Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Kitörlés

BelföldBeteszek egy másikat is, csak meg csak! Most mit tennétek? Ki lenne a hazaáruló és ki védené ezt a mai csürhét az élete árán, s ha nem, akkor az "ellenséghez" csatlakozna, vagy mi? A második cikk utolsó mondatára figyelj! A germán-zsidóért, vagy az orosz-zsidóért, esetleg a mocskos "magyar" zsidóért ne hulljon már több könny, élet, de még hajszál se! Ne csak magyar, de egyik nemzet se hozzon több áldozatot a tetvedékekért! KITÖRÉS
A Várban nagyjából 5000 járóképes civil maradt. A sziklakórházban, ami akkor Európa egyik legmodernebb hadikórháza volt, több száz sebesült és haldokló katona az egészségügyi személyzettel.

Amikor a katonák elhagyták a Várat, a civilek úgy döntöttek, hogy õk is megindulnak - a Széna tér felé. Az Ostrom utcán jöttek lefelé. A szovjet katonaság Pestrõl aknazáport zúdított rájuk. Egyet eléjük, egyet mögéjük, azután ami a csõvégen kifért.

Honnan volt pontos értesülése a szovjet tûzvezetésnek arról, hogy hol és merre tart a civilek menetoszlopa?

Az aknazápor után mind az ötezer civil meghalt. Az Ostrom utcában térdig ért az emberi hús, bokáig patakzott a vér. Emberi test ott nem maradt egyben, a felismerhetetlenségig széttépték õket a robbanó lövedékek.

Állítólag a Budát elfoglaló szovjet katonákkal szinte egy idõben érkezett oda Pestrõl a szovjet tüzérség és annak parancsnoka. Úgy mondják, hogy ez a parancsnok helyben megõrült, amikor meglátta az aknazápor következményét. Egyre azt dadogta, hogy nekik nem ezt mondták.

Ugyan ki mondta nekik?

A mûveleti parancsnok 24 órát adott a nyomok eltüntetésére.

Tudatában voltak annak, hogy konkrét háborús bûncselekményt követtek el a fegyvertelen civilek lemészárlásával, s hogy ennek nyoma se maradhasson, valóban egy nap alatt el is tüntették a húshegyet.

Ettõl függetlenül a Várba behatoló szovjet katonák természetesen ellenállás nélkül elfoglalták a szintén fegyvertelen sziklakórházat is. Akik kényszerûségbõl ott maradtak, azokat egy szálig lángszóróval "gyógyították".

Ma már a sziklakórházat teljesen felújították, és múzeumot alakítottak ki benne, teljes mértékben korhû berendezéssel. Azt mesélték az ott dolgozó kõmûvesek, akik a vakolatot eltávolították a falakról, hogy több évtized után is egyértelmûen érezhetõ volt az égett emberi test jellegzetes szaga. Ez a szag nem csupán a ruhájukba vette be magát, de a bõrükrõl heteken át sem tudták maradéktalanul eltávolítani a szagot. Volt, aki inkább otthagyta a munkát, mert olyan hatással volt rá a helyszín.

Ezek után kérdezem, hogy mit keres még ma is Pesten, a Szabadság téren a mágikus kommunista kõfallosz?

Amikor azt felújították, naponta jártam el mellette a 15-ös autóbusszal. Nem találtak a kõhalom alatt mást, mint két szerencsétlen magyar bakát, akiket minden jelzés, vagy irat nélkül temettek a dicsõség alá az egykori táborlakók. Még egy szál gyalulatlan deszkát sem húztak rájuk.

Kérdem ismét, hogy mit keres még ma is Pesten, a Szabadság téren a mágikus kommunista kõfallosz?

Ki, vagy mi elõl vették körbe vaskordonnal ezt a förmedvényt ezek az átkozott pokolfajzatok? És õriztették a helyszínt az építkezés teljes idején éjjel-nappal a rendõrséggel!

