Tehát már megkezdték a realizálást. A MNB is ebbõl "költekezik". Többször felmerült a kérdés, hogy mit kezd az amerikai jegybank szerepét betöltõ Fed azzal a 4500 milliárd dollár értékû kötvénnyel, amit a mennyiségi könnyítés (fedezetlen pénzszórás) idején megvásárolt. Eddig nem volt aktuális az ügy, de most, hogy eljött végre a monetáris szigorítás ideje, már foglalkoznak vele.

A Fednek már a most szerdai kamatdöntõ ülésen mérlegelnie kell, hogy a fokozatos kamatemelési ciklust ötvözze-e mérlegének leépítésével, vagyis a megvásárolt rengeteg kötvény fokozatos, óvatos eladásával, vagy ha nem is teszi még, hogyan kommunikálja a kérdést. Ha nem vonja ki a pénzt, lufi és gyors infláció jöhet, ha nem elég óvatosan teszi, akkor piaci pánikot okozhat.

A pénz útja

Az egész kötvényvásárlás lényege az volt, hogy a jegybank úgy gondolta: nem elég, ha a kamatokat 0-ig csökkentik, a gazdaság élénkítéséhez arra is szükség van, hogy ne csak a pénz árát csökkentsék le, hanem közvetlenül többletpénzt is pumpáljanak a gazdaságba. Ennek egyik lehetséges formája, ha az állam költekezni kezd (ekkor persze nem a jegybank, hanem a kormány végzi a feladatot), de akkor rögtön költségvetési hiány keletkezik, az állam eladósodik, és ez közismerten nem jó megoldás hosszabb távon.

Ezért gondolták azt, hogy a jegybank a piacon lévõ államkötvényeket és esetleg vállalati kötvényeket vásárol, ezzel fedezetlen pénzt enged a gazdaságba, de ez a pénz nem növel adósságot. A kötvények a jegybanknál maradnak, és késõbb újra eladhatja õket, bevonva a fedezetlen pénzt. A pénz útja ugyanakkor nem feltétlen a jegybanki elgondolás szerint halad a lakossági költekezés vagy a vállalati beruházások irányába: a kötvényeket azok tulajdonosai, a befektetõk és fõként a befektetési alapok adják el, és a kapott pénzt újra be akarják fektetni, magasabb hozam reményében. Így részvényeket és esetleg ingatlanokat kezdenek vásárolni, és bizonyos mérték fölött már önmagában ezzel igen komolyan megemelik az adott eszközök árait.

Nem akartak lufit

A jegybanknak nem célja, hogy a tõzsdén és az ingatlanpiacon lufi keletkezzen, inkább csak reménykedik, hogy ez csak részben történik meg, és a pénzbõl fogyasztásra és beruházásra is jut. A jelek szerint azonban igen sok pénz ment a részvénypiacra: a 8 év alatt nagyon magasra emelkedõ részvényárak és indexek arra utalnak, hogy az említett 4500 milliárd dollár nem kis hányada oda került.

Logikus a kérdés ezek után, hogy ha a pénzt visszavonják, akkor mi történik? Konkrétan úgy néz ki a dolog, hogy a Fed elkezdi eladni a kötvényeket, így azok ára esni, hozama pedig emelkedni kezd. Az emelkedõ hozam arra ösztönöz sok befektetõt, hogy eladjon részvényeibõl, esetleg ingatlanjaiból, és immár magasabb hozam mellett vegye meg a biztonságosabb kötvényeket. Miután óriási összegrõl van szó, természetes, hogy ez komoly áresést okozhat a részvénypiacon.

Kerülnék a pánikot

Ez önmagában még nem baj, hisz a tõzsde egyszer emelkedik, máskor esik, ez a dolgok rendje. Azt viszont érthetõen el akarja kerülni a Fed, hogy ez túl hirtelen, túl pánikszerûen történjen. Az egyik lehetõség, hogy csak rendkívül óvatosan, lassan indítja el a kötvényvásárlásokat. Ami talán még ennél is fontosabb, az a megfelelõ kommunikáció: ha kötvényeladások híre váratlanul és felkészületlenül éri a piacokat, a befektetõk pánikszerû eladásba kezdhetnek elõször a kötvények piacán, hirtelen túl nagyot emelve a hozamokon, majd a részvénypiacon is.

Egy, a Bloombergnél publikáló devizapiaci stratéga szerint ez különösen akkor lehet veszélyes, ha a kamatemelésekkel egybeesik, így a hirtelen és erõs szigorítás képzete alakul ki a piaci szereplõkben. Ezért szerinte a Fednek érdemes megfontolni, hogy a pénzvisszavonás megkezdésekor kissé lassítja a kamatemelés ütemét (akár több kamatdöntésen is változatlanul hagyva a kamatot), vagy pedig gyorsabb kamatemelési ütem mellett késõbbre hagyja a kötvényeladásokat. Hozzáteszi, hogy mindennek eldöntéséhez célszerû a piaci résztvevõkkel konzultálnia, hogy a hatás felmérhetõbb legyen.
Link