Milyen cuki, fõleg, hogy ennyire nyíltan tálalják. Pap a barátja, kocsonya az étele, halaf a munkaeszköze. Íme a miskolci rabbi, akinek hiányzik a tenger.

Nyisz.

A jegyzettömb lapját, a lap sarkát szeli lehelet finoman a kés, a halaf. Csak a csukló mozdul, rémisztõ rutin, erõ benne semmi, mégsincs esély, hull a fecni.

Úgy volt, megnézhetünk egy kóser vágást, pár tucat csirke rituális konyhakésszé nemesülésének véres fázisát, de aztán mégsem, higiéniai ok, vallási ürügy, meg hát, „tudjátok”, ha közös fotón szerepel zsidó és vér, pár száz idióta azonnal solymosieszterezni kezd.

Szóval önökkel együtt lemaradtunk egy emelkedetten brutális élményrõl, de azért néhányszor tíz liter csirkevér nélkül is megér egy cikket Fuchs Joshua meg a kóserság története.
24.hu / Neményi Márton

Fuchs Joshua rabbi és sahter. Nincs még negyven, de kóser mészárosként már túl úgy húszezer baromfin, s számos patáson.

Joshua õsei Kassa környékérõl, az antiszemitizmus elõl vándoroltak Amerikába, õ maga Floridában született vallását nem tartó családban.

Pontosabban annyira azért voltak vallásosak Fuchsék, mint az átlagos jenki zsidók: a tejeset nem keverték a húsossal, még eszcájgból, vercájgból is külön szett dukált, olykor benéztek a zsinagógába, szombat esténként összejártak gitározni, énekelni ismerõsökkel, és megtartották a Bar-micvót, a tizenharmadik születésnapon magán- és vallásjogilag is nagykorúvá váló fiúgyermeknek dukáló örömnapi lakomát.

Joshua világi középiskolába járt, s tizenhét volt, amikor tanévnyi idõre Izraelbe utazott, világot látni, nyelvet és Talmudot tanulni, abból baj nem lehet.

Ha csoda nem esett is vele Jeruzsálemben, életét átszabó impulzust azért kapott.

„Jártam öreg rabbikat hallgatni. Egyik alkalommal, lehettünk tán százan, hátul állok, amikor egyszer csak rám mutat a rabbi. Szétnyílik a tömeg, a lábam nem mozdul, de a többiek pillanatok alatt, kézrõl kézre adva, a bölcs ember elé lökdöstek. Beszélt hozzám, de nem értettem, mit mond, nem értettem héberül. A végén belenyúlt egy edénybe, áldozati ételként hideg töltött káposztát nyomott a kezembe, és utamra bocsátott. Utóbb tudtam meg, azt javasolta, mihamarabb döntsem el, akarok-e haszid lenni.”

Akart.

Hogy kik is a haszidok? Azok a sötét kaftános, fehér harisnyás, lakkcipõs, prémkalapos, szakállas, pajeszos emberek, kiket néha Pesten, gyakrabban Brooklynban játszódó filmeken látni.

Egy bekezdésnyi kultúrtörténet: a haszidizmus friss idea, nem kell Mózesig visszaúszni, a tizennyolcadik században találta ki egy ukrajnai csodarabbi, hogy a lélek tisztasága, a szívjóság kedvesebb istennek, mint a törvények merev betartása, az önmegtartóztatásnál jobb az öröm, az Úr tánccal, dallal, mosolyogva, sõt külsõségekkel, öltözködéssel, étkezési szokásokkal, kóserséggel is szolgálható.
24.hu / Neményi Márton

Igen, kóserséggel.

A héber kóser szó jelentése: megfelelõ.

Joshua azt mondja, a zsidóságot nemcsak a Tóra, a zsinagóga meg az ima szíjazza istenéhez, hanem az olyan hétköznapi események is, mint az evés.

Kóserül enni: kapcsolat az Úrral.

Kóserul enni: megtartó erõ. Hiszen a zsidóság világszerte asszimilálódik. A magyarországi zsidó épp úgy magyar, ahogy magyar a magyarországi nem zsidó magyar, az amerikai zsidó éppúgy amerikai, ahogy amerikai a nem zsidó amerikai, az ukrajnai, a holland, a lengyel zsidó dettó; magyarként, amerikaiként, ukránként, hollandként, lengyelként élnek, álmodnak, s nyernek néha Nobelt, olykor Oscart; így aztán kell valami, ami életben tartja a másikat, a zsidó identitást. Ez a kóserség föladata.

Tudják, mi a kóser ellentéte? Joshuától mi már tudjuk: a tréfli.

Morzsányi nem kóser is tréflivé tehet egylábosnyi jót, ezért aztán, aki komolyan veszi a kóserológiát, kizárólag szakember minõsítette élelmet vesz magához.

A vágás módjáról, a hibátlan metszés törvényérõl alább még ejtünk szót. Csakhogy az se mindegy ám, mit vág a sahter. Míg a kérõdzõ oké, a ló, a kutya, a macska, nem kóser, ahogy a malac, a medve és a teve sem, s a mókushúsra vágyóknak is választaniuk kell a hitük és a gusztusok között.

Szárnyasból tilos a ragadozó madár, annyi a vércsepörinek, a tenger gyümölcsei közül pedig kizárólag a pikkelyes-uszonyos lények ehetõek, kagylókoktél, ráksali, cápaerõleves szóba sem jöhet.

A békacomb kizárva, szöcskefalás tilos, sáskából viszont négy fajta is ropogtatható, már ha bírja a gyomor.