Aztán alig néhány hónap csend után ismét volt okuk összefélni magukat az eftáskáknak. Így azután a magyar adófizetõk kemény adóforintjaiból el és kitartott rendõrség ismét éveken át szoros õrizet alá vonta a máig csillaggal a csúcsán a rettenet emlékmûvét.

Annak a rettenetnek, amit a beözönlõ ázsiai hordák Budapesten és országszerte véghez vittek. Lányok és asszonyok ezreinek becsülete vált áldozatává a nõi bájokra kiéhezett vérbajos állatoknak.

Nem véletlen, hogy még Debrecenben az ideiglenes Nemzetgyûlés 1945 augusztusában, egy keresztény/keresztyén múltját féltve óvó nemzet lányainak, asszonyainak megengedte a mûvi abortuszt azoknak, akiket letepertek, ahol érték, majd akár nyilvánosan megaláztak.

És ekkor következett a legnagyobb mészárlás Magyarországon, mert a II. Magyar Királyi hadsereg doni veszteségeit meghaladó, több százezer nõ sorsa pecsételõdött meg.

Ki kért bocsánatot mindezért? Az Ostrom utcai vérengzésért? A több százezer abortuszért? A magyarokat nem lõtték a Dunába, hanem lángszóróval intézték el, vagy falkában egymás után folyamatosan megerõszakolták. Ki kért bocsánatot a magyaroktól a háromnapos teljes szabadrablásért, amikor minden mozdítható értéket, akár a gazdája kezébõl kitépve hurcoltak el? Ki kért bocsánatot a magyaroktól azért a gaztettért, hogy békeidõben foglyokat ejtve hurcolták el õket málenkij robotra, onnan a gulágok félelmetes, lélekgyilkos táboraiba?

Ki mondhatja ezután, hogy csak az õ szenvedésük a valódi?

Senki! Soha! Sehol!

És ez az ország mégis beindult, talpra tudott állni. Annak ellenére, hogy az országon átgázolók gyakran a legalapvetõbb élelmet is elrabolták. A legelemibb életfeltételeket vették semmibe az innen moszkvai továbbképzésrõl visszatért körúton belüli új, önmagukat vezetõnek hazudott senkiházik.

A gyökér kitartott. Itt vagyunk. Élünk.

Hála és köszönet a jelképpé nemesedet emlékû védõknek, akiket kivonulásuk idején úgy tüntettek el a föld felszínérõl, hogy nyomuk sem maradt. Igaz, a Városmajorban máig vet ki a föld emberi csontokat. Például a játszótéri homokozóban. Azok a csontok nagy idõk tanúi. Mindegy is, melyik seregbõl, hiszen egy-egy lõszerrel indultak útra a legtöbben - maguknak szánt golyó, hogy fogságra ne jussanak. Pontosan tudták, ezek a rongyok nem kegyelmeznek senkinek. Se gyereknek, se aggastyánnak.

Szóljon hát a dal az õ emlékükre egy magyar bárd ihlete nyomán!

Dúdoljuk vele! Mintha csak az utolsó útra indulók dúdolnák a Városmajorban, az Ostrom utcában, a sziklakórházban.

Dúdoljunk velük együtt!

Dúdoljunk minden évtizedes hazugsághegyek ellenében!

És dúdoljunk a vértõl iszamos kövekkel, az égett hús szagával az orrunkban. És dúdoljunk a gulágra menetelõkkel. És dúdoljunk a magyar nõkkel! És dúdoljunk a meg nem született, bajban fogant pici magyarokkal. Úgy igazán torokszorító méltósággal, ahogy azt, akik miatt mindez megtörténhetett soha nem tehetnek meg.

Becsületben, büszkén áldozták az életüket.

Béke poraikra!

Vasárnap legyünk a szokottnál csendesebbek!

Vigyázzuk az álmukat! Megérdemlik.

Cseh Tamás - Széna tér - Kitörés

Link
2017. február 12.

