Na jó, a cikket egyik volt "tanárom" jegyzi. Sajnos nagyon nem jöttünk ki. Sosem bírtam, ha valaki személyiségzavarosabb nálam. Ettõl függetlenül éppen most futottam le 8,5 km-rt. Kezdetnek tán nem rossz. Lehet õszre a maratoni is menni fog.... Az emberi élet alaptevékenysége a helyváltoztatás, ami legtöbbször a gyaloglást jelenti, de vannak olyan élethelyzeteink, ahol kénytelenek vagyunk nagyobb sebességre kapcsolni, és akkor futunk, mondjuk egy barátunk vagy a busz után. De az is elõfordulhat, hogy valami elõl kell futnunk, amikor nem akarjuk, hogy utolérjenek. A futás, gyaloglás nélkül alig képzelhetõ el az életünk, bár technikai eszközök révén olyan kényelmet biztosítunk magunknak, ami a mozgásszegény életmódra szoktat rá mindannyiunkat. Hazaérkezve a garázsajtót sem kell kinyitnunk, csupán egy automatát hozunk mûködésbe az autónkból, sõt a televíziót is távkapcsolóval kezeljük. Még a gyerekek sem gyalogolnak eleget, a szülõk viszik autójukkal az iskolába, egyre lenézettebb a testnevelés órai teljesítmény is a számítógépes produkcióhoz képest. Az alábbiakban a futás, a gyaloglás mint ciklikus mozgás élettanából és lélektanából említünk meg néhány jellegzetességet

Futás közben bekövetkezõ idegélettani változásokú

Minden ciklikusan ismétlõdõ mozgás sajátos élettani változást eredményez az egész testben, még az agyunkban is. A futás feszültséget old, többnyire jobb kedvre hangol mindannyiunkat. Miért? Az agyban sajátos anyag szabadul fel, az un. endogén opioid rendszer lép mûködésbe - ezáltal fejti ki jótékony hatását, mintegy fájdalomcsillapítóként. Ha nagyobb mennyiséget futunk, sajátosan derûssé válunk, megfeledkezünk arról, hogy a talpunk elzsibbadt, vagy egy korábbi sérülés sajogva fáj. Pont amiatt, mert az agyból felszabaduló opioid vegyület biokémiai változást hoz létre a test belsõ világában. Hangsúlyozom, ez nem kívülrõl bevitt anyag, hanem saját szervezetünk termeli - talán pont azért, hogy jobban viseljük a mozgásos tevékenységgel járó fájdalmakat, fáradalmat. A tempós gyaloglást, futást kevesen végzik rendszeresen. Aki mégis rá tudja venni magát, hogy télen a hideg havas tájban, vagy nyári melegben fusson, annak különleges élményben lehet része. Nem mindegy, hogy puha talajon, aszfalton vagy havon futunk - a talpunk érezni fogja a különbséget!

Milyen pszichológiai hatása van a futásnak?

1. Megnõ az önbecsülésünk abból adódóan, hogy le tudjuk a saját lustaságunkat gyõzni. Olyan érzést kelt, hogy "ura vagyok magamnak", azt történik, amit beterveztem, amit akarok. A legtöbb ember ésszel belátja, hogy mozognia kellene, de nem tudja saját magát rávenni egy kis "szenvedésre". Aki erre képes, büszke lehet önmagára!

2. Felszabadult állapotba kerülünk - bizonyos emberek az ismétlõdõ mozgás során sajátos hipnotikus állapotba kerültnek. Ebben a módosult tudatállapotban fogékonyabbá válnak olyan külsõ és belsõ ingerekre, amelyeket máskor alig vettek észre.

3. Saját testi folyamatainkra terelõdik a figyelmünk, a testünk belsejében lezajló folyamatokra összpontosítunk, ezáltal olyan szervi történésekre is felfigyelünk, amit egyébként alig vennénk észre. Jobban észleljük az izmaink feszülését-lazulását, szívünk dobbanásait vagy az orrunkba, tüdõnkbe áramló levegõ útját. De környezetünk hatását is jobban megfigyelhetjük magunkon: ha erdõben futunk, észrevesszük talpunk alatt a talaj keménységét, vagy puhaságát, a tiszta levegõt.