Teje, tojása a kóser állatnak kóser, de a méznél döccen az elmélet, ugyanis az annak ellenére kóser, hogy maga a méh tiltott eledel.

Joshua az izraeli év után visszatért Amerikába, tanulta tovább a Talmudot, míg rabbi nem lett belõle, tanító, ráadásul sahter is, ami elég piacképes mix.

Hat éve Magyarországra hívták oktatni, vágni, költözött, feleséget talált, gyereke született.

Szeret itt.

Azt mondja, Amerikában mindenki verijópofa, de titkolja, mit érez, mit gondol, a Kárpát-medencében viszont tarol az õszinteség.

„Ha Budapesten kérdem a másiktól: hogy vagy? A válasz: ’Aoú, nagyon rosszul.’ Ez igen! Ez tetszik! Ha Amerikában kérdem, az a reakció, hogy minden szuper, pedig õk is pocsékul vannak, de palástolják… Csak a tengerpart, a bícs, az hiányzik nagyon.”

Ki nem találnák, mit tart bennünk a legmókásabbnak. „Azt, hogy cigarettát csak lematricázott boltban kapni, de a benzinkutak polcai roskadnak az alkoholtól. Ez nagyon, nagyon vicces.”

Joshua Budapesten tanított, Szombathelytõl Szabolcsig sahterkedett, idõvel Miskolcon vendégrabbi lett. Megkedvelte a várost, tavaly családostul lecuccolt Borsodba, pedig ott jó ideje semmi zsidó közösségi élet, sõt lakat került a zsinagógára, miután egy mélygarázsépítésnél megrogyott az épület. „Azért tetszik, mert más nem csinálná.”

Közösséget szervez a semmibõl, a számszerûsített terv az, hogy három év alatt abszolváljon ötezer beszélgetést borsodi zsidókkal.

Hogy nincs is annyi zsidó a megyében? „Van megoldás! Ha egy emberrel hússzor találkozom, az húsznak számít!”

Ügyes.

Délelõttönként Tórát oktat, hol két embernek, hol tíznek, aki épp beesik, zsidónak lenni nem feltétel, jár hozzá a szomszédból a katolikus pap, a Joshua szervezte miskolci Kocsonyafesztiválon találkoztak: reverenda nélkül, farmerosan járt arra az atya, leült a pajeszos Joshua mellé, addig kérdezgették egymást, míg barátság nõtt ki a közeledésbõl.
24.hu / Neményi Márton

Joshua lubavicsi. Még egy csöpp kultúrtörténet. A Lubavics mozgalom a már említett haszid egyik ága, követõi szerint meg kell mutassa magát, vallását a zsidóság.

Ha ez sikerül, tán még ebben a nyomorult történelmû Kelet-Európában is kevésbé tekintik majd vérivó patás ördögnek a zsidókat a nem zsidók.

És tán a vészkorszak vágta sebek miatt zsidó gyökereikkel leszámolók is futnak egy késõi kört nagyanyáik, dédapáik identitása körül, ha válthatnak pár szót egy pajeszos rabbival hanuka elõtt a Nyugati téren felállított menóránál, vagy a Sziget zsidósátránál, netán a miskolci kocsonyafesztiválon.

Joshua szeret beszélgetni. Ha rendezvényein látja, hogy méregetik, kérdez. „Keresztény vagy? És ismersz zsidót? Nem? Gyere, itt megismerhetsz párat. Zsidó vagy? Ismersz más zsidót? Nem? Gyere, itt vagyunk páran, ismerj meg minket.”

Amire tud, válaszol.

„A kocsonyafesztiválon azzal lép hozzám valaki, hogy ’én nem vagyok zsidó, csak valami távoli öt százalékban, de árulja el, mitõl van a magyar mûvészek között olyan sok zsidó’, mondom, tán mert a zsidóknak a tanulás mindig is fontos volt, de azt meg õ mondja már el nekem, milyen öt százalékot említett, ’hát az édesanyám édesanyjának az édesanyja volt zsidó”, mire mondom neki, hogy ezek szerint te zsidó vagy, hiszen a zsidóság anyai ágon öröklõdik. Jól meglepõdött.”
24.hu / Neményi Márton

Demózik Joshua.

Csattan a bõrtok, ívet rajzol a kéz, ahogy a fenõkövek mellõl elõhúzza a halafot, mintha hangszer lenne, csillog a penge, csorba, rozsda, mocsok nem lakik rajta; mutatja, a kóser ölés egyetlen, folyamatos mozdulat, szúrni bûn, nyomni a kést tilos, a metszés nyílegyenes vonal, kiterjedése nincs.

Ez nem böllérség, itt nincs bökés, nincsenek vidám felesek a gyilok elõtt: vágni szertartás.

Az ölést ima elõzi meg, tiszta lélek, az állat tisztelete kell a rituáléhoz; ha kegyetlenkedik a sahter, a gonoszság átszáll a húsra, s rögtön nem kóser a kóser.

Nyissz. Még egy fecni szédül a padlóra. A metszés után a szív pumpálja ki az életet az állatból, vér nem maradhat a testben, s ha kimúlt az állat, a zsigereken túl az inaktól is megszabadítja a korpuszt a sahter. Aztán segítõivel vizsgálja a tüdõt, a beleket, ellenõrzi, maradt-e vér a húson, ha netán igen, kuka, ha nem, sós vízben mossa a matériát, majd besózza, hagyja állni egy teljes órán át, s kész is.

Joshua nem szeret ölni, de nem is bánkódik fölötte, istent szolgálja, márpedig isten engedi a húsfogyasztást, sõt nagylelkûen a tányérig vezetõ kóser utat is megmutatta; ebben eszköze neki Josh.
Link