Lengyel Károly



Budapest ostroma 1944-1945

Kezdõoldal
Könyvek
Térkép
Napi események
Adattár
Filmhíradó
Média
Kapcsolat


Kezdõoldal

Budapest ostroma 1944-1945
Budapest ostromának elõzményei

A II. világháború befejezõ szakaszában került sor a Budapest ostromára 1944-1945, mely a magyarországi hadmûveletek egyik legjelentõsebb összecsapása volt. A létszámbeli fölényben lévõ Vörös Hadsereg a Sztálingrádi csatát követõen fokozatosan szorította vissza a német és velük szövetséges csapatokat, kezdetben csak lépésrõl lépésre. Majd 1943-ban végleg átvéve a kezdeményezést a németektõl egyre gyorsuló ütemben. 1944-ben Románia kiugrásával egyrészt a német Dél Hadseregcsoport egységei válságos helyzetbe kerültek (korábbi szövetségeseik ellenük fordultak), másrészt a szovjetek elõtt megnyílt az út Románián keresztül Magyarország felé, akikhez immár a románok is csatlakoztak gyors átállásukat követõen.


Konyvv2 Terkep2
Könyvek, folyóiratok Térkép
Napi_esemenyek2 Filmhirado2
Az ostrom napi eseményei
Filmhíradó

A 2. Ukrán Front 1944. október elején érte el az Alföldet. A debreceni páncéloscsata befejezését követõen Sztálin Budapest mielõbbi elfoglalását jelölte ki célként a Magyarország területén küzdõ csapatai számára, majd ezt követõen Bécset nevezte meg a következõ célpontnak. Budapest ostroma azonban még nem volt törvényszerû ekkor. Az elsõ támadás Budapest elfoglalásáért 1944. október 29-én indult, de kifulladt. Budapest ostroma még váratott magára.
A második támadás

Sztálin az elõzõ támadás sikertelensége nyomán belátta, hogy a 2. Ukrán Front nem rendelkezik elég erõvel a második offenzíva végrehajtásához, ezért a 4. Ukrán Front csapataiból csoportosítottak át erõket az újabb támadáshoz. A románok bevetésére is ezért volt szükség, nem rendelkeztek a támadók kellõ élõerõvel Budapest elfoglalásához. Két irányból akarták átkarolni a fõvárost a pesti oldalon, ebbõl a déli átkarolás járt nagyobb sikerrel: át tudtak kelni a Csepel-szigetre és eljutottak a Királyerdõig, ahol november végén megmerevedett a front. Az eredmények azonban így a várakozások alatt maradtak, Sztálin elégedetlen volt, és elrendelte, hogy a 3. Ukrán Front, amely Belgrádnál harcolt, a továbbiakban ne nyugat, hanem észak felé támadjon Magyarországra a Dunántúlon át, támogatva ezzel Budapest elfoglalását. Budapest ostromának lehetõsége ekkor már kezdett egyre közelebbinek tûnni. December 1-jén a 3. Ukrán Front már Szekszárdon járt, ugyanakkor a 2. Ukrán Front támadása is folytatódott Budapest körül, északon Vácnál kijutottak a Dunához december 9-én. Ezzel a bekerítés a pesti oldalon megvalósult – már csak a Dunántúlon keresztül volt kapcsolata a hátországgal Budapestnek, Budapest ostroma immár csak rövid idõ kérdése volt már.
Budapest bekerítése (Budapest ostroma megindul)

A harmadik támadás Budapest ellen már összehangolt akció volt, és azt célozta, hogy befejezzék Budapest bekerítését, majd néhány napon belül birtokba vegyék a várost Budapest ostroma során. Az offenzívát december 20-án indították. December 23-án elesett Székesfehérvár, Érd, Bicskét 10 km-re közelítették meg a szovjet csapatok. A pesti oldalon eközben folytatódtak a támadások a 3. Ukrán Front dunántúli támadásával egyetemben, a Pestet körülölelõ Attila-vonalakból az Attila I. állásait addigra áttörték, és már az Attila II. vonalán folytak a harcok. December 24-én az elsõ szovjet élek behatoltak Budára Budakeszi felõl, ezzel elérte a budai oldalt a háború. Majd december 26-én elesett Esztergom, és ezzel bezárult a fõváros körüli ostromgyûrû és megindult Budapest ostroma.
Szovjet lövészek tüzelõállásban Budapest elõvárosában

