Mikor egy-két szóval rá akarok mutatni, mit jelent 1848. március tizenötödike a magyarság fejlõdésében, a két ellentétes üzlet külön-külön módszere közül egyiket sem teszem magamévá. Nem követem a liberális bodega módszerét, amely 1848. március tizenötödikét a radiko-progresszív-liberális isten szent és sérthetetlen kinyilatkoztatásának dobolgatja, s Kossuth Lajosból és a fölszabadulás több nagy harcosából intim kis spádét csinált saját, házi használatra. De nem követem az ezerfokos (Réomur) keresztények, a fogjatok meg már hazafiak, a túl jó fiúk eljárását sem. Azok eljárását, akik most egyszerre úgy megkereszténykurzultak, hogy mint a társadalmi rend túlbuzgó Diogenesei, éjjel-nappal ágy alatt, s ágy fölött keresik - nem az embert, erre nekik nincs szükségük -, hanem a destrukciót. Aki pedig egyszer üzleti szakmájává teszi a destrukciótalálást, az talál is mindenütt. Ezek a szûzfehér Diogenesek már odáig jutottak, hogy kigumiznák az Ó-szövetségbõl a Jehovát, mert destruktívnak találják abban a tényében, hogy a hetedik napon megpihent: hiszen ez fölbujtás a sztrájkra. Ezek az urak aztán egy nagy történelmi fügefalevéllel szeretnék elszégyenkezni a magyar múltból Dózsa Györgyöt, Táncsics Mihályt, sõt Kossuth Lajost, Eötvöst és sok más szerencsétlen társukat is, akik nem részesültek a keresztény kurzus malasztjában.

Külön valami volt-e a negyvennyolcas forradalom, melynek külön, egymagában álló értelme van, s mely 1848. március 15-ével kezdõdött, és örökre bevégzõdött 1849. augusztus 13-ával?

Természetes, hogy nem. Egy forradalom nem lehet pillanatnyi pattanás egy nemzet életében. Voltaképpen egy nemzetnek nincsenek forradalmai: egyetlen forradalma van minden nemzetnek, mely kezdõdött idõtlen idõkben a történelem mélyén, s azóta folyvást folyik történelmi haláláig. Ez a forradalom lassan a nemzeti élet rejtett csatornáin gyûl fel, hogy néha aztán felszínre törve megsiettesse a szükséges fejlõdés menetét. Ez a forradalom az illetõ nemzet lényege: lelki erõinek, belsõ organikus törvényeinek sajátos kifejlése. A magyar forradalom fejlõdési fonalát Szt. István, Kálmán, Róbert Károly, Nagy Lajos, Mátyás, Dózsa György Zrínyi, a költõ, Bessenyei, Széchenyi, Kazinczy Táncsics, Petõfi, s ezernyolcszáznegyvennyolc nagy nevei jelölik. - Hogy ebbe a legáltalánosabb névsorba nem tettem be a Bocskay Bethlen és a Rákócziak neveit, az nem azt jelenti, hogy kisebbnek látom történelmi jelentõségüket, mint más, hanem azt, hogy õk a magyar forradalomhoz csak egy bizonyos szempontból tartoznak. Ebben az egyetlen, folyton folyó magyar forradalomban állandóan három törekvést, három elemet lehet lényeg gyanánt fölismerni: 1. Új, mélyebb és szélesebb befogadás a nyugati kultúrának az élet minden terén, 2. a faji öntudat felébredése, növekedése erõben és kiterjedésben, s az a törekvés, hogy a nyugati eredményeket a magyarság sajátos erõinek szolgálatába állítsuk, 3. az emberi jogok kiszélesítése, az a törekvés, hogy Magyarországot minden magyar hazájává tegyük, s hogy minden magyar erõt fölszabadítsunk a közös termésre.

Nem kell valami túlérzékeny történetírói szemüveget föltennünk, hogy az 1848-ban felszínre tört magyar forradalomban meglássuk mind a három törekvést. És kétségtelen, hogy a magyar forradalom e szakában mindez a három törekvés a liberalizmus történelmi módszerével történt. És most, mikor divatban van illusztris hullák tövébe ravasz kis részvénytársaságokat alapítani, a Kossuthok, az Eötvösök, a Petõfik súlyos neveit dobálják ránk a liberalizmus legfõbb érvei gyanánt. És közéletünk alacsony mûveltségi vonalát semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy azok az érvelések, melyekkel erre a tetemrehívásra felelnek, éppen olyan ügyetlenek és történelmileg rövidlátók, mint amilyen rosszhiszemû a tetemrehívás.

