Bejelentkezés
Távvezérelt merénylõk: Nincsenek magányos farkasok
Mennyi "szakember, meg picológos" nyekegte már ezt a "magányos farkincás" marhaságot? Köztudottan a telefontársaságokat a dzsihadisták pénzelik és felügyelik, nem a mocskos zsidó, cia, mossad és társaik...nem ám! A The New York Times egyik múlt heti cikkében részletes elemzést nyújt arról, hogyan irányítják szimpatizánsaikat az Iszlám Állam Szíriában tartózkodó tagjai kódolt kommunikációs csatornák segítségével más kontinenseken, de elsõsorban nyugati országokban elkövetett terrorakciók végrehajtásában. A korábban magányos farkasoknak nevezett merénylõk szinte az utolsó pillanatig kapcsolattartóik utasításait követik. A Times elismert IÁ-tudósítója által jegyzett írás egyfajta vízválasztónak tekinthetõ, mely a megváltozott fehér házi kommunikáció nyomán fordulatot hozhat a radikális iszlámról való közbeszédben. A Hetek cikke.
Távvezérelt merénylõk: Nincsenek magányos farkasok
Forrás: Reuters
A nyugati sajtó mindeddig a magányos farkasoknak tulajdonította az elmúlt években – elsõsorban az Európában és Amerikában – elkövetett szinte valamennyi terrortámadást. Az általános értelmezés szerint az IÁ, az al-Kaida és társaik legföljebb inspirációt nyújtottak az önjelölt fanatikusoknak, ám ebben ki is merült a velük való kapcsolatuk. Ez az elmélet – amely annak ellenére makacsul tartotta magát, hogy a nyomozások rendszerint az ellenkezõjét bizonyították, illetve hogy az IÁ közismerten hatékonyan toborzott harcosokat a nyugati országokban – adott alapot Barack Obamának, hogy tavaly decemberben, a floridai MacDill légibázison tartott beszédében kijelentse: elnöksége alatt egyetlen külföldi terrorcsoport sem hajtott végre merényletet az Egyesült Államok területén.
Ettõl a narratívától élesen eltér az a múlt szombaton a The New York Timesban megjelent elemzés, amely „távvezérelt terrorizmusról” beszél:
az IÁ szíriai és iraki helyszínekrõl online utasította az elkövetõket a legtöbb esetben a legapróbb részletig (például a használandó töltény típusa) és a támadást megelõzõ legutolsó másodpercig.
Az utóbbi három évben az IÁ által vállalt megvalósult és meghiúsult akciókat vizsgálva kiderül, hogy a szervezet terrortevékenységét szinte teljesen ilyen jellegû merényletek teszik ki. A hangsúly különösen 2015 után helyezõdött ezekre, amikor a – mindaddig „szent kötelességként” reklámozott – Szíriába való kiutazás nehezebbé és veszélyesebbé vált. Ekkortól azokat, akik szerettek volna a „kalifátushoz” csatlakozni, meggyõzték, hogy inkább otthon harcoljanak (a leghírhedtebb virtuális irányító, Rachid Kassim is arra buzdította követõit, hogy tépjék össze Törökországba szóló jegyüket, mert a paradicsom „ott van az orruk elõtt”), a háttérbõl, az interneten keresztül mozgatott szálak módszerét pedig tovább tökéletesítették.
