Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Sándor Mária befejezi

BelföldNem nõnek, de nem is férfinak való, de még Embernek sem ez a moslék és ez a csürhévé tett "megmentendõ" zombi banda, ezt lássuk be! Igaza van, bár még bele se kezdett igazán. Tényleg, tudtok neki munkát adni? Vagy legyen hímzõ-hámzó? Minden hülyesége ellenére is nagyon megértem. Ha nem lenne ez a kellemes társaságtok itt, már én is visszavonultam vona. De így....esélytelen. Nincs munkája, sehol nem akarják, nem merik alkalmazni Sándor Má­­riát, a fekete ruhás nõvért. Társai elmaradtak, nincsenek mögötte az orvosok, az egészségügyi dolgozók sem. Nem ment fel a Tanítanék Mozgalom tüntetésének színpadára, nem mûködteti honlapját, egyesületét, nem járja a vidéket. Állandósuló konfliktusai miatt öngyilkosságot kísérelt meg. Azt mondja, békében szeretne élni, emelt fõvel kilépni a közéletbõl. Egyszer már abba akarta hagyni, mégis maradt. Kár volt, ráment az egészsége.

Fekete ruhában van most is, ahogy megismertem, ahogy mindenki megismerte. A kávéhoz teát, a teához kávét iszunk, az alacsony vérnyomással már nem lesz bajunk, neki amúgy is folyton magas. A presszóüvegen túl a pesti utca ugyanolyan csendes, mint mi. Nem tudjuk, mihez kezdjünk a kimondott szavakkal. Például azzal, hogy most azt mondja, végleg elbukott, tényleg vége.

Fotó: Riskó Gáspár

Sándor Mária nem ad interjút, azért találkozott mégis velem, mert miután feltûnt az RTL Klub egyik mûsorában, én írtam róla az elsõ portrét. Akkoriban jártam a lakásán, elhoztuk lányát, Ilonát az iskolából, rohant, mint mindig. Azt mondja, ha gondolom, megírhatom a történet végét. Így akarja befejezni, emelt fõvel kilépni. Biztosan ezt akarod, kérdezem. Lehajtja a fejét, biztosan, feleli.

Nem ment föl a színpadra a Tanítanék Mozgalom vasárnapi tüntetésén, már nem mûködteti Facebook-oldalát, lezárta a honlapját, nem járja a vidéket, egyesületét is csendben parkolópályára tette. Még elmegy Angliába az ott élõ magyarokhoz, meghívták, nem tudja már lemondani. Aztán pont.

Egyszer már feladta, mert úgy látta, éppen azok a kollégák, akikért küzd, megalkuvók. Jó a jelenlegi helyzet nekik, fõleg az orvosoknak. Mégis visszatért, mert elvárták tõle, hogy visszajöjjön. Bízott benne, hogy újra lehet kezdeni, hogy lesz egy kórházigazgató, aki kimondja, ne tovább! De most már látja, mekkorát tévedett. Közben ráment az egészsége.

Végre felhívta az orvosát, lassan fél éve halogatta. Pedig rég meg kellett volna mûteni. Inkább vidéki utat szervezett, fórumokra járt, eltemettette egy távoli rokonát, mert nem volt más, aki megtegye, vagy gyerekeknek adományruhákat válogatott. Sír, széttárja a kezét:

– Csak magamat hibáztatom. Hittem az emberekben.

Nincsenek mellette a társak, akik hitték, õ lesz a messiásuk, a zászlójuk, amit fel lehet mutatni a néma Kossuth téren, az ernyõkön kopogó esõben. Most haragszanak rá, mert nem így lett. Bántották és õ is bántotta õket. Mindig ilyen volt: egyszerre indulatos és szelíd. Korábban mesélte, még apácaként megharagudott egyik Szent Orsolya-rendbeli társára, és egy üveg sót szórt a rántottájába. Persze bûnhõdött, tartományfõnöke takarításra ítélte.

– Nem vagyok alkalmas vezetõnek. Mindenkinek hiszek, aztán rájövök, mások csak saját céljaikra akarnak felhasználni. Azt hittem, az emberek jók. Rájöttem, nem azok. A legtöbben önzõk, épp a nyomor miatt, amiben élnek: az állandó nélkülözés, az állandó igazságtalanságok miatt. Csalódtak bennem, csalódtam bennük. Soha nem a saját érdekeimért küzdöttem, hanem a legkisebbekéért. Ha ajándékot kaptam, szétosztottam. Még virágot sem hoztam haza, azt is továbbadtam. Aztán ez is lassan elvárássá vált.

