Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az osztrogorszki kitörés

BelföldVan valakinek kedve kitörni? Nincs? Jó, csak kérdeztem, mert erõsen be vagyunk kerítve itt a Don-ánál. Ha egy magyar ember azt hallja, Don-kanyar, 1943, II. Magyar Hadsereg, óhatatlanul elkomorodik. A kõkemény orosz tél, a hiányos felszerelés, a veszteségek. De akkor is, ott is, ragyogtak fel csillagok, születtek hõsök. És volt, aki Don-kanyartól az egyetemi katedráig jutott…

1943 januárjában, a Donnál, igencsak szorult a kapca. A harcok hevességérõl csak, annyit, hogy a 13. könnyû hadosztály 31. gyalogezred négy nap alatt elveszítette harcoló állományának hetven százalékát. A megmaradtakat két csoportra osztotta Rumy Lajos ezredes, az egyiknek Szüts alezredes, a másiknak Duska László százados lett a parancsnoka.

Mindnyájan tudták, hogy Osztrogorzsszkban nemigen van tovább. A városba már több ízben is küldtek vissza az oroszok elfogott magyar és német katonákat üzenettel, hogy adják meg magukat. De az üzenetekre nem válaszolt senki… Az egyetlen lehetõség - hogy megússzák a hadi fogságot, vagy a még annál is rosszabbat - a kitörés maradt.

Ekkoriban mondta el Duska László, rövid, de annál híresebb beszédét:

Fiuk! A mi ezredünk Zrínyi Miklós nevét viseli. Tudjátok, hogy ez a név mit jelent! Mindnyájan ismeritek Szigetvár történetét! Akkor lesztek méltó unokái a szigetvári hõsöknek, ha megmutatjátok, hogy ti vagytok az osztrogorszki hõsök!"„Fiuk! A mi ezredünk Zrínyi Miklós nevét viseli. Tudjátok, hogy ez a név mit jelent! Mindnyájan ismeritek Szigetvár történetét! Akkor lesztek méltó unokái a szigetvári hõsöknek, ha megmutatjátok, hogy ti vagytok az osztrogorszki hõsök!

Január 18-án éjfélkor már betörtek a városba az oroszok. Magyarok és németek vállvetve harcoltak és a szövetségesek kerek szemmel figyelték a magyarok különös harci taktikáját. Egészen közel engedték a támadókat, aztán sípjelre tüzeltek. Mintha csak a gyakorlótéren lennének…

A kérdésre, hogy miért e különös taktika, a válasz ez volt: fogytán a lõszerünk. De nem csak a lõszer volt fogytán az emberveszteség is mind nagyobb lett. Két orvos is elesett, mikor bombatámadás érte a segélyhelyet.

Január 19-én végre elkezdték a kiürítést. De nem sokáig örülhettek, a kivonuló csapatok Novij Olsannál kemény ellenállásba ütköztek. A szovjet nehéztüzérség állásai… Innen jött az orosz „áldás”. A hadosztályparancsnok utasítása szerint valahol itt kellett volna támadniuk, de gyõzött a józanész, a helyzet helyes értékelése és kerestek egy könnyebb utat.

Duska László maga vezette a végsõ rohamot egy nádason keresztül. Egy szemtanú így emlékezett errõl:

A németek egy lemaradt csoportja csatlakozott a mi áttörõ csoportunkhoz. Ez alatt lassan a nádason át 250 méterre megközelítettük a tanyasort, ahonnan erõs puska és géppuskatüzet kaptunk. Felzárkóztam Duska százados mellé, amikor tõle azt a parancsot kaptam, hogy az egyik géppuskás tanyát jobbról rohanjam meg az embereimmel, õ balra fog rohamozni. Lassú elõreküzdés kezdõdött. Mikorra a tanyasort 100 méterre megközelítettük, az oroszok a vasúti töltés felé kezdtek szállingózni. Duska százados Hajrát! vezényelt, és felugrott. Rögtön utána rohamozott mindkét csoport. Embereink az orosz géppuskákat elfoglalták, és azokat megfordítva tüzeltek az ellenségre. Jobbra tõlünk a sebesült Mamusich õrnagy fogott el egy géppuskát a zászlóalj távbeszélõseivel. Az élen mindenütt ott járt sebesült parancsnokunk, Duska százados. Nem telt bele öt perc, és az egész zászlóaljunk szinte menetoszlopba tömörülve nyomult Sinkin felé. Rögtön csatlakoztak hozzánk a németek is. Rövidesen ugyanezen a résen jöttek át a már-már kilátástalannak ítélt teljes körülkerítésbõl a hadosztály többi csapatai is.

Duska Lászlót bátorságáért és helytállásáért felvették a Vitézi Rendbe. A II. Magyar hadseregbõl egyedüliként õ kapta meg a Magyar Tiszti Vitézségi Érmet. Kitüntetését a Várban, személyesen a Kormányzótól vehette át. Ezt a kitüntetés elõtte csak hárman kapták meg a Magyar Honvédségnél…

Az orosz fronton súlyosan megsebesült. Felépülése után a német Hadiakadémiára került három társával továbbképzésre. A háború vége – nem kis szerencséjére – a francia megszállási övezetben érte. Mivel Magyarország nem állt hadban Franciaországgal, így az ott tartózkodó magyar alakulatok nem számítottak hadifogolynak, még a fegyvereiket is megtarthatták.

A háború után Kanadában, Calgaryban telepedett le. Geofizikusként dolgozott, tanított a helyi egyetemen. Egy országos pénzgyûjtési kampánnyal a helyi magyaroktól sikerült 300 000 dollárt összeszednie. A befolyt összegbõl alapítványa a Torontói Egyetemen létrehozta a Magyar Tanszéket.

Vitéz Duska László született Bártfán, 1912. február 5-én. Calgaryban hunyt el 1987. október 1-én.

Forrás: Wikipédia; Forum.warthunder.com; Origo.hu; Magyarhuszar.hu; Multunk-portal.hu;
Link

Hozzászólások

118 #1 keepfargo
- 2017-02-07 04:30
Ilyeneket (is) taníthatnának a magyar diákoknak, vagy legalábbis az olvasmányok között szerepelhetne, de lehet hogy már Zrínyit is kihagyták a tananyagból, így a hivatkozási alap sem lenne meg...nehogy büszkeséget érezzen a "bünös nép" egyetlen gyermeke is...
2 #2 gerry
- 2017-02-07 06:08
Emlékeim szerint - apám, néhány rövid története alapján - szintén ott volt ennél a kitörésnél, majd több mint másfél évig, miközben fél európát keresztül gyalogolta bujkálva és menekülve, 1945 áprilisában keveredett vissza az erdélyi magyar földre. Ekkor volt 20 és fél éves. Aztán ´51-ben magyarországra költözött, 56-ban megint "belekeveredett" a harcokba, aminek következtében 57 elején elvitték és újabb 18 hónapot vendégeskedhetett - birói vizsgálat nélkül, elõzetesben, várva az itéletre, anyám azt se tudta él-e még egyáltalán. Amikor végre hazaengedték, még '64-ig REF-es volt (rendörségi felügyelet) miközben nekem fogalmam sem volt arról, hogy a világ nem olyan gyönyörü mint amit a gyerekkoromban átéltem.
De apám, soha nem érezte magát bünösnek és útravalóul én is ugyanezt kaptam tõle. A magyar embernek nem kell szégyenében lehajtania a fejét senki elõtt.

Élt, pontosabban túlélt 72 évet - de utolsó éveiben, így is halt meg, még azt hihette, megérte harcolnia a szabadságért, a magyarok fennmaradásáért, álmaiért.

postaimre.net/kepek/A_Hazaert_es_Szabadsagert.jpg

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.41 másodperc
3,400,062 egyedi látogató