A Times egy részletesen ismertetett példával alapos betekintést enged a távvezérelt merényletek mûködésébe. Az IÁ egy másik aktív és befolyásos toborzójának, a három kontinensre merényleteket tervezõ Abu Issa al-Amrikinek (a felvett név jelentése Jézus Atyja, az Amerikai) a Twitter-fiókja a Telegram nevû kódolt alkalmazásra irányította az érdeklõdõket, akik kapcsolatba kívántak lépni vele. Ilyen például Mohammed Ibrahim Yazdani 30 éves haiderábádi mérnök, aki Szíriába igyekezett. Több mint egy évig rendszeresen váltottak üzeneteket, miután az indiainak sem Görög-, sem Törökországba nem sikerült vízumot szereznie, és a cél úgy módosult, hogy inkább Indiában hajt végre merényletet az IÁ nevében. Amriki 2016 áprilisában egy dróntámadásban életét vesztette, halála elõtt nem sokkal azonban Yazdanit egy másik irányítóra bízta, aki azután lépésrõl lépésre végigvezette õt a teendõkön. Gondosan leellenõrizte az indiai által beszervezett társakat, megtanította, hogyan kell hûséget esküdni a terrorszervezetnek, Szíriából lebonyolították, hogy fegyverekhez és bombák készítéséhez szükséges anyagokhoz jussanak (egyszer például a 320 km-re lévõ Nanded reptérhez kellett utazniuk, amelynek közelében egy fára akasztott zacskóban hagytak számukra pisztolyokat).
A taktika lényeges része a kódolt csevegõappok váltogatása, így ha az egyik üzenetszálat fel is fedezik, csak néhány részletre derülhet fény.
A sok elõvigyázatosság ellenére a haiderábádi szervezkedésrõl tudomást szerzett a rendõrség, és lehallgatták õket. Amikor a YouTube-videó alapján nem sikerült az egyik fõút megadott kilométerkövénél hagyott ammónium-nitrátból bombát gyártaniuk, gyanússá vált, mennyit beszélnek arról, hogyan próbálnak „rizst fõzni”, így aztán a sejt tavaly június 29-ei letartóztatásával meghiúsult az IÁ elsõ indiai merénylete.
forrás: reutersForrás: Reuters
A Times nemcsak azt jegyzi meg, hogy a haiderábádi kísérlet csupán egyetlen – bár talán részleteiben leginkább megismerhetõ – példa a sok közül az IÁ mûködésére, de azt is, hogy míg a helyi amatõrök mozgósítása lehetõvé tette a terrorszervezet számára, hogy a világon bárhol lecsapjon, az emberi hiba becsúszásának valószínûségét is növelte. Ez mondható el a 2015-ös villejuifi esetrõl is, amikor egy férfi a párizsi külváros egyik templomában rendezendõ vérengzés helyett a saját lábát lõtte meg. Az instrukciókat Szíriában harcoló franciáktól kapta, akik anyaországi bûnözõi hálózatukat mozgósították a merénylet logisztikai elõkészítése érdekében. Szíriai kapcsolattartó diktált a párizsi Notre-Dame-ot felrobbantani szándékozó nõi terrorsejtnek is. Ugyanennek a dzsihádistának egy másik akciója azonban sajnos „sikeresebb” volt: a távolból szintén õ hozta össze néhány nappal korábban és utasította azt a két fiatalt, akik Normandiában elvágták egy 85 éves pap torkát.
„Mivel a beszervezett személyeket titkosított alkalmazások használatára utasítják, a terrorszervezet irányítói szerepe rejtve marad. Emiatt az elmúlt években Európában, Ázsiában és az Egyesült Államokban végrehajtott, távolról vezérelt támadásokat (…) eleinte az Iszlám Államhoz csak ideológiai szinten köthetõ magányos farkasok mûvének vélték, és a csoporttal való közvetlen kommunikáció ténye csak késõbb vált világossá”
– magyarázza a fenti példák ellenére a Times cikke, az elszigetelt elkövetõk mítoszának elterjedését az irányítók óvatosságával magyarázva. Az aktuális politikai helyzetben pedig akár célzatos is lehet egy másik megállapítása: „A vízumkorlátozások és a reptéri ellenõrzés fokozása fabatkát sem ér olyan támadókkal szemben, akik a lakóhelyükön csapnak le, és még csak külföldi kiképzésen sem kell részt venniük.” A merényletek Iszlám Állammal való vitathatatlan kapcsolatának ilyen alapos és nyílt elemzése mindenesetre hatalmas fordulat egy olyan újságtól, amely például a (haiderábádi eset után végrehajtott) tavalyi nizzai kamionos támadást követõen is az elkövetõ „mogorva, a társadalomba beilleszkedni nem tudó” természetét nevezte meg indítékként.
