Ami eszembe jut...
Hiányoztok. Alig, szinte sosem menek fel már az oldalra... Pedig aztán... Hiányzik az az érzés, amit egy esztergomi találkozó alatt éreztem: bármilyen cuccomat, akár pénzt is letehettem volna a teremben bárhová, azt senki nem vitte volna el, senki nem nyúlt volna a máséhoz. Közösség. Akik vigyáznak egymásra. Ubuntu... Nem, ez esetben nem a Linux egy op. rendszerérõl van szó. Ez egy afrika valamely részén - nem emlékszem pontosan, hogy hol - egy kifejezés arra az életérzésre és ebbõl fakadó közösségre, ami összhangban van Föld Anyával, harmonizál az egyénnel és a közösséggel, nincs pénz, nincs kamat, a munka szívesen és szívélyességgel zajlik, egymásért. Nem is tudtam, amíg el nem kezdtem olvasni tegnap az errõl szóló könyvet, hogy ez, vagyis egy ilyen közösség kialakítása - legalább az egyén szintjén - másnak is eszébe jutott, sõt tovább is haladt vele: tudok tanulni tõle.

Igen, a tanya nem arról szól, hogy szart lapátolunk látástól nemlátásig, még ha úgy is tûnik. Egy közösség építésének alapját jelenti. A módszerek kidolgozása (a közösségi kapcsolatokéi és a munkamódszerekéi is), a földdel és annak szellemiségével harmonizáló, a természetbe illeszkedõ életforma kialakítása, formálása, újragondolása, többszöri nekifutásos megélése. Mert ez nem egy leányálom, azt megmondom. Legalábbis a kezdeti, átállási szakaszok, és a pénzkamat alapú közösségekkel (magyarul a külvilággal) való kapcsolódási felületek szervezése és megélése ölég fura dolgokat szül. Mondok példát majd.

Ne gondolja senki, hogy maj' kiköltözik pénz nélkül egy tanyára, önellátásra rendezkedik be, termel, oszt maj' jól eléldegél. Pénz nélkül az errefelé nyitás nem fog menni. A közeli gazdatársak segedelme, esetleges barterezés (traktorozom, vagy ások, címerezek, idegenelek neked, te meg cserébe megcsinálod a nagy gépet igénylõ középmély lazítást, vagy ami nekem egy hétig tartana kukorica vetés, azt géppel elveted egy óra alatt) és vevõkör kiépítése nélkül sem. Pláne nem egyedül. Szaktudás, tapasztalat nélkül. Már csak ha azt elgondolja az ember, hogy amíg megtermelem az élelmet, azt ki fogja elkészíteni étellé, és ha nekem köll ezt megcsinálni, vajon nem a termeléstõl veszi-e el az idõd? De...

A tanyán - t'án már említettem, hogy - három hektár mûvelésén és rendben tartásán munkálkodom egyedül. Ezt nem egy emberre találták ki. Családokra. Nagycsaládokra. Ahol mindenkinek megvan a maga korához, lelkületéhez mért és illõ feladata. Ha egyedül vagy, az öléggé az ultraszivornya kategória. Legalábbis meg köll szoknod, hogy mindig lesz elvégzetlen munka, sosem érsz a végére a szumma folyamatoknak. Viszont bármi történjék a külvilágban, ami a pénzrendszer összeomlását eredményezné, azaz nincs lé, nincs kaja, az itt nem számít: bármi történik, itt van étel és van víz. Ha dolgoztál. És jól dolgoztál. (Nyilván a levegõ ettõl még köll...)

A kapcsolódási pontokra példa: nyilván elõfordul, hogy valahová el köll menned. Mivel minden a Napnak és a tanyára szûkített természeti rendnek az alávetettje, így a mikor menjek kérdést sem te döntöd el. Istálló nyitásakor, etetéskor nem lehet. Záráskor nem lehet. Ha kilépsz, valamilyen munkád elvégzetlen marad. Napkelte elõtt, napnyugta után bármit, de a következõ napkeltekor már képben köll lenned. Találóan úgy mondta egy szintén tanyán - de családban - élõ jóbarátom, hogy mi vagyunk azok, akik sosem érnek rá semmire, de mindig tudnak idõt szakítani. Nem óra alapon mûködünk, hanem fényintenzitás alapon. Ahogyan az állatok. Az étkezések is ehhez alakulnak. Például nem stabilan 7-kor van reggeli, hanem miután elláttam az állatokat. Ez nyáron már reggel 6-ra megtörténik, de hétre biztosan, télen meg 9 elõtt még nem reggeliztem. Nyáron közelharc folyik azért, hogy idõs anyám végett a telefon sosincs kikapcsolva, de ennek ellenére nyáron ne hívjanak már fel ébéd után legalább azok, akik tudják, hogy mivel foglalkozom, mert a nyári szezont, amikor 4-kor már az istállóban vagy, vagy kapálsz, viszont zárni csak fél tíz körül tudsz este, azt csak úgy viselheted el, ha ebéd után szusszansz egy fél órát, órát. Amúgy is dög meleg van, és ha belegondolsz, délre már lemegy egy 8 órás mûszak... És a biológiában ez van: evés, szarás, alvás. Már bocsánat a vulgáris megközelítésért! :)

Ezt a levelet is úgy írom, hogy hajnalban vittem kokasokat vágni egy nénihez, így virradatig könnyebben szakítok idõt írni.

