Nos, tegyük félre gondolatban, hogy a zsidó-cigány hordalékról van szó, mint etnikai selejt és az "egységes" egészséges etnikai összetétel a szkyta-hun népek sarjait foglalja magába, nem fordítva. De már ennek sincs jelentõsége, még ha vissza is terelik a szétszaggatott országszeleteteket. Veszett fejsze nyele. Most már biztos: etnikai selejt vagyok. Pár óráig úgy nézett ki, hogy csak kulturális selejt, de aztán kiderült, hogy mégis etnikai. A legvalószínûbb, hogy mind a kettõ. A legfelsõ helyrõl nyilatkoztatták ki.

Az történt, hogy a miniszterelnök évnyitó beszédet tartott a Kereskedelmi és Iparkamarában. Kifejtette, hogy etnikailag homogénnek kell lennünk, „mert a túl nagy keveredés bajjal jár”. Most itt ülök, nyakig a bajban. Nem tehetek róla, hogy ilyen selejtesre sikeredtem, a felmenõim szúrták el a dolgot. Össze-vissza keveredtek egymással, nemigen jött olyan népcsoport Magyarországra, amelyikbõl valaki ezen vagy azon az ágon be ne házasodott volna a családomba. Késõn jött az intelem, hogy „az etnikai homogenitást meg kell õrizni”. Jó vicc, esõ után köpönyeg.

Csütörtökön majdnem fellélegeztem, hogy megúszom. A kormányszóvivõin megnyugtattak: szó sincs róla, hogy a miniszterelnök ilyen rossz történelmi áthallásokra adott volna alkalmat. Hiszen utoljára az 1941-es törvényben keltek ki „az erõsen eltérõ fajokkal való vérkeveredés” ellen. Talán egy megrettent tanácsadónak utólag eszébe ötlött a párhuzam a fajelmélet atyjának tartott Gobineau-val is, aki szerint a keveredés degenerációhoz vezet. A Mein Kampf megfelelõ idézeteire már igazán udvariatlanság lett volna gondolni: „A kultúrák pusztulásának egyedüli oka a vérkeveredés”. Így aztán a kínos asszociációkat elkerülendõ a hivatalos leiratban az „etnikai homogenitást” gyorsan átjavították kulturálisra, azzal csak nem lesz baj.

Speciel rajtam ez sem sokat segített. Félig török nagyapám is volt, és úgy emlékszem, a „muszlim hordák” esetében a kibékíthetetlen kulturális ellentétekrõl beszéltek. Ezért félek, hogy a nagypapa miatt kulturálisan sem vagyok homogén. Mindig is baj van belõle, ha az ember nem tudja mind a négy nagyszülõ homogenitását igazolni. Bár talán a kulturális problémák mégsem annyira veszélyesek, mint az etnikaiak. A kettõ ugyan összefügghet, mert a beszédben az is elhangzott, hogy hála az etnikai homogenitásnak, ha valaki az országban jár, „akkor látja, hogy itt kultúrnép él”. De nem tudom, hogy én mint etnikai kotyvalék, mondhatni: korcs, kultúrnép vagyok-e, vagy sem.

Mindegy is, mert elõkerült a beszéd videofelvétele, és kiderült, hogy a leiratot a túlbuzgó vazallusok utólag kozmetikázták. A fõnök mégiscsak az etnikai homogenitást dicsõítette. Ha valaki azt hinné, hogy csak a szokásos migránsozás újabb stiláris változatával állt elõ, mert a régieket már maga is unja, hát nem. Hogy ne legyen félreértés, leszögezte: „Ez nemcsak a migrációra vonatkozik, hanem általában egy megközelítésrõl szól, hogy hogyan gondolkodjunk Magyarország népességérõl”.

Na most, ha magamévá teszem a megközelítést, akkor a meglévõ népesség is akkor lesz méltó a kormányzat bizalmára, ha etnikailag homogén lesz. Azt értem, hogy ne engedjünk be senkit, de homályban maradt az a fontos részlet, hogy mi legyen a már bent lévõ nem homogénekkel. Márpedig ilyenek rajtam kívül is vannak, ahogy a beszéd egy másik részébõl ki is derült: az alapjövedelemhez hasonló léhaságokról nálunk azért nem érdemes vitatkozni sem, mert „Magyarországnak az etnikai viszonyai bonyolultak”. Ahhoz tovább kellene kutatni a családfámat, hogy megtudjam: érint-e esetleg ez a cigányozás is, de ahogy az õsöket ismerem, miért pont ezt úsztam volna meg! Jöttmentnek minõsülõ, kellõen bohém apámról sugdolóztak is az anyai ág szigorúbb tagjai: vagy zsidó, vagy cigány, de hogy nem rendes ember, az biztos.

A miniszterelnök a maga irgalmasságában dobott nekem egy mentõövet. Azt mondta, mi, magyarok azért picit heterogének vagyunk, lám, hányféle eredetû vezetéknevünk van, de „ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínûség”. Csak tudnám, beférek-e még a sávba, vagy fél lábbal szégyenszemre kilógok belõle.

Nem hiszem, hogy a kormány feje rasszista, de azt sem, hogy nem ismeri a szavak jelentését. Tanulta Max Webert: „etnikai csoportnak nevezzük az emberek olyan csoportjait, amelyek fenntartják a közös származásba vetett meggyõzõdésüket”. Az etnikai homogenitás nemcsak kulturális, hanem származási, biológiai kategória. Aki etnikai azonosságot követel, az a genetikai különbségeket is veszélyesnek tartja, „vérközösségrõl” beszél. Etnikai nemzettudatot épít, és nem kulturálisat, nyelvit, történelmit. Utóbbi lehet befogadó, az elõbbi, ha akarja, ha nem, a más származásúakkal szemben kirekesztõ. Ezért kaptuk fel a fejünket már 2012-ben Orbán ópusztaszeri beszédére: „a turul a magyarok õsképe. Beleszületünk, akár a nyelvünkbe. Az õskép a vérhez és a szülõföldhöz tartozik.” A szó, tudjuk, veszélyes fegyver. Nem érdemes játszani vele csak azért, hogy faji mítoszok kötõerejétõl szorosabbra zárjon és vérközösségnek képzelje magát a tábor.

Amúgy van megoldás a teljes etnikai homogenitásra. Klónozásnak hívják. Igaz, ezen az úton még csak birkák születtek, mint Dolly, a bárány. Ez még nem is volna baj, sõt, csak jól kell kiválasztani a klónozandó egyedeket. Én, sajnos, szóba sem jöhetek. Etnikai selejt vagyok. Heterogén.

Lendvai Ildikó volt országgyûlési képviselõ
Link