Majd 10 éve íródott. Valamiért ma is aktuális. Mivel holnap még huhogok egy kicsit, így csak riogatónak szánom-bánom, mit egykoron elkövettem, s tetteim míg élek (s tán aztán is) követni fognak engem (no meg a szolgálatok!)
Spongyát rá, a lényeg az, hogy együtt maradjon a már kialakult gondolkodók ismert társasága és legyen helye az információ és tudás-cserének is. Ez azért fontos, mert az eseményhorizont egyre közeledik ahhoz a ponthoz, ahol már nem lehet és nem is kell mellébeszélni. Egyre többen szajkózzák a háborús litániát, ami sajnos, de tényleg elkerülhetetlennek látszik. A hidegháború melegszik, nem csak a klíma, mint ahogy mondják. Mindvégig, amióta az izraeli zsidók, Usa-zsidók és EU-zsidók machinációjáról írtunk és lokális háborúk lehetõségét emlegettük, kicsit alulmúltuk önmagunkat, s ezt most kezdem látni, mert az Irán ellen tervezett háború egy álca csak arra, hogy sokkal nagyobb galádságra vetemedjenek a kazárok. Minden jel arra mutat, hogy nekik a világuralom kell, bármi áron, vállava a veszteségeket is, amiket persze nem õk hoznak meg, mert az áldozatok ugyanolyan „ártatlan” idióta katonák, civilek leszenk, mint amennyire most is azok, csak még élnek. Titokban egy körgyûrû kimunkálásán fáradoztak az USA-NATO kötelékei, amelyeknek a célpontja Kína és az oroszok lehetnek. Ezért halmozhatták fel az a mérhetetlen adósságot is Kína irányába, mert sejthették, hogy soha nem kell visszafizetniük, mert a háború majd erre a kérdésre meghozza a választ. Izrael már nem létkérdés, arra nincs is szükség és nem valószínû, hogy a kezdetben lokálisnak induló atomcsapások Irán, vagy afgán, esetlek É-Korea területére kolátozódhatnak, mert a felhalmozott arzenál java része messze ezeken a célpontokon túl kell, hogy hatását, pusztítását kifejtse. A háború egy szempillantás alatt változhat globálissá, mégpedig a Moszkvára és Pekingre mért atomcsapásokon keresztül. Az éppen most a kanadai zsidók által hisztériával kezelt orosz bombázó kérdése villantotta fel azt a leplet, hogy Kanada is nyakig benne van a tervben, mert északról õk támadhatnak, miközben a déli bázisokról az USA és csatlósai, s nyugatról a Bilderbeg-zsidó, NATO egységek, s Izrael pedig széltében-hosszábban, mert egységeit már szétdobálta a kiszemelt frontszakaszokra. Románia számunkra is, de Moszkvának legalább annyira potenciális ellensége. A gond az, hogy túl közel férköztek az ázsiai régióban és régióhoz a zsidó hordák és sok csatlóst fizettekl le vagy épp zsarolással tartanak sakkban, miközben az esetleges válaszcsapásnak szánt orosz-kínai rakétáknak több perc kell, hogy az ellenséget az anyaországában semmisíthessék meg, s ez idõ alatt a rakétaelhárító rendszer is hatékonyabb lehet velük szemben. Pesze ki tudja, mit tartogat a tarsolyban a maci és az ellenséges kazár –stáb, mert a világûr is rejthet meglepetéseket, ahogyan a tengerfenék is. A burok egyre keményebbnek tûnik az USA-zsidajai részérõl, míg a figyelemelterelés zajlik, látszattárgyalások formájában, bealtatásképpen, de a valódi cél rejtésének okával. A lokális háborút elfeledhetjük s valami nagyobbra lehet készlni, mert nincs más lehetõsége a gazember izraelita bandának.
Ahogyan értelmezem, az USA és Izrael is megszavazta a háborút és gyakorlatilag már csak a jó szelet várják hozzá, de olvasva Putyin és Medvegyev nyilatkozatait is, egyre keményebben kezelik az otthoni nomenklatúrát is és egyre nyiltabban vállaják a konfrontatív szerepet. Tán érzik, tudják, hogy a világ látszatbékéjének is lõttek a zsidók és országuk népe könnyebben kerülhet honvédõi státuszba, mint azt bárki is gondolta volna? Szerintem igen. Nem csak a kígyó testét, de a fejét, szándékait is látniuk kell, de nekünk ezzel nincs is doolgunk, mert a saját országunkat is bõven érinti a kialakult és eszkalálódó helyzet. A görögöknél már sok helyen üzemanyag-gondok vannak? Nálunk ugyan mitõl ne lennének és amint a háború nyilt hadszíntereken zajlik, a zsidók itt is fegyverestõl mutathatják meg magukat, méghozzá használva is az eszközeiket. Az, hogy ezt meg kell-e várni a nemzet értelmeséebb felének, mindenki maga döntse el, de esejtésem szerint a haladék, amit Olstein is kapott, már régen lejárt. A tét emelkedett és vagy teljes kudarc (ami halál), vagy az élet (ami gyõzelem) vár azokra, akik tudják a helyüket és dolgukat az elkövetkezõkben.
· postaimre - 2010 08 02 ¦ 13:45:42 · 43 hozzászólás · 31346 megnyitás · Nyomtatás
Link

