'Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba'(Kr.e. 6. század, Hérakleitosz)

Senki, ez kacsaúsztatóra, húgytócsára azért nem állja!

Imre,

Ez nagyon szellemes
Ezen biztos vagyok, hogy Hérakleitosz is összeborzolta volna szemöldökét

de a lényeg: könyörtelenül igaz..........

Irjatok szépen, szabatosan (nem szabadosan) fiúkák, mert ki mint ír úgy gondol és amint gondol úgy cselekszik. Ha elhülyéskeditek a szép magyar nyelv lehetöségeit és csak az olcsó jópofáskodásra futja, akkor a végén megnézhetitek magatokat (és nem magatok, tárgyrag nélkül...)
Aki már a tárgyragra sem tud vigyázni, annak hamarosan értelmes nyelve sem lesz, csak majd ezek az elbaxott, meg f@sz, meg más 6almas falrengetö viccek.
Elvicceljük a nyelvünket, az meg vissza-tréfál, s mielött észrevennénk, volt-nincs szép nyelv. Ami marad, azzal meg nem fogunk ELHIRESÜLNI, csak esetleg ELHIREFÖNI.

Tanulmányozzátok a rovásírást, hátha akkor komolyan tudjátok venni az ösi nyelvet, és könnyebb lesz lemondani a modern "katyvasz"-nyelvröl, vagy nem, kis "mocsadékos" nyelvújítók, zsizsik firkászokkal az élen ?

Mert úgy járhattok könnyen hogy a "nagy jópofa" nem lesz más, csak "jó nagy pofa"...majd ott, ahol a part szakad....

gladiator
A könnyek megmaradtak, s a nyelvem se változott. Nem ezen a honlapon tanultam megy anyanyelvemet. (Jól néznék ki, ha itt kellett volna...)

Fargó, a nyelvünk "organikus". Nem lehet "újítani" sem rontani rajt. Gondold ezt át mégeccör!

Potápi: jelentõs összeg a külhoni magyarság oktatási-nevelési támogatására

Ahogy tavaly, úgy várhatóan idén is hozzávetõlegesen 240 ezer külhoni magyar gyermek oktatási-nevelési támogatására nyújtanak majd be pályázatot – mondta Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelõs államtitkár a Kossuth Rádió 180 perc címû mûsorában kedden. http://magyaridok.hu/belfold/potapi-j...a-1391221/

Magyarország igényt tarthat Kárpátaljára

Nem zárható ki, hogy Ukrajna nyugati szomszédai szemet vetnek a határ menti területekre, s kísérletet tesznek azok elcsatolására, Magyarország például igényt tarthat Kárpátaljára.

Mindezt az Ukrán Felderítõ Szolgálat egykori vezetõje fejtette ki a Gordon címû kiadványnak adott interjújában. A szóban forgó cikkbõl a transkarpatia.net kárpátaljai regionális ukrán nyelvû hírportál idéz. Eszerint Mikola Malomuzs elképzelhetõnek tartja, hogy Ukrajna szomszédai kihasználják az itteni bizonytalan belpolitikai és belbiztonsági helyzetet, s megkísérlik elcsatolni a nyugati régiókat. A felderítõ szolgálat volt parancsnoka ezt a verziót ugyan kis valószínûséggel prognosztizálja, de teljesen elvetni sem tudja.

Konkretizálja is a lehetõségeket:

Magyarország Kárpátaljára, Románia Bukovinára, míg Lengyelország Halicsinára és Volinyra tarthatna igényt.

Kivitelezési módként a dél-oszét példát említi, amikor az orosz hadsereg saját állampolgárainak védelmére hatolt be grúz területre. Az ex-parancsnok emlékeztet, hogy ehhez a felsorolt szomszédos EU-s tagállamok is megteremtették már a feltételeket, merthogy sok tízezer embernek osztottak ki saját útlevelet ezekben a megyékben.

Arra már a transkarpatia.net portál emlékeztet, hogy Ukrajna történetében már sokszor elõfordult, hogy a mai területét felosztották egymás között a nagyhatalmak és a szomszédos országok.

Érdekesek a cikkhez fûzött olvasói kommentek is.

Van, aki megjegyzi, hogy bár nem örül az elképzelésnek, de még mindig jobb lenne a magyar hatalom itt, mintsem ennek a kijevi vezetésnek engedelmeskedni, amely csak a nép kirablásával és saját maga gazdagodásával van elfoglalva.

Olyan kommentelõ is akadt, aki egyszerûen csak dicséri Malomuzs jóslatát.

