Nocak-nocak? Megvédni? Oszt mitül? A rohadt zsidó szabadkõmûvesektõl és a sok ratyi és liberálbuzi árulótól? Jó kérdés, nemde? A német haderõ vezére egy szöszi barbi, de még csak nem is Brünhilda. A haderõnek elsõ körben a saját kormányát, vezetõseggét illene szétlûni. Mi lesz akkor, ha Donald Trump tényleg nem védi meg azokat a NATO-tagállamokat, amelyek szerinte nem teljesítik a vállalásaikat?

Donald Trump amerikai elnök megválasztásával felerõsödtek a félelmek az európai országokban az Egyesült Államok esetleges passzívabb védelmi szerepvállalásával kapcsolatban.

James Mattis amerikai védelmi miniszter noha minden idõk legsikeresebb katonai szövetségének nevezte a NATO-t, ugyanakkor még mindig nem teljesen tiszta, mit is tervez az USA adminisztrációja Európában.

Trump többször is felhívta már a figyelmet, hogy nagyobb szerepvállalást vár el a NATO-tagállamoktól, ugyanis 2014-ben mind vállalták, hogy GDP-jük legalább 2 százalékát fordítják majd katonai-védelmi kiadásokra – ezt eddig az USA-n kívül a britek, a lengyelek, a görögök és az észtek teljesítették.

Európa és az unió vezetõ gazdasági, politikai hatalmánál, Németországnál ez a szám jelenleg 1,22 százalék. Angela Merkel kancellár nemrégiben ugyanakkor biztosította Mike Pence amerikai alelnököt, hogy országa elkötelezett a három évvel ezelõtti vállalások mellett.
Trump január 11-i sajtótájékoztatója, fél évig nem tartott Fotó: EPA/JUSTIN LANE

Fotó: EPA/JUSTIN LANE

A lassú teljesítés azért is veszélyes, mivel ha Trump komolyan gondolta kijelentéseit kampánya során, a balti államokat például csak abban az esetben védené meg egy esetleges orosz invázióval szemben, ha azok elõtte teljesítették kötelezettségeiket a NATO irányába.

Ha pedig az Egyesült Államok passzívan viselkedne egy ilyen konfliktus esetén, akkor egyértelmû, hogy Németországnak kellene a vezetõ szerepbe lépnie. Noha még semmi sem biztos amerikai részrõl, Merkelék korántsem tétlenkedtek az elmúlt hónapokban.

Átcsoportosítás és 200 ezres haderõ

Többet között januárban egy 1200 fõs katonai kontingenst vezényeltek át a litvániai Rukla katonai bázisra, mindössze 100 kilométerre az orosz határtól. Ráadásul szerdán Ursula von der Leyen védelmi miniszter bejelentette, hogy a Bundeswehr létszámát 2024-ig közel 200 ezresre emelik, ebben benne vannak a katonák, tartalékosok és civilek is, válaszul a „fokozódó nemzetközi kihívásokra”.
Az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista terrorszervezet elleni nemzetközi koalíció szíriai légi mûveleteit támogató elsõ német alakulat tagjai eligazításon vesznek részt az észak-németországi Jagel katonai légitámaszponton 2015. december 10-én. (MTI/EPA/Carsten Rehder)

Az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista terrorszervezet elleni nemzetközi koalíció szíriai légi mûveleteit támogató elsõ német alakulat tagjai eligazításon vesznek részt az észak-németországi Jagel katonai légitámaszponton 2015. december 10-én. (MTI/EPA/Carsten Rehder)

A tárcavezetõ korábban már hangoztatta az átcsoportosításokkal kapcsolatban, hogy világos üzenetet kívánnak küldeni mindenkinek: a NATO továbbra is erõs és összetartó. Ráadásul az utóbbi két évben a németek már többször is bejelentettek hasonló bõvítéseket, ami természetesen megjelenik pénzügyi oldalon is: a 2024-es tervek éves szinten csaknem 1 milliárd eurós többletkiadást jelent majd a németeknek. Csak érzékeltetésképpen: a német katonai kiadások és személyi állomány a hidegháború vége óta folyamatosan csökkent: az akkor 600 ezer fõ körüli haderõ most nagyjából 178 ezerre.
A történelem vége-koncepció a politikafilozófia mondhatni Szent Grálja, története egészen Platónig nyúlik vissza és röviden a lényege és felvetése, hogy létrehozhat-e az ember egy olyan politikai rendszert, amelyben minden egyes állampolgár boldogan és békében tud élni. Ha ezt sikerülne elérni és elterjedne az egész világban, akkor „véget érne a történelem”, mivel ha mindenki elégedett, nincsenek háborúk és konfliktusok, nem lehet tovább fejlõdni. A leghíresebb errõl szóló írás Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember címû könyve, ami 1992-ben az európai rendszerváltások hatására íródott, és a liberalizmus gyõzelmét a kommunizmus felett tekintette a történelem végének – mára ugyanakkor bebizonyosodott, hogy ez téves következtetés volt.

