Visszatekintve az elmúlt év néhány Okostojas sziporkáira, örömmel jelenthetem, hogy a weboldal - az utóbbi néhány hónapban - egyre növekvõ lendülettel csúszik bele az érdektelenség apatikus mocsarába.

A megitélésem persze az "innen tényleg úgy néz ki" kategóriába tartozik, de talán nem járok olyan messze az objektív igazságtól.

Megszünt az oldal kohéziós ereje, "bekukkantunk" majd tesszük a dolgunkat. Imre is ezt müveli.
A világmegváltás - érdeklõdés hiányában - elmarad. Persze ez nem baj, mert vérrel lemosni gyalázatot olyanokkal akikben nyomokban sem találni alázatot - meddõ erölködés és csak totális káoszt eredményezhet aminek következménye a pusztítás maga.

Addig is - mielõtt még Fönixként újjászületünk vagy (ez a valószinübb) az emberiség nagyobb hányada leomló jégfalként belezuhan a mindent feloldó óceán hullámzó kékjébe, szeretnék egy kis ajándékot átadni útravalónak.
Tudom, hogy sokan nem fogják értékelni hiszen úgyis jobban tudják mi történik ezen a földön, ebben a vil'agban, naprendszerben avagy galaxisban, vagy ha õk nem is akkor bölcs és tévedhetetlen barátjuk, lelkivezérlö csillaguk utat mutat és irányt szab jelenüknek...

De talán marad még néhány tudatlan, tétován botladozó tag az oldalon, olyanok akik nem megmagyarázni akarják a világnak, mit és hogyan kell tényként elfogadni hanem tudatlanságukkal megbékélve saját gondolataikat használva próbálnak egy csepnnyi tudást magukévá tenni.

Közel egy éve, hogy Turul40 (saját szavaimat idézve) "begõzölt"
Akit érdekel az itt megtalálhatja a kezdetét: Turulföld...
Az egy íráshoz tartozó 482 hozzászólás és a 17'000-nél több híroldal megnyitás az eddigi csúcsot jelenti, így senki nem mondhatja, hogy érdektelen volt a téma.
A mindössze két hétig tartó viharos szó (írás) váltás "Megrengette a Weboldalt", aminek következtében, a témát elindító Turul40 április 24.-i tündöklése május 3.-ai bukásához vezetett... "Ide se lépek be többet" - kijelentését betartotta, bár lehet, hogy vendégként még idejött...
Ezt persze elõre borítékoltam, a hír elsõ soraiban leírva: "Remélhetõleg egy végsõ óriási robbanásban ki is fog hunyni (T40) a közeljövõben... :))))"
Kivánni azért nem kívántam, de nem maradt más választása és végül így döntött.
A majd 500 hozzászólás közé jónéhány elgondolkoztató írás is felkerült, ezek közül némelyik tartalmával egyet lehetett érteni, ugyanakkor jónéhány kiverte a biztosítékot. Fõleg akkor, amikor mondvacsinált, megalapozatlan "bizonyítékokra" épített kijelentések kerültek fel közéjük.

Késõbb Turul40 meghívta a barátját, azt hittem szintet tudunk lépni, de sajnos helyette visszalépés lett a dologból. Dogmákból nem lehet bizonyítékokat kreálni. Sajnos ez történt. Soha egyetlen percre nem állítottam, hogy nekem van igazam ugyanakkor ömlesztve olvashattam a kinyilatkoztatásokat; - Ez pedig így van és kész. /hülye vagy ha nem veszed észre!/
Azok az emberek akik képtelenek elfogadni a tudatlanság tartós állapotát, helyette tudálékosan mondják a magukét, megalapozatlanul, félresöpörve minden - nem az õ igazukat - felvetõ gondolatot, azok nem vitapartnerek hanem erõszakos, önmagukat felsõbbrendübbnek valló emberek. A kinyilatkoztatás, amiben hisznek, amit mindenkivel el akarnak hitetni ugyanarra a motivációra épülnek Turul40 és Sandor barátjánál mint a Jehova tanúinál, a bigott vallásosoknál, vagy eldeformált/beteg lelkü, karakterek százezreinél.