Konfliktushelyzetet teremthet a nem tanyasi barátokkal az idõpontok egyeztetése, és annak megértetése, hogy hiába beszéltünk meg találkozót, ha közben ellik a tehén, vagy felüti a fejét a Marek-féle betegség a tyúkok közt (és felismered!), akkor az az elsõdleges. Mint a gyerek. (Nekem az elmúlt négy évben 4 napot sikerült úgy távol lennem úgy, hogy betanulás után hárman(!) átvették tõlem a munkát erre az idõre bentlakással (ez távolról nem megy), de természetesen állandó telefonügyelet mellett). Nincs szabi, nincs munkaidõkeret, viszont olyan sincs, hogy lecsesz a fõnök, de elvihet a jég mindent, oszt akkor bokfitty.

Aztán mi van még az önellátás kapujában? Nyáron ehetsz zöldet, télen jól tárolható gumósokat (tudnod kell a tárolás mikéntjét és a tárolható fajtákat), de télre húsról nem árt ha gondoskodsz, mert a friss zöldség nem igazán jellemzõ. Ugyi... Gabonát egyedül ne akarj termelni. Még a kaszálása hagyján. Cséplés? Hm? Cséphadaróval egyedül? Szelelni egyedül. Ha meg nem akarod vegyszerezni (a nagyüzemi búzát majd' minden esõzés után levegyszerezik), akkor olyan fajtát kellene vetned, ami ellenálló (alakor, tönke, tönköly). Nos, ezeket hántolni kell... Hántoló? Még a legolcsóbb betonkeverõs verzió és kb. 700 ropi... Önellátás... Egyébként a kenyér kihagyható az étrendbõl, ha okosan csinálod a gumósokat. Na, mindegy tudnám fosni a szót a témában, mert beleszaladtam itt tanyázásomban ölég sok dologba, ami nem úgy van, mint ahogyan azt tanyasi celebektõl látod a YouTube-on...

Még egy pötty eszembe jutott: zöldség - kis haszon, minden forint számít. Hús - állatorvosi igazolás, bejelentett allattartó telep, vágó- és feldolgozó helyiség létrehozása, engedélyeztetése, takarmány honnan és milyet, vagy megtermeled te, esetleg a vágást más intézi. Tojás - 50 tyúk vagy heti 350 tojás alatt nincs pecsétkötelezettség. Ha e fölé kerülsz a pecséten már rajta van a telep lajstromszáma, tehát bejelentett teleprõl van szó. Állatorvosi vizsgálatok, engedélyeztetés, csomagolóüzem. z utóbbitól nem köll megijedni, mert pár eszköz és egy helyiség hûtõvel köll hozzá. Bár a falugazdászhoz intézett kérdésemben szereplõ légkamra-magasságmérõ eszközrõl õ sem tudott semmit... Értem én, hogy mit és miért csinál a szerkezet (egyfajta frissességi mutató), de hogy hol lehet kapni, ahhoz Muldert meg Scully-t köll hí'ni, mer' a' internet is üres...

A másik dolog, hogy krumpliért nem tudsz például benzint vásárolni. Nagyon sok dolgot el tudok intézni csereügylettel, és a megegyezés nem feltétlenül a forintosított értékegyeztetés vonalán halad, hanem a "neked mennyire van szükséged erre, mennyi ilyen terméket ér meg neked?" kérdés a vezérlet. Nyilván van, hogy forintosítunk, de el lehet tõle szakadni.

A határfelületek érintkezései miatt továbbra is szükség van pénzre, tehát felesleget kell tudnod termelni, amit el köll tudnod adni. (Ha már van kialakult termelõi közösség a területed környékén, akik nem tök ugyanazt, vagy ugyanazt a tököt termelik, akkor cserével, vagy vagy egyszerû ígérvényekkel (ami valójában a pénz is), lehet a pénzforgalmat redukálni, de kezdetben kizártnak tartom.

Ma már nem mûködik olyan egyértelmûen az, hogy ha van egy terméked, amit teszem azt vegyszermentesen állítasz elõ (tudnék mesélni az ún. ökológiai szemléletû gazdálkodási módok hátulütõirõl is bõviben), és azt hiszed, hogy ha kiviszed a piacra, akkor megélsz belõle, oszt jónapot. Egyrészt ha magad vagy, akkor nincs is idõd a piacon ü'dögelni, mert akkor a termelõ munka nem halad. Ha van fejkendõs néni, aki eladja helyetted, akkor csökken az amúgy sem gigantikus hasznod... Internet. Sokan termelnek, neten is sokan adnak el. Szart is. De a szarról nem tudni, hogy szar, hogy ha ebben nem vagy jártas. Reklám nélkül nincs eladás. Vagyis csak a szokott, nyomott árakon tudod eladni. Akkor tudsz jobban értékesíteni, ha személyes élménnyé teszed a vásárlónak, megbízik benned, látja, tudja, hogy mit hogyan csinálsz. Ezt el lehet érni úgy, hogy mesélsz a dolgokról. Rendszeresen írok kis tanyasi történeteket, amik az itteni vagy tanító jellegû, vagy vicces, vagy szomorú (mindegy, csak hasson az olvasóra) eseményeket mutatja meg és be. Ha nem tenném, nem tudnám jó áron eladni a tojást, vagy bármit, amit termelek és van belõle felesleg.

Most abbahagyom, mert pirkad, menek etetni. Van még pár dolog, amirõl mesélni szerettem vón', például a "kókler-kóser" tanyasiakról, de ezt maj' egy másik levélben hamarost.

Remélem, veled - és a csapattal - minden rendben, és jól halad a homály oszlatása! Mesélj te is, mi történik felétek? Ha felteszed az oldalra a levelem - amit teljes nyugodtsággal megtehetsz -, akkor (is) szeretettel üdvözlöm a csapatot, sokat gondolok a gondolati közösségünkre, mégha oly' ritkán is jutok el digitális valómban abba a térbe.

Baráti üdvözlettel:

Entheo Mitiok