Orosz segítséget kért Kína a koreai válsághelyzet megoldásához

Kína külügyminisztere telefonon kérte Oroszország külügyminiszterétõl országa segítségét ahhoz, hogy enyhülhessen az Egyesült Államok és Észak-Korea között továbbra is háborús konfliktus kitörésével fenyegetõ feszültség. A Koreai-félszigeten esetlegesen kitörõ katonai összecsapásnak a becslések szerint akár több millió halálos áldozta is lehetne.

Wang Yi kínai külügyminiszter telefonon egyeztetett Sergey Lavrovov orosz külügyminiszterrel annak érdekében, hogy elérje, Oroszország a lehetõ legsürgõsebben járjon közbe a koreai válsághelyzet megoldása érdekében.

Kína kész szorosan együttmûködni Oroszországgal annak érdekében, hogy a lehetõ leghamarabb enyhüljön a félszigeten kialakult feszültség az érintett feleket párbeszédre késztetve.

- közölte Wang az orosz diplomácia vezetõjével.

A diplomáciai segítséget kérõ hívásra azután került sor, hogy Kim Dzsongun államának esetleges nukleáris és ballisztikus rakéta tesztjeivel kapcsolatban folyamatosan nõtt a háborúval fenyegetõ feszültség az utóbbi idõben, annak ellenére is, hogy Peking vezetõi mind a Trump-adminisztrációt, mind pedig Phenjant vitájuk békés rendezésére kérték.

A Kínai állami média tegnap arra figyelmeztetett, hogy ha Donald Trump katonai erõvel oldaná meg a geopolitikai kérdéseket, akkor azzal a biztonság elérése helyett csak növelné a világot fenyegetõ veszélyeket.

A hivatalos kínai állami média fontos részeként számon tartott Global Times lap pedig szerkesztõségi véleményt tett közzé, amely szerint Donald Trump neve a szíriai légi bázis elleni légi támadás elrendelése miatt már biztosan, mint háborús elnök kerül majd lejegyzésre a világtörténelem emlékezetébe.

A befolyásos kínai lap szerint Trump már tanúbizonyságát adta annak, hogy elnökként nem csak büszkeséggel tölti el, de emellett még a megszállottja is az amerikai hadsereg dicsõséges katonai teljesítményének.

A kínai szerkesztõségi kommentár kitér az USA hadseregének a "minden bomba anyjának" nevezett bunkerromboló bombája afganisztáni bevetésére is. A lap szerint Észak-Korea biztosan érezte az Afganisztán felõl érkezõ lökéshullámokat, bár ennek igazából nem volt értelme, mivel ettõl a bombától Phenjan egyáltalán nem ijedt meg.

Az angol sajtó koreai válsághelyzettel kapcsolatos összeállításai idéznek még olyan szakértõi elemzõ véleményeket is, amelyek szerint az is lehetséges, hogy Trump keményvonalas álláspontja valójában csak azt a célt szolgálja, hogy Kína minél nagyobb nyomást gyakoroljon Észak-Koreára a vitás ügyekben.

Például John Delury, a szöuli Yonsei Egyetem fõmunkatársa szerint Trump csak blöfföl, amikor katonai intervenciót helyez kilátásba a Koreai-félsziget vonatkozásában. A Telegraphnak nyilatkozva a professzor úgy vélte, hogy Trump minden katonai megoldásra utaló megjegyzése olyan blöff, aminek az a célja, hogy elérje Peking álláspontjának megkeményedését Phenjan ellenében.
Az új koreai háború kitörése ellen szól, hogy nagyon magasak lennének a járulékos veszteségek

Egy új korai háború kitörése esetén a becslések szerint rendkívül komoly katonai és polgári veszteségekkel járhatna a katonai összecsapás.

A magas veszteségekre okot adhat, hogy Észak-Korea hadserege a világ negyedik legnagyobb állandó létszámú fegyveres ereje a több mint egy millió fõs békebeli létszámával.

Ráadásul az északi állam évtizedek óta gyakorlatilag állandó háborús készültségben van, folyamatosan bõvítve a védelmi infrastruktúráját és támadó kapacitásait, amelyek bár technikailag nem a legkorszerûbbek a világon, azonban veszélyességüket tekintve mégsem lebecsülhetõek.