A német védelmi minisztérium szóvivõje kedden megerõsítette a hozzáállásbeli fordulatot, amikor azt mondta: országa számára teljesen világos, hogy nagyobb szerepet kell vállalniuk a NATO-ban.

Az átcsoportosítások mellett a németek az egyik kulcs résztvevõi a NATO gyorsreagálású munkacsoportjának, amivel szinte azonnal tudnak mozgósítani mintegy 5 ezer katonát, ha például az oroszok nekirontanának az egyik balti országnak. Ugyanitt a német légierõ már régóta részt vesz a légtér védelmében is.

A szóvivõ ugyanakkor hozzátette, hogy a NATO-s kötelezettségek teljesítéséhez legalább 2030-ig kell folyamatosan emelni a német katonai költségvetést.

A történelem vége

Dr. Gustav Gressel, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának egyik szakértõje azonban erõsen szkeptikus a német potenciált illetõen. A Local.de-nek nyilatkozva azt mondta: a német vezetést leginkább „nukleáris analfabétaként” lehet jellemezni, ehhez kapcsolódóan pedig kifejti, hogy szerinte az egyik legfontosabb dolog, amit az Egyesült Államok adott Európának, az a nukleáris elrettentés, mint politikai-katonai fegyver és aduász.

Abban az esetben viszont, ha az Egyesült Államok kvázi passzívra váltana, ezt a nukleáris lyukat be kell tölteniük valahogy a németeknek. A szakértõ erõs kételyeit támasztotta ezzel kapcsolatban, ugyanis szerinte ez egy olyan országban szinte elképzelhetetlen, ahol az egész témakör majdhogynem tabutémának számít már vagy negyed évszázada, és az atomfegyverek leszerelése mellett végletekig elkötelezettek a politikusok és civilek egyaránt.

Gressel szerint emiatt pedig már az is megköti a döntéshozók kezét, hogy a német közvélemény úgy általában ellenszenvesen viszonyul a komolyabb katonai szerepvállalásokhoz.

Véleménye szerint Németország egyesülése természetesen hatalmas lépés volt a nép számára, de ezután „beleestek a mindenki szeret mindenkit és minden jó életérzésbe”, elhitték hogy ez most tényleg a „történelem vége”.

A szakértõ szerint a német választók túlnyomó többsége egész egyszerûen nem akar belebonyolódni egy olyan konfliktusba, amit nem ért és nem tudja megjósolni a következményeit. Ehhez jön még az is, hogy a német politikusok sem kifejezetten szeretik erõltetni a háborús témát, mert könnyen háborús uszítónak bélyegezhetik õket.

Ha tehát a németeknek kellene átvenniük Európa katonai õrangyalának szerepét, a haderõ növelésén és a külföldi missziókban történõ nagyobb szerepvállalások és még egy sor egyéb intézkedésen kívül a politikusoknak meg kell gyõzniük saját magukat és az atomfegyver-ellenes lakosságot is, hogy márpedig nekik szükségük van saját nukleáris arzenálra.

Fontos megemlíteni, hogy Németország jelenleg úgynevezett nuclear sharing state, ami annyit tesz, hogy a NATO a területén állomásoztat amerikai atomfegyvereket. Egészen pontosan bücheli légitámaszponton a becslések szerint húsznál kevesebb B61-es bombát.

Angela Merkel német kancellár a múltheti 53. müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencián elmondott beszédében már Európa védelmi képességeinek erõsítésérõl beszélt. A visegrádi országok pedig már régóta szorgalmazzák egy közös európai hadsereg létrehozását és az uniós határok szigorúbb ellenõrzését.
Link