Radnóti Zoltán rabbi interjút adott a jobbikos Alfahír portálnak.
Könnyû megérteni az ügy jelentõségét: a Mazsihisz egyik legfontosabb embere, a rabbiság elnöke nyilatkozik a szélsõjobboldali, újabb szóhasználattal: nemzeti radikális párt félhivatalos honlapjának. Arról a pártról van szó, amelyet három-négy éve még az európai szélsõjobb is abszolút szalonképtelennek tartott, elsõsorban gátlástalan antiszemitizmusa miatt. Sokan még ma is annak tartják… És amely párt az elmúlt két évben, politikai megfontolásból, sok mindent elkövetett, hogy az antiszemitizmus bélyegét letakarítsa magáról.

Radnóti Zoltán rabbi és az Alfahír munkatársa végig kimondottan békülékeny hangnemben beszélgettek. Egymás után vetették fel az érzékeny problémákat, hogy azok többségére aztán a megbékélés irányába mutató válaszokat találjanak. Ahol nem értettek egyet – pl. Wass Albert megítélése –, ott a kérdezõ nem kötözködött, tudomásul vette az eltérõ véleményt.

Alighanem áttörésnek is nevezhetjük ezt az interjút: Vona Gábor facebook oldalán mindenesetre így értékelte: „Végre”. Talán mondhatjuk, hogy ez nem egészen félhivatalos kapcsolatfelvételt jelent.

*

Hogy mi motiválja a Jobbikot, tudjuk: a párt vezetõje felmérte, hogy a mai Európában és a mai Magyarországon az antiszemitizmussal többet veszít, mint amennyit nyer. Nemzetközi téren a teljes elszigetelõdés jutott neki osztályrészül, hazai téren pedig a Fidesz egyik legerõsebb aduja volt vele szemben, hogy szélsõséges párt, amelyet roppant veszélyes a hatalom közelébe engedni. A Jobbik kapcsolatai az iráni iszlámista rezsimmel pedig – a (túlnyomórészt) moszlim menekültek ellen hergelt magyar közvélemény szemében – visszatetszõnek tûntek. Egyfelõl tehát a mai, békés Európa érdeme, hogy az egyik utolsó nyíltan antiszemita párt vezetõje belátta: jobb, ha lemond programjának eme részérõl. Másfelõl a Fidesz taktikája is rászorította erre.

*

És mi motiválja a Mazsihiszt, hogy – minden bizonnyal – jóváhagyólag tudomásul vegye egyik vezetõjének demonstratív kapcsolatfelvételét a Jobbik félhivatalos fórumával?

Egyfelõl bizonyára az a stratégia, hogy ki kell törni a Zoltai korszakból megörökölt hagyományos imázsból, amely szerint a Mazsihiszt az antiszemitizmus és a Holokauszt emléke élteti, és más identitása jószerével nincs. Ezen Heisler András, a Mazsihisz elnöke megválasztása óta dolgozik. Tágabb értelemben talán a zsidó közösség egy részének ama mély meggyõzõdése ellen akarnak fellépni, mely szerint 1944 után a zsidók többet nem lehetnek magyarok. Az új politika valahogy visszaillesztené a zsidókat a magyar nemzetbe. A jobboldali politikusok részérõl ma erre van fogadókészség, a baloldaliak sosem vonták kétségbe.

A Mazsihisz e politika szellemében jó kapcsolatokat épített ki a Fidesz-kormánnyal. Az antiszemitizmussal olykor megvádolt kormánynak – imázsa érdekében – erre a szívélyes kapcsolatra szüksége van, s ezt a Mazsihisz projektjeinek bõséges támogatásával honorálja.

A másik motiváció az egyre élesedõ szembenállás az EMIH-hel. A két zsidó közösség kapcsolata évek óta romló tendenciát mutat. Az emlékezetes temetõügy óta a romlás látványossá vált: a két közösség a nyilvánosság elõtt is többször konfrontálódott. Ebben a Mazsihisz részérõl éppen Radnóti rabbi járt az élen. A két szervezet legutóbb éppen Vona Gábor hanukkai üdvözlete során konfrontálódott: immár az országos sajtóban.

Mint ismeretes, Vona Gábor hanukai üdvözletére, tavaly decemberben a Mazsihisz elõször nem reagált. Köves Slomó, az EMIH frontembere viszont aktív és következetes stratégiával lépett fel: élesen elutasította Vona közeledését és a kormánypárti médiában hangsúlyozta, hogy az antiszemita múltat ezzel a gesztussal nem lehet lemosni. Ezzel nyilván a kormánynak tett szolgálatot, amelynek legfõbb riválisát megbélyegezte. De számíthatott Köves Slomó a zsidó közösség nagy részének támogatására is, amely alighanem mélyen hiszi, hogy kutyából nem lesz szalonna, a Jobbikból nem lesz demokratikus politikai erõ.