Sokan közületek - egy ilyen "veszekedésbe", álvitába csöppenve visszarettentek az általatok szokatlan (néha durva), kiélezõdõ harctól. Nem szoktátok meg a vehemens adok-kapok helyzetet és nem éreztek kényszert abban résztvenni. Ezeket a köröket én már régesrég megtettem és nem vonulok vissza azért mert a másik erõteljesebbnek hiszi magát. Persze néha engem se ért meg senki, pedig a világom nagyon egyszerü:

Szeretem és értékelem az értelmes embereket. Nem szeretem az értelmes de agressziv és önmagát másnak mutató emberfajtákat. Az észt kétféleképpen szerzi meg mindenki:
- Valamit kap a vérvonalon keresztül.
- Valamit tanul, hozzá csatol a következõ két-három évtizedben.

A gond ott kezdõdik, hogy mindenki alapról indul és minden agynak ki kell fejlõdnie ebböl a kezdeti állapotból.
Az elsõ években a tudás felhalmozása majd lassú változással a már megszerzett tudás feldolgozása, használata következik. Természetesen a további ismeret felhalmozásra mindenkinek szüksége van (bár már nem mindenki kapja meg!), de többnyire az addigra részben kifejlõdött kreativítás már önálló irányt szab a további "okosulásunkhoz".
Valamikor óhatatlanul elérkezik mindenki egy ponthoz, ahol realizálódik benne, hogy az eddig összeszedett tudása hiányos. Nem mindent ért, nem mindent tud, Nem tud biztonságban tovább lépni egy külsõ, segítõ vagy irányító hatás nélkül.

Minden ember más, bár léteznek alapvetö, egymással összeegyeztethetõ ismertetõjelek de a formációk (és deformációk) száma - tudásunkhoz mérve - szinte végtelen.

Ekkor történnek (történhetnek) meg azok a belsõ, gondolati változások amikor a föbb karakter jellegzetességek kibontakoznak és végsõ stádiumra hangolják az alany személyiségét.

Meghagyom Imrének a fõbb csoportok taglalását - nálam biztosan értelmesebben képes "bemutatni" az "ember(iség)i alapállandókat", csupán két fontos, alanyi tulajdonságot szeretnék kiemelni:
- Az egyik az énközpontu, önmagában biztos karakter, akinek nem lehet ellentmondani, mert nem fogadja el.
- A másik fõ típusjellemzõ, azokra vonatkozik akiknek nincs szükségük erre a - magukba vetett hit - biztonsági pozícióra.

Ugye milyen egyszerü? (Nem hiszed, mi?)

A legtöbb ember a második csoporthoz tartozik. Elárulom nektek, hogy ebböl a csoportból szinte senkivel nincs problémám. Többnyire persze azokat engedem közelebb magamhoz akikkel azonos érdeklõdési síkon vagyok, akik abban a környezetben, kultúrális közegben élnek, nevelkedtek mint ami számomra is mindenkor természetesnek hat.

Néhány alapkérdés - a megválaszolás igénye nélkül:

Egy gyerek kire figyel kit utánoz, kinek akar megfelelni illetve kit próbál befolyásolni?...
A tizenéves helye - itt Európában, a világ városaiban, településein, az otthon és az iskola irányítása alatt áll. A sztereotipiákon kivül, a közvetlen vele együtt élö személyek felé alakul ki megfelelési kényszer. Miért teszi?
A pubertás végén, az elsö független szárnycsapások után alakul ki az amit minden felnövõ emberpalánta "várva-várt" önálló életre törekvés vágya.
Mikor, melyik intervallum a legalkalmasabb arra, hogy erõteljes befolyást gyakorolhassanak ezekre a fejlõdõ személyiségekre?

Melyik csoportból kerülnek ki az óvónénik, tanári erõ, oktató, orvos, mérnök, feltaláló, kémikus és melyikbõl a - többnyire sikert is elérõ - felsõfoku végzettséget megcélzó személyek többsége, illetve a sportolók, avagy pszichikai / fizikai eröszakszervezetet elönyben részesítõ személyek?