4. Belsõ gondolati világunk felé fordulunk, saját fantáziaképeink villanhatnak fel, korábbi emlékképek juthatnak eszünkbe. Olyan képek, amelyeken túlsiklottunk korábban, futás közben visszatérhetnek. Belsõ kívánságainkat, legtitkosabb érzéseinket fogalmazhatjuk meg magunknak. Gondjaink megoldására is ötleteket kaphatunk ebben a különlegesen felszabadult állapotban.

Alan Sillitoe angol író kisregényében egy hosszútávfutó magányosságáról ír. A monologizáló hosszútávfutót a legérzékletesebben a következõ részletekkel jellemzi az író:

"Sose voltam még olyan szabad, mint az alatt a néhány óra alatt, míg végigügetek azon az ösvényen a kapun kívül."

"Jó ez, futónak lenni, kint a világban egymagam, egy lélek se, aki elrontaná a kedvemet, vagy megmondaná, hogy mit csináljak."

"Futás közben nagyokat gondolkodom, akkor jutnak eszembe a legmélyebb gondolatok".

A novella távfutó hõsének rejtett érzései tárulnak fel az olvasó elõtt, saját konfliktusát ismerhetjük meg a felvillanó gondolattöredékekbõl.

Tájfutás - pályán futás különbözõsége

Ha kikérdeznénk a magyar tájfutókat élményeikrõl, biztosan színesebb élményeket fognak mondani, mint a pályán futók. A természeti környezet nyilvánvalóan kellemesebb élményt ad, mint egy akármilyen jól megépített pályán való futás. Sokkal felszabadítóbb az erdõben, tájban futni, vagy kerékpározni - erõt meríthetünk a természettel való találkozásból. Érezhetjük a föld, a növények szagát, illatát, megláthatunk apró állatokat, rovarokat a föld közelében, élvezhetjük a fák, a bokrok színét, tarkaságát. A pályának is van elõnye, tökéletes rugalmasságú talajt alakítanak ki a versenyek színhelyeként - ahol az izületeinket, izmainkat sokkal inkább óvhatjuk. Mégis, ezt a zárt világot hagyjuk meg a versenysportolóknak. Az igazi amatõr gyaloglónak, futónak azt ajánljuk, hogy szabad levegõn, lehetõleg természeti tájban fusson, gyalogoljon.

Milyen távon fussunk?

A futással vagy gyaloglással megtett távolság - különbözõ lelkiállapotba visz el bennünket. A rövid távú gyors futás a robbanékony embereknek ajánlható, akik az izmaik maximális erõfeszítésével akarnak gyorsan a célhoz érni, csak arra van türelmük, hogy a pályára figyeljenek, a belsõ folyamataik megfigyelésére alig képesek. Más a helyzet a hosszabb távot teljesítõkkel. Azok, akik hosszabb, akár több kilométeres távokat futnak le vagy gyalogolnak, azok kisebb izommunkával, de sokkal kitartóbban képesek teljesíteni, õk sokkal inkább kerülnek introvertált állapotba, amikor saját monológjaikat szõhetik, saját érzéseiket figyelhetik meg - belsõ világukba merülhetnek, mivel különösebb figyelmet nem igényel tõlük a gyaloglás, a futás.

A személyiség jellegzetességének befolyása a futásra

Minél zárkózottabb, magának való a futni vágyó ember, annál valószínûbben a hosszabb távok kedvelõje lesz - ha testi kondíciója engedi. Aki szemlélõdni szeret, az inkább a magányos, terepen való futást választja, ahol megfigyelheti a körülötte lévõ élõ környezetet: növényeket, állatokat.

A robbanékony, eseményeket, társaságot kedvelõk inkább rövidebb távokat fognak futni vagy kombinálják egyéb játékos elemmel, labdajátékkal (ilyen lehet a fallabdázás).

Írta: Dr. Budavári Ágota, Országos Sportegészségügyi Intézet
Link