Sír még mindig. Konfliktusok között él, nemrég öngyilkosságot kísérelt meg, felvágta az ereit, de megmentették. Nem akart soha ellenzéki megváltó lenni, nem akart pártot alapítani, nem képzelt el politikai jövõt magának. Azt mondja, csendben tenni szeretne a legkisebbekért, felkelni hajnalban, ahogy szokta, vasalni, fõzni, Ilonát elvinni az iskolába. Utána elmenni dolgozni, állni a gyerekágyaknál.

– De csak mint segédápoló. Legkisebbként. Soha a korruptakkal közösséget nem vállalok.

Jelenleg nincs munkája. Ahogy belép az ajtón, felismerik, a felvételi beszélgetések után zavartan vagy határozottan célozgatnak arra, hogy nem értenek egyet vele. Az intézményvezetõk tudják, a hatalom veszélyesnek tartja, olyannak, aki hatni tud az emberekre, aki nem alkuszik.

Amikor feltûnt a közéletben, politikusok, el­­lenzéki potentátok keresték, pártvezetõk akartak beszélgetni, fotózkodni vele, õ meg nyitott volt mindenkire. Fellépése nyomán fekete ruhás tüntetéshullám indult, virrasztott, hidat foglalt, médiumoktól, civilektõl kitüntetéseket kapott, még egy színdarab is készült, amit a története inspirált. Ha ezt a szülei megérték volna, talán el sem hiszik, mi lett a konzervatív családból származó lányból.

Mesélte egyszer, hogy a háromgenerációs budai házban a nagypapa ült mindig a fõhelyen. Amíg õ nem szedett, senki sem nyúlt az ételhez. Tõle balra ült a pirospozsgás arcú nagymama, hátrafésült, galambõsz haját hálóval szorította le. Õ fõzte az ebédet, tartotta egyben a tizenegy tagú családot. Óriási volt a kert, kalandozások világa. Már nincs meg a ház, nem élnek a szülõk, a gyerekkor talán a nagymama halálával foszlott szét, Mária karjai között hunyt el. A nõvér álma pedig most látszik elenyészni.

Hol vannak az orvosok, az egészségügyi dolgozók, akiket a csepeli Jeannne d’Arc hívott? A sereg nem akart felvonulni, csak kis szabadcsapatok jöttek, amelyekkel hajnalig tartó, lázas klubesteket lehetett tartani a Kossuth téren, Siófokon vagy Baján. Ez nemcsak a gyõzelemhez volt kevés, hanem ahhoz is, hogy a mozgalmat egyhitûnek, egyakaratúnak lehessen nevezni.

Mária nemrég levelet kapott egy külföldön élõ ismerõsétõl. Rámutatott, mi a különbség a lázadás és a forradalom között. Az ismerõs szerint Mária az idõk végezetéig lázadozhat, akkor sem lesz eredménye.

– Már csak a forradalomban hiszek. Itt mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti. Jussunk be, legyünk ott a fazéknál. Ezért mindent megtesznek, egymást könyökölik. Ez nem az én világom.

Ki vagy te, Sándor Mária, és mit akarsz? Volt értelme? – ezt kérdezi magától. Pedig régen tudta a választ: én csak egy ápolónõ vagyok. A hatalom ennél többre tartotta, bele-belekóstoltak, kihasználták. Tudja, most is utána fognak nyúlni, megbosszulják.

Elbúcsúzunk, hazamegy, nemsokára fotót küld: ruhák száradnak a fregolin. Hív, magyarázza a képet: kimosta az adományként kapott gyerekruhákat, és elviszi abba az árvaházba, ahova legutóbb állásra jelentkezett – de nem vették fel.

Azt mondja, legalább a gyerekek boldogok lesznek.
Link

Hozzászólások

3 #1 Enid
- 2017-02-12 09:01
"Nincs munkája, sehol nem akarják, nem merik alkalmazni Sándor Má­­riát, a fekete ruhás nõvért."
Nem kell ehhez S.Marianak lenni.