Mert pusztán a szó, az elnevezés az, ami zavart okoz a vitában, s azzal a jelenséggel állunk szemben, melyet a nyelvészek jelentésváltozásnak neveznek. Így pl. az olasz brávó szó jelenti a testi és lelki derékség legnagyobb elismerését, és jelenti a zsiványt. Ugyanezen a változáson ment át a liberalizmus szó. 1848-ban jelentette minden becsületes erõ egyenlõ érvényesülési lehetõségét, a becsületes verseny szabad folyását, a becsületes gyenge, a becsületes elnyomott, a becsületes kizsákmányolt védelmét a gonosz erõssel, a jogtipró elnyomóval, a becstelen kizsákmányolóval szemben. Tessék csak jól megvizsgálni a '48-as törvényeket és az azokat megvalósító szellemi küzdelmet, és meglátják, hogy igazam van. Nos, ez a liberalizmus nemcsak hogy nem halt meg, de a magyar életakarat mostani antiszemita fellángolásában a legintenzívebb történelmi fokát érte el. A mi antiszemitizmusunk a becsületes magyar erõk érvényesülését követeli, a szabadverseny becsületességének a biztosítását, követeli az elgyengült, becsületes magyarság védelmét' a gonoszul erõs zsidósággal, az elnyomott becsületes magyarság védelmét az immorális elnyomó zsidósággal szemben, a kizsákmányolt becsületes magyarság védelmét a kizsákmányoló ragadozó zsidóság ellenében. A történelmi csalás ott van, hogy õk a liberalizmus szó alul kilopták igazi értelmét, s helyébe a filoszemitizmus, a zsidó imperializmus fogalmát lopták. És így õk, az elnyomók, az intoleránsak, a kizsákmányolók vádolnak minket antiliberalizmussal, minket, akik az örök emberi liberalizmus nagy felszabadulási harcát vívjuk.

Minden forradalomnak hármas végzete van. Vívmányainak egy része a történelmi élet alkotó tényezõjévé lesz, s irányítja a nemzet fejlõdését. Egy másik részét meghamisítják, s forradalmas látszatukkal a forradalom kijátszását, a fejlõdés megakasztását, a történelmileg helyes értelemben vett ellenforradalmat hozzák létre.

A harmadik részét elsikkasztják, s igyekeznek úgy feltüntetni, mint a nemzeti élet halálos veszedelmét.

Azt a legfûtöttebb keresztény kurzista is láthatja, hogy 1848-nak igen sok vívmánya jelentett fejlõdést, intenzívebb termést és építõbb jövõt a magyarság számára. Az eltorzított, a meghamisított elemekre sem nehéz rámutatni. Az egyéni érvényesülés, a szabad verseny a liberalizmus fogalmát politikai, gazdasági, szociális téren, a sajtó és a mûvészetek életében oda torzították, hogy a magyarságot minden idebotló zsivány minden lelkiismeretlen hazugság, minden uszító rágalom, s a nemzetközi zsidó kapitalizmus szabad zsákmányává tették. Így az emberi felszabadulás magyar vérrel vásárolt szent elveit az elnyomás, a kizsákmányolás, a megrontás irtózatos eszközeivé torzították.

De egy nagy elsikkasztás is történt, és a magyarság halálán, a zsidó imperializmus gyõzelmén dolgozik az, aki ezt napjainkban elhallgatja. A kiváltságos osztályok 1848-at lassanként átalakították egy ötvenperces, patentosan kezelhetõ, igen jutányos kis forradalommá. Ami jognyerést jelentett 1848 a magyarság tömegeinek, azt igyekeztek úgy feltüntetni, mint az õ atyai jóságuk megcsordulását az idõk teljességében, s mindazt, ami intim érdekeik ellen volt, igyekeztek istentelenségnek, hazaárulásnak, s hogy a történelmi humor teljes legyen: 1848-ellenesnek feltüntetni. A gazdagon felbuggyant magyar forradalmat egy sivár közjogi kakasviadallá nyomorították, hogy a lelkesen szavazó nép gazdasági, szociális és kulturális éhségeit elfelejtse a jól jelenetezett, álhazafias görögtûzjátékoknál.

Megvalósítani 1848-at, megvalósítani teljesen, egész becsületességgel, ez a magyarság jövõjének egyetlen útja! A történelem minden csalást, bármilyen oldalról jöjjön, szörnyû következményekkel büntet. A teendõk részint védelmi jellegûek, melyek a magyarságot megvédik az idegen elnyomás ellenében, másrészt pedig a magyarság fejlõdésének elodázhatatlan elemei.

• A legszükségesebb védelmi teendõk: 1. A numerus clausus megvalósítása minden vonalon, mindenféle iskolában, a sajtóban, minden elképzelhetõ pályán és kenyérkereseti forrásnál.

2. Az 1910 óta betelepedett zsidóság eltávolítása Magyarországból. Megvizsgálni az 1914 óta szerzett zsidó vagyont, s mindazt, amit a magyar hõsiesség, magyar vér és munka árán jogtalanul bírnak, visszavenni s kulturális és szociális célokra használni (iskolák, kórházak, rokkantházak alapítása etc.).

3. Kimondani, hogy a zsidóság faj, külön nemzetiség, vallásukra való tekintet nélkül. Megvalósítani a zsidóság különválasztását az élet minden terén. Az élõsditõl csak úgy szabadulhatunk meg, ha eltávolítjuk attól az organizmustól, melyet kizsákmányol. Minden zsidó szervnek, lapnak, egyesületnek nyíltan kelljen hordania a zsidó megnevezést, s a magyar álarc használata tilos legyen.