Ugyanazon a MacDill légibázison, ahol Obama büszkén összegezte elnöksége bizonyítványát, Donald Trump a héten szintén beszédet mondott:
„Olyan ellenséggel állunk szemben, amely a halált ünnepli, és vallása a pusztítás. (…) Radikális iszlám terroristák készek megtámadni hazánkat, ahogy tették szeptember 11-én; ahogy tették Bostontól Orlandóig és San Bernardinóig. És ezt láthattuk Európában, Párizsban és Nizzában is. (…) Nagyon sok esetben a hazug sajtó már nem is akar tudósítani róla. (…) Le fogjuk gyõzni a radikális iszlám terrorizmust, és nem engedjük, hogy gyökeret verjen az országunkban.”
Tekintve, hogy a Fehér Ház szakított az iszlám terrorizmussal kapcsolatos korábbi nyelvezettel, talán a „magányos farkas” teória is okafogyottá vált.
Lefizetett utánpótlás
A Quilliam Alapítvány nevû, egykori radikális muzulmánok által alapított, a szélsõségek ellen küzdõ brit agytröszt szerint az IÁ tagjai menekülteket környékeznek meg azzal, hogy kifizetik az embercsempészek által kért díjat vagy annak egy részét. Persze nem jótékonyságból: cserébe elkötelezettséget és majdani dzsihádista tevékenységet várnak – a szorult helyzetekhez mindig is rugalmasan alkalmazkodó szervezet így igyekszik utánpótlásról gondoskodni. A toborzásnak ez a formája különösen jellemzõ libanoni és jordániai táborokban; emellett a terroristák gyakran a menekültútvonalakon létesített hotspotoknál lépnek kapcsolatba a migránsokkal, például az észak-afrikai partvonalon, ahol körülbelül 280 ezer forintnak megfelelõ összeggel csábítják õket; ugyanígy a líbiai Qatrun városnál, ahol feltehetõen 4–6 ezer harcosuk tartózkodik. Itt állítólag fejenként 150 ezer forintnyi „támogatással” finanszírozzák azok Európába utazását, akik hajlandók csatlakozni a csoporthoz. A Quilliam-jelentés azt állítja, hogy mindez különösen nagy veszélyt jelent az egyedül utazó kiskorúakra nézve, hiszen õk sokkal befolyásolhatóbbak.
Apáti Ildikó / Hetek
Link
Távvezérelt merénylõk: Nincsenek magányos farkasok
Forrás: Reuters
A nyugati sajtó mindeddig a magányos farkasoknak tulajdonította az elmúlt években – elsõsorban az Európában és Amerikában – elkövetett szinte valamennyi terrortámadást. Az általános értelmezés szerint az IÁ, az al-Kaida és társaik legföljebb inspirációt nyújtottak az önjelölt fanatikusoknak, ám ebben ki is merült a velük való kapcsolatuk. Ez az elmélet – amely annak ellenére makacsul tartotta magát, hogy a nyomozások rendszerint az ellenkezõjét bizonyították, illetve hogy az IÁ közismerten hatékonyan toborzott harcosokat a nyugati országokban – adott alapot Barack Obamának, hogy tavaly decemberben, a floridai MacDill légibázison tartott beszédében kijelentse: elnöksége alatt egyetlen külföldi terrorcsoport sem hajtott végre merényletet az Egyesült Államok területén.
Ettõl a narratívától élesen eltér az a múlt szombaton a The New York Timesban megjelent elemzés, amely „távvezérelt terrorizmusról” beszél:
az IÁ szíriai és iraki helyszínekrõl online utasította az elkövetõket a legtöbb esetben a legapróbb részletig (például a használandó töltény típusa) és a támadást megelõzõ legutolsó másodpercig.