" Ahogy belép az ajtón, felismerik, a felvételi beszélgetések után zavartan vagy határozottan célozgatnak arra, hogy nem értenek egyet vele."
Azok az "ominozus" semmirekelloen lezengo "nyaki utoerek", amelyek mar reg saktervagasra erettek.

" Az intézményvezetõk tudják, a hatalom veszélyesnek tartja, olyannak, aki hatni tud az emberekre, aki nem alkuszik."
Magyarul: a rendszar feel Mariatol.
Milyen "hatalom" az, amelyik retteg egy "Sandor Mariatol" vagy egy "Posta Imretol"?
Retteg az Embertol.

" Soha nem a saját érdekeimért küzdöttem, hanem a legkisebbekéért."
Pedig magadert lehet csak. Nincsenek erdekek. Az "erdek" az az osszetevo, amibe a "hatalom" kapaszkodik, hogy eszkozze tegyen. Azon keresztul tudnak barkit elrettenteskent "onerobol" ki-vegezni.

Lehet, hogy innen indul a korszak, amikortol tarsakra lelsz.
Fel a fejjel!
4 #2 Posta Imre
- 2017-02-12 09:15
Enid, asszonnyal beszéljük, hogy mi van Máriával (még a név is ugye különleges asszociációkat ébreszt ebben a kibaxott keresztény -zsidó mondavilágban....), és ugye a fázisokat végigvettük. Mondja, velünk is ez volt, annyi különbözettel, hogy tán idõben "kapcsoltam". De nekem azért volt pár perem, illetve még ma se zárultak. Az õrezredes fiaskó alkalmával 15 napon belül kellett befizetnem 2 millát, kölcsöntörlesztést, perköltséget...és már ott vége kellett volna legyen a családunknak, de ugye a könyvek akkor ezt helyére tették és nem haltunk bele. A többit meg tudjátok! Az megvan, hogy még "erkölcsi bizonyítványt" se akartak adni, hogy a pályázatjaim küldhessem, mikor munkát kerestem, amit végül nem kaptam? Aztán végül az itteni csoporttagok révén jutottam ki asztalossegédnek az osztrákokhoz, meg kõmûvessegédnek Svájcba és végül Norvégiába csõszerelõnek. Most meg az asszony alkalmaz, s hamarosan tán gyógyszertári asszisztens is lehetek. ki tudja meddig?



A gyász öt szakasza

A gyász az a reakció, amit valakinek/valaminek az elvesztése vált ki. Gyászolni szinte bármit meglehet, de a legerõteljesebb érzelmeket a hozzánk közel álló szeretteink halála váltja ki. A reakció természetes, hisz szeretetünk, ragaszkodásunk tárgyát veszítjük el örökre.

gyasz

A gyászoló leggyakrabban öt fázison megy át, amíg képes lesz fel feldolgozni a gyászt.

1. Tagadás és izoláció

A gyászolók ilyenkor érzelmileg bénultnak és kiüresedettnek érzik magukat, de jellemzõ rendkívül sok érzelem feltörése is. Több esetben elõfordulhat, hogy a gyászoló nem tud tisztán gondolkodni, beszélni, ami mások szemében közömbösségnek is tûnhet. A elutasítás nemcsak az elsõ stádiumban, hanem késõbb, a feldolgozás folyamán is elõfordulhat. Ez jó esetben idõleges védekezési módszer, amit a helyzet részleges elfogadása vált fel.
2. Harag

Az érzelmek feltörését düh, harag és mánia követi. A gyászoló közvetlen környezetében élõk számára ezt a legnehezebb elviselni, mivel az érzelmek mindenkire kisugároznak. A gyászoló a felelõsöket keresi, néha az elhunytra is dühösek, bár ezt nem vallják be maguknak. Elõfordulhat az is, hogy magukat hibáztatják a halálesetért, ilyenkor bûntudat is gyötri õket, különösen, ha nem ápoltak felhõtlen viszonyt az elhunyttal. Sokan megrekednek ebben a fázisban, és depressziósnak tûnnek, ám ez nem a fájdalom elfojtása miatt van, hanem mert képtelenek másra gondolni. A temetés után ellenõrizhetetlennek tûnõ módon váltogatják egymást a legkülönbözõbb érzelmi állapotok: a megkönnyebbülés, harag, szomorúság, félelem, bûntudat, depresszió stb. Sok esetben testi tünetek is elõfordulhatnak: étvágytalanság, álmatlanság, gyengeség, szédülés, mellkasi és emésztési problémák.
3. Alkudozás