4. A lelkiismereti szabadság álarca alatt nem szabad megtûrni olyan vallásnak exaltált törzsbabonát, mely az államalkotó lakosság nagy többségét, s az egész kultúremberiséget tisztátalannak, alsóbbrendû lényeknek tanítja, s egy õstörzsi kannibál pszichét õriz meg. Az õsi sötét századok e barbár gyilkos emlékeit ki kell irtani az emberi haladás érdekében.

5. Meg kell szüntetni mindazokat a lelki elemeket, melyek a magyarság kebelében egy állandó jogos és veszélyes nyugtalanságot táplálnak. Így pl. el kell törölni a címeket. Azok után az áldozatok után, melyeket a dolgozó magyarság milliói hoztak öt éven át, arcpirulás nélkül senki sem tûrheti a nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos címek undorító és barbár cafrangjait.

6. Korlátozni kell nemzetvédelmi szempontból a szabad versenyt az élet minden terén.

• Az építõ reformok közül a legsürgõsebbek:

1. A földreform haladék nélküli becsületes megvalósítása. Minden dolgozó magyarnak lehessen része a magyar földben. Itt minden kijátszás a magyarság megrablását és katasztrófáját jelenti.

2. A középosztály anyagi jólétének és szellemi függetlenségének gyors és teljes biztosítása.

3. A munkásság jogos igényeinek becsületes és teljes kielégítése. A sztrájkjog, a munkaidõ, a bér méltányos szabályozása. A munkásság emberi, szellemi igényeinek kielégítése, a munkás aggkorának biztosítása etc.

4. Olyan adórendszer, mely minden részletében teljes becsületességgel megvalósítja azt az elvet, hogy az állam terheit azok viseljék, akiknek legtöbb érdekét védi az állam.

5. A népképviseleti rendszer megváltoztatása, mely lehetetlenné teszi, hogy kulturálatlan és immorális kalandorok intézzék a magyar törvényhozást.

6. A népképviseleti rendszerrel kapcsolatban az egész magyarság megszervezése olyan közösségekben, melyek az illetõ területek kulturális, szociális és gazdasági érdekeinek legtermékenyebb megvalósítói lesznek.

7. A nemzet teste három dolgozó osztályból áll: középosztály, földmívelõ nép, ipari munkásság. Mindenkinek ezen osztályok valamelyikébe kell tartoznia munkájával. A történelmi vagy kiváltságos osztályok megszûnteknek mondandók ki. A kiváltságra vagy osztályuralomra való törekvés hazaárulás legyen és halállal büntethessék.

8. A keresztény felekezetek összes vitás kérdéseinek elintézésére egy, az összes felekezetek választott képviselõibõl alkotott bizottság létesítendõ. Ez a bizottság készítsen elõ egy olyan törvényjavaslatot, amely ezeket a vitás kérdéseket örökre megoldja. Ugyancsak a felekezetek képviselõibõl egy állandó felekezetközi legfelsõbb bíróság alakuljon, amely kötelezõ erõvel ítéljen a felekezetek vagy azok egyes szervei közt fölmerülõ felekezeti jellegû súrlódásokban.

9. Bizonyos taxative meghatározandó üzemeket, keresetforrásokat (mozi, cselédközvetítés, könyvkiadás, s az író halála után 50 évvel etc.) az állam sajátítson ki, s ezekben saját jövedelmén kívül a magyar középosztály elhelyezését tartsa szeme elõtt.

10. Minden olyan szerv, ahol a tömegek lelkét, tehát a magyarság jövõjét formálják (iskola, színház, sajtó, mozi), az állam közvetlen felügyelete alatt, s minden tagozottságukban olyan irányítók és szellemi munkások kezében legyen, kiket a nemzet testéhez a közös vér, a közös történelmi fejlõdés, az ezeréves magyar kultúra, közös hit és közös morál szálai fûznek.

11. A külügyi képviselet megszervezése, hogy az minden, bármily jelentéktelen tagozatában is, ugyanilyen emberek kezében legyen. Ezzel együtt egy hatalmas külföldi propaganda kiépítése a magyarság érdekében.

12. A magyar nemzeti hadsereg teljes kiépítése úgy, hogy az egyszersmind a magyar nemzet nagy tömegének kulturális és gazdasági iskolája, s szociális szolidaritásának megvalósítása legyen. A tisztképzés reformja ennek a célnak a megvalósítására. Kapcsolatok teremtése a hadsereg és az összes iskola ifjúsága közt. Módozatok megvalósítása, melyek a nemzeti hadsereg szeretetét ösztönössé teszik a nemzet egyetemében.

Ezek a pontok jelentik az integrális Magyarországot, ezek jelentik a zsidó imperializmus legyõzését, a munkás, a paraszt, a középosztály kérdésének megoldását, az emberi haladás megvalósítását a magyarságban: ezek jelentik a magyar jövõt.

Virradat, 1921. III. 16.