Hosszú kések éjszakái, avagy a polgárháború határán

Nem csupán felbujtás volt az a felhívás, amely szerint meg kell zavarni a Feltámadás ünnepének egyházi szertartásait, de valósággá is vált, egy-egy elmebeteg balliberális önjelölt próbálkozása által. A pesti ferencesek körmenetén kötött a résztvevõkbe néhány „balos demokrata”, s Dunaújvárosban is igyekezett egy efféle ostoba zavart kelteni. Ez utóbbi a kutyájával állta el a visszaérkezõ Oltáriszentség elõtt e a templom bejáratát, miután kutyájával együtt még a szertartás közben a plébános kiutasította a templomból. A cél egyértelmû, hiszen mára világossá vált, hogy az évtizedekig magukat demokratának valló baloldaliak és a liberálisok egymásra találva ismét az ország ellen indulnak harcba.

Jellemzõjük az arcátlan hazudozás, vádaskodások, a törvények és a törvényes rend semmibevétele, s mint minden esetben ez a söpredék ma is idegen célokat szolgál idegen pénzért.

Az összetételt a nagyszombati Kossuth téri tüntetõk félreérthetetlenül tükrözték, de az Oktogon vagy az Sándor Palota elõtt hisztériázó szellemi és lelki nyomorultakon is látható volt a Lenin-fiúk mai reinkarnálódása. A csürhe szervezõi és vezetõi között baloldali és SZDSZ-es letûnt, hitelvesztett politikusok is megjelennek, s nyugodtan kijelenthetõ, hogy ezek a tüntetések nagyban hasonlítanak mind tematikájukban, mind céljukat illetõen Hitler „hosszú kések éjszakájának” nevezett gyilkos leszámolásához. Mi több, a célok is meggyeznek, mert egy új eszme, egy új, nemzetek és a kereszténység ellen irányuló világrend kialakításának ködös vágya hajtja azokat, akik pénzelik, és akik utasítgatják ezt a jellem és lélek nélküli ostoba társaságot.


Bûnük azonban annál sokkal nagyobb, mint ami látszik belõle. Hiszen fiatalokat ugratnak és beszélik tele a fejüket hazugságokkal, s ezek a tudatlan, mûveletlen gyerekek, akiknek még iskolapadban volna a helyük, forradalmárnak, hõsnek képzelve magukat üvöltöznek, mert azt mondták nekik, hogy jó célt szolgálnak. Persze ha górcsõ alá tesszük az okokat, akkor világossá válik minden. Miért is lehet a mai fiatalok egy – nem jelentõs – részét átverni, pestiesen szólva „megdumálni”? Mert a világból eddig csak a nyomkodós telefonjukat látták, s tudomást sem vettek másról. Nincs nemzettudatuk, nincsenek erkölcsi normáik, a szeretet fogalmát összekeverik a szexszel, s felelõsségérzetük, világlátásuk csak az alkoholos üvegig vagy a drogvásárlásig tart. Az utánuk maradt szemét az általuk beengedni követelt pogányok Párizsára hasonlított…

Az ok tehát nem másutt, mint az általános és a középiskola oktatása és nevelése terén keresendõ. A liberális oktatás keserû gyümölcsei ezek a fiatalok, akik nem tudják hol született Mozart, ki volt August von Mackensen vagy ki festette az Ásító inast. Voltaképpen az, hogy esetleg ezek fiatalok vérben fognak fetrengeni egy polgárháború kitörése után, azoknak a tanerõknek a bûne, akik korábban habzó szájjal tüntettek ugyanennek – a halott zsidókat kirabló –, sátáni alaknak a pénzén az oktatás liberalizálása mellett.

Igen, vérben fognak feküdni a pesti utcán, mint azok is, akik ellen õrjöngnek tudatlanul és ostobán! Mert az, amit ez a néhány aberrált, magát politikusnak, népvezérnek gondoló Gender-csökevény tesz, nem más, mint a Btk. jó néhány oldalának a kimerítése. S talán fölösleges itt felsorolnom a paragrafusokat. Ezt majd megteszik azok az ügyészek, és bírók, akik számba veszik mindazt, amit ezek a nép-, és emberellenes bûnöket elkövetõ gazemberek cselekednek ma, holnap, holnapután. Mert nincs vége, és nem marad ez a hátborzongató aljasság ebben a még viszonylag békés stádiumban. A beteg lelkû genderisták nemzetközi támogatást élveznek, s e kormány és nemzetellenes tüntetések voltaképpen a pride-on résztvevõk nagygyûlései is, akiknek politikai hatalmat ígértek, s akik ferde nemi vágyaik mellett és miatt gyûlölik a keresztény értékeket, a normálisan gondolkodó családokat, a magyarságot, s mindent, ami ellenkezik „meleg” szívük érzésvilágával és vágyaival.


