Bejelentkezés
Nagy lehet itt a baj: nem csak a méhek pusztulnak
![Tanácsadás](images/news_cats/Tanacsadas.gif)
Az utóbbi idõben a nemzetközi és magyar sajtó is rendre érthetetlen okokból történõ, tömeges méhpusztulásokról számol be. Egyetlen fajról, a háziméhrõl szólnak a híradások, pedig több ezer más, megporzó rovarfaj is veszélyben van, csak kevesebbet tudunk róluk, mint a háziállatként tartott mézelõ méhrõl. Megporzók nélkül felborulhatnak azok az életközösségek, melyek létezésén és zavartalan mûködésén alapszik az emberi civilizáció ma ismert formája:
ha nincs, aki beporozza a virágokat, összeomlik a mezõgazdaság, és a jelenleginél is sokkal durvább élelmiszerhiány és nélkülözés állhat be.
Mindez kicsit riogatásnak, amolyan “méhészlobbinak” tûnhet, hiszen, ugye, a méz jelentõs árucikk, a gazdaság fontos pillére a világ sok országában. Az azért elég rémisztõ, hogy például Békésben pár hónapja a méhek negyede eltûnt. Az emberben ott bujkál a kisördög:
Tényleg olyan nagy a baj?
A XXI. században a méhészek tényleg nem tudják megvédeni a méheiket?
A háziméhek pusztulása, akárhogy is nézzük, gazdasági probléma. Már hogy akadna meg ettõl a világ kereke?
Öngyilkos méhek
Potenciálisan tényleg nagy a baj, de egyelõre túl kevés az információnk a háziméhek pusztulásának lehetséges okairól. Nem is beszélve a sokkal kevésbé ismert vadon élõ méhekrõl és egyéb megporzókról
– mondja a 24.hu-nak Dr. Sárospataki Miklós ökológus, méhkutató, a Szent István Egyetem docense.
A háziméheket, más néven mézelõ méheket gyakorlatilag háziállatként kezeljük, sokkal jobban ismerjük õket, mint bármely más rovart a Földön. Körülbelül egy évtizede figyelték meg Észak-Amerikában az azóta kaptárelhagyásnak nevezett jelenséget:
a méhek kirepülnek, és soha nem térnek vissza. Az adott kaptár akár egy hét alatt kiürül, a távozó méhek pedig nem máshova költöznek, hanem valahol távol elpusztulnak.
Gyakorlatilag öngyilkosságot követnek el azzal, hogy elhagyják a családot. Mára Nyugat-Európában és hazánkban is elõ-elõforduló jelenség konkrét oka nem ismert; sem globálisan, sem lokálisan. Az aktuális elméletek persze idõrõl-idõre mindent visznek, mint mobiltelefonok, génmódosított növények, radarok, kemikáliák és a sor hosszan folytatható.
Az igazság viszont az: nem tudjuk, miért pusztulnak a méhek, szinte biztosan kijelenthetjük: a háttérben nem egyetlen hatás, hanem komplex okok állnak
– jegyzi meg a szakértõ.
Legyengítjük, megbolondítjuk õket
Az egyik fõbûnösnek – és a legfrissebb kutatások is ezt támasztják alá – a neonikotinoid növényvédõszer-családot tartják. Ezekkel magát a vetõmagot vonják be, ahonnan a szer a csírázáskor felszívódik a csíranövénybe, és a növény élete során végig magában hordozza. Elsõsorban a talajban lévõ és a csíraállapotban fenyegetõ kártevõk ellen hatnak ezek a szerek, a nektárban és a pollenben elvileg elhanyagolhatóan kicsi a koncentrációjuk.
Ugyanakkor jelenleg úgy fest, hogy az elhanyagolhatóan kis koncentráció tényleg nem öli meg ugyan a méheket, ám hosszabb távon komoly idegrendszeri zavarokat okozhat náluk, és csökkentheti szaporodóképességüket. Ezt nevezik „szubletális” hatásnak, és ezek a következmények persze sokkal nehezebben felmérhetõk és követhetõk, mint a közvetlen pusztulás.
Innentõl pedig nem szorul komolyabb magyarázatra, hogy akár egy egyébként nem “életveszélyes” kórokozó vagy kártevõ is komoly rendet képes vágni a “legyengült” populációban.
Eddig a háziméhek. Ijesztõ, hogy õket ismerjük a leginkább, mégsem tudjuk pontosan, mit tehetünk az érdekükben, de természetvédelmi szempontból “csupán” egy fajról van szó. Drágább lesz a méz, családok mennek tönkre – ez a feketelevesbõl kortyolt elsõ pár kanál.
A méhek után az ember
Sárospataki Miklós viszont néhány mondattal kiitatja velünk az egész fazekat:
a vélhetõen általunk generált pusztulás nemcsak a mézelõ méhek hatalmas egyedszámmal képviseltetett, de mégiscsak egyetlen faját érinti, hanem az összes viráglátogató rovart. Hazánkban mintegy 700 vadméhfajt ismerünk, nem beszélve az egyéb megporzó rovarokról, például lepkékrõl, zengõlegyekrõl.
Ezek között valószínûleg a háziméhnél sokkal érzékenyebb fajok is vannak. Mivel ezekrõl alig van adatunk, így a pusztulásuk, esetleges eltûnésük körülményeirõl, okairól is keveset tudunk.
Ugyanakkor a megporzók fajszámának, változatosságának csökkenése is már súlyos következményekkel járhat, hiszen a különbözõ típusú virágok sokszor különbözõ megporzókat igényelnek. És csak a tenyésztett háziméhekkel nem lehet megoldani a fellépõ megporzási problémákat.
A híradásokban halljuk, olvassuk: “ha a méhek eltûnnek, akkor…”
De ez csak a jéghegy csúcsa: a háziméheket látjuk, ismerjük, róluk rendelkezünk viszonylag sok információval.
Az ilyen hírek hallatán gondolatban mindig tegyünk melléjük még sok száz fajt, minden olyan rovart, amely a növények beporzásáért felelõs.
Õk is pusztulnak akkor, amikor a méhek. A különbség csupán annyi, hogy értük senki nem kongat lélekharangot.
Ahogy a szakember fogalmaz:
Ha a vadméheket, lepkéket és egyéb megporzó rovarokat ismerõ néhány kutató mondja, hogy baj van, az még a legjobb esetben sem éri el a társadalom ingerküszöbét.
De ha holnap drágább lesz az akácméz, mert kevés a mézelõ méh, az már talán felhívja az emberek figyelmét a problémára. Mert tényleg nagy a baj, a háziméhek pedig csak a jéghegy csúcsa, ahogy csökken a viráglátogató rovarok faj- és egyedszáma, úgy lesz egyre kisebb a mezõgazdaság termelékenysége.
A bõrünkön ma még nem érezzük, de tartsuk szem elõtt: az ökoszisztéma, a természet minket (is) ellátó rendszere addig épülget lefelé, amíg egyszer egy pillanat alatt összeomlik. Mint az otthonunk földrengéskor.
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2017. August 05. 23:09:53