Szovjet lövészek tüzelõállásban Budapest elõvárosában
Budapest ostroma 1944-1945
Budapest ostromát nevezik második Szálingrádnak is. A két városban lefolyt helységharc között a párhuzam találó ugyanis mindkét ütközet a II. világháború kiemelkedõ összecsapásai közé tartozik, melyekre mindkét esetben politikai és nem katonai okokból került sor. Budapest ostroma elõtt azonban a város lakossága élte a hétköznapjait, mikor bekerítésbe került és megindult az ostrom, melyre nem volt felkészülve.


Ritka felvételek Budapest ostromáról

Budapest ostroma során a harcokban részt: 92.000 fõnyi német és magyar védõ nézett farkasszemet 176.000 szovjet és román támadóval. Budapest ostroma kapcsán érdemes figyelembe venni, hogy az 52 napig tartó hadmûvelet a II. világháború egyik leghosszabb helységharcának számított. Bécs alig 6 napig, Berlin pedig 14 napig tartotta magát a Vörös Hadsereggel szemben, bár egyik város sem volt elõkészítve tartós védelemre. Nem úgy Königsberg, melyet 130.000 fõs német erõ védelmezett, több elõre kiépített védelmi állásrendszerrel 77 napon át, a 250.000 fõs szovjet támadó erõvel szemben. Budapest ostroma esetében a harcok elhúzódásának oka, a védelem elszántsága mellett, a három felmentési kísérlet (Konrad hadmûveletek) volt, melyek az utolsó nagy német ellentámadásoknak is számítottak, ugyanakkor jelentõs szovjet erõket kellett ezek miatt kivonnni Budapest ostromából.
Budapest ostromának következményei
Budapest ostromának eredményeként az egykor csodált fõváros romokban hevert. Az akkori fõváros területén található 39.600 épületbõl Budapest ostromát követõen: 1.500 teljesen megsemmisült, 9.100 súlyosan sérült, 18.600 pedig sérült volt. A legsúlyosabban a Várhegy sérült az itt lévõ 6.500 lakásból mindössze 1.400 maradt ép Budapest ostroma után. Budapesten házakban és épületekben esett kár teljes értéke 1938-as pengõben: 1.266.508.000 pengõ volt (5 pengõ = 1 dollár).
Várpalota a Dózsa György tér felõl 1945-ben

Várpalota a Dózsa György tér felõl 1945-ben
Budapest ostroma során a fõváros védõi szinte teljes egészében meghaltak vagy hadifogságba kerültek (sebesültek, egészségesek). Budapest ostromának hevességét jól jellemzi, hogy a városon beüli harcok során csak a kiesõ német védõk száma heti szinten elérte a 3000 fõt, ami a nyugati fronton elszenvedett német heti veszteségek háromszorosa volt. Szovjet oldalról szintén kiemelkedõen veszteség teljesnek számított volt Budapest ostroma. Pontos adat csak a fõvárosban elszenvedett veszteségre nem áll rendelkezésre, de becslések szerint 95.000 fõ körüli lehet a szovjet veszteség halottakban és sebesültekben Budapest ostroma során és ebben még nincsenek benne a románok veszteségei.
Budapest ostromának legfontosabb következménye mégsem a lerombolt város és az óriási emberveszteségek voltak, hanem hogy a Vörös Hadsereg Ausztria nagy részét, és Dél-Németországot már nem tudta elfoglalni.


Link

Hozzászólások

329 #1 gutai zub
- 2017-02-12 16:20
"Budapest ostromának legfontosabb következménye......,hogy a Vörös Hadsereg Ausztria nagy részét, és Dél Németországot már nem tudta elfoglalni."

