Jöttél, honnan csak menni lehet?
Nincs maradás, mert senki veled?
Vonulsz, mint a dúló vihar?
Nyomodban,
Nyomtalan jelened jár.
Rád így a pusztulás vár.

Mennél, már nincs maradásod?
Inkább saját sírodat ásod?
Tarsolyodban múltad helye,
Nyakadon?
Torkodra szikkad a pillanat,
Vetélt szíved megszakad.

Hol zúgó erdõk közt a napfény les?
Hol minden törzs és nemzettség öles?
Surransz, mint a kósza vágy?
Névtelen,
Jeltelen homályos árnyék,
Idegen, ártó szándék.

Befogad a sötétség, mert ismer?
Taszítod a fényt, mert ismered?
Mindenki veled, aki ellened?
Gyümölcstelen,
Terméketlen szellemtanítvány,
Meddõ a lélek, ha hitvány.

Körmeiddel kapaszkodsz a ködbe?
Hanyagul mosolyogsz, fejbe lõve?
Borzongsz, ha jön az angyal?
Érthetetlen,
Érzõ, puha, vérzõ aggyal.
Bekennek majd sáragyaggal:

Magyar Emberek!