Az utóbbi három évben az IÁ által vállalt megvalósult és meghiúsult akciókat vizsgálva kiderül, hogy a szervezet terrortevékenységét szinte teljesen ilyen jellegû merényletek teszik ki. A hangsúly különösen 2015 után helyezõdött ezekre, amikor a – mindaddig „szent kötelességként” reklámozott – Szíriába való kiutazás nehezebbé és veszélyesebbé vált. Ekkortól azokat, akik szerettek volna a „kalifátushoz” csatlakozni, meggyõzték, hogy inkább otthon harcoljanak (a leghírhedtebb virtuális irányító, Rachid Kassim is arra buzdította követõit, hogy tépjék össze Törökországba szóló jegyüket, mert a paradicsom „ott van az orruk elõtt”), a háttérbõl, az interneten keresztül mozgatott szálak módszerét pedig tovább tökéletesítették.
A Times egy részletesen ismertetett példával alapos betekintést enged a távvezérelt merényletek mûködésébe. Az IÁ egy másik aktív és befolyásos toborzójának, a három kontinensre merényleteket tervezõ Abu Issa al-Amrikinek (a felvett név jelentése Jézus Atyja, az Amerikai) a Twitter-fiókja a Telegram nevû kódolt alkalmazásra irányította az érdeklõdõket, akik kapcsolatba kívántak lépni vele. Ilyen például Mohammed Ibrahim Yazdani 30 éves haiderábádi mérnök, aki Szíriába igyekezett. Több mint egy évig rendszeresen váltottak üzeneteket, miután az indiainak sem Görög-, sem Törökországba nem sikerült vízumot szereznie, és a cél úgy módosult, hogy inkább Indiában hajt végre merényletet az IÁ nevében. Amriki 2016 áprilisában egy dróntámadásban életét vesztette, halála elõtt nem sokkal azonban Yazdanit egy másik irányítóra bízta, aki azután lépésrõl lépésre végigvezette õt a teendõkön. Gondosan leellenõrizte az indiai által beszervezett társakat, megtanította, hogyan kell hûséget esküdni a terrorszervezetnek, Szíriából lebonyolították, hogy fegyverekhez és bombák készítéséhez szükséges anyagokhoz jussanak (egyszer például a 320 km-re lévõ Nanded reptérhez kellett utazniuk, amelynek közelében egy fára akasztott zacskóban hagytak számukra pisztolyokat).
A taktika lényeges része a kódolt csevegõappok váltogatása, így ha az egyik üzenetszálat fel is fedezik, csak néhány részletre derülhet fény.
A sok elõvigyázatosság ellenére a haiderábádi szervezkedésrõl tudomást szerzett a rendõrség, és lehallgatták õket. Amikor a YouTube-videó alapján nem sikerült az egyik fõút megadott kilométerkövénél hagyott ammónium-nitrátból bombát gyártaniuk, gyanússá vált, mennyit beszélnek arról, hogyan próbálnak „rizst fõzni”, így aztán a sejt tavaly június 29-ei letartóztatásával meghiúsult az IÁ elsõ indiai merénylete.
forrás: reutersForrás: Reuters
A Times nemcsak azt jegyzi meg, hogy a haiderábádi kísérlet csupán egyetlen – bár talán részleteiben leginkább megismerhetõ – példa a sok közül az IÁ mûködésére, de azt is, hogy míg a helyi amatõrök mozgósítása lehetõvé tette a terrorszervezet számára, hogy a világon bárhol lecsapjon, az emberi hiba becsúszásának valószínûségét is növelte. Ez mondható el a 2015-ös villejuifi esetrõl is, amikor egy férfi a párizsi külváros egyik templomában rendezendõ vérengzés helyett a saját lábát lõtte meg. Az instrukciókat Szíriában harcoló franciáktól kapta, akik anyaországi bûnözõi hálózatukat mozgósították a merénylet logisztikai elõkészítése érdekében. Szíriai kapcsolattartó diktált a párizsi Notre-Dame-ot felrobbantani szándékozó nõi terrorsejtnek is. Ugyanennek a dzsihádistának egy másik akciója azonban sajnos „sikeresebb” volt: a távolból szintén õ hozta össze néhány nappal korábban és utasította azt a két fiatalt, akik Normandiában elvágták egy 85 éves pap torkát.