A Mazsihisznek az ügyben nem volt világos stratégiája. Elõször nem reagált az üdvözletre, majd miután észrevette, hogy ismét lemaradt a médiafigyelem terén, a Köves Slomóéval ellentétes stratégiát választott: azt kezdte hangsúlyozni, hogy a hagyomány szerint a békülékeny szándékkal közeledõt nem szabad elutasítani.

Hogy az EMIH-hel fennálló konfliktus mennyire fontos lehetett ebben az új fordulatban, azt jól mutatja, hogy Radnóti az Alfahírnek adott interjújában többször is bírálja Köves Slomót, de nem bírálja Vona Gábort és szélsõjobbot.

A félhivatalos kommunikáció a frissen középre húzó Jobbikkal kockázatos lépés. Lehetséges, hogy segít egy tegnap még szélsõséges pártot humanizálni és bevezetni a civilizált politikai életbe. Ez pozitív fejlemény volna, habár a pártpolitikába direkten belefolyni a zsidó érdekképviselet részérõl talán nem a legbölcsebb. Sem akkor, ha az EMIH, sem akkor, ha a Mazsihisz részérõl történik ilyesmi. De hát a zsidó kósersági pecsét mostanában nagyon kelendõ a jobboldalon.

*

Radnóti – a megértés érdekében – helyenként meglehetõsen messze megy a nemzeti álláspont iránti fogékonyságban. Az interjút hosszasan lehetne elemezni, de itt most elég egyetlen hiányosságra rámutatni: A magyar nemzettel való azonosulás hevében Radnóti egyáltalán nem említi a magyar állam és a magyar társadalom holokausztért viselt felelõsségét. Tudjuk persze, hogy a Mazsihisz éppen a zsidóság=holokauszt képlettõl akar szabadulni. Radnóti azonban itt – úgy érzem – túl messze megy az engedékenységben: ez a kérdés a magyar–zsidó viszonyban megkerülhetetlen, és az is marad. Zsidó vezetõként errõl nem feledkezhet meg, ha erkölcsi integritását meg akarja õrizni.

Arról beszélni, hogy az erdélyi zsidóknak is ugyanúgy fájt Trianon, mint a nem zsidó magyaroknak, és nem említeni, hogy ezeket a zsidókat 1944-ben a magyar hatóságok közremûködésével és magyar társadalmi haszonélvezettel Auschwitzba deportálták – nem hiteles.

Lehet persze, hogy lesz még folytatás és abban szó lesz errõl, de itt és most ez a mondat hiányzik.

*

Nem feltétlen elítélendõ, de kockázatos lépés a jobbikos portálnak adott interjú. A Mazsihisz hitelessége a tét. A Mazsihisz meg akar szabadulni régi, Holokauszt alapú identitásától, zsigeri antifasizmusától. Úgy látszik, ennek része a „nemzeti oldal” felé történõ merész nyitás. Nyilván ama törekvés jegyében, hogy a mai, konfúzus Európában és még konfúzusabb Magyarországon nem tudhatjuk, mit hoz a jövõ, s így tanácsos minden párttal valamilyen mûködõ viszonyt kialakítani.

Ez lehet politikailag józan lépés, de a Mazsihisz identitását tekintve kockázatos. Alig hiszem, hogy a tagság és a hívek többsége pártolná az interjút. A Mazsihisz nehézkes, szellemileg nem túl mozgékony közeg, nehezen vált irányt. Egy ilyen lépést – úgy vélem – a Heisler András körül csoportosuló ifjú tanácsadók bíztatására hagyott jóvá az elnök.

Mint fentebb említettem, ebben a döntésben nyilván megvolt a része a Köves Slomóval fennálló feszült viszonynak is: ha õ így üzen a szélsõjobbnak, akkor mi úgy. Márpedig nem feltétlenül bölcs dolog belzsidó mérkõzésekben a szélsõjobbot „használni”. Sajnos már a temetõügy idején is ez volt a helyzet: AZ EMIH és a Mazsihisz a kurucinfo cikke nyomán esett egymásnak.

*

Radnóti Zoltán facebook oldalán így harangozza be az interjút: „ha /a szélsõjobb/ 10%-a átgondolja az eddigi szavainak 10%-át, akkor elértem a célomat.” Valóban: fontos, hogy egy szélsõjobboldali fórum megnyílik egy rabbi szavai elõtt. (Más kérdés – lásd fent – hogy ennek érdekében a rabbi mekkora engedményeket tesz a célközönség felfogásának.) Másfelõl azonban felmérte-e a rabbi és a Mazsihisz vezetése, hogy a szélsõjobb kósersági pecsétként mutathatja fel ezt az interjút? Ezután joggal mondhatják Vona és társai, hogy íme, a Mazsihisz szóba áll velük, õk tehát szalonképes politikai alakulat. Egy ilyen interjúnak komoly politikai jelentõsége van, hatása messze túlterjed a két fél viszonyán.

*

Végezetül: egy percig sem hiszem, hogy a Jobbik fordulatával párhuzamosan csökkenni fog Magyarországon az antiszemiták száma. Csak párt nélkül maradnak egy idõre – remélem legalábbis.
Link