A gyászoló az elsõ fázisban, ha nem volt képes szembenézni a veszteséggel, és nem talált bûnöst a második fázisban, a harmadik szakaszban egyfajta egyezségre próbál jutni, ami talán késlelteti az elkerülhetetlent. Ilyenkor mindenféle kérdések merülnek fel: ha idejében elvittük volna orvoshoz, ha más szakember véleményét is kikértem volna stb. Ezek mögöttes szándéka, hogy megvédjék a gyászolót a fájdalmas valóságtól.
4. Depresszió

Ebben a szakaszban már a tudatos emlékezés dominál, és elõkerülnek a szép emlékek is. Csökken a gyász tüneteinek intenzitása, erõsödik a racionális elfogadás. A több hónapon át tartó fázis során évfordulók alkalmával a tünetek újra felerõsödhetnek. Ez ugyanakkor az elfogadás állapotának elõkészítése. Az elhunytat ismét intenzíven gyászolja a hozzátartozó, elõfordulhat, hogy átveszi annak stílusát, szokásait. Gyakori, hogy belsõ párbeszédet folytat az elhunyttal, ami elõsegíti az elszakadást, hisz a párbeszéd végére sok esetben egy teljesen más belsõ alakká transzformálódik az elhunyt. A fázis akkor sikeres, ha a gyászoló képes elfogadni az elválást.
5. Elfogadás

Abban a pillanatban, amikor a veszteség már nem köti le a gyászoló minden pillanatát, megkezdõdhet egy, a világhoz és önmagához fûzõdõ új viszonynak a kialakítása. Ebben a szakasznak a gyászoló emlékeiben tovább él ugyan az elhunyttal kapcsolatos múlt, de képes a normális életvitelre. Ismét tud örülni az élet szépségeinek, nem gyötri bûntudat, vannak életcéljai és tervei azok megvalósítására. Megújulnak szociális kapcsolatai, elmúlnak a testi tünetek, megszûnik az érzelmi hullámzás. A gyászolók egy része lelkiekben gyengének, sebezhetõnek érezheti magát az öt szakasz után, míg mások megerõsödve, számos tapasztalattal felvértezve zárják le a gyászt.
http://filantropi...-szakasza/
245 #3 hamu
- 2017-02-12 12:45
Enid, ezt nem értem:

" Soha nem a saját érdekeimért küzdöttem, hanem a legkisebbekéért."
Pedig magadert lehet csak. Nincsenek erdekek. Az "erdek" az az osszetevo, amibe a "hatalom" kapaszkodik, hogy eszkozze tegyen. Azon keresztul tudnak barkit elrettenteskent "onerobol" ki-vegezni.

Lehet, hogy innen indul a korszak, amikortol tarsakra lelsz

Mi az az érdek, mi az a társ? -a te iratodban.
Mert az én olvasatomban a társ is érdekek mentén szervezõdik. Vagy az nem érdek, hogy a guszta nõt szeretem? Hogy szeretek vele szeretkezni? Az nem érdek, ahogy a fiú szereti az anyját, mert tõle kap figyelmet, gondoskodást, védelmet? Az vajon nem érdek, amikor egy PoIm-est társadnak érzel, mert õ is olyan mint te, vele meg tudod osztani az érzéseket, elveket, indulatokat? Szóval, nem értem.

Nyilván, nem valami közhelyes kuka gondolat, mint hogy "mocskos zsidók" vagy "hazaáruló tetvedékek pusztuljatok", szóval csak azért kérdem.

