Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az osztrogorszki kitörés

BelföldVan valakinek kedve kitörni? Nincs? Jó, csak kérdeztem, mert erõsen be vagyunk kerítve itt a Don-ánál. Ha egy magyar ember azt hallja, Don-kanyar, 1943, II. Magyar Hadsereg, óhatatlanul elkomorodik. A kõkemény orosz tél, a hiányos felszerelés, a veszteségek. De akkor is, ott is, ragyogtak fel csillagok, születtek hõsök. És volt, aki Don-kanyartól az egyetemi katedráig jutott…

1943 januárjában, a Donnál, igencsak szorult a kapca. A harcok hevességérõl csak, annyit, hogy a 13. könnyû hadosztály 31. gyalogezred négy nap alatt elveszítette harcoló állományának hetven százalékát. A megmaradtakat két csoportra osztotta Rumy Lajos ezredes, az egyiknek Szüts alezredes, a másiknak Duska László százados lett a parancsnoka.

Mindnyájan tudták, hogy Osztrogorzsszkban nemigen van tovább. A városba már több ízben is küldtek vissza az oroszok elfogott magyar és német katonákat üzenettel, hogy adják meg magukat. De az üzenetekre nem válaszolt senki… Az egyetlen lehetõség - hogy megússzák a hadi fogságot, vagy a még annál is rosszabbat - a kitörés maradt.

Ekkoriban mondta el Duska László, rövid, de annál híresebb beszédét:

Fiuk! A mi ezredünk Zrínyi Miklós nevét viseli. Tudjátok, hogy ez a név mit jelent! Mindnyájan ismeritek Szigetvár történetét! Akkor lesztek méltó unokái a szigetvári hõsöknek, ha megmutatjátok, hogy ti vagytok az osztrogorszki hõsök!"„Fiuk! A mi ezredünk Zrínyi Miklós nevét viseli. Tudjátok, hogy ez a név mit jelent! Mindnyájan ismeritek Szigetvár történetét! Akkor lesztek méltó unokái a szigetvári hõsöknek, ha megmutatjátok, hogy ti vagytok az osztrogorszki hõsök!

Január 18-án éjfélkor már betörtek a városba az oroszok. Magyarok és németek vállvetve harcoltak és a szövetségesek kerek szemmel figyelték a magyarok különös harci taktikáját. Egészen közel engedték a támadókat, aztán sípjelre tüzeltek. Mintha csak a gyakorlótéren lennének…

A kérdésre, hogy miért e különös taktika, a válasz ez volt: fogytán a lõszerünk. De nem csak a lõszer volt fogytán az emberveszteség is mind nagyobb lett. Két orvos is elesett, mikor bombatámadás érte a segélyhelyet.

Január 19-én végre elkezdték a kiürítést. De nem sokáig örülhettek, a kivonuló csapatok Novij Olsannál kemény ellenállásba ütköztek. A szovjet nehéztüzérség állásai… Innen jött az orosz „áldás”. A hadosztályparancsnok utasítása szerint valahol itt kellett volna támadniuk, de gyõzött a józanész, a helyzet helyes értékelése és kerestek egy könnyebb utat.

Duska László maga vezette a végsõ rohamot egy nádason keresztül. Egy szemtanú így emlékezett errõl:

A németek egy lemaradt csoportja csatlakozott a mi áttörõ csoportunkhoz. Ez alatt lassan a nádason át 250 méterre megközelítettük a tanyasort, ahonnan erõs puska és géppuskatüzet kaptunk. Felzárkóztam Duska százados mellé, amikor tõle azt a parancsot kaptam, hogy az egyik géppuskás tanyát jobbról rohanjam meg az embereimmel, õ balra fog rohamozni. Lassú elõreküzdés kezdõdött. Mikorra a tanyasort 100 méterre megközelítettük, az oroszok a vasúti töltés felé kezdtek szállingózni. Duska százados Hajrát! vezényelt, és felugrott. Rögtön utána rohamozott mindkét csoport. Embereink az orosz géppuskákat elfoglalták, és azokat megfordítva tüzeltek az ellenségre. Jobbra tõlünk a sebesült Mamusich õrnagy fogott el egy géppuskát a zászlóalj távbeszélõseivel. Az élen mindenütt ott járt sebesült parancsnokunk, Duska százados. Nem telt bele öt perc, és az egész zászlóaljunk szinte menetoszlopba tömörülve nyomult Sinkin felé. Rögtön csatlakoztak hozzánk a németek is. Rövidesen ugyanezen a résen jöttek át a már-már kilátástalannak ítélt teljes körülkerítésbõl a hadosztály többi csapatai is.

Duska Lászlót bátorságáért és helytállásáért felvették a Vitézi Rendbe. A II. Magyar hadseregbõl egyedüliként õ kapta meg a Magyar Tiszti Vitézségi Érmet. Kitüntetését a Várban, személyesen a Kormányzótól vehette át. Ezt a kitüntetés elõtte csak hárman kapták meg a Magyar Honvédségnél…

Az orosz fronton súlyosan megsebesült. Felépülése után a német Hadiakadémiára került három társával továbbképzésre. A háború vége – nem kis szerencséjére – a francia megszállási övezetben érte. Mivel Magyarország nem állt hadban Franciaországgal, így az ott tartózkodó magyar alakulatok nem számítottak hadifogolynak, még a fegyvereiket is megtarthatták.

A háború után Kanadában, Calgaryban telepedett le. Geofizikusként dolgozott, tanított a helyi egyetemen. Egy országos pénzgyûjtési kampánnyal a helyi magyaroktól sikerült 300 000 dollárt összeszednie. A befolyt összegbõl alapítványa a Torontói Egyetemen létrehozta a Magyar Tanszéket.

Vitéz Duska László született Bártfán, 1912. február 5-én. Calgaryban hunyt el 1987. október 1-én.

Forrás: Wikipédia; Forum.warthunder.com; Origo.hu; Magyarhuszar.hu; Multunk-portal.hu;
Link

Hozzászólások

118 #1 keepfargo
- 2017-02-07 04:30
Ilyeneket (is) taníthatnának a magyar diákoknak, vagy legalábbis az olvasmányok között szerepelhetne, de lehet hogy már Zrínyit is kihagyták a tananyagból, így a hivatkozási alap sem lenne meg...nehogy büszkeséget érezzen a "bünös nép" egyetlen gyermeke is...
2 #2 gerry
- 2017-02-07 06:08
Emlékeim szerint - apám, néhány rövid története alapján - szintén ott volt ennél a kitörésnél, majd több mint másfél évig, miközben fél európát keresztül gyalogolta bujkálva és menekülve, 1945 áprilisában keveredett vissza az erdélyi magyar földre. Ekkor volt 20 és fél éves. Aztán ´51-ben magyarországra költözött, 56-ban megint "belekeveredett" a harcokba, aminek következtében 57 elején elvitték és újabb 18 hónapot vendégeskedhetett - birói vizsgálat nélkül, elõzetesben, várva az itéletre, anyám azt se tudta él-e még egyáltalán. Amikor végre hazaengedték, még '64-ig REF-es volt (rendörségi felügyelet) miközben nekem fogalmam sem volt arról, hogy a világ nem olyan gyönyörü mint amit a gyerekkoromban átéltem.
De apám, soha nem érezte magát bünösnek és útravalóul én is ugyanezt kaptam tõle. A magyar embernek nem kell szégyenében lehajtania a fejét senki elõtt.

Élt, pontosabban túlélt 72 évet - de utolsó éveiben, így is halt meg, még azt hihette, megérte harcolnia a szabadságért, a magyarok fennmaradásáért, álmaiért.

postaimre.net/kepek/A_Hazaert_es_Szabadsagert.jpg

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.51 másodperc
2,962,413 egyedi látogató