Németország nem tesz semmit a megrendült biztonság megerõsítésére. Pedig hozzá kellene látni a közös védelem megtervezéséhez. Ugyanakkor az is látnivaló, hogy jelentéktelenné vált a hagyományos jobb- és baloldal harca, ezt a nacionalisták és a populisták már korábban felismerték. Utóbbiakban közös vonás, hogy gyûlölik az uniót és a NATO-t, ellenzik a szabad kereskedelmet és csodálják Oroszországot. Nem kizárt, hogy összeomlik a liberális világrend. Mindehhez járul, hogy az orosz rendszer kiszámthatatlanabb, összetettebb, mint az egykori Szovjetunió volt. Sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a hatalmat gyakorló kicsiny csoport téves döntést hoz. De a demokráciának túl kell élnie a bajokat és túl is fogja élni azokat.

Le Monde

A lap volt fõszerkesztõje azt elemzi, milyen is lesz a Trump által ígért új világ, miután egy multimilliárdos nacionalista és protekcionista költözött be a Fehér Házba, ezzel párhuzamosan Nagy-Britannia bejelentette uniós kilépési tervét, ugyanakkor a kínai államfõ a globalizáció mellett állt ki. Sylvie Kauffmann rámutat, hogy az Egyesült Államok elnökének világképe egyszerû: Amerika mindenek fölött és a világ több részének érdekei másodlagosak. Az eddigi szövetségesek szintén a háttérbe szorulnak, mert visszaéltek az USA nagyvonalúságával. Az biztos, hogy itt a Pax Americana vége. Viszont Kína egyértelmûen nemzetközi szereplõ lett, még ha egyhamar nem is áll a világ élére. Ugyanakkor Putyinnak sikerült visszacsempésznie Oroszországot a nemzetközi aréna középére. Tudja, hogy ezúttal Washingtonból nem kell bírálatokra felkészülnie. Európának ellenben nem csupán a Brexit miatt kell nyugtalankodnia, hanem azért is, mert Moszkva igyekszik destabilizálni, Trump pedig ostorozza, és azt szeretné, ha mások is kiválnának az unióból a britek után. Ilyen szándékot egyetlen tagállam sem nyilvánított ki, de Magyarország és Lengyelország kvázi-lázadónak számít. Az idei három kulcsfontosságú választás politikai káoszba billentheti az EU-t, de meg is erõsítheti. Az említett erõpróbák közül is a francia eredmény a legfontosabb.

Neue Zürcher Zeitung

Az újság reménysugárnak nevezi a magyar szocialisták számára Botka Lászlót, ám arra is rámutat, hogy változatlanul nagyok a véleménykülönbségek a demokratikus ellenzéken belül. Az MSZP-n belül sokak számára õ az ideális jelölt Orbán Viktor ellenfeleként, de már látszik, hogy a baloldal megismétli a legutóbbi választásokon elkövetett hibákat és újabb csattanós vereségtõl kell tartania. A baj az, hogy pártja nyomja a szegedi polgármestert, csak éppen nem egyeztetett róla a többi erõvel. Miközben az MSZP egyfolytában azt hangoztatta, hogy kizárólag pártokon átnyúló összefogással képzelhetõ el a hatalomváltás. Most Botka kapott megbízást a párbeszéd lefolytatására, ám azonnal a DK orrára koppintott, amikor bírálta Gyurcsány Ferencet. Utóbbit ugyan lejáratta az õszödi beszéd, de õ továbbra is magát tekinti Orbán legesélyesebb kihívójának. A következõ hetek mutatják meg, hogy ezek után milyenek a kilátások a megállapodásra. Az érintettek tisztában vannak azzal, hogy egyedül nem megy, csakis közösen. Ám Hunyadi Bulcsú a Political Capitaltõl úgy ítéli meg, hogy a baloldal ismét magával van elfoglalva, jóllehet épp ez volt a 2014-es kudarc egyik fõ oka. A kormányoldal ugyanakkor kihasználja azt az ötletet, hogy a baloldali pártok fogjanak össze a Jobbikkal.


(Klubrádió/Szelestey Lajos)
Link