(Kárpáthír)
http://delhir.info/cimlap/friss-hirei...-karpatalj

Nem értek egyet Imre.
Igenis lehet rontani rajt´(a hiányzó a-nak felel meg a ´jel)
Viszont javítani is lehet és kell is rajta. Miért? Azért, mert a nyelv önmagától nem javul és nem romlik. Mi, akik használjuk, javíthatjuk csak meg (oda-vissza), de ez nem megy magától . Ezt úgy értem, hogy tudatos kell legyen. Az oda-visszát úgy értem, hogy az új fogalmakat a régiek értelmében és nem egyedül saját esetleg idegen értelmében kell beépíteni, és a vissza-javítás pedig a nyelv legrégebbi érteme szellemében - vissza a forráshoz - kell történjen.

A betegségböl kigyógyulás, és az ezt elösegítö gyógyítás nem lehetséges a betegség felismerése nélkül. Ha nem ismerjük fel, hogy romlik a nyelvünk (mert nemcsak mi rontjuk, tudat alatt, de a fizetett médiapatkányok is - ök tudatosabban), tehát ha elhessegetjük a romlás gyanúját, akkor nem beszélhetünk javulásról és javításról.
Ellentétben azokkal, akik a nyelvre bízzák, hogy javuljon meg öneröböl, sajnálattal állapítom meg, hogy remémytelen ez a reménykedés.
A nyelv amelyben élünk (nyelvében él - és hal - a nemzet), úgy alakul, ahogy mi alakulunk, és ahogy beszédünkben, írásunkban alakítjuk.

Vegyük végre észre, hogy mi zajlik, mi folyik a nyelvvel. A média megnövekedett hatalma, a mindent (igy a nyelvet is) liberálisan kezelö hatalom hasznot húz abból, ha az állampolgárok egy egyre alacsonyabb, gyerekesebb, logikátlanabb, hagyományt-felrúgóbb, elidegenitettebb stb szinten v. módon beszélik a nyelvet. Ettöl még ök, a hatalom gyakorlói, köszönik szépen de jól vannak. Ök már úgyis globális kacsintgatással múlatják idejüket, ott meg (globáliséknál) ugye elég az a szép ánglius, öt-nyelvböl-összeszedett akármi.

Én tudom, hogy nektek nem fáj, mert cseppenként kaptátok a nyelvrontás mérgét -, söt talán még naiv ártatlanságotokban (vagy vak magyar önbizalmatokban) még élvezitek is, hogy lám ,mi mindenre képes a nyelvünk, de nekem ez nagyobb fájdalmat okoz, mert 37 év az 37 év, (távollét, külsö perspektíva) és én egyben látom a hatást.
A hatását annak, ami szerintem tudatos politikai döntés eredménye, s amelynek célja népünk lebutítása. Ezt a célt szolgálják az összes hazugságok, honfoglalástól holokamun át "M.o. jobban teljesít"-ig minden, beleértve azt a hazugságot is, hogy a nyelvet nem mi alakítjuk, hanem a nyelvünk alakított bennünket. Ami így, ebben a formában persze nem igaz. A nyelv egy élö altivitás, és ahogy az aktív ember cselekszik/gondolkodik/beszél/ír úgy alakul a nyelv is. Igenám, de nem tudjuk visszavezetni nyelvünket a keletkezés fázisáig; nem tudjuk miféle szellemi örökség ez, honnan, kiktöl, és mikortól.

Azt viszont tudhatnánk (ma már) hogy ahogy beszélünk/írunk/ cselekszünk úgy gondolkodunk és megfordítva. Tehát nem mindegy hogy hogyan használjuk a nyelvet, nem mindegy hogy milyen irányba alakul a nyelv a használat, s a változó tartalom folytán.
Irtunk itt arról korábban, hogy az az igazán rab, aki szabadnak hiszi magát. Nahát a nyelvvel is hasonló a helyzet: amig nem hisszük el, hogy a nyelvünk használatában nem vagyunk szabadok, addig a nyelv nálunk tudatosabb (erre programozott) lezüllesztöi ugyanúgy játszanak velünk és ugyanúgy a markukba röhögnek, mint a gazdasági/politikai hatalom és háttérhatalom vezéralakjai.

A nyelv az egyetlen terület, ahol még viszonylagos szabadság van; mindenki úgy beszél/ír, ahogy akar. Mindez szép és jó; de vegyük már észre, hogy a liberalizálás mit okoz a nyelvben: mindenki azt csinálhat vele amit akar. Mindenkinek alanyi joga, hogy olyan hülyén beszélje a nyelvet, ahogy neki tatszik.Jó-e ez nekünk?
(A minap azt irta valaki"tüntetés" helyett, hogy: "tünci". Hát nem aranyos, mondhatnánk? Lehet, de ugyanannyira hülye is. Ez nem az én magyar nyelvem, és nem szeretném ha a fiaim vagy unokáim ezt hinnék magyar nyelvnek.)