„Mivel a beszervezett személyeket titkosított alkalmazások használatára utasítják, a terrorszervezet irányítói szerepe rejtve marad. Emiatt az elmúlt években Európában, Ázsiában és az Egyesült Államokban végrehajtott, távolról vezérelt támadásokat (…) eleinte az Iszlám Államhoz csak ideológiai szinten köthetõ magányos farkasok mûvének vélték, és a csoporttal való közvetlen kommunikáció ténye csak késõbb vált világossá”
– magyarázza a fenti példák ellenére a Times cikke, az elszigetelt elkövetõk mítoszának elterjedését az irányítók óvatosságával magyarázva. Az aktuális politikai helyzetben pedig akár célzatos is lehet egy másik megállapítása: „A vízumkorlátozások és a reptéri ellenõrzés fokozása fabatkát sem ér olyan támadókkal szemben, akik a lakóhelyükön csapnak le, és még csak külföldi kiképzésen sem kell részt venniük.” A merényletek Iszlám Állammal való vitathatatlan kapcsolatának ilyen alapos és nyílt elemzése mindenesetre hatalmas fordulat egy olyan újságtól, amely például a (haiderábádi eset után végrehajtott) tavalyi nizzai kamionos támadást követõen is az elkövetõ „mogorva, a társadalomba beilleszkedni nem tudó” természetét nevezte meg indítékként.
Ugyanazon a MacDill légibázison, ahol Obama büszkén összegezte elnöksége bizonyítványát, Donald Trump a héten szintén beszédet mondott:
„Olyan ellenséggel állunk szemben, amely a halált ünnepli, és vallása a pusztítás. (…) Radikális iszlám terroristák készek megtámadni hazánkat, ahogy tették szeptember 11-én; ahogy tették Bostontól Orlandóig és San Bernardinóig. És ezt láthattuk Európában, Párizsban és Nizzában is. (…) Nagyon sok esetben a hazug sajtó már nem is akar tudósítani róla. (…) Le fogjuk gyõzni a radikális iszlám terrorizmust, és nem engedjük, hogy gyökeret verjen az országunkban.”
Tekintve, hogy a Fehér Ház szakított az iszlám terrorizmussal kapcsolatos korábbi nyelvezettel, talán a „magányos farkas” teória is okafogyottá vált.
Lefizetett utánpótlás
A Quilliam Alapítvány nevû, egykori radikális muzulmánok által alapított, a szélsõségek ellen küzdõ brit agytröszt szerint az IÁ tagjai menekülteket környékeznek meg azzal, hogy kifizetik az embercsempészek által kért díjat vagy annak egy részét. Persze nem jótékonyságból: cserébe elkötelezettséget és majdani dzsihádista tevékenységet várnak – a szorult helyzetekhez mindig is rugalmasan alkalmazkodó szervezet így igyekszik utánpótlásról gondoskodni. A toborzásnak ez a formája különösen jellemzõ libanoni és jordániai táborokban; emellett a terroristák gyakran a menekültútvonalakon létesített hotspotoknál lépnek kapcsolatba a migránsokkal, például az észak-afrikai partvonalon, ahol körülbelül 280 ezer forintnak megfelelõ összeggel csábítják õket; ugyanígy a líbiai Qatrun városnál, ahol feltehetõen 4–6 ezer harcosuk tartózkodik. Itt állítólag fejenként 150 ezer forintnyi „támogatással” finanszírozzák azok Európába utazását, akik hajlandók csatlakozni a csoporthoz. A Quilliam-jelentés azt állítja, hogy mindez különösen nagy veszélyt jelent az egyedül utazó kiskorúakra nézve, hiszen õk sokkal befolyásolhatóbbak.
Apáti Ildikó / Hetek
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2017. February 13. 19:18:33
- 2017. February 14. 11:37:20