Hát ez megérte nekünk ez a borzalmas pusztítás és véráldozat?
Hányszor ismétlõdött ez meg történelmünkben, törökkel, tatárral?
Ha a történelmi leckéket megtanultuk volna, egy hajszálat se lett volna szabad értük elveszíteni.........
4 #2 Posta Imre
- 2017-02-12 17:04
Gutai, akkor legalább észlelted a "lényeget". Az értõ szem számára az is világos lehet, hogy az ostromlott és az ostromra készülõ judapestrõl a zsidók evakuálása zajlott. Szálasi ezt hajtotta végre, amennyire lehetett akkoriban.
118 #3 keepfargo
- 2017-02-12 17:14
Az elvakított magyar nép ma is azt hiszi, hogy Szálasi antiszemita volt...és ezért akasztották fel szegényt.

Igy lett az evakuálás-ból elvakulás: jól elvakolták, amit látnunk kellene....
267 #4 Perle
- 2017-02-12 18:15
"Új" német himnusz hangzott el Amerikában egy sportversenyen. Annyira új, hogy elõvették a régit.:D
https://www.youtu...Qtr2kjIrMw
Véletlen lenne, vagy a németek újra nagyok lesznek, most, hogy visszakapták a" szocialosta megõrzésre" kiszállított ,állítólag ukrán aranyat is a Fed-tpl .

A kitörésrõl a háború után évtizedekig nem hallottunk semmit. Igaz, hogy a még olyan keveset sem, mint pld. a Mohácsi vészrõl is alig esik szó.. Mindíg mások fájdalmával, vagy ájvékolásával gyötörnek, gyötörtetnek bennünket. Akik megemlékeztek errõl a szomorú eseményrõl, szinte fekete listán szerepelnek és meg vannak bélyegezve.
Talán most változik valami állami szinten. A Honvédség rendbehoza az õ sírjaikat is, de errõl is csak a sorok között eldugva lehet olvasni.
http://www.honved...cikk/61830
.
3 #5 Enid
- 2017-02-12 19:03
Gutai! Roviden: A mieink "hosi" halalt haltak, az oveik azota is pisalnak a sirjainkra/fejunkre a mi penzunkon.

Most oszinten: ki a hibas?
238 #6 bivaly
- 2017-02-12 20:38
Egy kis adalék !

Olyan információim vannak, hogy a budapesti belsõ védelmi vonalakról rádión adtak le jelentéseket az oroszoknak, és amarikaiaknak. Már nem tudom pontosan, hogy egyiknek-e csak, vagy mind a kettõnek, de az információm szerint Karádi Katalin házi zongorájában volt a rádióadó, ami az õ vezérkari tiszt barátjával egészült ki. Állítólag benne voltak többen is ebbõl a szoros csapatból, többek között Jávor Pál is. Ellenõrizni nem tudom, a hírforrás sajnos halott. Nem hinném, hogy hazudott volna ! A történések alátámasztják ennek az igazságát. Szálasi lépni sem tudott a németektõl, a gettó viszont õrizve volt, nyilas õrség védte ! Szálasi nem öldöklést akart, megtehette volna, nem tette. Meg is lett a jutalma, az õrzöttek felakasztották, hálájuk jeléül. Érdekes, a gettót soha nem bombázták, oda nem lõttek a várost ostromlók. Micsoda véletlenek voltak már akkor is ?
118 #7 keepfargo
- 2017-02-13 07:42
A Dunába belött zsizsikek pedig azok voltak, akikröl kiderült az oroszok folyamatos informálása - magyarul: a hazaárulás.
(A cipöikre viszont nem tartott senki igényt; ez is kamu, mint szinte minden ami velük - és velünk - kapcsolatos)
68 #8 kolpeny
- 2017-02-13 10:08
68 #9 kolpeny
- 2017-02-13 10:10

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 1.06 másodperc
2,954,770 egyedi látogató