Ha ez így van, azt jelenti, hogy ez nem magyar "hadsereg". "Antiszemitának lenni hazafias kötelesség"...mondottam egy-kor. A kor nem változott és egy sem! Totha Péter Joel 2012 óta vezetõ tábori rabbi a Magyar Honvédségnél. Bár hivatalosan 1994 óta létezik a zsidó tábori lelkészség, már az elsõ világháború idején több mint száztíz rabbi tevékenykedett azért, hogy lelkierõt, támogatást adjon a frontra indulóknak. Mózesi útmutatás harc esetére és a zsidóság véráldozata a közös célokért.

Nem az a fontos, hány zsidó katona van a Magyar Honvédségnél, hanem hogy mindenki megkapja azt a lelki támogatást, amelyre szüksége van – így látja a tábori rabbinátus vezetõ rabbija. Totha Péter Joel 2012 óta tölti be ezt a tisztséget Köves Slomóval közösen, aki az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetõ rabbija. Hivatalosan 1994 óta létezik a zsidó tábori lelkészség a honvédségben, csakúgy, mint a katolikus vagy a református lelkészség. Ugyanakkor rabbikat már jóval korábban is felkértek rá, hogy lelki támaszt nyújtsanak a seregben szolgálóknak.

Totha Péter Joel szerint az elsõ világháború idején például több mint száztíz rabbi tevékenykedett azért, hogy lelkierõt, támogatást adjon a frontra indulóknak. Aligha meglepõ, hogy háború idején vigaszra és bátorításra nagy szükség van, ám akkor is akad dolga egy tábori rabbinak, ha nem ropognak a fegyverek. Totha Péter Joel szerint lényegében ugyanazt várják tõlük a hozzájuk forduló katonák: egy-egy szót vagy mondatot, ami a felmerülõ nehéz helyzeteken átsegíti õket.

A tábori rabbinátus központja Budapesten, a Wesselényi utcában található, így a vidéki laktanyák egyenruhásai telefonon és ímélben kérhetnek tõlük lelki segítségnyújtást. Meglepõ, hogy a tömeges migrációval kapcsolatban – bár a hadsereg is részt vesz a határvédelemben – még nem volt szükségük a zsidó katonáknak a rabbi iránymutatásaira. A rabbi szerint sokszor kevéssé komoly témákban kérik ki véleményét a katonák, mint például, hogy egy-egy étel kósernek minõsül-e. Figyelemre méltó az is, hogy akadnak nem zsidó katonák is az érdeklõdõk között.

A harccal kapcsolatban a tábori rabbi szerint egyértelmû az útmutatás: a konfliktus minél békésebb rendezésére kell törekedni.

– Mózesnek, amikor harcba ment, az Örökkévaló azt mondta, hogy az ellenféllel szembeni fellépését három lehetséges szituáció mentén kell kialakítania: elõször fel kell szólítani a másikat, hogy adja fel magát. Ha erre képtelen, lehetõséget kell neki adni, hogy elhagyja a területet. Ha nem teszi meg, úgy jön a harmadik út, azaz meg kell vele küzdeni – mutat rá a rabbi.

Zsidó katonák az I. világháborúban


Totha Péter Joel a rabbinátus Wesselényi utcai központjában mesél arról, hogy nemrég kiállítás nyílt az elsõ világháborúban harcoló magyar zsidó katonákról Krakkóban, és hasonló tárlat megnyitását javasolja Budapesten. Ugyanis – mint mondja – makacsul tartja magát az a tévhit, hogy a magyarországi zsidóság nem tette meg, amit a haza megkövetelt az állampolgáraitól, azaz nem harcolt a nemzetért, mivel nem tekintette magát a nemzethez tartozónak.

Noha az 1848–49-es szabadságharcig a Magyarországon élõ zsidóság jellemzõen valóban nem vett részt a nemzeti mozgalmakban, a forradalomban már ugyanúgy harcolt azokért a célokért, amelyeket meghirdettek a forradalom hõsei. A XIX. század végén erõteljessé vált a magyarországi nemzetiségi származásúak önkéntes magyarrá válása. A zsidó kisebbség tagjai is a magyarsághoz való asszimilálódást választották, s ezzel egy idõben jelent meg Magyarországon a zsidóságon belül a neológia irányzata, vagyis a zsidó újító mozgalmak sajátosan magyar ága.

A Krakkóban júniusig látható Júda magyar oroszlánjai címû kiállítás keretében a szervezõk korabeli eszközök és dokumentumok segítségével elevenítik fel az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében küzdõ magyarországi zsidók sorsának társadalmi és vallási vetületeit. Egyúttal emlékeztetnek arra is, hogy a Monarchia hadseregében a különbözõ országokból származó zsidó katonák száma becslések szerint 275–400 ezer volt. Arra a kérdésre, hogy napjainkban mi a számok terén a helyzet, nem lehet tudni a választ, mivel senkinek sem jegyzik fel vallási hovatartozását, amikor a honvédséghez csatlakozik.

A tábori rabbinátus decemberben pályázatot nyújtott be. Ha megnyerik, kisebb méretû vándorkiállítást hoznak létre, amely azt mutatja majd be, miként mûködött a tábori lelkészség az elsõ világháború idején. Hasonló tárlatot, melyet a terv szerint valamennyi laktanyába, illetve honvédségi mûvelõdési központba elvinnének, a tábori rabbinátus legutóbb 2014-ben készített „70 lélegzetvételnyi csend” címen a holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából.

Totha Péter Joel, aki egyben a gyõri hitközség rabbija, elmondja azt is, hogy immáron négy éve szerveznek utakat a Honvédelmi Minisztérium munkatársainak Krakkóba és Auschwitz–Birkenauba.

– Nagyon hálás vagyok a honvédségnek ezért a lehetõségért, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam olyanoktól, akik részt vettek a programokon – teszi hozzá. Arra, hogy a hadseregen belül találkozott-e antiszemitizmussal a laktanyákat és az országot járva, a vezetõ rabbi azt mondja, szerencsére nem. Szerinte a honvédség ilyen jellegû megnyilvánulásért alighanem elbocsátaná az érintett katonát.
Link