Az ilyen embereket lehet befolyásolni, lefizetni, ígéretekkel majd zsarolással sakkban tartani. Hiszen a jellemük meglehetõsen hiányos, a pénzre pedig szükségük van. A drogot meg kell venni, s az ital sem olcsó. Számukra a nemzet, a haza fogalma nem ismert, hiszen olyannak lenni amilyenek õk, bárhol lehet a világban, mert ma a sodomai és gomorai szemlélet mindenütt dicséretes és jól megfizetett abban az esetben, ha azt vállalja valaki terjeszteni is. Ám, e szellemiségért fiatalok ezreit csábítani hazaárulásra és adott esetben egy polgárháború áldozataiként a halálba, a legaljasabb dolog, amit „ember” tehet a politikai hatalma és a ferde, beteges hajlamainak megcsillogtatása érdekében.

Vagy húsz éve írtam le elõször, hogy „a proli házmesterrel nem lehet Mozartról beszélgetni”. Ez, az óta szállóigévé vált, de nem vagyok rá büszke. Hiszen inkább fájdalom az a tény, hogy az elmúlt majd harminc év kormányai a társadalom egy részét nem voltak képesek integrálni, mert nem tudtak példát mutatni, s maguk is erkölcsnélküli rablók voltak inkább, semmint választóik példamutató szolgái.

Lehet-e ebben a mai hazai helyzetben bölcsnek és elõrelátónak lenni? Nem!

Mert a lázító, fizetett söpredék nem ismer értéket, sem lelki sem fizikai, sem szellemei értelemben. Nagy pénzhatalmat lát maga mögött, amely fizeti, amelyre úgy gondol, mint istenére, s ennek védelmét érezve bármire képes, amit elvárnak tõle. Az ócska csicskástól… S mert tudja, hogy egyéb abnormális tulajdonságai okán a társadalom kiveti magából, állatias és érzés nélküli elszántsággal próbálja a maga nagyságát, vélt fontosságát és aberráltságát, mint normalitását bizonyítani. Képes ezért akár ölni, kínozni, s gondolkodás nélkül a legbizarrabb dolgokat is elkövetni. Mert mentálisan is beteg…

A feladatuk tehát, a polgárháború kirobbantása, véres leszámolás a nemzeti-keresztény politikával és az ezzel egyetértõ társadalommal, valamint a pogány megszállók ráengedése az országra.

Egyet tehetünk: Nem állunk le velük hadakozni. Ordítozzanak, hazudozzanak, tegyenek bármit, amit akarnak. Ha nincs ellenfél, nincs kivel forradalmat játszani, s nem kell meghalnia sok magyar fiatalnak egyik vagy a másik oldalon. S mert semmi nem tart örökké, a 2018-as választások után megkezdõdhet a felelõsségre vonásuk, de nem olyan bírók részvételével, akik teret engedtek a mai forró politikai indulatoknak azzal, hogy a nemzeti ünnepet meggyalázni engedték. Mert AZ A BÍRÓI VÉGZÉS az oka a mai áldatlan állapotoknak. Az a bíró engedte ki a szellemet a palackból, aki a józan rendõri tiltást sutba dobva, a rendbontásra adott engedélyt. Adott esetben õt is felelõsségre lehet és kell vonni, hiszen majd kiderítik a vizsgálatok, hogy milyen összefüggés van a bírói intézkedés és az anarchia – ne adj Isten – a halálesetek között.


Ma a magyar nemzeti oldalnak egyetlen feladata van: feljegyezni a neveket(!), mint a jó gazda, nehogy egyet is kihagyjunk. Mert az igazság pillanata nem sokáig várat magára, hiszen a pálma is a teher alatt fejlõdik… s ma a nemzeten, a kormányon nagy a teher, ami erõsít és felismerteti az elkötelezettség a nemzeti önérzet, a hazaszeretet és az egymásért vállalt felelõsség érzetét, kötelezettségét. Csak azokat a szülõket nem értem, legyenek bármilyen politikai párt tagjai, akik engedik akár a halálba is gyermeküket egy aberrált hazaáruló szavára, bukott pártok hazudozásainak hatására.

Néró jut eszembe… aki felgyújtotta Rómát és a tûzvész közben megénekelte Róma pusztulását. Majd a kardjába dõlt…

Stoffán György Stoffán György blogja

+ "MIHI Video": Link