Mormota, a java mindig hátra lesz. gyerekkormomban de sokat hallottam odahaza, hogy "hátrakötöm a sarkad". Akkor még ijesztõ volt, mert a hátamon a sarkam nehezen képzeltem el.

Imre! Ez a "hátra kötöm a sarkad" nekem is régi gyerekkori emlék. Sok mindennel ijesztgették akkoriban a gyerekeket, többek között a mumussal is és akkor még hittünk is az ilyesmikben, bár elképzelni sem tudtuk igazán milyen lehet az a mumus, csak azt, hogy ijesztõen nézhet ki. Akkoriban még könnyû volt hatni a gyerekekre, kordában tartani õket mindenféle rémmesével. Nagyjából majdhogynem egyidõsek is vagyunk. Azért bármilyen rossz dolgok is történtek velem gyerekkoromban, vissza vágyom azokba az idõkbe. Akkor még naivan és tudatlanul, de minden sokkal jobbnak és szebbnek tûnt, mint jelenünkben. Bár a te gyerekkorod még keményebb volt. Ki gondolta volna még akkor, hogy egyszer még ilyen világ lesz, amilyenben most kell élnünk. A legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire nem ismerem a valóságot, a valódi világot. És a felébredés idõszaka legalább olyan rossz volt, mind most az a tudat, hogy azért nem tehetünk túl sokat a hazánkért, honfitársainkért, mert még mindig többségben vannak azok, akiket a mindennapi gondokon túl semmi más nem érdekel, csak a saját életük. Nem azért nem küzdhetünk sikeresen az életünket megkeserítõk ellen, mert kevés tudással rendelkezünk ellenségeinket és módszereiket illetõen, hanem azért, mert legnagyobb ellenségünk a többség közönyössége, az emberek nemtörõdöm viselkedése, ahogy viszonyulnak saját hazájukhoz és saját fajtájukhoz. Mindenkinek, akivel csak beszédbe elegyedem, próbálom elmagyarázni, hogyan rabolják, fosztják ki népünket, országunkat a bankár dinasztiák és cinkosaik, méghozzá úgy, hogy maguk az áldozatok szolgálják ki a legkészségesebben ezt a beteg rendszert. Hisz mikor valaki bank hitelt vesz fel, különösen a kormányok, de magánszemélyek is (köztük sajnos én is) tulajdonképpen a saját országukat, gazdaságukat teszik tönkre, hisz a kamatra nem létezik kinyomtatott pénz, így az a nemzet gazdaságából kerül kivonásra és így egy idõ után újabb és újabb hitelek felvételére kényszerülünk. A KAMAT HASZNÁLATA PUSZTÍT EL MINDEN ORSZÁGOT, BIRODALMAT, NEMZETET, NÉPET, DE MÉG MENNYI IDÕNEK KELL ELTELNIE, MIRE RÁJÖN A TÖBBSÉG MIBEN IS VESZ RÉSZT TUDTÁN KÍVÜL, HOGYAN TART FENT EGY POKOLIAN KIRAFINÁLT, GONOSZ RENDSZERT? Nehezen bírom elhinni, pedig el kell hogy higgyem, hiszen látom, nem a zsidó itt a legnagyobb ellenség, hanem a sötétség. Mennyivel egyszerûbb volna, ha kezünkben lehetnének a médiumok és a sajtó irányítása, az oktatásról már nem is beszélve, de pont ezeket vették el elsõként tõlünk, a szabad kamat mentes állami pénznyomtatás megtiltása után abban a csiki-csuki (malom) játékban ellenségeink, amihez a mi liberális haza és fajárulóink adták meg a lehetõséget, mikor állampolgári jogokkal ruházták fel a zsidóságot. Hisz errõl szólt minden forradalom, háború és világháború, hogy egy bizonyos (kiválasztott nép vagy faj) megtehesse végre az utolsó lépést a nemzetek leigázása és a fehér népek meggyöngítése, kiirtása felé. De a játéknak még nincs vége. Mert minden játék után egy újabb játék következik, a visszavágás, a gyõzelem reményében.

Imre !

A 27-es bejegyzés ! Vannak páran, akik a Posta Imre Szeretet kórház infúziójára kötve képzelik el életüket. Menthetetlenek. Hosszan írhatnám ( helyetted is), hogy mi van, és miért. Majd Te megteszed, vagy nem. Értelmes ember a végtelenségig nem teheti, hogy látható módon hozadék nélkül csinál valamit, hogy hát ha sikerül ? Az életünkbõl elvett idõt sem vissza adni, sem kifizetni nem tudja senki. Még mi sem, saját magunknak. Az ember, ha jót akar magának, akkor idõnként készít egy számvetést, felsorolja az elkövetett hibákat,( mindet, kicsit is, nagyot is, ostoba hitet, rossz elképzelést), megbeszéli önmagával, helyre tesz, és irányt vált.
Végtelenül dühös vagyok magamra, hogy elvettem az életembõl ( és a családomtól !) rengeteg idõt, hogy "segítsek". Megreformálódtam. Ma már csak árokba lõni vagyok hajlandó segíteni. Pontosabban lennék. Az élet rövid, ha sokáig tart, akkor is.
Szóval, ideje volt bezárni a pszihiátriát ! Te tudod a legjobban, hogy semmit nem segít, abszolút nihil.

Bivaly, azért az én-nek nevezett részem valahol mérnök is. Talán nemhiába olvastam és tapasztaltam sem. Már nem csak sejtem jó ideje, hogy mi a helyes és mi nem, hanem sejtszinten tudom és aszerint is mûködtetem magom, vagy hagyom, had mûködjék maga, ahogy nekije jó. Nem voltam, lettem és vagyok megszállott. Bár veszíteni nem szeretek és éppen ezért nem is játszok, viszont cserébe szeretek nyerni. Ugyan eddig még ezt nem tapasztaltam, de lehet csak azért mert rosszul értelmeztem. Valójában már gyõztem-tünk, ha tetszik, ha nem, mégpedig nyerészkedés-mentesen. Nem mondom, hogy tetszik az eredmény, mert nem is érzékelhetem a saját békasegg-látószögembõl, viszont vertikálisan kifejezetten igen. Itt megtettük, amit lehet, s lehet még tenni, ragozni, pakolgatni a kirakóst. Tegnap pl. Kiss Imréék leptek meg két kocsinyi látogatóval. Szlovákiából érkezõ nemzetiek (no nem az ottani jóbikos zsidaj vona-l) és ösmerkedtünk. Talán folyománya is lesz. Közös nyelv az orosz és szerintem nem volt haszontalan a sztrécsa. Szóval, így megy ez, de már nem erõlködök, hanem "élvezem" és hagyom történni a semmit. Május elsejére van egy meghívásom is egy beszélgetésre vidékre, amirõl hiába próbáltam lebeszélni a kérõket, de minden tét nélkül. Ha nekik ez kell, miért ne, de elsõ a család, második a csald és harmadik is a család. Satöbbi, satöbbi, satöbbi....!