Nyakig vagyunk a sz..ban, és ugyanez érvényes a valaha szebb magyar nyelvre is. Ezt vagy észrevesszük, vagy nem, de véleményem szerint a létünk talán legfontosabb kérdése. Ha ma még nem az, holnap az lesz.
Mert a sz.. nemcsak az életmódunkból megy át a nyelvbe, de a nyelvböl is átmegy az életmódunkba.
Ha pedig az életmódunkon nincs erönk változtatni, akkor a nyelvünket kell megragadni, és kitartó, következetes (és igérem: élvezetes) munkával azt kell megjavítani, hogy aztán a beszélt és irott nyelv a gondolkodásunk mikéntjét is befolyásolja, majd végül a gondolatokból megfelelö tettek lehetnek.

Nem olyan nehéz dolog ez, mint a milyennek látszik, vagy elsö hallásra tünik. A média magyar kézbe kerülése elengedheteteln feltétel, persze; nem maradhat örökké a magyarellenes liberálisok és egyébb idióták kezében. Ha ez, a jelenlegi állás mellett, nem megy, akkor kezdjük el, ahogy a svéd mondja;a "fü gyökereitöl" és írjunk, beszéljünk, gondolkodjunk egy kevésbé divatos, de értelmesebb, kevésbé modernkedö, de hagyomámytisztelöbb módon, kezdjük el itt és most a P.I. honlapon!!(Megengedve, hogy Imre kell kimondja erre a végszót, hiszen nélküle én sem lennék (itt))

Mi bajunk lehet belöle? Mi baja lehet belöle a nyelvnek, nekünk magunknak, mint egyéneknek, személyiségeknek, nem lennénk-e gazdagabbak általa.?
A nyelv, hacsak ezen a kis fórumon is, nyerne rajta, és meg is hálálná a törödést.

Honnan tudom, miböl gondolom? Onnan, hogy különleges kapcsolatban vagyok a nyelvvel, amit vagy észrevett valaki, vagy nem, de én tudatában vagyok ennek. Folyamatosan tanulmányozom a rovásírásunkat és a felfedezések sorban jönnek. Még az elején vagyok, de már sokat köszönhetek ezeknek a tanulmányoknak. (Ajánlás: Juhász Zsolt összes könyve a témában)

Köszönöm azok türelmét, akik idáig eljutottak, és mivel köszönhetném meg jobban, mint azzal az ígérettel, hogy rajtam nem fog múlni a P.I. honlap nyelvi emelkedése. Valójában erre várok kb. 10 éve...

(A másik, személyes okom a javításért érvelni, az az, hogy a "tünci" és a hozzá hasonló szellemességek nem kifejezetten emelik az irodalmi élményemet, amellett hogy tudatában vagyok a kárnak amit okoznak nemcsak hosszú de már rövid távon is.)

Tisztelet, szeretet és békesség (v. békasegg, ha Imrének jobban tetszik így)

Fargó de sokat használtad a betûket, pedig az elején leírtad, amit írtam, hogy nem lehet elrontani, a használóik meg javíthatatlanok. Nem tudom megfigyelted-e, hogy bizonyos személyeknek hajlama van a nyelvészkedésre, másoknak nem van, ami nem azonos a nincs-csennel. A neologizmus jelenségét a piciátria jól ismeri. A skizofrénia tünetei közt jegyzik. Szavak alkotása, harsány logikátlanságnak tûnõ szófûzés, mondatszerkesztés.

A világunk meghasadt. Lehet, hogy nem, de nekem sokszor hasadéknak tûnik, ahonnan kiszólogatunk minden tónusban, rejtve és nem, hogy igen! Közben rájövünk erre-arra. Ez annak is köszönhetõ, hogy a nyelvünk rejtett tartalékait fedezzük föl és fölözzük le.

Ne aggódj a jelekkel kapcsolatos különleges viszonyodért. Annak nem árt mások csûrés-csavarása. Az én próbálkozásaim a bennem zajló folyamatokat trükközik. Frázisok és parafrázisok, ha néha sok is a kevés.

Ezt Enid írta nekem hozzád:
"Keephez: amig maguk a "mesterek" elzarkoznak a fejlodestol, addig hova akarnak tanitvanyokat? Persze, ertem, hogy az anyazas csunya meg a rovidites meg a felreiras...
Volt ido, amikor szepen kepeztek nagyjaink... de innen nezve nem sok sikerrel jart."

Miért, nem tudom, de ha tudnám, se lenne miért nem kérdezni, hogy miért? Miért ne? Lehet több miért is van, mint kolbász.
[movie=youtube]https://www.youtube.com/watch?v=5RgaIA6CzPY[/movie]