Én pár nappal március 15. után néztem meg ezt az interjút... valóban megdöbbentett - nem mintha nem errõl beszéltek volna a szüleim már gyerekkorom óta...- de akkor is rémisztõ ezt így egyben hallani...tv-ben..., ki is rúgták állítólag a két mûsorvezetõt az interjú után...

Pár napja járt is Posta Imre Gödöllõn elõadást tartani én meg azonnal rohanni akartam, amikor a férjem azt mondta, hogy nem! Persze én azonnal felháborodtam...aztán átjött anyukám is és elkezdtünk 3-an beszélgetni...és végül megértettem õket...
Mirõl szól most a világ? Hergeljük fel az embereket, keserítsük el õket legyenek letargikusak, fásultak a sok negatív történéstõl, amiket naponta a nyakukba zúdítunk a rádión, tévén, újságkon keresztül. Egy ilyen ember majd fásult és ingerlékeny lesz a családjával is és nem csak maga fog belebetegedni, hanem a környezete is. Ez a cél, csodálatos ez az ország ezért más is szeretné és már el is fogja érni a célját, ha az emberek megbetegszenek, kiszolgáltatottnak fogják érezni magukat, nem vállalnak gyerekeket és már semmi pozitív megmozdulásra nem lesz erejük.

Én ezekkel a szavaimmal nem ezen interjú ellen beszélek! Csak végig kell gondolni, hogy azon kívül, hogy felhúzom magam, feszült leszek a családommal viszont érdemben semmit nem tudok tenni azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amikrõl Posta Imre beszél, vajon megéri-e naponta ilyen és hasonló dolgokkal foglalkozni...persze tudom, az információ... igen, igaz, de ezen kívül?

A beszélgetés fonala végül is arra jutott, hogy egy dologgal menthetõ meg ez a nemzet: ha egészséges, hívõ és maximálisan pozitívan gondolkodó emberek lakják, akik egy dologgal foglalkoznak: építeni, építeni! Mosolyogva fordulni minden emberhez, minden nap, gyermekeket vállalni, szeretetben, békességben és egészségben nevelni õket, megtanítva a hagyományainkra, értékeinkre, megtanítani arra, mi az igazán fontos az életben! Ha az emberek többsége így tesz, akkor fog bármi is megváltozni ebben az országban, világban! Itt most mondhatnák sokan, hogy pénz nélkül hogyan? Nagyanyáink? Õk fillérekbõl, a két kezük munkájával, tenni akarással és ráadásul 8-10 gyermekkel? Mégis, ezek a gyerekek felnõttként óriási szeretettel emlékeznek vissza, hogy hogy tudtak örülni MINDENNEK! Akár egy kicsi foltozott csizmának, HA VOLT SZERETET A CSALÁDBAN....

Használjuk fel azokat a tálentumokat, amiket kaptunk, ne ássuk el õket, mint a rossz szolga, hanem kamatoztassuk õket, függetlenül attól, hogy utcaseprõk, bolti eladók vagy politikusok vagyunk!

Zárszónak a bolti eladóról eszembe jut egy ismerõsöm - csuda dolgot talált fel, de csak majd az engedélyével írok róla, mert eddig halálos fenyegetettségben élt ezért a családjával...-, aki szokásává tette, hogy ha bemegy egy boltba és az eladó megkérdezi, hogy "mit adhatok még"? azt válaszolja: "egy mosolyt!". Legközelebb már maguktól mosolyognak...

Mindenkinek, minél több mosolyt kívánok, ez még ingyen is van, sõt ragályos !!!

Berni
2009, április 11
Link