Ez a sztori, hogy SM befejezi, igen tanulságos. JKI is megmondta, hogy nincs kritikus tömeg, az csak altatás. És azt hiszem,ez így van. Ha más támogatására várnánk ügyünkben, akkor nem kezdenénk el. Továbbá, az is kiviláglik, hogy az ember zöme zombi. Zombinak segíteni, zombiért kiállni még veszélyes is, mert ellened is fordul. A saját érdekét ennyire nem is érzékeli. Szóval, egy sikeres Vezérnek alaposan értenie kell a jelenséget. A zombi népét felhozni emberi sávba, esetleg isteni minõségbe. Kell hozzá szakértelem, önbizalom, kitartás, tartalékok, erõ. A követöi folyton hibáznak, ritkán hajtanak végre fontos dolgot, sokszor trollkodják a hazamentést, másfelõl, a gyámoltalan kiszolgáltatottak irigykednek, és igyekszenek keresztre feszíteni. Ha a Vezér ezek után folytatja, na, az szeretet, a valódibb fajtából.
3 #4 Enid
- 2017-02-12 13:54
Hamu!
Egyetlen "vezer" van: onmagad. Ez a legkritikusabb, legkimeletlenebb, legrohadtabb es egyben a legmegertobb, mert ott van benned. A tobbi mind altatas.

Aki "kulso" vezerre var az halott. Az a kenyelmesebbek megoldasa.

SM be kellett fejezze itt. Eddig tartott a szin-jatek. Eddig engedelyeztek. Itt szepen szint vallott az ember, orvos, kollega es egyeb formajaban. Jol van ez igy.

Maria (Kali?) -ha olyan- ebbol a t-uzbol Fonixkent kap szarnyra. Az egesz "situation comedy" erre volt jo.

Tudod, a pocegodor feneketlen.

Nem, a tarsat nem az "erdek" hajtja. Persze a kalmar szellem szerint igen, de ez elvileg nem a mi vilagunk!
Tars csak olyan lehet, aki onallo egysegkent letezik. Aki onalloan keresi utjat/onmagat.
... aztan valahol/valameddig (?!) tars/ak/ra lel.

Bizonyos ertelemben az ellenfel is tars. O az, aki tobbe-kevesbe szemedbe vagja a sajat gyengeseged. Rest talal a pajzson. Nalunk a zsido/cigany/politikus/menekult/boszorkany/mumus ... ezt a szerepet tolti be, akar akarjuk, akar nem; akar hisszuk, akar nem.

A "poim"-os nem biztos, hogy mindig es mindenben tarsam. Lehet. De nem amiatt vagyok itt. Egy belso kenyszer inkabb, ami kulonbozo formaban jon elo.
Eloszor Onmagad talald meg, aztan a tars mar "second" kerdese.

Ui.: Mi az a "guszta" no?

:D
118 #5 keepfargo
- 2017-02-12 15:46
Enid

Neked mint mond az olasz -magyar szótárad? Mert az olasz-angol az azt mondta hogy "gusto"="taste" vagyis ízlés . (Te ezt tudod szótár nélkül is, de mi nem)

Többet a témához: Sándor Mária dilemmája (az emberek rosszak) az örök dilemma: rosszak-e születéstöl fogva, vagy a rossz nevelés/környezet/tanítás stb. rontja el?(Amin utólag vagy lehet javítani, vagy nem. Végeredményben Jézus is ebben a cipöben/szandálban járt...nem?)

A Legyek Ura, Golding híres könyve mintha azt akarná igazolni hogy a túlélés szintjére jutva az embergyerek is ösztönlény lesz.

Nem tudom, hogy higyjek-e a "szent önzésben", hiszen ha van valamink ( amit többletnek v. javaknak élünk meg) akkor szívesen megosztjuk - ha nem is akárkivel.

Ott van pl. a feltaláló esete: nem tarthatja meg a találmányát magának: mi értelme lenne a közösség nélkül?

Talán az igazi müvész is ad és ad, szinte a választól, fogadtatástól függetlenül.
Én ismertem egyet - jól - aki végül Kossuth-díjban részesült, de tudom hogy nem ezért dolgozott - akinek az egész élete munka, munka, és megint munka volt., és be kell látnom, hogy azt a fajta magányt, amiben élt, nem lehet feloldani. (Csernus Tibor , festömüvész)

( Azért egy néptanító/szónok/forradalmár/próféta/vallásalapító nem egészen ugyanaz, de vannak érintkezési pontok, nem is kevés...)
3 #6 Enid
- 2017-02-12 16:45
Nekem nem annyira "izlesest", mint megfelelot/nekedvalot jelent. A "tasta" tajszolassal egyenesen azt jelenti, hogy "probald ki"...
238 #7 bivaly
- 2017-02-12 20:56
Imre !