Amennyiben a személy elért/meghaladt egy oktatási nívót, azzal biztonságossá is formálta a saját életvitelét. Akik lemaradnak (esetleg önhibájukon kívül) azok más úton lépdelnek tovább.

Ugye vannak okos és értelmes cigányok? Vannak. Szerintetek mi a különbség ha a az elsõ vagy ha a második csoporthoz tartoznak?
Gondolom abban is egyetértünk, hogy zsidók között is találhatók értelmes és okos személyiségek? Szerintetek Demjén, Latinovics, Moldova meg sok száz, a kultúrában megismert zsidó melyik kategóriához sorolható? Beugratós kérdés; a MOSSAD tagjai hova sorolhatók?
Egy húsz év körüli srác (- amikor mások is látják -) megpróbál "keményen", macho módon szerepelni... egy most felnõvõ fiatal lány szeretné ha ö lenne a legszebb a világon és mindent megtesz, hogy ezt meg is lássák benne... - de mindkettejük viselkedésétöl független, hogy késõbb melyik csoportba kerül.

Bármelyik fiatal, amennyiben megvan a magához való esze, elõbb-utóbb annak segítségével próbál érvényesülni. A másik irányt kiválasztók ugyancsak nem buták, de õk nem a saját erejüket használják a cél eléréséhez hanem külsõ erõt vesznek igénybe, amelyben jobban megbíznak mint önmagukban. Ennek következtében rövid idõn belül véglegesen eltávolodnak egymástól a két csoportba tartozók és ugyanez idõ alatt kialakul a társadalmi különbség amit az elsõ "énközpontu" csoport azonnal a maga hatalma alá rendel.
A másik, akik mi vagyunk - szinte esélytelen egy pozícióban, anyagiakban, biztonságban stabilizáltabb helyre. Akinek ez - amikor rájön - nem tetszik az megpróbálkozhat egy kiugrással, ami vagy sikerül neki, vagy megpróbál erõszakosan "kitörni" a helyrõl ahol van. Ezek közé sorolom Turul40-et és Sándor barátját. Mások a hit egyik kiválasztott változatának segítségével, vagy valamilyen szövetséghez (Minden ami szem-szájnak ingere) csatlakozva próbál fejjebb jutni...

Próbáljatok egy harmadik utat találni... (remetékre ne hivatkozzatok, mert azok kiléptek a világ körforgásából)

Végül - rövid kis eszmefuttatásom befejezéseként, szeretném közkincsé tenni ASIMOV - egyik utolsó írását. egyetlen okból teszem meg; Nekünk akik a második csoportba tartozunk, akik néha képesek vagyunk mosolyogva nevetni a sok hülyeségen, máskor azon dühöngünk, hogy miért nem tud végre az emberiség - legalább egy kicsit feltápászkodni az idiótizmus és gagyiság pihentetô futóhomokjának pihe-puha felületérõl, kötelességünk (ha már nem születtünk "könyöklõnek") tanulni olyanoktól akik nem mindenáron kiokosítani akarnak, csak azt szeretnék ha mi is ellátnánk egy kis távolságra, ahol már felfedezhetõ egy cél, talán pontosan az ami miatt ide születtünk: Embernek lenni, részben tudatlanul (és elfogadva), részben lelkileg megnyugodva abban, hogy nem halunk meg teljesen hülyén, végül - de nem utolsósorban - képesek legyünk továbbra is azokat kinevetni akik túl komolyan veszik önmagukat... s akkor, talán közülük is észreveszik néhányan, hogy többet ér egy barátság, egy jó emberi kapcsolat minthogy saját magát a másiknál, ha kell, erõszakkal elöbbrevalóbbnak tartsa.

A könyv - amiböl egy kis tudást felcsipegethetünk - innen letölthetõ:
Asimov - Utikalauz (pdf)
Asimov - Utikalauz (epub)
Asimov - Utikalauz (docx)