A vietnami, illetve az arab-izraeli háború tapasztalatai szolgáltak a haderõ „hárompilléres” stratégiájának (meglepetésszerû támadás, gyors és döntõ háború, valamint a „vegyes” taktika) megalapozásához. Ennek eredménye, hogy a csapatok többségét a fegyvermentes övezethez közel telepítették, megteremtve ezzel a gyors elõrenyomulás lehetõségét és lecsökkentve a támadó szándék felfedési idejét.

Az öbölháborút elemezve Észak-Korea fokozta a föld alatti létesítmények építését, hogy védje stratégiailag érzékeny létesítményeit és fegyverzeteit az Amerikai Egyesült Államok precíziós fegyverei és légiereje ellen. Ez jól kiegészítette a már korábban is tervezett alagút-hadviselést, mely az ellenség mögötti területre történõ behatolás egyik lehetséges változata.

Az észak-koreai haderõ „hárompilléres” stratégiája (meglepetésszerû támadás, gyors és döntõ háború, valamint a „vegyes” taktika) azt mutatja, hogy a katonai tevékenységek elsõ fázisában a hagyományos és vegyi töltetekkel végrehajtott tömeges tüzérségi támadásra, rakétacsapásokra és ezzel párhuzamosan a különleges erõk ellenség mélységében történõ tevékenységére (meglepetésszerû támadás) kerülne sor.

Ezután az elsõ lépcsõ hadmûveleti erõi kezdenének támadást a mélységben lévõ ellenséges erõk megsemmisítése és manõverezõfolyosók kialakítása érdekében, hogy elõsegítsék a második és harmadik hullám (páncélos és gépesített erõk) gyors áttörését.

A páncélos és gépesített erõk támadásának célja a lehetõ leggyorsabb elõrenyomulás déli irányba, Szöul bekerítése, a hadászati mélységben lévõ dél-koreai és amerikai stratégiai pontok (különösen a légi- és haditengerészeti bázisok) elfoglalása 30 napon belül (gyors és döntõ háború), valamint a Dél-Koreába irányított megerõsítés megakadályozása.

Az északi „vegyes taktika” lényege pedig a szorosan koordinált „kétfrontos háború”. Az elsõ front a hagyományos fegyveres erõk, a második front a különleges alakulatok, amelyek egyfajta aszimmetrikus hadviselést folytatnak és az ellenség mélységében tevékenykednek.
Az új koreai háború kitörése ellen szól az elsõ koreai háború minden tapasztalata is

A mostani, legújabb koreai válsághelyzet komolyságának érzékeléséhez fontos az 1951-53. közötti koreai háború tapasztalatainak az ismerete is. Az ötvenes évek elején majdnem a harmadik világháború kitörését eredményezõ koreai konfliktus iszonyatos nagy mértékû pusztítással járt mind anyagi károkban, mind pedig ember életek jelentette veszteségekben.

A mindkét Korea infrastruktúráját szinte teljesen leromboló totális háborúban a két koreai oldalról a katonai és civil áldozatok száma 2 és 4 millió fõ körüli, a kínai hadsereg részérõl 500 ezer fõ, az USA részérõl 50 ezer fõ, illetve a további nyugati szövetségesek részérõl 30 ezer fõ volt. A becslések szerint egy új koreai háború szintén ismét jelentõs anyagi és emberi áldozatokkal járna. Komoly aggodalomra ad okot, hogy a szakértõk nem zárják ki Észak-Korea készségét a birtokában levõ vegyi fegyverek és atomfegyver polgári célpontok elleni bevetését, ahogy azt sem, hogy a háborúban célpontok lehetnek a békés célú nukleáris létesítmények, az atomerõmûvek is.

A kölcsönös háborús jellegû kommunikáció jegyében fölmerült, hogy az USA tengerészgyalogság különleges mûveleti erõibõl, a navy seals speciális egységei likvidálhatnák az észak-koreai államfõt. Más források pedig elképzelhetõ veszélynek tartják, hogy észak koreai kommandók a déli állam területén külföldi állampolgárokat rabolhatnak el, akiket északon a kiemelten védendõ objektumok védelméhez használnak majd fel túszként. Akármi is történik a térségben, azzal kapcsolatban a végsõ szót nagy valószínûséggel Kína mondhatja ki.

Sokak szerint az egyik lehetséges forgatókönyv a válsághelyzet békés megoldására, ha ideiglenesen - úgymond humanitárius segítségnyújtás címszavával - a kínai néphadsereg katonái belépnének Észak-korea területére.
Rendkívüli kockázattal járna az atomfegyverek alkalmazása a Koreai-félszigeten

A Kínai és orosz katonai elemzések szerint az atomfegyverek koreai bevetésének elkerülhetetlen következménye lenne a másodlagos rádióaktív felhõ okozta környezeti szennyezés is.

A rádióaktív sugárzást hordozó légszennyezés a szél irányától , az aktuális légköri viszonyoktól függõen közvetlenül veszélyeztetné a két Korea mellett Kína és Japán lakosságát is. Az orosz távol-keleti területek a becslések szerint nem lennének veszélyben. Link