Egyszer én is kõkeményen megtapasztaltam az emberi szarságot. A hol és mikor lényegtelen. Vállaltam egy megbeszélés után, hogy én mondom el megfelelõ helyen és módon a sérelmeket, amit a kollégák folyamatosan nehezményeztek, tudod, négyszemközt, nagy hangon, ahogy azt kell. Elmondtam. Ekkor a többiekre nézve mondtam, hogy mi megbeszéltük, és mindenki így gondolja. A többiek erre a töküket meg a pinájukat nézték, azt is belülrõl. Na itt gyûlöltem meg az "embert", egyszer és mindenkorra ! Innentõl van, hogy másokért csak akkor, ha mások értem. Mindenki aki nem így, az dögöljön meg ! Ne rántson bele a tengerbe az állat, mert ki akarom húzni belõle, hogy megmentsem ! Dögöljön bele egyedül, zabálják meg a cápák !
És nem túlzok a kijelentéseimmel. Már párszor leírtam, hogy milyen penge élen táncoltam bizonyos szituációkban. Tudod Imre, az a külön csomagolt túlélõ adalék, amit a születésünkkor kapunk, vagy nem kapunk, az mentett meg. De vegyél nyugodtan mérget rá, hogy téged is.
3 #8 Enid
- 2017-02-12 21:14
Nem "rosszak", mindossze egy kulonbozo szintrol szemlelik az esemenyeket.
9 #9 vala_ki
- 2017-02-13 10:10
A magyar gazdák és polgárok hátradõlhetnek, itt az új pártjuk
[movie=youtube]4QMGakIzBSA[/movie]

és az alelnök https://www.faceb...enn.drotar
254 #10 mujko
- 2017-02-18 19:02
kakkuk kakkukolt ?
salgótarjáni fideszes sajnálja, hogy nem sikerült Sándor Mária öngyilkossága


2017.02.18. 16:54 MÓDOSÍTVA: 2017-02-18 16:54:30



Ahogy arról a 168Óra alapján február elején mi is beszámoltunk, Sándor Mária, a kormányzati egészségügyi intézkedések ellen harcosan kiálló fekete ruhás ápolónõ öngyilkosságot kísérelt meg. Nem bírta az állandósuló konfliktusait, felvágta az ereit, de megmentették.
Olvasónk jelezte, hogy egy salgótarjáni fideszes bizottsági tag (és exképviselõ) elég meredeken reagált a hírre: a Tarjáni Fészek nevû Facebook-csoport megosztotta a Sándor Máriás hírt, ami alá a fideszes Kakuk Zoltán, a népjóléti bizottság tagja azt kommentelte:
Kár, hogy túlélte.
A komment persze kiváltotta az olvasók dühét, és jelezték neki, hogy ezt talán mégsem kellene, de Kakuk nem állt le, tovább folytatta. Úgy idézzük, ahogy írta:
KI ÖNGYILKOS LESZ AZT NEM SZABAD SAJNÁLNI!!! EZ VOLT AZ ÉLETE CÉLJA, HOGY ELMENJEN ERRÕL A VILÁGRÓL!! AKI ELÉRTE ÉLETE CÉLJÁT ANNAK ÖRÜLNEK!! ÉN SAJNÁLOM, HOGY NEM ÉRTE EL!!!
A volt képviselõ szerint tehát aki öngyilkos akar lenni, azt akkor kell sajnálni, ha nem sikerül neki. A következõ kommentjében azt állítja, hogy az MSZP hajszolta öngyilkossági kísérletbe Sándort, sõt kijelenti (szintén szó szerinti idézet):
Aki öngyilkosságot követel az én szemembe nem ember!!
Kakuk pénteken egy Facebook-kommentben újra nekiment, hogy elmagyarázza az elméletét. Továbbra is úgy gondolja, hogy nem kívánja senki halálát, de azt sajnálja, ha valakinek nem sikerül az öngyilkosság. Hozzáteszi, büszke Fidesz-tagságára. Kakuk egyébként 2014-ig fideszes önkormányzati képviselõ volt, majd a '14-es választáson alulmaradt a baloldali jelölttel szemben, így helyette a Fidesz a város Népjóléti Bizottságába delegálta, ahová meg is választották.
Természetesen hívtuk Kakuk Zoltánt telefonon, de csak az üzenetrögzítõje válaszolt.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévõknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
http://index.hu/b...ilkossaga/

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.95 másodperc
2,961,130 egyedi látogató